﻿A rejtélyes Pécsi generális Műkincslopás Kamakban
Tudomány rovatunk a 11. oldalon
Ára: 11,50 Ft
Magyar Nemzet
í EXPOFORUM j I MELLÉKLETÜNKBEN: |
| A világkiállítási terület | I általános rendezési terve | 8 A tisztességtelen í piaci magatartásról
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
CSÜTÖRTÖK, 1992. május 7., LV. évfolyam, 107. szám
Áttörés
Panaszkodik az ismerősöm: egyre tarthatatlanabb a helyzete a munkahelyén. Ha ez így megy tovább, kénytelen lesz új állás után nézni. Hosszú évtizedek Után, s mindez azért, mert néhány éve engedett kollégái szelíd unszolásának, és elvállalta a szak-szervezeti bizalmi tisztét. Eleinte nem is volt különösebb baj, „új seprő jól seper", meg aztán ismerte a pártállami demokrácia játék-szabályait. A kölcsönös felelőtlenség összekacsintásaiból, meglepő módon, olykor a közösség javát szolgáló megoldások születtek.
Azóta megfordult a világ kereke, s ennek erős ötvenes ismerősöm is örült. Csak épp nem mérte fel, hogy a gyökeresen új helyzetben megváltozik az ő szerepe is. A szociális piacgazdaság kiépítése,* a vállalati privatizációs folyamat beindítása azzal is együtt járt, hogy sok régi kollégájának felmondtak. Akik természetesen elsősorban tőle várták, hogy segítsen.
Válságban van, s vele együtt a hazai érdekvédelem is. Egyáltalán nem véletlenül alakult ez így. A régi rendszer lebontását még nem követte az új, a korábbinál hatékonyabb struktúra kiépülése, s ezért a fáziscsúszásért a kormányzatot is felelősség terheli, mivel az érdekvédelmi szervezeteket minden erővel megpróbálták eljelen-tékteleníteni, mozgásterüket leszűkíteni. Persze nem véletlenül; a politikában nemigen szoktak mintegy véletlenül bekövetkezni a dolgok.
Az érdekvédelmi szervezetek szembefordítása, a közöttük lévő feszültségek gerjesztése, annak tudatosítása, hogy „látjátok, nélkülem képtelenek vagytok megállapodni a közös dolgaitokban isi", nagyjából-egészéből egy alapvető célt szolgált: a lehető legkisebbre csökkenteni a munkavállalók beleszólási esélyeit a privatizációba, a folyamatok s a végeredmény alakításába. Az államnak ugyanis korántsem mindegy, ki lesz az új tulajdonos, milyen a szellemisége, hajlandó-e rokonszenvezni vele és a törekvéseivel, vagy sem. Az efféle, sajátosan magyar, üzletidegen vevőkiválasztási (kijelölési?) gyakorlat eleve gyenge, megosztott szervezeteket feltételez.
Utóbbiakat egyébként most már nemcsak a féíig-meddig sikeresen végrehajtott politikai eljelen-téktelenítés, hanem az anyagi-működési ellehetetlenülés veszélye is fenyegeti, feltéve, hogy zöld utat kap a Monopoly-csoport indítványa, miszerint: a SZOT-vagyont osszák szét „a munkaviszonyban lévők és a munkanélküliek között". Ha javaslatukat elfogadnák, egy csapásra megszűnnének a szak-szervezetek működési feltételei -újra kezdődhetne, új játékszabályok szerint, a munkavállalói szervezetek létrehozása.
És amíg kiépülnének, addigra le is vonulhat az első, komolyabb privatizációs hullám. Ismerős képlet.
Csoda, hogy ilyen légkörben a minapi találkozón, amelyen a kormányzat és a hét legnagyobb szakszervezeti tömörülés képviselői vettek részt, mégis sikerült tisztázni néhány elvi nézeteltérést és megállapodni a közelgő szakszervezeti választások sarkalatosabb pontjaiban. A tanácskozás áttörést nozott az elridegült kapcsolatokban. A kormányzat immár késznek mutatkozik a szociális partnerség első lépéseinek megtételére, a „megosztás helyett megegyezést!" politika érvényesítésére.
Kár, hogy a közeledés feltételei csak két év időveszteséggel, a tömeges elszegényedés, a munkanélküliség s az ebből fakadó szociális feszültségek felhalmozódása •láttán teremtődtek meg. Meglehet, túl későn?
Seregi László
Jl fogászati rendelő előszobájában”
A visegrádi hármak együttesen közelednek az Európai Közösséghez
(Munkatársunktól)
PRÁGA - Hét dokumentum elfogadásával véget ért Prágában a visegrádi együttműködés országainak csúcstalálkozója. Václav Havel, Lech Walesa és Antall József a számvetés mellett különös figyelmet szenteltek az Európai Közösséghez való kapcsolatok további fejlesztésének, s megállapodtak abban, hogy majd közösen nyújtják be kérelmüket a teljes jogú tagságra.'
A délelőtti órákban a küldöttségek vezetői tíz-tíz perces beszédeikben vonták meg a háromoldalú együttműködés kétéves mérlegét, majd mintegy egyórás közvetlen beszélgetést folytattak a vitás kérdésekről. Antall József kiemelte, hogy a közös történelmi hagyomány, a földrajzi kötöttségek, a hasonló gazdasági helyzet és az európai biztonságra való törekvés köti össze a
három országot. Ezenkívül az EK-val aláírt társulási szerződés is kényszeríti az együttműködést, orvosi hasonlattal élve a fogászati rendelő előszobájában vagyunk - mondotta a magyar miniszterelnök -, a műtétre várunk, amely bizonyára nem lesz mindig fájdalom-mentes. Antall is hangsúlyozta, hogy a hivatalos tagfelvételi kérelmet a három országnak együtt kell benyújtania, ezzel is növelve súlyunkat. Igazodnunk kell az Európai Közösség állandóan alakuló normáihoz, s arra is számítani kell, hogy a Közösséghez való csatlakozásban minden bizonnyal megelőz bennünket Ausztria és Svédország, s vélhetően Norvégia és Finnország is. Csak csodálkozni tudunk azon, hogy néhányan úgy vélik, az együttműködés akadályozza a tagfelvételt. A külön út képviselői azonban általában gyorsan kijózanodnak.
Walesa lengyel államfő azt emelte ki, hogy a háromoldalú együttműködés tekintélyt vívott ki magának Európában, s ezért a közös munkát fokozni kell. Mindez nem jelenti azt - folytatta egy úgynevezett „második Európai Közösség” létrehozására utalva -, hogy e trojkának hátat kell fordítania a Keletnek. A hármas együttműködésnek híddá kell válnia. Kelet és a Nyugat között.
Ezután a három küldöttség hét dokumentumot fogadott el, amelyet a közös sajtóértekezleten a házigazda, Havel elnök ismertetett. Bevezetőjében elmondotta, a legfelsőbb szintű találkozókat továbbra is rendszeresíteni kell. A nyilvánosságra hozott közös nyilatkozatok egyike általános jellegű, a tagországok kijelentik, hogy az együttműködés a közép-európai kapcsolatok
új keretévé vált, amely a három ország közös hagyományain, adottságain és az európai integrációban való teljes körű részvételük közös szándékán alapul. A hármak kiáltványt intéztek az Európa Tanács tagjaihoz, illetve az Európai Közösség csúcstalálkozójának résztvevőihez. Ebben leszögezik, számítanak arra, hogy az Európa Tanács júniusi, Lisszabonban megtartandó ülésén előmozdítja az EK és a hármak országai közötti szerves kapcsolatok és együttműködés fejlesztését. A három vezető államférfi levelet intézett a hét fejlett ipari országhoz is. Ebben kijelentik, a hármak egyaránt érdekeltek abban, hogy a Független Államok Közösségének országaiban erősödjön a politikai és gazdasági stabilitás.
(Folytatás a 3. oldalon)
A mozi nagyasszonya elhagyta Párizst Meghalt
Marlene Dietrich
Párizsi otthonában szerdán délután meghalt a kilencvenesztendős Márlene Dietrich - jelentette be unokája a hírügynökségeknek.
Semmi nem volt eredeti rajta, mégis mindenki szerette. A korát, a kilencven esztendőt, mit halálhírével együtt kopogtatnak a telexgépek, ahány lexikon, annyiféleképpen cáfolja. Nevét, a Marié Magdaléna von Losch-t, korán zengzetesebbre cserélte. Külsejét - meg sem várva az öregség jeleit - sebészek formálták, mihelyt áttelepült szülőhazájából, Németországból Amerikába. Életét homály fedte, de bármekkora volt is e homály, tengeren innen és tengerentúl azt tartották róla, más ő magánemberként, mint a filmvásznon.
(Folytatás a 12. oldalon)
Életveszélybe került az ENSZ főtitkár-helyettese
Bosnyák segélykiáltás Helsinkiben
ÚJVIDÉK - A volt Jugoszlávia szerdán Brüsszelre és Helsinkire figyelt. A belga fővárosban ülést tartott - immár tizenkettedszer - a Jugöszlá-via-értekezlet. Izetbegovicon kívül az
összes elnök megjelent. A bosnyák államfő távolmaradását azzal indokolta, hogy nem hagyhatja el országát ilyen válságos pillanatokban. Lord Car-rington, a konferencia elnöklője kü-
löntárgyalt a szerb Miloseviccsel és a montenegrói Bulstoviccsal (mivel a frissen nyélbe ütött „törpe” Jugoszláviát az EK nem ismeri el, tehát a régitől örökölt vezetőséggel sem tárgyalhat, egyébként a Jugoszláv” vezetők már korábban sem kaptak meghívót). Ezt követően a szlovén Kucannal, a horvát Tudjmannal és a macedón Gli-gorovval ült le, s csak délután került sor a teljes ülésre, amelyen szintén nem jutottak semmi eredményre.
Sokkal nagyobb érdeklődés-nyil-vánult meg - különösen a hivatalos Belgrád részéről - a helsinki EBEÉ-ülés iránt, amelynek napirendjén csak a boszniai kérdéskör szerepelt. Haris Silajdzsics bosnyák külügy miniszter katonai segítséget kért, hogy véget vessenek a gyilkolásnak és a rombolásnak.
(Folytatás a 3. oldalon)
Tanácskozás a munkaerőről
Kupa Mihály az állam kötelezettségeit hangsúlyozta
Országos humánpolitikai konferenciát rendeztek tegnap Siófokon. A találkozón felszólaló Kiss Gyula munkaügyi miniszter 12-13 százalékban határozta meg a munkanélküliségnek azt színjét, amit még elvisel a magyar gazdaság. Kupa Mihály pénzügyminiszter napjaink első számú társadalmi feszültségforrásával kapcsolatban hangsúlyozta: a munkaerőnek mint lőttének a hasznosításában az államnak is komoly felelőssége van.
A kormányt sokszor vádolják azzal, hogy alacsony a szociális érzékenysége. Pedig programjának középpontjában az ember áll - derült ki Für Lajosnak a harmadik országos humánpolitikai konferenciát megnyitó beszédéből. A Mentor Mont Kft. rendezte siófoki tanácskozáson - az Antall József miniszterelnököt helyettesítő - honvédelmi miniszter a munkásság érdemeit méltatta, mondván: „Ma mintha elfeledkeznénk arról, hogy nemcsak a vállalkozók a fontosak, hanem a kétkezük verejtékével dolgozó munkások is.” Kiss Gyula munkaügyi miniszter előadásában azt emelte ki, hogy a
gazdaságpolitikába a két prioritás mellé - a szociális piacgazdaság kiépítése és az infláció kézben tartása -be kellene építeni harmadikként a munkanélküliség elleni harcot is.
A legfrissebb adatok szerint a munkanélküliek száma már elérte a 440 ezret. Ám ez 120 ezerrel több lenne, ha a kormány nem vezette volna be az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket. A munkanélküliség kezelése azonban nem történhet pusztán foglalkoztatáspolitikai eszközökkel - orvoslására komplex gazdaság-politika szükséges. Amit még a magyar gazdaság elbír, az egy 12-13 százalék körüli munkanélküliség -mondta a miniszter.
Ám a Szolidaritási Alap már így is kimerült. Ennek okaként Kiss Gyula a következőket említette: az alapot idő előtt január 1-től „önjáróvá” tették - holott a munkanélküliség 92-ben éri el a mélypontot. Emellett a befizetési fegyelem is laza - a munkáltatóktól csak a vállalt összeg 65 százaléka folyt be (ez az arány a munkavállalóknál sokkal magasabb!) A problémát még mélyíti, hogy az idén 80-90 ezer munka-nélkülinek lejár a segélye, szociális segélyre szorul.
(Folytatás a 9. oldalon)
sítják a véradó hálózatot?
Hiány keletkezhet a vérellátásban
Három év alatt közel húsz százalékkal csökkent a véradások száma, és emiatt a nagyvárosokban krónikus vérhiány alakult ki. A megyeszék-
mint előny, mivel ezt a munkáltatónak kell kifizetnie, s a betegszabadság bevezetése óta a tapasztalatok szerint még kevésbé engedik el a magáncégek
műtéteteket itt végzik. A szakemberek úgy vélik, a véradások számának riasztó csökkenése a gazdaság átalakulásával függ össze. A nagyvállalatok megszűntével, illetve a magánvállalkozások elterjedésével a négyórás munkaidő-kedvezmény - amit a munka törvénykönyve biztosít - inkább hátrány,
BELFÖLDÖN
Konferencia a jobb ellátásért
Sör és politika
5. oldal
Állampárti
végveszély?
Ki volt
Waals hadnagy?
6. oldal
Felderítő úton Moszkvában 1956 nyomában
Baj van -
figyelmeztet a VOSZ
Amerikai program kisvállalkozóknak
KÜLFÖLDÖN
te is csökkentette a véradók számát, így, amíg Budapesten három év alatt hatvan százalékkal (!) csökkent a véradók száma, addig Csongrád megyében (a lakosság lélekszámát is figyelembe véve itt adták a legtöbb vért) ez a szám mindössze hatszázalékos.
(Folytatás a 4. oldalon)
A tadzsik robbanás
2. oldal
Románia
a „kispadon” maradt
2. oldal
Politikai és gazdasági stratégiák Európában
Bujkáló irodalom
10. oldal
HOLNAP
A forradalmat felfalják gyermekei?
6. oldal
A visszavonuló állam törvénykönyve
Magánmítoszok a Cannes-i filmfesztiválon