﻿Ara: 11,50 Ft
Magpr Nemzet
Egy nem diplomatikus napló
I Chronica Satmarorum Bereg-Szatmár tájain
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
KEDD, 1992. május 19., LV. évfolyam, 117. szám
Búcsú
Csernobiltől
Egy korszak zárult le azzal, hogy Leonyid Kravcsuk ukrán álamfő a minap bejelentette: leállították a csernobili atomerőmű reaktorait. Korszakot írtam, hiszen az 1986. április 26-án hajnali 01 óra 23 perckor bekövetkezett robbanás eloszlatta azt a tévhitet, hogy a nukleáris energia veszélytelen energiaforrás. Az a döbbenet, ami akkor kerítette hatalmába a világot, napjainkig sem oldódott. Pedig a sugárzás a földön bolygónk keletkezése óta létezik. Az élet ebben a természetes sugárzásban jött létre, és nem okozott gondot mindaddig, míg az ember nem toldotta meg a mesterséges forrásokból származó sugárzásokkal. „Kis földi lángjaink ezer Celsius-fok körüli hőmérsékletét atomreakciók milliófokos hői, a nap heve váltotta fel" - írta Szent-Györayi Albert.
A kezdetben ártatlannak tűnő energiaforrás Csernobil után elvesztette ártatlanságát. Hogyan is kezdődött? 1896-ban Becquerel felismerte a radioaktivitást mint jelenséget; 1898-ban Piérre és Marié Curie felfedezte a radioaktív elemeket; 1919-ben Rutherford végrehajtotta az első mesterséges magátalakítást;
1934-ben Iréné és Fréderic Joliot-Cu-rie felfedezte a mesterséges radioaktivitást; 1942-ben a Fermi irányítása alatt épített magreaktorban beindult az első ember által szabályozott láncreakció; 1951-ben atomenergia segítségével nagyobb mennyiségű villamos energiát termeltek az Egyesült Államokban; 1954-ben villamoshálózatra kezdett dolgozni a Szovjetunió első, 5000 kW-os atomerőműve; 1957-ben pedig bekövetkezett az első atombaleset a nagy-britanniai Windscale-ben működő plutóniumtermelő reaktorban. A kezdeti eufórikus állapotba robbant bele 1979-ben a Tnree Mile Island-i baleset, melynek során a lakosság kitelepítése is szóba került. A világ ezután ismerte meg a „biztonsági filozófia" fogalmát; azoknak az elveknek és követelményeknek a rendszerét, amelyek alapján tervezik, illetve megítélik az atomerőművek biztonságát.
Mi oKozhatta a csernobili katasztrófát? Nem titok, hogy az atomenergia-termelés a katonai alkalmazások nyomán alakult ki, így sokáig katonai ellenőrzés alatt maradt, kivált a Szovjetunióban. A szovjet társadalom - mint minden téren - az atomenergia termelésében is „le akarta győzni a világot". Az első energiát termelő reaktort is igen rövid iaő alatt építették föl, nem fordítva gondot a tudományos és technikai megalapozottságra, a biztonságról nem is beszélve. Tömören fogalmazva három tényező is szerepet játszott: a reaktor elavult konstrukciója, a sajátos szovjet vezetési stílus és a kezelőszemélyzet mentalitása.
Az Európai Nukleáris Társaság jelentése szerint ma 424 atomreaktor működik a világon, amelyek az összes villamos energia egyötödét adják. A növekvő energiaigények miatt legalább két érv szól az atomerőművek mellett: a gazdaságosság és a környezetvédelem. A megfelelő biztonsági berendezés nélkül működő reaktorokat pedig be kell zárni. Ez történt most Csernobilban. Kérdés, hogy a még vagy két tucat hasonló állapotú atomerőmű bezárására - Kelet-Európábán és a volt Szovjetunió területén - mennyit hajlandó áldozni a fejlett Nyugat. Csernobil neve a borzalom szimbóluma marad. Örök figyelmeztetés arra, hogy minden emberi alkotás magában hordozza az önpusztítás veszélyét is; arra, hogy a tudomány erkölcsi tartalom nélkül nem az embert szolgálja, hanem az ember ellen fordul; arra, hogy az elvesztett bizalmat nagyon nehéz visszanyerni; arra, hogy az emberiség csak egymásra figyelve tehet bármit, mert egy bolygón élünk.
Hanlcó Ildikó
(M unkatársunktól)
Minden belső vitája ellenére az Országgyűlésben képviselt hat párt „garancia arra, hogy parlamenti demokráciánk alap-|a szilárd"; a kormányzat és a sajtó viszonya „kicsit talán rosszabbul" alakult, de a kabinet elkötelezett a sajtószabadság mellett; a közelmúlt és a jelen nemzetközi valósága megerősíti azt, hogy a nagyvilág nem készült föl a kommunizmus összeomlására, s valójában ma sem tudja, miként kezelje ezt. Ezek voltak a fő gondolatai Antall József kormányfő megnyitó beszédének, amelyet a parlament egykori felsőházi termében a világ minden tájáról
Antall József a világsajtó budapesti találkozóján
A sajtó szabadsága nem ütközhet más demokratikus törvényekkel
összesereglett mintegy 250 vezető újságíró, szerkesztő és főszerkesztő hallgatott meg. A londoni székhelyű Nemzetközi Sajtóintézet 41. közgyűlése - a nagy múltú sajtóintézmény először ülésezik Közép-Európában -jó alkalmat nyújtott a magyar kormányfőnek arra, hogy valamivel több, mint egyórás beszédében visszatekintsen a magyarországi parlamentarizmus hagyományaira, s beszéljen történelmünk közelmúltjának három nagy kísérletéről: az 1945-ös demokratikus próbálkozásról, az 1956-os forradalomról és az 1988-90-es békés fordulatról. Az ’56 utáni időszakra visszapillantva Antall azt mondta, hogy Magyarországot „ lelkiismeret-furdalásos kommunisták" vezették, s ebből fa-
kadt, hogy a súlyos megtorlás után valamennyire érvényesült a rossz lelkiismeret, féloldalas intézkedések születtek, bizonyos könyvek megjelenhettek, nem marxista közgazdasági nézetek is nyilvánosságot kaptak. A legális sajtó történelmi utalásosai, célzásokkal, párhuzamokkal sok mindenről tudta tájékoztatni a közvéleményt -olykor a sorok között is lehetett olvasni, s itt utalt Antall a háború alatt megjelenő Magyar Nemzetre -, voltak bátor és kevésbé bátor szerkesztők, s a szamizdatirodalomnak is volt szerepe, hangsúlyozta a kormányfő. Anélkül, hogy a magyarországi „médiaháború” pillanatnyi állását részletezte volna, kitért arra, róla azt tartják, „nem jók a kapcsolatai a sajtóval”. „Kicsit
talán őszintébb vagyok és gyakorlatlanabb más politikusoknál” - fejtegette -, hiszen egy ízben fölvetette politikusok között, hogy meg kellene alakítani a „sajtó áldozatainak nemzetközi klubját”, s az volt a benyomása, hogy politikus kollégái is így gondolják, de örülnek, hogy helyettük ezt más mondja el. Kossuth híres, a Pesti Hírlapban megjelent 1841 -es cikkét idézve Antall hitet tett a sajtószabadság mellett. Elmondta, helyesli, hogy a sajtó legyen a szabadság őrzőkutyája, sőt legyen egyfajta „vadászkutya is”, „felderítésére”, jó szimatára szükség van. S a kutyahasonlatot folytatva megjegyezte, „ távolról sem szeretjük a hatalom ölebeit”.
(Folytatás a 3. oldalon)
Váltás a német külügyminiszteri poszton
Kinkéi átvette Genschertől a német diplomácia irányítását
Változatlan magyar álláspont
Dienstbier bízik a bécsi találkozóban
A magyar fél álláspontja változatlan, csak akkor ül Bécs-ben tárgyalóasztalhoz, ha Csehszlovákia hivatalosan bejelenti a C variáns munkáinak, vagyis a Duna-elterelés előkészületeinek felfüggesztését.
A tárgyalások megkezdése előtt ez esetben is az Országgyűlés jóváhagyását kéri a konmány, mert a jelenlegi felhatalmazása a szerződés egyoldalú megszüntetésére szól.
A munkák felfüggesztését szombaton sem vállalta a csehszlovák fél - mondotta Király Miklós kormányfőtanácsos az MTI érdeklődésére. Magyarország valójában egy nemzetközi jogot súlyosan sértő cselekmény, a Duna-elterelés előkészítésének leállítását kéri. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter bejelentette a parlamentben, hogy a keddi plenáris ülésen napirend előtt tájékoztatja a témakörről a képviselőket.
A csehszlovák fél kész tiszteletben tartani azt, hogy a magyar kormánynak szükséges konzultálnia a parlamenttel a bősi erőmű ügyében - jelentette ki hétfői prágai sajtóértekezletén Jíri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter.
(Folytatás a 2. oldalon)
Bonnból jelenti az MTI: Richard von Weizsácker német államfő hétfőn az 55 éves Klaus Kinkéit nevezte ki Németország új külügyminiszterévé, miután az államfői rezidencián, a bonni Hammerschmidt-villában elbocsátotta hivatalából Hans-Dietrich Gen-schert, aki 23 évig volt bonni kormánytag, s pontosan 18 évig külügyminiszter. Genscher április végén jelentette be, s^fnte mindenkit meglepve, hogy távozik posztjáról. Lépését formálisan azzal indokolta, hogy a demokrácia játékszabályaihoz tartozik a posztok átadása másoknak. A halle-reideburgi születésű, 65 éves politikus a jövőben parlamenti képviselőként -és pártjának, az FDP-nek tiszteletbeli elnökeként - akar dolgozni, több időt szentelve a német újraegyesülés problémáinak. A távozása előtti órákban Genscher számos inteijúban az ismét feléledt nacionalizmusokban jelölte meg az Európára leselkedő legnagyobb veszélyt. Genscher arról is biztosította híveit és ellenfeleit, hogy távozása a külügyminiszteri posztról nem jelent nyugállományba vonulást, „még fognak hallani rólam”.
A metzingeni születésű Klaus Kinkéi az igazságügy-minisztériumból került át a külügyminisztériumba, miután
a posztért folyó küzdelemben legyőzte pártbeli vetélytársnőjét, Irmgard Schwátzert. A jogi végzettségű Kinkéi számára a külügyminisztérium nem
idegen terep, egyebek között a tervezői csoport főnöke volt egy időben. 1979 és 1982 között a nyugatnémet hírszerzést vezette, majd az igazságügy-minisztériumban lett államtitkár. Az FDP-be alig másfél évvel ezelőtt lépett be. Utóda az igazságügy-miniszteri székben a teljesen ismeretlen Sabine Leutheusser-Schnarrenberger.
Az orosz külügyminiszter közvetít a délszláv válságban
ÚJVIDÉK - A világszervezetnek számolnia kell a harcok újbóli fellángolásának veszélyével valamennyi horvátországi fronton. A jelenlegi se béke, se háború állapot ugyanis nem tartható fenn sokáig. Ha a helyzet a mostani holtpontról nem billen át a béke javára, az újabb nagyszabású frontális szerb-horvát összecsapás elkerülhetetlennek tűnik. Nem titok, hogy - habár a hadsereg jelentős erőket vont ki a keleti szektorból (Kelet-Szlavónia, Baranya) - a kéksisakosok békeművelete veszélybe került. A borúlátó értékeléseket nemcsak az állandó harcok indokolják. Két sokkalta nagyobb veszély leselkedik a béketervre, amely, még mielőtt a megvalósulás útjára lépne, füstbe megy. Az egyik, hogy a jugoszláv hadsereg nem vonul vissza (egyelőre csak húzza-ha-lasztja a kivonulást) azokról a területekről, amelyeknek az ellenőrzését a kékeknek kellene átvenniük, a másik pedig hogy Zágráb megelégeli a csű-rés-csavarást, s fegyverrel igyekszik visszaszerezni azt, amit fegyverrel vettek el tőle.
(Folytatás a 3. oldalon)
Szabó Iván a stratégiai célokról
„Nem érdemes szorgalmazni a felszámolást”
Alkotmánybíróság:
Büntethető a gyűlöletre uszítás
Rövid távú stratégiai cél az ipar megtisztítása azoktól a terhektől, amelyek nem a vállalati vezetés hibájából, hanem a korábbi „örökség” miatt vagy átmeneti piacvesztés hatására jöttek létre - mondta az MTI-nek Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter az ipar-politikai stratégiával kapcsolatban.
Az ilyen terhektől sújtott vállalatoknál nem érdemes szorgalmazni a felszámolást, mivel ez nagyobb vagyonvesztést jelent, mintha a csődeljárásnál a tartozások egy részét elengednék - mutatott rá a miniszter. Vannak olyan iparágak - mint például a gyógyszeripar -, amelyek piaci jelenléte igen fontos. Ez az iparág nehéz helyzetben van, mert termékei jelentős részét a korábbi Szovjetunióba exportálta. Időközben nagymértékben nehezebbé váltak a piaci körülmények, ám a fizetési gondok ellenére ezt a piacot (is), ha csökkenő mértékben is, de meg kell tartani. A volt Szovjetunió gyógyszerimportjának 30 százalékát hazánk fedezte, ezért mindenképpen átmeneti finanszírozási megoldást kell találni. Erről a minisztérium a kormány számára előterjesztést is készített.
Stratégiai cél hosszabb távon: azokon a helyeken, ahol megszűnik a nehézipari tömegáru-termelés, korszerű és speciális termékeket előállító acélipart kell meghonosítani - például Dunaújvárosban a ré-tegeltlemez-gyártást vagy a színesfémöntést -, illetve Ózdon és Diósgyőrben az ehhez kapcsolódó kohászati tevékenységet célszerű folytatni. Természetesen az külön gazdaságossági számítás kérdése, hogy hazánk képes-e továbbra is gazdaságosan 300-500 ezer tonna acélt előállítani. Ilyen megfontolás alapján döntés született arról, hogy az utolsó alumíniumkohót ebben az évben importárammal is működtetik, mivel a mélypont után fellendülés várható, s az újraindítás sokba kerülne. Év végére készül el néhány olyan program, amely új technológiákat hozhat az élelmiszeriparban és a biotechnológiában. A tudományok újabb eredményeit kis- és középüzemek fokozottabban alkalmazz^ ott, ahol meghatározó a szellemi tevékenység, például a számítástechnika területén.
(MTI) Nem alkotmányellenes a büntető törvénykönyv közösség elleni izgatás tényállásának azon rendelkezése, amely a valamely nép, nemzetiség vagy faj elleni gyűlöletre uszítást rendeli büntetni. Alkotmány-ellenes viszont az a rendelkezés, amely tiltja a törvényben felsoroltakkal szemben sértő, lealacsonyító kifejezések használatát, ezért ezt a bekezdést az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben való közzététele napjával megsemmisíti -döntöttek hétfői teljes ülésükön az alkotmánybírók.
Az indokolás szerint a gyűlöletkeltés visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával. Ennek alkotmányos védelme feloldhatatlan ellentmondásban lenne a demokratikus jogállamra, az emberi méltóságra, az emberek egyenlőségére, a kisebbségek védelmére vonatkozó alkotmányos tételekkel. A gyűlöletkeltés veszélyessége, az alkotmányos alapértékek védelme szükség-szerűvé és indokolttá teszi a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság korlátozását. E cselekmények következményei olyan súlyosak, hogy a büntetőjog eszközeinek alkalma-
zását igénylik az ilyen magatartások tanúsítóival szemben. A gyűlöletre uszítás törvényi tényállása megfelel az arányosság követelményének is, mert csak a legveszélyesebb magatartásokra terjed ki.
Az izgatás bűncselekmény enyhébb esetében, azaz a „gyalázkodás-nál” viszont a törvény nem kívánja meg sem azt, hogy a sértő kifejezések használata a köznyugalmat megzavarja, de még azt sem, hogy erre alkalmas legyen. A köznyugalom ilyen elvont veszélyeztetése nem elégséges érv ahhoz, hogy a véleménynyilvánítási szabadságot büntetőjogi eszközökkel kelljen korlátozni. Ezért a Btk. ezen rendelkezése alkotmányellenes. A közösségek méltósága a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátja lehet, ezért a döntés nem zárja ki azt, hogy erről a törvényhozó a gyűlöletre uszítás tényállásán túlmenő büntetőjogi védelemmel is gondoskodjék. A közösségek méltóságának hatékony védelmére más jogi eszköz, például a nem vagyoni kártérítés szélesebb körű alkalmazása is megfelelő - állapítja meg az Alkotmánybíróság a közösség elleni izgatás ügyében hozott határozatában.