﻿Ara: 11,50 Ft
Magyar Nemzet
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. március 7., LV. évfolyam, 57. s
Önáltató mítoszok
írta: Martin József
A bűn és a bűnhődés középeurópai dilemmáját az Alkotmánybíróság döntése újra „beemelte" a világsajtóba, a héten jó néhány tekintélyes újság foglalkozott a legfőbb magyar igazságügyi testület határozatával. A mérvadó nyugati újságok már a törvényjavaslat elkészítésekor is hangoztattak bizonyos aggályokat, mindenekelőtt azzal kapcsolatban, hogy Justitiára hivatkozva boszorkányüldözés indulhat meg, s csorbát szenvedhetnek a szigorú jogállami elvek. A múlt bevallása már-már emberfelettien nehéz és ellentmondásos. Lengyelországban a szükségállapot kihirdetését elrendelő Jaruzelski bírói felelősségre vonását éppen az egypárti szocialista diktatúrával szemben kemény és bátor kérlelhetetlenséggel fellépő Adam Michnik ellenezte. Bár tekintélyes nyugati elemzők vélekedtek úgy, hogy a /ex Zétényit egyértelműen alkotmányellenesnek kimondó alkotmánybírósági döntés a kormánykoalíció veresége, helyénvaló olyan véleményt idézni, amely kevés nyilvánosságot kapott. Nem arról van szó, hogy egy erkölcsös álláspont „gyűrt le" egy erkölcstelent, hanem egy erkölcsös egy másikat, fejtegette az egyik budapesti bíró.
Két esztendővel az európai szocializmusok összeomlása és alig néhány hónappal a Szovjetunió szétesése után már megállapítható, hogy ez:ek a koszakos fordulatok szinte mindenütt átértékelési folyamatokat, orientációs váltásokat indítottak el. A legfőbb ellenségét elveszítő Amerika kénytelen újrafogalmazni világpolitikai küldetésfilozófiáját: Nyugat-Euró-
Ea szeretne önállóbb lenni, s mi-özben tudja, hogy elemi érdeke a keleti rész gazdasági fölemelése, eszközei végességét is érzékeli; Eszak-Európa közeledni kíván a brüsszeli integrációhoz, miközben Svájcban az egész nemzeti önértékelést is mérlegre helyezi a hétszáz éve semleges alpesi ország EK-csatlakozása körül Kibontakozó vita.
Hosszan folytatható a sor: Dél-Európában és Dél-Ázsiában új államkoalíciók jöhetnek létre, ma még nem tudni, mi lesz Macedóniával, milyen befolyásra, tesz szert a volt szovjet Közép-Ázsiában Törökország vagy Irán, s hogy közelebb lépjünk önmagunkhoz, találgathatjuk, meddig éleződik Oroszország és Ukrajna viszálya, önálló-sul-e Szlovákia? S nem posztszocialista sajátosság, hogy ebben az újrarendeződő, a biztonság értelmezését átfogalmazó világban az emlékezet olykor szelektíven működik. A minap egy bécsi történészprofesszor mesélte, hogy nyugati szomszédunkban manapság szinte szó sem esik arról, hogy a hatvanas-hetvenes évtized tájékán Ausztria büszkén emlegette, a nyugati végeken kelet felé közvetít, s az egykor volt Nagy-Német Birodalommal kötött, talán nem is annyira kényszerházasság emlékeit elhessegetve, keleti barátok után néz. De ma már ki emlegeti ezt? - mondta a professzor, most mindenki úgy tesz, mintha Bécs az elmúlt évtizedek folyamán ugyanolyan vágyakozássaípillantott volna a brüsszeli integrációs ajtókra, mint manapság.
Ha ilyen önbecsapás a Lajtán túl is létezik, mennyivel inkább jellemző az önámítas és a mítosz-gyártás az átmenet kínjait elszenvedő Közép-Európában, ahol a gazdasági csődtömeg adott esetben a nagyon gyenge gyökérzetű új demokratikus rendet veszélyeztetheti. Ez a rend hazánkban a legszilárdabbak közé tartozik, s
ez mindenképpen érdeme- s alighanem történelmi - a nem egészen két éve hivatalban lévő Anfa//-kormánynak, amely a „legvidámabb barakk" örökségét vette át. De miként annak idején nem volt mindegy, hogy milyen szocializmus „épül" e tájon, úgy ma sem mindegy, hogy milyen piacgaz-dálkoc fás és milyen szövetű polgári demokrácia alakul ki.
Szabadelvűségben, állami szerepvállalásban, központi beavatkozásokban és sok egyébben különbözhet a most formálódó közép-európai modell a nyugati típusoktól, amelyek közül persze egyik sem testesíti meg az ideális államot, s most sokan arra kezdenek ráddöbbenni, hogy a jóléti társadalom tömérdek gond orvoslására bizonyult képtelennek. Bibó 1947-es szép és akkor illúziónak bizonyult sorait a mai helyzetre alkalmazva, keressük a szabadság rendiét - azét a szabadságét, amely „nem alázatos és nem tekintélytisztelő, hanem zajos, mozgalmas és követelő". Nem kell tenát nehezményezni a hangos lemondásokat vagy a konfliktusok állandósulását - a mozgalmas parlamenti élethez ezek hozzátartoznak, de az olykor törzsi-zsigeri hevületű indulatoskodás már nem. A végre békét hozó „nagy csönd" annál kevésbé várható, mert a magyar politika jobboldala rendre szembekerül a nőn áhított európai fölzárkózással: túl sokáig flörtöl a centrum a populizmussa'l ahhoz, hogy az ellentétek rejtve maradjanak. Az MDF jobboldalának bank-ellenes kirohanásai,a kacérkodás utcai tüntetések szervezésével bajosan minősíthető „európai" magatartásnak, amint Gálszécsyés Keleti távozása s a Palotás körül támadt feszültség mögött is a túlzó populista igények sejthetők. Ez a nyomás a hosszan tartó flört miatt ma már akkora, hogy a koalíció politikája nemegyszer fittyet hány Bibóra, aki a forradalom után arra figyelmeztetett, hogy a pártversengés csak a közélet pozícióira terjedhet ki, de „nem a szakszerű közigazgatás és gazdasági szervezkedés posztjaira".
Az igazságtételről elfogadott -mint kiderült - alkotmányellenes törvényt nem kis részben ez a populista nyomás kényszerítette ki, azzáI a mítosszal a háttérben, hogy az utóbbi évtizedekben az ellenállók országa voltunk. Csakhogy a múltat a maga bonyolult összességében kell vállalni, s a teljes föltárás azért is elkerülhetetlen, hogy gyilkosok és áldozatok, erőszakot elkövetők és szenvedők közé soha ne kerülhessen egyenlőségjel. Ebben az értelemben az új közép-európai demokráciák milyenségét az is meghatározza majd, hogy miként folytatódik és zárul az igazságtétel-vita. De az is, hogy a nyilvánosság és a sajtó milyen helyet vív ki magának: ez már korántsem regionális sajátosság, a végrehajtó hatalom mindig és mindenütt befolyása növelésére törekszik, de a aíeichsaltolást soha, egyetlen polgári demokrácia nem engedte meg magának.
Az már a diktatúrák „privilégiuma". A folyamatos küzdésnek tehát igenis helye van, s az alkotmánybírósági döntés mintha azt igazolná, hogy a magyar demokrácia kezd több lábon állni. A kormányzó centrum mérlegelni kényszerül a liberális ellenzéknek és saját populista-jobboldali szárnyának a politikai súlyát. Mert hiába állította a három pártfrakció, hogy a koalíció „történelmi szükségszerűség", valójában csak a stabilitás megőrzése az.
A karabahi válság újabb fordulata
Lemondott az azeri elnök
m AZONNALI HADÜZENETET I------------«---------------------------------
követelt Örményország ellen a A KÜLPOLITIKAI HELYZET
bakui parlament elolt tüntető tíz- |_____________ ____________________
ezres tömeg. Az ország politikai helyezetét és a karabahi válságot megvitató honatyák is egyre nagyobb nyomást gyakoroltak Mutalibov elnökre, azzal vádolva őt, hogy erélytelen a kérdés kezelésében. Ezt követően az elnök, aki délelőtt még azt állította, hogy a tüntetők akciója felér egy államcsínnyel, lemondott. A törvényhozás épületénél összesereglett tömeg üdvrivalgásban tört ki a hír hallatán, míg a megfigyelők a karabahi válság újabb fordulataként értékelték az eseményt, hisz bárki is következik Mutalibov után, az feltehetően nemzetibb húrokat penget majd.
masztják a hadijelentések is, amelyek azeri sikerekről s. mólnak be.
9É OROSZORSZÁGOT A GAZDASÁGI KÉRDÉSEK foglalkoztatják. Cipko politológus szerint barbár rablóreformok zajlanak, amelyek a lakosság 80 százalékának elszegényedéséhez vezetnek. Több neves gazdasági szakértő is felhívást intézett Jelcin elnökhöz, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket, hisz katasztrofális a gazdasági helyzet. Egy felmérés szerint a volt szovjet hadsereg tisztjeinek is mindössze 17 százaléka támogatja az orosz elnök reformterveit. Eközben a Németországban tartózkodó Gorbacsov továbbra is kiállt Moszkva és K"
m A KARABAHI VÁLSÁG megosztja a török politikai erőket is. Özal elnök és Yilmaz volt miniszterelnök egyre nagyobb nyomást gyakorol a kormánykoalícióra, hogy az erőteljesebben foglaljon állást az azerbajdzsánok mellett. Az ellenzéki Yilmaz szerint fontolóra kellene venni csapatok kivezénylését az örmény határra, hogy Ankara ezzel is nyomatékosítsa aggodalmát a harcok miatt. Özal pedig üzletemberek előtt jelezte, hogy egy kicsit rá
kellene ijeszteni Jerevánra. Törökország például megakadályozhatná, hogy területén segélyszállítmányok haladjanak át Örményországba. Demirel kormányfő ezzel szemben igyekszik távol tartani az országot a konfliktusba való belekeveredéstől. Úgy vélekedik, hogy Azerbajdzsán nyílt török támogatása a keresztény örmények megsegítésére mozgósítaná a Nyugatot. Jereván az államközösségi csúcstalálkozó mielőbbi összehívását sürgeti, hangsúlyozva, hogy a mind fenyegetőbb méreteket
_	yege
öltő viszály békés megoldásához valamennyi tagország cség van. Az aggodalmakat alátá-
közreműködésére s:
/a és Kijev együttműködése, valamint a Független Államok Közösségének életképessége mellett. Mindehhez persze hozzátette, hogy meg kell teremteni a szükséges mechanizmusokat. A Nyezaviszimaja Ga-zeta ezzel szemben azt állapította meg, hogy az exelnök visszatérése a hatalomba elképzelhetetlen, mivel a gorba-csovi értelemben vett egység a múlté.
* NEM FELHŐTLEN hazánk és a szomszéd országok kapcsolata. Ezt Nastase román külügyminiszter kijelentése is altámasztja, mely szerint Bukarestben az a nézet alakult ki, hogy Budapest olyan nemzetközi helyzet kialakítására törekszik, amely alapot adhat a két országot elválasztó határ békés úton történő megváltoztatására. Meglepően higgadt elemzést közöl ezzel szemben a pozsonyi Sloboany Piatok című hetilap. Megállapítja, hogy a magyar politika elsődleges célja a teljes jogú EK-tagság elérése, s ezért „nehezen feltételezhető, hogy Budapesten olyan politikusok akadnának, akik trianoni kastély szellemeinek kísértése miatt ezt az esélyt hagynák a semmibe veszni".	(S. G.)
Baku vérre áhítozik
Az utolsó akadály is ledőlt a háború elől
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Lemondott tisztéről Azerbajdzsán első szoba* dón választott elnöke. Az államfő teendőit a választásokig ideiglenesen az azerbaj-zsán legfelső tanács elnöke fogja ellátni. Közben Hegyi Karabahban folytatódtak a harcok, melyeknek pénteken is legalább kéttucatnyi halálos áldozatuk volt.
KI LESZ HOLNAP
A GAZDA?
Nem lehet a negyven évvel ezelőtti termelési szerkezetet a mába átültetni - mondja egy MDF-es képviselő. Az Agrárszövetség főtitkára ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a klasszikus magyar birtokszerkezet kialakulása várható: indirekt eszö-zökkel végrehajtott falurombolás elé nézünk. (Horváth L. István: Vélemények az átmenetről - 6. oldal)
LESZ-E TOLERANCIA-ÚT?
Kevés városnak adatott meg az újjászületés lehetősége. Berlin most közéjük került. A német egyesüléssel ismét fővárossá emelték, erre a hivatásra azonban alkalmassá kell tenni. (Tatár Imre: Berlin, Pariser Platz - 8. oldal)
A KÉPZELET EURÓPÁJA
A virtuálisan létező Európának nemcsak a szellemét őrizte Márai Sándor kitartó hűséggel, hanem tárgyi díszleteit is, amelyek számára és a hozzá hasonlók számára a békesség és az otthonosság jelképei voltak. (Rónay László írása a 10. oldalon)
Az azerbajzsáni parlament a csütörtökről péntekre virradó éjszaka sem szüneteltette munkáját, s a szenvedélyek különösen álkor csaptak magasra, amikor a köztársaság belpolitikai helyzetének a megvitatása után napirendre került az ellenzék Mutalibov távozásra vonatkozó követelése. Kora reggel elhangzott beszédében az elnök hasztalan próbálta nyugalomra inteni a felbuzdult képviselőket, s ama javaslatával, hogy sürgősen dolgozzanak ki egy mindkét fél érdekeit figyelembe vevő karabahi rendezési tervet, csak olajat öntött a tűzre. Az azerbajdzsán népfront körül tömörülő ellenzék ugyanis elsősorban a nemzeti érdekek elárulásával vádolja Mutalibo-vot, ami alatt a karabahi kérdésben tanúsított erélytelenségét kell érteni.
Több mint kilenc órán át tartó huzakodás	után
Mutalibov - a társadalom végleges kettészakadását megelőzendő - aláírta lemondó nyilatkozatát. Az Azerin-form jelentése szerint a legfelső tanács elfogadta ezt a megoldást,	majd
törvényt alkotott a szeptemberben közvetlenül megválasztott Ajaz Mutalibov sérthetetlenségéről. Nyugdíját tízezer rubelben határozták meg, nyugalmára tíz testőr fog vigyázni, továbbra is szolgálati kocsit használhat s egy kormányrezidenciában lakhat.
A bakui parlament előtt összegyűlt százezres tömeg kitörő lelkesedéssel vette tudomásul a történteket. Az első moszkvai kommentárok emlékeztetnek arra, hogy Mutalibov akkor vált végképp nemkívánatossá az ellenzék és feltüzelt hívei szemében, amikor az azerbajdzsán hadsereg karabahi vereségei nyomán ismét a politikai rendezésre kezdte helyezni a hangsúlyt. Az Eho Moszkvi rádióállomás és az orosz tévéhíradó
üyisS
egybehangzóan arra mutatott rá, hogy immár semmi sem akadályozhatja meg a karabahi konfliktus átalakulását valódi háborúvá Azerbajdzsán és Örményország között. Az azerbajdzsán közvélemény, különösen az állítólagos hodzsali tragédiáról lejátszott videofelvételek láttán, vérre áhítozik - állapította meg az Eho Moszkvi kommentátora -, s a nacionalizmusra és antikommuniz-musra apelláló népfront kész kielégíteni ezt az igényt.
A Karabahból érkező pénteki beszámolók szerint egyébként nagyarányú azerbajdzsán támadás van kibontakozóban azután, hogy lényegé-(Folytatás a 2. oldalon.)
■ NEMZETKÖZI ELEJ ?-3. OLDAL ■ HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 4-5. OLDAL HÁZ ORSZÁG HELYZETE ó. OLDALI FÓKUSZ 7. OLDAL ■ NEMZETKÖZI MAGAZIN 8. OLDALÉ GAZDASÁG 9. OLDALI KULTÚRA 10-11. OLDAL 1 NAPI KRÓNIKA 12. OLDALÉ SPORT 13. OLDALI MŰSOROK 14. OLDAL B INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL
HÉTFŐI MELLÉKLETÜNK
AZDASAly
TARTALMÁBÓL
TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI
KÖRKÉP
BEFEKTETÉSI ALAPOK, HETI ÉRTÉK- ÉS ÁRUTŐZSDEI ÉRTÉKELÉS
ÚJ SZAKMA: A LOBBYSTA ÜZLETHELYISÉG-ÁRAK BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN VARGA IMRE A MŰKERESKEDELEMRŐL
A békés megoldás kutatása ellenére
Továbbra is bizonytalan Bosznia jövője
ÚJVIDÉK - A bosznia-hercegovinai közösségek vezetői kötelezték magukat, hogy békés úton kutatják a megoldást, s ezzel összhangban folytatják a megbeszéléseket Jósé Cutilheiro portugál nagykövet közreműködésével. Ezt a boszniai feszültség csillapításán sikerrel munkálkodó Cyrus Vance ENSZ-megbízott közölte az újságírókkal, miután Szarajevóból visszatért Belgiádba, ahonnan már tegnap folytatta is útját Graz érintésével Zágrábba, s tárgyalt Tudjman elnökkel a kéksisakosok jöveteléről.
Karadzsics boszniai szerb vezető ugyanakkor továbbra is radikális nézeteit ismételgeti, s kerek perec kijelentette: Bosznia mint egységes köztársaság többé nem létezik. Magabiztos fellépése csodálatra méltó, hiszen az utóbbi napokban politikáját egyre-másra vereség éri (a referendum eredménye az egyik csapás, az általános összetűzések kiprovoká-lásának kudarca a másik, a köztársaság területi integritásának külföldi támogatása a harmadik). Csak egy dolgot értek el: a muzulmánok rendkívül nagyfokú homogenizálását, amit a csütörtöki szarajevói
ötvenezres politikamentes békenagygyűlés is alátámaszt. Belgrád sem meri nyíltan támogatni a szerb vezetőt. Igaz, megteszik ezt helyette a Seselj-félék. Ám Karadzsics nagyon könnyen a krajinai Babics sorsára juthat. A szerb vezetés ebben a helyzetben csak addig a követelésig merészkedik el, hogy nemzetközileg addig ne ismerjék el a köztársaságot, amíg meg nem állapodik a három népközösség.
Brüsszelben közben folytatódik a nemzetközi Bosznia-értekezlet, amelyen a szerbek vezetői szilárd álláspontot képviselnek. Ez pedig Bosznia-Hercegovina etnikai, földrajzi felosztása. A muzulmán és a szerb lakosság között azonban szinte lehetetlen etnikai határt húzni. Csak a horvát közösség él egy tömbben. Feltehetőleg azonban nem a kanto-nizálás a végső cél. Branko Kosztics, a csonka Jugoszlávia csonka államelnökségének alelnöke - aki szerint az új Jugoszlávia két hónap múlva létrejön -úgy vélte, hogy mivel a Boszniával kapcsolatos tárgyalások valószínűleg elhúzódnak, ez az új állam-alakulat (Szerbia és Crna Gora) nem számíthat erre
a köztársaságra. Később azonban, ha megállapodnak a boszniai konföderációról, a szerb területek különleges kapcsolatot létesíthetnek a jugoszláv közösséggel. Szerinte Boszniában nem lesz robbanás. Ha a krajinákról nem is, Macedóniáról, most úgy tűnik, Kosztics véglegesen lemondott.
A szűkített Jugoszlávia megalakítása sem mehet viták nélkül. A két köztársaság ugyanis a megboldogult ország örökösének nevezi ki magát, s csak azért tartja meg a Jugoszlávia nevet. Nemcsak a vagyonról van szó, hanem inkább az állami szerződésekről. E kérdés körül gyomrozták egymást a brüsszeli Jugo-szlávia-értekezlet munkatestületeiben. A szerb és a montenegrói képviselők szerint egyes köztársaságok kiváltak, elhagyták az országot, a többi pedig a döntőbizottságjelentésére hivatkozva azt állítja, hogy Jugoszlávia szétesőfélben van, tehát senki sem húzhat hasznot a Jugoszlávia név használatából. A brüsszeli Jugoszlávia-értekezlet egyébként hétfőn csúcsösszetételben ül össze.
Sebestyén Imre