﻿\
Ára: 11,50 Ft
A XX. századi népvándorlás keresztútján
Az ország helyzete rovatunk a 6. oldalon
Szombati
mellékletünkben:
Háromezer éves recept Vasúti kedvezmények Májusi teendők a kiskertekben
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. május 9., LV. évfolyam, 109. szám
A Győzelem sztereotípiái
írta: Martin József
Az egykori tengerész a hajó-híaról legalább nyolc bombázót számolt meg, s fekete foltokat fedezett föl. „A bombák voltak" - mondja John Clobe, az Aust-ralia cirkálón ötven évvel ezelőtt szolgálatot teljesítő katona, aki sok társával együtt annak köszönheti életben maradását, hogy a japánok azt hitték, eltalálták a tízezer tonnás hadihajót. Új-Guinea partjaitól délkeletre, 1942. május 7-én a pontatlan japán közlés jóvoltából elmaradtak a további bombázások, s másnap hiába süllyesztettek el egy másik úszó óriást, a Korall-tengerért vívott küzdelem stratégiai hatásaként megállta japánok csendes-óceáni előrenyomulása.
Mindez, persze, csupán epizód, amelyet az International Héráid Tribüné idézett föl az ötvenedik évfordulóhoz kapcsolódva. Az emléke-zők kedvelik a kerek számokat -ezért pillantanak sokan vissza az idén 1942-re -, de május 9-én általában a második világégés befejezésére illik visszatekinteni. Most, a 47-ik évfordulón is megállapítható, hogy „minden idők háborúja" szinte beleégett a modern kor köztudatába, sőt a kelet-európai rendszerváltások jótékony hatásaként szinte forrásként fakadtak föl a „magántörténelmek" - azoknak az élményeknek és szenvedéseknek a hosszú sora, amelyekről korábban nem kellett, illett vagy lehetett beszélni. Rejtegethetnek még titkokat az archívumok, s így tovább gazdagodhat a világégés valóságos krónikája egyfelől a szövetségesek összefogásáról a politika Sátánja ellen, másfelől mindarról a „magán"-hősiességről és szenvedésről, amelyet a kortársak meg-és esetleg túléltek a gázkamrákban, a doni pokolban, katonaként vagy reszkető pincelakóként vagy az országúton menekülve, házat és hazát vesztve. A helytállás és a szenvedés nem ismert határokat, pedig de sokat próbálták korábban sulykolni a fekete-fehéret, az idealizált egyértelműségeket. Sok-sok sztereotípiával emlékeztünk erre a Győzelemre, s ha mindent nem is, de egyet s mást ez ügyben is újra kell gondolni.
őst mégsem a század e meghatározó élményét leegyszerűsítő sémákkal foglalkozom, hanem azokkal az újkeletű, s napjaink politikai valóságához is kötődő - hitem szerint - egyoldalú általánosításokkal, amelyek valamiképpen összefüggnek a második világháborúval vagy az azt követő politikatörténettel. Itt van mindjárt a hidegháború, amely Sztálinnak és a közép-európai fiókdiktátoroknak köszönhetően a szövetségesek győzelme után ráköszön-tött a világra. S mostanában ért véget, halljuk-olvassuk lépten-nyomon. Tehát mondjuk a Szovjetunió összeomlásakor, esetleg a középeurópai rendszerváltáskor. Úgy vélem, hogy ez elnagyolt felfogás: a helsinki záróokmány 1975-ös aláírásának időszaka és például 1956 vagy a kubai rakétaválság, még inkább az ötvenes évek teljes vagy csaknem teljes világpolitikai szembenállása, Icvázi-konfrontációja közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. S hogyan lehetne a nyolcvanas évtizedet egybemosni a berlini blokád vagy a koreai, de még a vietnami háború éveivel, hiszen a Helsinkiben köttetett világpolitikai alku jelentékeny mértékben megváltoztatta a szembenállás természetét.
Jogot tehát az árnyalatnak, idézhetnénk Illyést azzal kapcsolatban is, amiként mostanság boldog-boldogtalan „az elmúlt negyven évet" emlegeti. A minap egy divattervező sopánkodott, mert a múltban „egyformán" kellett öltözködni. Melyik múltban - kérdezhetnénk, merthogy ennek a negyven évnek a szel-
lemi arculata az azonosságok mellett igencsak eltér, sem az anyagiakat, sem a szabadságjogokat, sem a tág értelemben vett kulturális-szellemi lehetőségeket, sem a Nyugathoz fűződő kapcsolatunkat tekintve nem mondhatjuk azonosnak 1988-at például 1953-mal, de a hatvanas évek elejével, tehát a megtorlási időszaknak nagyjából a végével, vagy éppen a hetvenes évtized kezdetének balos ellennyomásának periódusával sem. Amiként a Bach-kor-szakot, a kiegyezést és a századvéget sem lehet egy nevezőre hozni, úgy az „elmúlt negyven évet" is csupán leegyszerűsítő általánosítással kapcsolhatjuk egybe. Persze, e sztereotípiából fakadnak a mai mítoszok: az „ellenálló", „szenvedő", a „mellőzött" ember fikciója. Bizony, döntően kiegyező ország voltunk a „gulyáskommunizmus legvidámabb barakkjában", s a Nyugat a maga módján „jutalmazta" a rendszert viszonylagos liberalizmusáért. Adóssági mutatóink tanúsítják. Mai gondjaink enyhítéséhez, olykor önpusztító szócsatáink feloldásához járulna hozzá, ha az elmúlt negy-venvalahány évet nem visszamenő-leges sematizmussal, hanem az adott kor feltételrendszeréből kiindulva vizsgálnánk. Nyomban fény derülhet arra, ki volt igazi ellenálló, ki együttműködő, csöndes szemlélődő, hitét híven őrző, lelkes, magánszorgalmú vagy közömbös társutas, anyagilag csöndesen gyarapodó, őszintén rendszerpárti.
A kutató tekintet hiányzik akkor, amidőn szüntelenül Bibét idézik arról, hogy „demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni". Márpedig ma Magyar-országon sokan félnek: a munkanélküliségtől, a szegénységtől, itt-ott politikai nyomástól, önnön politikai múltjuktól. S még akkor is így igaz, ha ez másfajta félelem, mint „az elmúlt negyven évben": akkor tehát nincs demokrácia? Ez - ha lehet -még nagyobb leegyszerűsítés. Vagv Bibónak nincs igaza? ÉrdemeseDD megnézni, mit is írt pontosan Bibó 1946-ban A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című tanulmányában: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük. Közép- és Kelet-Európa országai azért féltek, mert nem voltak kész, érett demokráciák, s minthogy féltek, nem is tudtak azokká válni."
Bibó a fölösleges félelmektől óv, s szavai több mint időszerűek ma is: térségünkben ma sem tengnek túl a „kész, érett" demokráciák, ezért tapasztalni olykor a túlburjánzó hatalmi dölyföt, a kisközösségek autonómiájának megsértését, fokozódó ingerültséget a kritikus értelmiségi magatartással szemben. „Ellensztereotípiába" esnék, ha ezeket maradandóbbnak és meghatározóbbnak gondolnám a végeredményben megszilárdult politikai szerkezet súlyánál és jelentőségénél. Meglehet, igaza van a történésznek, aki szerint a jövő századból visszatekintve az átmenet évei legföljebb a krónikák lábjegyzeteiben kapnak majd helyet.
Csakhogy hiába időtlen maga a Történelem, magántörténelmeink nagyon végesek, így aztán mégsem mindegy, hogy a politika mikor győzi le - saját sztereotípiáit.
A miniszterelnök Gombár azonnali felmentését kéri
Dornbach az Alkotmánybírósághoz fordult
(MTI) Antall József miniszterelnök pénteken az - Országgyűlés kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottsága állásfoglalásának figyelembevételével - kezdeményezte a köztársasági elnöknél Gombár Csabának, a Magyar Rádió elnökének e tisztségéből történő felmentését. A miniszterelnöki levél teljes szövege a következő:
„Tisztelt Elnök Űr!
Tájékoztatom Elnök Urat, hogy a közszolgálati tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény I. paragrafus (1) bekezdése alapján - kérésemre - az Országgyűlés kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottsága meghallgatta Gombár Csabát, a Magyar Rádió elnökét. A bizottság a mellékelt állásfoglalás alapján egyhangúlag alkalmatlannak minősítette Gombár Csabát a Magyar Rádió elnöki tisztségének további betöltésére, és indokoltnak tartotta, hogy kezdeményezzem Elnök Úrnál a felmentését.
(Tekintettel arra, hogy kérésem a már hivatkozott 1990. évi LVII. törvény rendelkezésén alapult, a meghallgatás céljával kapcsolatos bármely eltérő értelmezés minden alapot nélkülöz.)
A törvény alapján megtartott országgyűlési bizottsági meghallgatása során Gombár Csaba - előre elkészített nyilatkozatának felolvasását követően - kivonta magát az eljárás alól és elhagyta a bizottság ülését. Ezzel a példátlan cselekedetével, a magyar alkotmányos jogrend megsértésével önmagában is olyan súlyos jogsértő magatartást tanúsított és helyzetet teremtett, amely valójában szükségtelenné teszi a vele szemben felhozott - korábban egyébként már részletesen ismertetett - kifogások megismétlését. Tekintettel arra, hogy a Magyar Rádió elnöke a meghallgatáson tanúsított magatartásával a parlamentáris intézményrendszert megkérdőjelezte, e tisztségében való meghagyása az állam demokratikus működését veszélyeztetné. Cselekedeteivel tehát kimerítette mindazokat az ismérveket, amelyekre az
alkotmány 29. paragrafusának (1) bekezdése utal.
Mindezek figyelembevételével, a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjéről szóló -1990. évi LVII. törvény 1. paragrafusa (1) bekezdése alapján kérem, hogy Gombár Csabát, a Magyar Rádió elnökét e tisztségből azonnali hatállyal felmenteni szíveskedjék.
Tájékoztatom Elnök Urat, hogy a Magyar Rádió új elnökének kinevezésére a lehetséges legrövidebb időn belül javaslatot kívánok tenni, továbbá -a kérdéskör magas szintű jogi rendezése érdekében - szorgalmazni fogom a médiatörvény mielőbbi elfogadását. Megítélésem szerint azonban a jelenlegi helyzet sem az új elnök kinevezésére vonatkozó előterjesztés, sem a médiatörvény elfogadásának bevárását nem teszi lehetővé; azonnali intézkedést igényel. Az új elnök kinevezéséig az intézmény vezetését dr. Csúcs László alelnök, mint, általános helyettesjogosult ellátni.
Budapest, 1992. május 8.”
(Az ügy fejleményeiről összeállításunk a 4. oldalon)
Kohl személyes kudarca
Véget ért a német közalkalmazottak sztrájkja
Románia júliusban ismét választ
BUKAREST - Hónapok óta folyik a huzavona az idei évre tervezett parlamenti és elnökválasztások időpontjának meghatározásán. Ez idáig a kérdésben azonban nem körvonalazódott a politikai pártok konszenzusa, tekintve, hogy azt különböző érdekek vezérlik. A jelenleg is kormányon lévő Nemzeti Megmentési Front közelmúltbeli kettészakadása következtében a vélemények is megoszlanak: a hajdani miniszterelnök, Petra Román hívei készen állnak a választásokra, míg a most kivált és sorait még rendezni kívánó Demokratikus Nemzeti Megmentési Front (Iliescu tábora) szívesen kitolná e politikai erőpróbát őszre. Hasonlóképpen nem sietné el a megmérettetést az ellenzéki tömörülésből kilépett Nemzeti Liberális Párt sem, tekintve, hogy itt az ideje új szövetségesek után néznie. A többség azonban - félretéve egyéni érdekeket és főként az ország súlyos gazdasági helyzetét mérlegelve - a választások mielőbbi megtartása mellett kardoskodott. így hát a képviselőházban megszületett a döntés: júliusban urnák elé szólítják Románia lakosságát, hogy megválassza a törvényhozó testület két házának tagjait. Abban is többségi határozat született, hogy a választási kampány hatvannapos legyen. Meglepetésként értékelhető, hogy az elnökválasztást külön időpontban kívánják megrendezni. Kinek, melyik pártnak vagy jelöltnek kedvez ez, azt egyelőre nehéz lenne megjósolni.
K. Zs.
BONN - Véget ért a német közalkalmazottak sztrájkja. A szövetségi köztársaság történetében mind ez idáig példátlan, tizenegy napig tartó munkabeszüntetés végére csütörtökön este a munkaadók és a munkavállalók képviselőinek megállapodása tett pontot.
A megállapodás fő pontjai a következők: az alsó és a középső fizetési csoportokba tartozó munkások és alkalmazottak alapbérét és alapfizetését május elsejei hatállyal 5,4 százalékkal felemelik. A magasabb fizetési csoportba tartozók fizetésemelése június elsején következik. Az előbbi két csoport egy összegben 600-750 márka visszamenőleges fizetéskiegészítést kap az esztendő első hónapjaira, az összeg szociális, megfontolások alapján progresszív módon különböző. A magas fizetésű-ek ebből a juttatásból kimaradnak. A szabadságra járó pótlék összegét egységesen 200 márkával megnövelik. Ez a szerződés erre az évre érvényes, december 31-én jár le.
Első pillantásra szembetűnik, hogy ez a megegyezés csaknem azonos az érdekegyeztető tárgyalás végén húsvét előtt született döntéssel. A szakszervezetek abba belenyugodtak volna, jóllehet eredetileg 9,5 százalékot követeltek. Az állami
munkaadók, a helyi önkormányzatok, a tartományi és országos kormányszervek képviselői azonban megmakacsolták magukat azzal az indoklással, hogy az ország gazdasági helyzete nem engedi meg az 5,4 százaléknyi emelést sem. A közalkalmazottak váratlan elszántságról
tettek tanúbizonyságot és nagy kitartással fogtak hozzá a sztrájkhoz. Az eredmény tükrében a munkaadói oldal rossz tárgyalási taktikája által kiprovokált sztrájk teljesen fölöslegesnek bizonyult. A közalkalmazottak ugyan n^pi érték el eredeti követelésüket, ám ők bizonyultak rugalmasabbnak, míg a munkaadói oldal teljes kudarcot vallott.
(Folytatás a 2. oldalon)
Gazdasági nagyhatalmak münsteri tanácskozása
(MTI) Nemzetközi segítségről csak akkor lehet szó Közép- és Kelet-Európa számára, ha a reformállamok bebizonyítják: komolyan gondolják gazdasági rendszerük radikális átalakítását - közölte pénteken Jürgen Möllemann német gazdasági miniszter a maga nemében úttörő jellegű münsteri csúcstalálkozó első érdemi napján. A világ hét legfejlettebb államának (az Amerikai Egyesült Államok, Németország, Japán, Kanada, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia) gazdasági és kereskedelmi minisztereivel együtt, egy asztalnál foglalnak helyet Ma-
gyarország, Lengyelország, Csehszlovákia, Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország és Kazahsztán szak-miniszterei.
Ugyancsak ritkán fordul elő a „gazdaság tábornokainak” összeül-tetése a gazdaságpolitikusokkal. Mintegy harminc vezető gazdasági menedzsert hívtak meg Nyugatról és Keletről, köztük Cári Horst Hahnt, a Volkswagen-művek első emberét, Umberto Agnelli Fiat-főnököt, Ottó Wolf von Amerongent, a német gazdasági Kelet-bizottság elnökét. A magyar küldöttséget Kádár Béla, a (Folytatás a 9. oldalon)
Prágai értesülés Bős ügyében találkozó szerdán?
Az MTI prágai tudósítójának - jól tájékozott, magukat megnevezni nem kívánó körökből származó - értesülése szerint a jövő szerdán sor kerülhet arra a magyar-csehszlovák kormányközi megbeszélésre, amelynek célja a bősi kérdés kimozdítása lenne a holtpontról. Jan Carnogursky szlovák kormányfő - a Magyarországgal tárgyaló csehszlovák kormányküldöttség vezetője - állítólag nem mondott nemet arra a magyar javaslatra, hogy szerdán találkozzanak. A találkozó feltételezhető helyszínéről úgy hírlik, az nem Budapest, hanem egy északnyugat-magyarországi város lesz.
MA
BELFÖLDÖN
Lehet-e érni éretlenek között?
7. oldal
Titkos nyilvánosság
7. oldal
Csökkenthető a külső adósság
9. oldal
Kereskedni jött, vállalatot alapított
9. oldal
Az elnökök szelleme és a vihar
12. oldal
KÜLFÖLDÖN
Francia vita az Európai Unióról
2. oldal
Földrészünk kulturális fővárosa
10.	oldal
A Fantom bécsi diadalútja
11.	oldal
HÉTFŐN
Egy még régibb Lakitelek
6. oldal
Az őrségi tüzes víz titka
7. oldal
7. oldal
Füst Milán és a titokzatos nőalak
Hétfői mellékletünk, a
Gl MnWrNMell
AZDASAly
tartalmából:
Összeállítás
a könyvkiadás helyzetéről Vállalkozók Beverly Hillsből Beszéljük meg... Bácskai Tamás rovata Pénzügyi kalauz: interjú Czirják Sándorral, a Magyar Nemzeti Bank alelnökével Karrier:
A nők félnek a magas pozícióktól Autó- és ingatlanpiac A jó ingatlanbiztosítás titkai Értékpapír keretben - pénzügyi szakemberek szenvedélye