﻿MagwNemzet
dl
Ara: 11,50 Ft •
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	HÉTFŐ, 1992. március 16., LV. évfolyam, 64. szám
« ••• //
>1 /ovo
kockázata
Globális elbizonytalanodásnak lehetünk tanúi: hol az ellenség mostanában? Néhány éve még egyszerűnek tűnt a válasz, falra lehetett festeni az ördög birodalmát, hogy az azután meg is jelenjen a terjeszkedő kommunizmus képében. Szépen kirajzolódó, kontúros lidérc volt ez egykor, kétség sem férhetett hozzá,, hogy hol a szarva és hol a farka. Ám most, hogy eltűnt, óhatatlanul felkapja a fejét az ember, amikor honi szónokoktól külső és belső ellenségekről, ezek egymást gerjesztő ténykedéséről hall. Hiszen utoljára akkor volt ilyen általánosan felnagyolt és mindenkire érthető, éppen ezért feszített éberségre és állandó önkontrollra késztető az ellenség jelenlétének a kinyilvánítása, amikor kettészakadni készült a világ. A hidegháború félelmetes fegyvere volt a mindenütt jelen levő és éppen ezért megfoghatatlan külső és belső ellenség, amelyet a hatalom önkényes kijelölései nyomán értek azután tetten.
A történelmi analógia azonban arra is emlékeztet, hogy a sorok szorosabbra zárása az idő tájt a világpolitikai folyamatok visszatükröződése volt. Az ellenségkép meghirdetése a kor medrében haladt. „Korunk fő tartalma" viszont semmiben sem igazolja vissza az aknamunkával szembeni éberségre késztetést. Amikor az amerikai választási kampány külpolitikai kérdése nem az, nogy miként tartóztassák fel, hanem mi módon segítsék az egykori ellenfelet - s ezt éppen a néhai kemény nézeteiről timert éxélnök szorgalmazza leginkább -, akkor ez csak erősíti a reményt: az új elrendeződésnek talán nem az új ellenség kijelölése lesz az alapja.
Végső soron ezt igazolja az a rövid idő alatt ismertté lett Pentagon-dokumentum is, amely az ezred végéig tartó védelmi tervezésnek a koncepcióját körvonalazza. (S amely olyan éles nemzetközi visszhangot váltott ki, hogy Baker külügyminiszter Brüsszelben már igyekezett „alacsony szintű munkatervvé" lefokozni.) Ennek az elsődleges motívuma, a vállalandó világ-csendőri pozíció mögöttes ideológiája, hogy Washington megakadályozza egy új politikai rivális felbukkanását. Költségvetési kiadásainak a fenntartása érdekében sem tud tehát a Pentagon meglévő ellenfelekre hivatkozni, csupán potenciális veszélyekre, amelyek fenyegetése persze tagadhatatlan.
A megfogalmazásmód azonban így is éles rezonanciákat keltett, különösen Európában. A tekintélyes Die Zeit például meglehetősen csípősen utasította vissza a kizárólagos szuperhatalmi igényeket, s az emancipált Európától való washingtoni félelmeket fedezett fel még abban is, hogy az elképzelések szerint a NATO Kelet-Európára is kiterjesztené biztonsági ernyőjét. A mértékadó német hetilap logikája szerint ez esetben az Európai Közösség még jobban belemerülne a saját ügyeibe, s globális konkurensként hosszú távra le lehetne írni.
Cseppben a tengerként tükröződik e polémiában számos kétely, amelyeket az átmenet kora ébreszt; nemzetközi intézményrendszerek, államok, térségek jövőbeni világpolitikai szerepvállalásával kapcsolatos bizonytalanságok. Kétségtelen: születendő ellenségkép nélkül is egyre erőteljesebben éleződik a vita, hogy az új rend biztonságosabb lesz-e, mint a régi, amely a félelmek egyensúlyán alapult. Ám legfőbb ideje lenne véglegesen átadni a múltnak a hidegháborút is, annak minden kísérőjelenségéved; szó-használatával egyetemben - talán ezzel is csökkenthető lenne g jövő kockázata.
Lambert Gábor
Moszkvában cáfolják a nukleáris veszélyt
Orosz és iráni próbálkozás az örmény-azeri válság megoldására
BUSH ELVESZÍTHETI A BÉKÉT, ha nem segít a FÁK-on, jövendölte Nixon, volt amerikai elnök; aki óva intette egyben hivatalban lévő kollégáját: történelmi alkalmat szalaszthat el, ha nem juttat több segélyt a volt szovjet köztársaságoknak. „Ez az igazság pillanata számunkra", hangoztatta az exelnök, s megtoldotta, a szabadság áll az ítélőszék előtt. Ha elbukik, akkor az orosz nép új zsarnoksághoz fordul, azaz a biztonságáért feláldozza a szabadságát. A Reuter jelentése szerint Nixon hozzátette: ez sokkal inkább fenyegetheti a világ békéjét, mint a régi szovjet totalitarizmus. Ugyanő elfogadta Bush érvelését, miszerint az amerikai költségvetési korlátok és a recesszió miatt nehéz „eladni" a választóknak a külföldi segélyterveket, ám úgy vélte, egy erős vezető képes fölsorakoztatni az amerikaiakat olyan támogatás mögé, amely biztosítja majd a volt szoviet köztársaságok által indított demokratikus kísérlet sikerét. Bush lényegében nem vette hántásnak Nixon bírálatát, de jelek szerint nem készült fel újabb segélyajánlatra. Úgy fogalmazott: „Nagyon sokat fordítottunk a hidegháború megnyerésére, most be kell fektetnünk annyit, amennyi a béke megnyeréséhez szükséges. Meg kell találnunk, mi módon érhetjük el az aktív külpolitika és egy szilárd védelem népi támogatását, amidőn nemzetünk biztonságát nem fenyegeti elsődleges külső veszély, ám komoly költségvetési problémáink vannak."
m DAMOKLÉSZ KARDJAKÉNT rettegést kelt ugyanakkor továbbra is, hogy a volt Szovjetunió területén mindenfelé „hevernek" nukleáris fegyve-
A KÜLPOLITIKAI HELYZET
rek. Az ebből származó veszélyre a karabahi konfliktus mindennél jobban ráébreszthet. Nyugati elemzők vélekednek így, s hivatkoznak Ruckoj oroszországi alelnökre is, aki a televízióban olyasmit mondott - s ezt később a vezérkar részéről cáfolták -, „úgy hallotta", hogy Örmény-országban és Azerbajdzsánban vannak taktikái atomeszközök. S megnyugtatásul csak annyit tudott hozzáfűzni: ezer százalékig ki van zárva, hogy e két, egymással konfliktusban álló köztársaság erői megkaparinthassák és alkalmazhassák azokat. Ennek viszont ő maga is ellentmondott azt ecsetelvén, mennyire szétszórtan helyezkednek el a nukleáris létesítmények a volt szoviet köztársaságokban, s milyen veszedelmekkel fenyeget e helyzet. Egyes szakértők szerint a jelenlegi vezetők, kiváltképpen az oroszországi politikusok ezekkel az ijesztgetésekkel főleg gazdasági segélykérelmeiket igyekeznek alátámasztani, de kénytelenek azt is megállapítani, hogy valójában nincs összehangolt ellenőrzés. S figyelmeztető az egyes tagköztársaságok önálló hadseregek iránti igénye, vagy mint legutóbb Ukrajna bejelentése: leállítja a területén lévő nukleáris fegyverek elszállítását. A Jane's Defence V/eekly című szaklap megjegyzi, legalábbis elméletileg megeshet, nukleáris robbanótöltetek kerülnek illetéktelen kézbe, kiváltképp, hogy mind több raktárt és támaszpontot ér támadás.
U FIGYELMEZTETŐ JELNEK TEKINTIK azt is, hogy megszaporodtak a dezertálások, különösen az ukránok között, akiknek a kormánya nem csatlakozott a FÁK egyesített katonai parancsnokságához. Ruckoj idézett televíziós nyilatkozatában azt is elmondta, a központi haderő mind több tagját ölik meg, főleg Grúziában, Örményországban és Azerbajdzsánban, s bár a helyi hatóságok hivatalosan elítélik ezeket az akciókat, valójában nem sokat tehetnek. Nem csoda, hogy a volt szovjet hadsereg kivonulásának a kérdése
S teret foglal el, s minden egyes köztársa-an másként ítélik meg. Sevaranadze például azt szeretné, ha a területükön maradnának ezek az egységek, az örmény-azeri konfliktusban valamelyest egyensúlyt tartó déli szárnyra viszont fokozódik a nyomás, hogy vonuljon ki a Kaukázuson túli területekről, véget vetve ezzel az orosz katonai jelenlét több mint két évszázadának. Ter-Petroszjan örmény elnök nem is titkolta, számukra milyen nagy jelentőségű lenne, ha az ott állomásozó hadsereg felszerelését megszerezhetnék. Az AFP elemzésében viszont megjegyzi, ha a hadsereg kivonul, úgy az Iránnal és Törökországgal határos térségben kitörhet a tényleges háború. De Örményország és Azerbajdzsán elmélyülő konfliktusa szakadással fenyegethetné a Független Államok Közösségét is, amelynek mindkét ország tagja. Amennyiben viszont marad a hadsereg, akkor annak parancsnokságának s végső soron az orosz kormánynak kell vállalnia a felelősséget az emberi és anyagi áldozatokért és a kockázatért.	(Zs. E.)
Baku és Sztyepanakert egymást vádolja a fegyvemyugvás megsértésével
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Alekszandr Ruckoj kijelentésével ellentétben már nincsenek atomfegyverek sem Azerbajdzsánban, sem Örményországban - közölte újságírókkal a hét végén Viktor Szamszonov vezérezredes, a FÁK fegyveres erőinek vezérkari főnöke. Mint elmondta, az orosz alelnök tévedett, amikor arról beszélt a minap egy tévényilatkozatában, hogy a karabahi válságövezet közvetlen környezetében még tárolnak taktikai nukleáris eszközöket, a szóban forgó fegyvereket ugyanis már 1990 nyarán kivonták mindkét köztársaság területéről.
Szamszonov úgy vélekedett, mielőbb meg kell teremteni a térségben állomásozó volt szovjet csapatok ott-tartózkodásának jogi bázisát, annál is inkább, mivel távozásuk rengeteg szociális problémát vetne fel, ezért alighanem egy darabig még a helyükön maradnak. A tábornok kategorikusan vissza-
utasította azokat a vádakat, hogy a tiltakozott amiatt, hogy az azerbaj-volt szovjet alakulatoktól Karabah- dzsán nemzeti hadsereg folyamaiban bármelyik szemben álló fél is san szovjet fegyverekhez jut. fegyvereket és haditechnikai esz- Szombaton egyébként megtört a közöket kapna. Legutóbb épp Le- március 12-én este életbe lépett tűz-von Ter-Petroszjan örmény elnök szünet, amiért a felelősséget Baku
és Sztyepanakert egymásra hárította. Jereváni és sztyepanakerti jelentések szerint az azeri népfront szabadcsapatai indítottak nagyarányú tüzérségi támadást az autonóm terület székhelye ellen, míg Bakuból arról számoltak be, hogy kiújultak a harcok Azerbajdzsán két, Örmény-országgal határos járásában. A fegyvemyugvás kölcsönös megsértése ismét arra enged következtetni, hogy a harci zónában tevékenykedő egységek immár kibújtak a fővárosok ellenőrzése alól.
Az AFP viszont úgy értesült, hogy Teheránban Örményország és Azerbajdzsán képviselői tűzszünetet elősegítő szerződést írtak alá. Velajati iráni külügyminiszter szerint ez a megállapodás akkor lép életbe, ha mindkét köztársaság elnöke is ellátja a kézjegyével. A békéltetést a múlt hét végén Irán kezdeményezte, de vasárnap csatlakozott a tárgyalófelekhez Oroszország te-heráni nagykövete is.
V.L.
MA
KÉT MAGYARORSZÁG
A jelenben megint olyan kérdésekre és kihívásokra kell válaszolnunk, mint amilyenekre a Nyugat írói egyszer már feleletet adtak. A választási kényszer kettéoszthatja Magyarországot. (Pomogáts Béla: Pusztító végzet lehet... - 6. oldal)
KATASZTRÓFA FENYEGETI A CSALLÓKÖZT
Az emberek egyszerűen félnek, nem tudnak itt nyugodtan élni. Az építkezést polgári rendőrség őrzi, helyi lakosokat is alig akarnak leengedni a Dunához. (Munkatársunk, Bollik József beszámolója a „védett helyszínről” a 7. oldalon)
A GRAFFITITŐL A HUNNIÁIG
A kulturált mozizási feltételeket biztosító filmszínházak kialakításában szerepet vállalt kft. műszaki igazgatója elmondja, milyen szempontok vezérlik a mozik felújítóját. (Sümegi Noémi: Menjünk a moziba be? - 8. oldal)
GÓRCSŐ ALATT A CSOMAGKÜLDŐK
Az elmúlt hetek, hónapok alatt vásárlók tízezrei döbbentek rá: nem azt kapták a kereskedőktől, amire számítottak. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője nem fél attól, hogy munkatársai munkanélkülivé válnának. (Pató Zsuzsa: Fogyasztó Őfensége meg a lazacsonka- 11. oldal)
ÓVÁS
A KOSÁRRANGADÓN
Öt játékos helyett hatan voltak egy időben a pályán, ezért a Tungsram megóvta a Bp. Honvéd elleni férfi kosárlabda-rangadót. (Tudósítása-ink a hét végi sporteseményekről a 12-13. oldalon)
B NEMZETKÖZI ÉLET 2. OLDAL EB HAZAI TUDÓSÍTÁSOK 3-5, OLDALI NÉZŐPONT ó. OLDAL B RIPORT 7. OLDAL B PEST-BUDA 8. OLDALI KULTÚRA 9. OLDALI GAZDASÁG 11. OLDAL B SPORT 12-13. OLDALB NAPI KRÓNIKA, MŰSOROK 14. OLDAL B INFORMÁCIÓK, RENDŐRSÉGI HÍREK ló. OLDAL
Titkolódzó honatyák
Összehívták a volt szovjet népképviselők kongresszusát
Megemlékezések március 15-ről
A múltat meg kell haladnunk
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Szigorú konspiráció közepette kezdődött meg vasárnap a szovjet népi küldöttek március 17-re összehívott kongresszusán részt vevő exképviselők regisztrálása - valahol az orosz fővárosban. Mint Viktor Alksnis ezredes, a szervezőbizottság tagja az Interfax hírügynökségnek elmondta, kedd reggelig a tanácskozás helyszínét is a legnagyobb titokban tártját: több termet is lefoglaltak ugyan, de hogy pontosan hol rendezik majd meg az augusztusi puccs után önmagát feloszlatottjtül-döttkongresszus rendkívüli ülését, azt csak az utolsó pillanatban döntik el. Alksnis egyébként elárulta, hogy a meglehetősen csonkának ígérkező parlament valószínűleg mégis elte-
kint az új (szovjet) kormány létrehozásától, Mihail Gorbacsov lemondásának az elfogadásától és az új (szovjet) elnök megválasztásától. Az ezredes szerint a kongresszus elsőrendű feladata, hogy konstatálja a breszti paktum törvénytelen voltát.
Az egykori szovjet parlament egykori régióközi képviselőcsoportja felhívásában arra szólította fel a volt népi küldötteket, hogy maradjanak távol a Szovjetunió jövőjéről tartott gorbacsovi referendum évfordulójára kitűzött kongresszustól, mivel a politikai helyzet kiéleződésén kívül semmi egyébre nem vezethet. A csoport szombati sajtóértekezletén Ana-tolij Szobcsak pétervári polgármester egyenesen azt szorgalmazta, hogy a (Folytatás a 2. oldalon)
- 1848 emléke kimeríthetetlen erőforrásunk, s nemzeti büszkeségünk jogos alapja. E szabadságharc leveretése ellenére is mérföldkő volt s mintaképül szolgált a magyar nép másik szabadságharcához, 1956-hoz - mondta Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke a Kossuth téren ünnepi beszédében. Megemlítette, hogy 1848-at hosszú reformfolyamat előzte meg, s kiemelte: a ’48-as forradalomban egy volt a haza és a szabadság jelszava, ez állította egymás mellé a reformkor nagyjait, akiknek nézetei egymástól ugyancsak különböztek. A forradalom utáni megtorlás is csak ideig-óráig tudta térdre kényszeríteni a talpra állt országot.
Magyarország ma független or-
- mondta Göncz Árpád
szág, cselekvési terét csak a józanság, a világpiac és a világpolitika érdekei korlátozzák. Az államfő feltette a kérdést: vajon teljesült-e minden a 12 pont követeléseiből? Vajon az alkotmány sáncai mindannyiunkat egyformán védenek-e? Vajon bátran nézhetünk-e Petőfi szemébe? „Megértjük-e végre-valahára, hogy a parttalan viták a széthúzást, erőink elfe-csérlését eredményezik, s olyan útra visznek, amelynek végén pusztulás vár? Megtanultuk-e, hogy csak az összefogás, a megértés szándéka visz előre?”
Ezek után idézte Petőfi nemzet-gyűléshez intézett szavait, s a költő gondolatait folytatva így szólt: „1992-t írunk, a XXI. század vár bennünket,
azzal, amit a múltunkból magunkkal vinnünk érdemes: 48-at, 56-ot, 1989-et. S hátrahagyva mindent, ami történelmi kacat. ,Mert a múltat ismernünk kell, elfelejteni nem szabad, de nem hurcolhatjuk magunkkal mindenestül. Meg kell haladnunk. Ez 1848 legnyomatékosabb üzenete. ”
Az államfői köszöntő után Göncz Árpád, Antall József, Szabad György és a magyar, valamint a külföldi meghívottak Kossuth Lajos szobrához vonultak, s ott közös koszorút helyeztek el. A megemlékezés végén zenekar, lovasbandérium, korhű öltözetet viselő honvédek és a díszcserkész-szakasz vezetésével a felvonuló tömeg a múzeumkertbe indult.
(Folytatás a 3. oldalon)