﻿Rögös úton
Sziklakemények a rögök; szomjas a föld. De nincs mese, meg kell forgatni, ha görbül az ásó, roppan a derék, akkor is, mert porhanyós-puha ágy nélkül elmarad a jó aratás. Nem félek, a paraszt érti a dolgát, ha szükséges, verítékével áztatja át a szikkadt határt. De most, ezen a tavaszon, ebben az évben nemcsak a földdel kell bajlódni, hanem sokkal inkább olyan dolgokkal, amihez már, még nem ért igazán: a politikával. Mert a kárpótlás, a termőföld felosztása a régi s új tulajdonosok között, illetve a szövetkezetek vagyonának tagokra írása, a téeszek átalakulása, még ha gyakorlati teendőket ró is az érintettekre, a falu népére,, markánsan (helyi) politikai ügy. És amit senki nem lát előre: lesz-e elegendő erő úgy felosztani a földeket, kárpótolni a kárt szenvedetteket és átalakítani a szövetkezeteket, hogy eközben a mezőgazdasági termelés színvonala s mennyisége ne zuhanjon le.
Az alapkérdések egyike, amire jelenleg nincs egységes válasz, az, hogy most válságban van vagy nincs válságban az agrárágazat? Konszenzussal el kellene dönteni, hiszen ezt követően lehet csak meghatározni a következő lépést, hogy a kormányzatnak kell-e egyáltalán anyagi segítséget adnia, s ha igen, mennyit.
Kétségtelen, a hivatali optimizmus mára megtört, annyit elismer a kormányzat, az illetékes tárca, hogy vannak pénzügyi nehézségek, bizonv több száz téesz vált fizetésképtelenné. És a mérlegadatok fehéren-feketén bizonyította tényt nemcsak elfogadta az agrárminisztérium, hanem, kiharcolván a kormánynál, pénzügyi segély-csomagot nyújtott át a bajba jutott termelőknek. Csak hát a ténylegesen felhasználható pénz, maximum kétmilliárd forint, kevésnek látszik. Az FM elismeri, hogy az idén, a változások miatt, némi termelés-visszaesésre is lehet számítani, de határozottan tagadja, hogy ez veszélyeztetné a színvonalas hazai élelmiszer-ellátást és az exportot. Vagyis nem kell és nem is szabad a mezőgazdaság általános válságáról beszélni, a nehézségek kezélhetők, átmenetiek.
Mások másképp látják a jelent, a jövőt. Az MSZP megyei válságstábok felállítását sürgeti; az Agrárszövetség főtitkára szerint tovább folytatódik az ágazat kifosztása, ami veszélyezteti az ország élelmiszer-ellátását, de a termelés csökkenése az állami költségvetést is felboríthatja, sőt, a mezőgazdaság szétzilálása az átalakulási folyamatot is megbéníthatja.
Nagyon szeretném ezt nem elhinni; jó lenne, ha egyes ellenzéki pártok nagy bajt jósoló mai szavai holnapra nem válnának valósággá. De, és ez tény, nem csak az ellenzéki pártok kongatják a vészharangot, a szakmai szervezetek is aggódnak. Az agrárkamara szerint csődök tömege várható, a kormányzat pénzsegítsége csak tüneti kezelésre jó, nem oldja meg a legfőbb gondot, a mezőgazdálkodás elképesztően alacsony jövedelmezőségét. A mezőgazdasági szövetkezők érdekvédelmi szövetsége ennél is borúlátóbb.
Néhány hónappal ezelőtt kezet nyújtottak egymásnak az addig egymásra fújó érdekképviseletek, a földművelésügyi tárca pedig partneri viszonyt ajánlott az egységes agrárfórumnak. A mai helyzet értékelésében, a szükséges lépések megtételében mutatkozó éles eltérések viszont nem mutatnak együttgondolkodásra, összehangolt cselekvésre - és ez a legnagyobb baj a kemény rögök közt a bizonytalanságban.
Horváth L. István
A szovjet utódállamokat is felvették az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsba
■ AZ ETNIKAI ÉS REGIONÁLIS VISZÁLYOK leállítására szólította fel Kelet- és Közép-Európa vi-szálykodó nemzeteit a NATO és a volt Varsói Szerződés országainak részvételével létrehozott Észak-atlanti Együttműködési Tanács brüsszeli ülésén elmondott beszédében Baker. Az amerikai külügyminiszter utalt a jugoszláviai helyzetre, így az új boszniai feszültségekre és a Karabahban kibontakozott véres konfliktusra. Az utóbbiról szólva úgy fogalmazott, hogy nem nagy dicsőség az, ha özvegyek és árvák dolgává teszik a demokratikus piacgazdaságú társadalmak kiépítését.
S MEGTÖRTÉNT AZ ELSŐ KAPCSOLATFELVÉTEL,
amely hivatalosnak tekinthető Baku és Jereván között: Azerbajdzsán ideiglenes államfője kedden telefonon tárgyalt óz örmény elnökkel. Kevésbé biztató ugyanakkor az a hír, hogy továbbra is heves harcok dúlnak Karabahban. Örmény értékelések szerint az erőteljesebbé vált azeri katonai tevékenység az új bakui vezetés elképzeléseit tükrözi. Jerevánban megjegyzik ugyanakkor azt is, hogy Mutalibov elnök ellenzéke korábban igen
[A KÜLPOLITIKAI HELYZETI
harciason lépett fel, ám nem biztos, hogy ugyanezt a taktikát követik majd kormányzati pozícióból is. Irán mély aggodalmának adott hangot a karabahi összecsapások kiszélesedése miatt, és bírálta az amerikai beavatkozást sürgető török felhívást. Teherán egyúttal ismét felajánlotta, hogy közvetítő szerepet játszik a szembenállás megoldása érdekében.
■ ERŐTEUES PROPAGANDAKAMPÁNYBA fogtak az orosz kommunista és nacionalista szervezetek annak érdekében, hogy március 17-én nagyszabású tömegdemonstrációval tiltakozzanak a volt Szovjetunió szétverése ellen. A Szovjetszkaja Rosszija első oldalán megjelent kiáltvány egyesített ellenzék megalakítását ösztönzi, s ezt a jól ismert megfogalmazás szerint azért tartják fontosnak, mert a „haza ismét veszélyben van, a katasztrófa csaknem elkerülhetetlen". Fellépésük az
Államközösségben nem okoz nagy riadalmat, hisz annak jövőjére nézve nagyobb veszélyt rejt a karabahi és moldovai válság, s az egységes hadsereg még megoldatlan kérdései. Oroszországban sem hisznek a kommunisták visszatérésében. Annál jobban aggódik Jelcinért Nixon volt amerikai elnök, hangsúlyozva a tét nagyságát, hisz ha Jelcin megbukik, újra kitörhet a volt Szovjetunióban a háború a korábbi „történelmi határokért".
ü BOSZNIA ÉS MACEDÓNIA függetlenségét is elismeri március vége előtt az EK, jelentette a The Guardian című lap, utalva arra, hogy a jelek szerint Washington is elszánta magát e lépésre. A válságot előmozdító jelek mellett azonban a Balkánon is akad egy-egy nyugtalanító hír. Bosznia-Hercegovinában muzulmán milíciák szerveződnek, a horvát önvédelmi osztagok mintája alapján. A belgrádi sajtó mindezt összefüggésbe hozza Izetbegovics boszniai elnök iszlám országokban tett látogatásával. Mindez arra utal, hogy a térségben lassan oldódnak az ellentétek, s még hosszú utat kell megtenni a rendezésig. (S. G.)
A NATO aggódik Karabahért
(Tudósítónktól)
BRÜSSZEL - A mai találkozó a demokratikus forradalmak, a demokrácia kiterjesztése nyomán vált lehetségessé - értékelte Jeszenszky Géza külügyminiszter magyar tudósítóknak az Észak-atlanti Együttműködési Tanács keddi brüsszeli ülésszakát. Ezen felvették a tanács tagjai közé -Grúzia kivételével - a szovjet utódállamokat, elfogadták a jövendő feladatokat körvonalazó munkaprogramot, s megvitatták a válságövezetek, mindenekelőtt a karabahi kérdés rendezésének lehetőségeit.
Jeszenszky Géza szerint a zárt ajtók mögött ülésező tanácsteremben „rokonszenves közös szellem” uralkodott, de ugyanakkor még kísértett a múlt öröksége is, mivel az újonnan felvett tagokkal kapcsolatos várakozások, remények és félelmek kaptak hangot. Az euroatlani együttműködés most euroázsiaivá szélesedett, de természetesen ennek megvannak határai. A magyar külügyminiszter megemlítette, hogy bár az új Európa nagyon nehezen születik meg, de mindenképpen színesebb lesz, mint a korábbi volt.
A kedden elfogadott munkaterv a biztonsági és az ehhez kapcsolódó kérdések terén konzultációkat és együttműködési témákat irányoz elő. Szó van benne a NATO és a közép-, valamint kelet-európai térség kapcsolattartásáról a védelmi tervezés, a fegyverkorlátozás, a hadiiapar konverziójának kérdéseiben. A munka-program lényegét azonban alighanem az a kitétel fogalmazza meg, amely szerint a politikai konzultációk felsorolt témáit általánosságokban határozták meg, amely lehetővé teszi a résztvevőknek, hogy az őket érdeklő politikai és biztonsági kérdésekkel egészítsék ki azokat. Ez a meglehetősen tág megfogalmazás mintha diplomatikus bírálatot kapott volna James Baker amerikai külügyminiszter hozzászólásában, aki arra emlékeztetett, hogy „a ma jóváhagyott mérsékelt munkaterv csak a kezdet”, fenn kell azonban tartani a folyamat dinamizmusát, hogy az Együttműködési Tanács megfelelhessen a felmerülő igényeknek. „Arra bátorítjuk új partnereink kormányait, csakúgy, mint NATO szövetségeseinket, hogy kiegészítő tervezetekkel álljanak elő.”
Egy formai jelzés is arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi keretek között még nem alakult ki pontosan az Együttműködési Tanács feladata: Brüszelbe nem jött el a kazah külügyminiszter, és Tádzsikisztán is csupán Oroszországon keresztül képviseltette magát - feltételezések szerint távolmaradásuk anyagi nehézségekkel függ össze. Késve érkezett meg a (Folytatás a 3. oldalon)
Brüsszel és Washington rendezési elképzelései
Bosznia és Macedónia elismerésére készül az EK
ÚJVIDÉK - Hamarosan kiterítik a kártyákat a jugoszláv asztalra? A jól értesültek úgy tudják, hogy az Európai Közösség és az Egyesült Államok a közeljövőben elismeri valamennyi köztársaságot, amely ezt kérte. Tehát az EK Horvátország és Szlovénia után Bosznia és Macedónia függetlenségére is igent mond, ugyanezt megteszi Washingtoh is mind á négy utódállam esetében, majd együtt fogadják el Szerbia és Crna Gora föderációját. Csak még azt nem tudják a jól értesültek sem, hogy ez a föderáció jogörököse lesz-e a széthullott délszláv államnak. Mindenesetre ismét mind gyakrabban emlegetik a 2+2+2-es formulát (Szerbia és Crna Gora kon-föderatív kapcsolatba lép velük, Szlovénia és Horvátország pedig csatlakozik a gazdasági érdekeken alapuló társuláshoz). Állítólag Washigton ezt a megoldást támogatja, mert - stabil és tartós rendezést szorgalmazva - ebben látja annak lehetőségét, hogy megőrizzék a volt Jugoszlávia nemzetközi határait. A jugoszláv kérdésről tárgyalt egyébként tegnap este James Baker amerikai külügyminiszter Brüsszelben európai partnereivel.
S míg a nyugati diplomaták mind kevesebb türelemmel folytatják erőfeszítéseiket, a volt Jugoszláviában folytatódnak a kéksisakosok érkezését előkészítő tárgyalások, az ENSZ-tisztek pedig a terepet járják. Satish Nambiar parancsnok Graz érintésével Zágrábba érkezett. (Sajtószóvivőjének grazi nyilatkozata szerint a békeerők telepítése április folyamán befejeződik.) Zágráb-
ból pedig Szarajevóba, az UNPRO-FOR parancsnokságának székhelyére utazik. Időközben a belgrádi repülőtérre újabb erősítés érkezett a késisa-kosok parancsnokságának. Húsz svéd katona mindjárt folytatta is útját Sza-
kozása a belgrádi nagygyűlésen sokak számára kiábrándulást okozott. Közel áll az igazsághoz az az értékelés, hogy az oppozíciónak nincsen olyan programja, amelyet felkínálhatna a hatalmon levő szocialisták
rajevóba, tizenkét norvég repülésellenőrző pedig egyelőre Belgrádban marad. A pénzügyi gondok is valamelyest enyhültek. A mintegy 630 millió dolláros költségvetést 200 millió dollárral csökkentették, mivel a jugoszlá-vok épületeket, gépjárműveket, felszerelést bocsátanak a kéksisakosok rendelkezésére, ezenkívül díjmentes ellátást biztosítanak, szolgáltatásokat végeznek és más könnyítéseket adtak.
Szerbia túljutott a fordulópontnak beharangozott március 9-én. Á magát demokratikusnak nevező szerb ellenzéki szövetség hétfői újbóli bemutat-
ellenében. Mások úgy vélik, a hatalom iránti elégedetlenség vitte az utcára az embereket. A Milosevics-el-lenes tüntetés tehát megmutatta, hogy a hatalomnak mostanság nem az őt keményen bíráló ellenzéktől kell tartania, hanem inkább a szociális elégedetlenségtől, amely nem szavazócédulákkal igyekszik majd megfosztani hatalmától a szocialistákat, s amely vérontást, anarchiát idézhet elő. A demokratikus ellenzék is fél a káosztól, de a külföld' is, nehogy tárgyalópartner nélkül maradjon.
Sebestyén Imre
TALÁLKOZÁSAIM
RÁKOSIVAL
Már az első illegális légyotton rácsapott a rendőrség. Várták, tudtak pontos érkezéséről. Vas Zoltán szerint Kun Béla lelkét terheli ezen „konspiratív ügylet”, amelynek eredményeként - jó kommunista zsargonnal szólva - Rákosit hosszú időre „kivonták a forgalomból.” (Gosztonyi Péter: Szemben a „népi hőssel” - 6. oldal)
TITOKZATOS KFT. VÁGATJA A DIÓFÁKAT,
mondván, jó olasz piacuk van. Megfizették a gazdáknak az előleget, aztán éjszaka eltűntek a fák. Az „üzletkötők” reggel ámultak, de erélyesen visszakövetelték a pénzt. (Baráti Szabolcs: Mély-Ma-gyarország - nem mennyország -7. oldal)
CSÖKKENTIK AZ EGZISZTENCIAHITEL KAMATÁT
várhatóan az eddigi 21,5 százalékról 17,5 százalékra. A másik nagy kedvezmény, hogy az alkalmazottak leírhatják adójukból a tulajdonszerzésre fordított összeget. (Egerszegi Csaba: Hogyan vehetik meg munkahelyüket a dolgozók -9. oldal)
KIISMERHETO-E
MAGYARORSZÁG?
A piacgazdaság árnyalatai és változatai sokfélék, törvényeinek szellemét és logikáját azonban Nyugaton már rég szabadalmaztatták. Mégis úgy tűnik sokszor, mintha Magyarország ezt a régi szabadalmat most újra akarná feltalálni. (Zirkuli Péter: Párizsi levél -11. oldal)
ALLANDO ROVATAINK
NEMZETKÖZI ELET 2-3. OLDAL B HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
4-5. OLDAL fl NÉZŐPONT 6. OLDAL ■ RIPORT 7. OLDAL I GAZDASÁG 8-9. OLDAL B KULTÚRA 10. OLDAL i VONZÁSOK ÉS TASZÍTÁSOK
11.	OLDAL B NAPI KRÓNIKA
12.	OLDAL B SPORT 13. OLDAL B MŰSOROK 14. OLDAL I INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL
Kereszttűzben a Pentagon-elképzelés
„Nixon-terv” Jelcin megmentésére
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Voksoló „szuper kedden" robbant a Nixon-bomba: az exelnök elmarasztalta utódát és az egész befelé forduló amerikai közéletet, amiért „krajcá-roskodó" módon kezeli a nagy tétre menő játszmát: Jelcin megmentését, és így egy új és ismét veszélyes oroszországi diktatúra elkerülését.
„Még nem olvastam, csak az újságban láttam” - hárította el egy keddi fotózás alkalmával Bush elnök a tudósítók kérdését, mit szól elődjének, Nixonnak a „memorandumához”, amely közvetve élesen bírálja a kormányt is, hogy nem mozgósít az elkövetkező félszázadot leginkább alakító feladatra: az orosz demokrácia megmentésére. Szerdán kétnapos washingtoni tanácskozást rendez a Ni-xon-könyvtár Amerika világszerepéről (olyan előadókkal, mint Kissinger, Brzezinski, Gates CIA-igazgató, James Schlesinger vagy éppen Lukin
orosz nagykövet, s a volt elnökön kívül beszédet mond a mai is), s a keddi The New York Times közzétette a nemzetközi kérdésekben vitathatatlan tekintélyű exállamfő fő tételét, amit a mindössze négyoldalas „tézis” ideiglenes címe jól érzékeltet: ,Miként veszthetjük el a hidegháborút?” Vagyis hogyan kovácsolhat a befelé forduló Amerika vereséget a már kivívott győzelemből. Például úgy -Nixon szerint -, ha továbbra is csak „szánalmas” és csupán .jelképes” módon támogatja Jelcint, aki pedig az orosz történelem leginkább Nyugat-párti vezetője”. Az előző jelzőtől aligha szabadult első reagálásával Bush elnök, amikor úgy fogalmazott, hogy „máris sok segítséget nyújtottunk az adófizetők pénzéből”. Viszont nem tekintette személyének szóló bírálatnak az előd fejtegetését, s ez amúgy is jogos megjegyzés, hiszen Nixon általában marasztalja el az amerikai vezető köröket, s ebbe vaskosan beleértendők a demokrata elnökjelöltek is, kik közül korábbi tévévitájukban egy sem „választotta” Jelcint, amikor a kérdező azt tudakolta, mire fordí-
tanak inkább tízmilliárdot: amerikai munkások átképzésére, avagy az orosz demokrácia megsegítésére. Pedig Nixon tétele szerint a „Nyugatnak mindent meg kell tennie Jelcin elnök sikeréért”.
„Az igazi politikai vezetés nem egyszerűen abban áll, hogy támogatjuk, ami népszerű, hanem a népszerűtlent tesszük azzá, ha Amerika nemzeti érdekeket szolgálja” - bírálja a felmérésekhez igazodó mai Fehér Házat Nixon, aki szerint Washington eddig mindössze kölcsönt adott agrártemékei megvételére, rendezett egy „fotózási alkalomnak” egyébként nem nagyon számító nemzetközi segélyértekezletet, és küldött kétszáz békehadtestes önkéntest, ami „nagylelkű akció lenne Felső-Volta esetében...” - írja gúnyorosan az előd. Márpedig az „szánalmasan elégtelen”, minthogy az is, ha a folyó elnökválasztási küzdelemben „gyakorlatilag elhanyagolják a világháború óta legfontosabb témát. S miközben egy kitekinteni is képes honatya a keddi The Washington Postban megállapítja, hogy (Folytatás a 3. oldalon)