﻿Gázfelhő az Etna fölött Diétával
az infarktus ellen
Tudomány rovatunk a 8. oldalon
Ara: 11,50 Ft
Magar Nemzet
EXPOFORUM | MEIJLEKLETUNKBEN: | A városkép megőrzése | és a környezetvédelem | Lézerhíd a Duna felett
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
CSÜTÖRTÖK, 1992. május 21., LV. évfolyam, 119. szám
Új szomszéd
A XI. századig ha visszatekintünk, államközi kapcsolatokról beszélhetünk Magyarország és az akkori Kijevi fejedelmség között. Folyamatosságról azonban nem lehet szó, a köztes évszázadokban Ukrajna az orosz birodalom és a Szovjetunió része volt. Úgy fél esztendeje azonban önállóvá lett, s ha nem is történelmi előzmények nélkül, de új állam született. Voltaképpen új szomszédot kaptunk. S az a tény, hogy Magyarország elsőnek ismerte el a Szovjetuniónak ezt az utódköztársaságát, jelzi, érdeklődéssel és nagy együttműködési készséggel fogadtuk ezt az eseményt.
Aki csak a földrajzi helyzetet tekinti, furcsállhatja az „új" meghatározást, de ha közelebbről és nagyobb távlatokban szemléljük Ukrajnát, kiderül, hogy ez az „új" uralkodik a közeli lehetőségeket, de főleg a jövőt illetően. Hatvan-millió lakos, termékeny föld, bányák, víz, ipar. Igaz, mindez ma még magán viseli azokat a jegyeket, szenvedi azokat a kórokat, amelyek többé-kevésbé a volt szocialista országokat gyötrik, s a szovjet utódokat különösen. De nyilvánvalóan már ma is megtalálni a fokozott együttműködés módjait a gazdaságban és másutt. Ami pedig a távlatokat illeti, osztani kell sok nyugati szakértő véleményét: „Ott lenni!" Ezt az „ottle-vést", a kölcsönöset szolgálja az ukrán kormányfő budapesti látogatása.
A két ország kapcsolatépítésének kezdete jó volt. Számunkra igen fontos kérdésben remény van a haladásra: megalakult a magyar-ukrán kisebbségi vegyes bizottság, amely elsősorban a Kárpátalján élő magyarok sorsával hivatott foglalkozni, elismerve, hogy hazánk és Kárpátalja kapcsolata általában a jó viszony fontos tényezője. Valóra válhat - kölcsönös igyekezet esetén - a régen hangoztatott kívánság: a nemzeti kisebbségek alkossanak hidat az érdekelt országok között.
De nem csak erről van szó. Sok mindent lehet tanulni a mai német külpolitikától, egyebek között a kiegyensúlyozottságra törekvést a Nyugat és a Kelet között. Ne becsüljük túl magunkat, de aki a kezdetekkor jelen van (s mi évtizedek óta szerzünk ismeretséget és tapasztalatokat e területen), az nelyzeti előnyt élvez. Ukrajna is most teremteni meg támpontjait a világban. Kravcsuk elnök járt Washingtonban, a világ katonai-politikai fellegvárában, e napokban Varsót látogatta meg, amellyel a viharos múlt után kell új szomszédságot kialakítani. Úkrajna most hozza létre azt a nemzetközi kapcsolatrendszert, amelyre eddig nem volt módja, de amelyre egy potenciális európai közép-hatalomnak szüksége van. Még kialakulatlanok e viszonyok, de hát a szomszédok vannak általában „a legközelebb". Ha politikai értelemben sajnos nem is minden esetben.
Nekünk nagyon fontos a jószomszédság. Ha igaz, hogy jövőnket tekintélyes részt az határozza meg, miként találjuk meg helyünket a Duna völgyében, s ha figyelembe vesszük, hogy többekkel viszonyunk nem rózsás - megnyugtató a tény: van olyan szomszéd, amelynek képviselőjével úgy lehet asztalhoz ülni, hogy tiszta lap van előttünk. Hogy azután a jövőben melyik szovjet utódköztársaság kerül hozzánk „közelebb", az ne a mi jó szándékunkon múljék.
Tatár Imre
Göncz búcsúztatta a nemzetközi újságíró-találkozó résztvevőit
A nemzeti média pártpolitikai érdekeken felül álló közintézmény
(Munkatársunktól)
A készülő médiatörvény fő feladata, hogy igazodási pontokat jelöljön ki, de ne korlátozzon. A média nemzeti jellegét erősíteni kell, de a nemzeti média csakis olyan köz-intézmény lehet, amely felülemelkedik a részérdekeken, s átfogóan, sokoldalúan, tárgyilagosan és pártatlanul ad hírt a közérdeklődésre számot tartó folyamatokról, eseményekről.
A többi között ezt mondta Göncz Árpád köz-társasági elnök azon a szerda esti fogadáson, amelyet a Hilton Szállóban rendeztek a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) 41. közgyűlésén részt vevő mintegy háromszáz újságíró, szerkesztő, médiakutató és kiadó tiszteletére. A nemzetközi sajtórandevú egybeesett a magyarországi „médiaháború” újabb fordulatával, s ezért Göncz elnök szavai nemcsak a világsajtónak, hanem a magyar politikai élet felelős tényezőinek küldött üzenetként is felfoghatók. Tömör angolul elmondott, s a sajtó feladatát átfogóan elemző beszédében az államfő közölte, a rádió és televízió körül „nagy vita” alakult ki, s ennek oka talán éppen az, hogy a nemzeti jelleg értelmezése - sokszor szakmai szempontokra hivatkoz-
va - „félreértésekre és félremagyarázásokra” ad lehetőséget. Kimondatlanul is előrepillantott Göncz, amikor közölte, hogy milyennek kell lennie az új médiatörvénynek: szabályozzon, ám hagyja meg a média függetlenségét. Az elnök a nemzeti média mellett foglalkozott az újságokkal is, közölvén a világ „hírgyártó üzemeiben” tekintélyes helyet elfoglaló hallgatóságával, hogy a magyar újságok többségét privatizálták az elmúlt két évben, de a magánkézbe adás folyamata során a magyar résztvevők nemegyszer pártpolitikai vagy egyéb szempontokat próbáltak érvényre juttatni, igaz, burkoltan.
Az elnök röviden visszapillantott a magyar sajtónak a rendszerváltozásban betöltött szerepére, s nem hallgatta el, hogy a rövid idő alatt polgárjogot nyert véleményszabadság egyszersmind föltételezi a vélemények elfogadásának szabadságát is. A vélemény-alkotás és -formálás egyensúlyát kell megtalálni, s a média nagy felelőssége itt érhető tetten, az írott sajtó és az elektronikus tömegkommunikáció munkatársainak sem közvetlen, sem közvetett úton nem szabad rákényszeríteniük felfogásukat az olvasóra, a hallgatóra vagy a nézőre. Göncz ezt a negyedik hatalmi ágat csábító legnagyobb kísértésnek minősítette. Röviden kitért arra, hogy milyennek látja a jövő Európáját: víziójában a sokszínű és mégis egységes
Európa a régiók, az egymáshoz kulturális és gazdasági szálakkal szorosan kapcsolódó államokból, ezek közösségéből épül föl. Térségünkben, Közép-és Kelet-Európábán a „szavak esztergályosai”, ahogy az elnök az írástudókat nevezte, más értelmiségiekkel együtt évszázadok óta társadalmi változásokat próbálták gerjeszteni, s a sajtószabadságért folytatott küzdelem mintegy katalizálta a sorsfordulókat. A magyar sajtóban ma tapasztalható ellentmondások és belső forrongások remélhetően előmozdítják, hogy Magyarországon „valóban sajtóról és valóban szabadságról” tudjunk beszélni, fejtegette Göncz elnök az IPI „vezérkara” előtt. Szavai mintegy folytatták a közgyűlés harmadik munkanapját: a sajtóintézet hagyományai szerint ezúttal is több határozatot fogadtak el a közgyűlés résztvevői. Az egyik dokumentumban a mintegy hetven ország kétezer szerkesztőjét és kiadóját képviselő közgyűlés kifejezte aggodalmát amiatt, hogy az egykori vasfüggöny mögött elterülő régióban némely politikai vezetők ismét megpróbálják korlátozni az elektronikus média és a sajtó kritikus tevékenységét, mégpedig több formában, akár korlátozó jellegű törvények elfogadásával, a nyomdai és az újságpapír-ellátás szabályozásával és személyes nyomásgyakorlással.
(Folytatás a 3. oldalon)
A bősi szerződés felbontása után
Budapest nyitott a megbeszélések folytatására
Az államszerződés felbontásával nincs vége a tárgyalásoknak - hangsúlyozta Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter a szerdán tartott nemzetközi sajtótájékoztatón a magyar kormány további elképzeléseiről szólva. Hozzátette, hogy a ’77-és szerződés megszűnt, de mindenképpen új megállapodásra van szükség. A magyar fél ezért nyitott a kétoldalú megbeszélések folytatására.
Egy kérdésre válaszolva elmondta: ha Szlovákiában folytatódnának a Duna egyoldalú elterelésére irányuló munkálatok, akkor ez a durva jogsértés jogi vákuumhelyzetet teremtene. Az ekkor teendő lépésekről a miniszter nem kívánt spekulációkba bocsátkozni, de rámutatott, hogy ebben az esetben a magyar kormány a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulhat, amelynek döntését majd „nyilván mindkét fél tiszteletben tartja”.
A tájékoztatón Vida Gábor akadémikus kifejtette, hogy a vízlépcső-
rendszer súlyos környezeti károkat okozhat: veszélyt jelent a szigetközi ivóvízbázisra és a térség élővilágára. Elmondta azt is, hogy a magyar tudósoknak ez a véleménye személyes tapasztalatai szerint a szlovák tudósok álláspontjával is megegyezik, az északi szomszédunknál történt rendszerváltás óta azonban még nem sikerült hivatalos kapcsolatba lépniük a szlovák tudományos akadémiával.
Elhangzott még, hogy az államközi szerződés felbontása a nemzetközijogszokások alapján történt, erre ugyanis lehetőség van abban az esetben, ha a szerződés megkötése óta a körülmények lényegesen megváltoznak. Kétségkívül ilyen változásnak tekinthetők a két országban történt politikai rendszerváltás, valamint a környezeti normák európai szintű szigorodása, és általában a környezet felértékelődése a világon.
(b-y)
Látogatás Dunaszerdahelyen
Havel kellő képviseletet ígért a magyaroknak
Prágból jelenti az MTI: Václav Havel csehszlovák elnök ígéretet tett arra: amennyiben a júniusi parlamenti választásokon a magyar kisebbség pártjai nem jutnának be a törvényhozásba, akkor ő arra törekedne, hogy a magyarok kellő számban képviseltethessék magukat a végrehajtó hatalomban. Havel Dél-Szlovákiában, egyebek közt Dunaszerdahelyen járt kedden, és az ottani lakosokkal lezajlott esti találkozóján mondottakat néhány cseh és szlovák lap ismertette szerdán. Ha egy párt sikertelenül szerepel a választásokon, az még nem jelenti azt, hogy nem lehet például miniszterelnök-helyettes az illető párt valamely képviselője - mondta Havel. Megjegyezte: ilyen jellegű gond nem merülhetne fel akkor, ha a szövetségi parlament az ő választási törvényjavaslatát fogadta volna el. Az elnöki indítvány ugyanis le-
hetővé tette volna, hogy a választói kerületekben az egyéni többséget szerzett jelölt mandátumot kapjon. Ez nyilván nem lett volna gond számos magyar indulónak a magyar többségű területeken.
A végül elfogadott választási szisztéma azonban kizárólag annak arányában osztja el a mandátumokat, hogy az egyes pártok hány százalékot szereztek a választásokon. Ráadásul az önállóan induló pártnak legkevesebb öt, a két-, illetve háromtagú pártkoalícióknak pedig minimálisan hét százalékot kell kapniuk ahhoz, hogy egyáltalán bekerüljenek a törvényhozásba. A du-naszerdahelyi beszélgetésen Havel úgy vélekedett, hogy a közös csehszlovák állam jobb helyzetet teremt a nemzeti kisebbségek számára, mint egy esetleg önállósodó, egymástól elkülönülő cseh, illetve szlovák állam.
Prága egyezkedést sürget
Az EK „rendelkezésre áll”
HÍRÖSSZEFOGLALÓNK
Vezető csehszlovák politikusok legutóbbi nyilatkozatából azt tűnt ki, hogy az 1977-es államközi szerződés magyar részről bejelentett felmondása ellenére Prága a tárgyalások folytatása mellett van. Erre utalt egy választási gyűlésen Jíri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter, aki azt hangoztatta, hogy nézete szerint „végre megkezdődhet a tárgyszerű vita” a bős-nagymarosi kérdésben. A csehszlovák diplomácia vezetője sajátos módon úgy értékelte a magyar lépést, hogy az végül is pozitív következményekkel jár abban az értelemben, hogy a magyarok rontották saját pozíciójukat a Dienstbier szerint várhatólag folytatódó tárgyalásokon.
„Saját területünkön most azt építhetünk, amit akarunk” - mondta a külügyminiszter, megismételve azt nézetet, hogy a szerződés felmondása csupán gyakorlati jellegű gesztus, ami semmit sem változtat a helyzeten.
Az MTI prágai jelentése szerint Zdenko Pirek csehszlovák külügyminiszter-helyettes tájékoztatta az Európai Közösség képviselőit,
(Folytatás a 3. oldalon)
Miért nem akar sztrájkot a vasutasok többsége?
Korai még farkast kiáltani
Május 22-ére munkabeszüntetést hirdetett a vasutas érdek-képviseletek egy része. Egyelőre egymásnak ellentmondó híreket nallani arról, hogy pár órás figyelmeztető, avagy a MÁV vezetőivel való meg-césig tartó sztrájkra ke-
rul-e sor.
Nincsenek pontos információk, arról, hogy pár száz, avagy több ezer vasutas szünteti-e be ez idő alatt a munkát, feltéve persze, hogy ezúttal valóban lesz sztrájk. Nem ez lenne ugyanis az első eset, amikor a sztrájkot az utolsó pillanatban fújják le az azt meghirdetők. Sok tehát a ha, az esetleg, mint ahogy valójában az sem nyilvánvaló, miért egyezett bele a vasutas-szakszervezetek túlnyomó többsége a május 11-én bevezetett részmunkaidős foglalkoztatásba, s miért nyúltak mások ugyancsak emiatt a tiltakozás legvégső eszközéhez.
Arról, hogy a legnagyobb - 80 ezer tagot tömörítő - érdekképviselet, a Vasutasok Szakszervezete miért nem csatlakozott a sztrájkfelhíváshoz, Papp Pál elnököt kérdeztük.
-	A VSZ egyetért a MÁV vezérkarának döntéseivel, megnyugtatónak érzi a nemrégiben hozott döntéseket, s az azok nyomán kialakult helyzetet?
-	A részmunkaidős foglalkoztatásnak senki sem örül, az itt dolgozók meglehetősen ingerültek. Ha felületesen közelítünk a kérdéshez, valóban úgy tűnhet, hogy ezzel az intézkedéssel most ki akarnak tolni velünk, tehát ellen kell szegülnünk. Csakhogy két rossz közül lehetett választani. Az egyik az, ha pénzhiány miatt az átlagosan tervezett 10 százalékos mértéken felül kényszerül dolgozókat elbocsátani a MÁV, ami miatt további 3-4 ezer ember veszítheti el a kenyerét. A másik a nagyjából 60 ezer vasutast érintő részmunkaidős foglalkoztatás, 83 százalékra csökkentett fizetésért. Azt hiszem, be kell látni, hogy egy szakszervezetnek már csak szolidaritásból is az utóbbi megoldás mellett kell voksolnia.
-	Úgy tudom, hogy a sztrájkot hirdetők sem a részmunkaidő bevezetése, hanem annak módja ellen tiltakoznak.
- A részmunkaidős foglalkoztatás nem új gondolat, korábban is tárgyaltunk a MÁV vezetésével róla. Sorrendet állítottunk fel annak érdekében, hogy a dolgozóknak minél kisebb terhet kelljen viselniük. Ebben a sorban az átvezénylés, az átképzés, a csökkentett munkaidő, a kényszer-szabadság és még néhány más lépés után következik az elbocsátás. A jelenlegi helyzetben a részmunkaidő vagy az elbocsátás merült fel megoldásként. Azt, hogy nem feltételek nélkül fogadtuk el az intézkedést, igazolja: április 17-én a vezérigazgatóság kiadott egy intézkedést, ami szerint május 1-jétől június 30-ig, vagyis két hónapra részmunkaidős foglalkoztatást vezet be a nappalos munkarendben dolgozók részére 66 százalékos munkabér garantálása mellett. Sok más kérdéshez hasonlóan ebben is véleményezési - és nem a mások által emlegetett egyetértési -jog illette meg a szakszervezeteket. Ám mivel az április 17-ei döntést nélkülünk hozták meg, vétót emeltünk, s kértük, függesszék fel a döntés végrehajtását.
(Folytatás a 9. oldalon)
BELFÖLDÖN
Parlamenti vita a köztársasági elnök döntéséről
4. oldal
Minikatasztrófák fenyegetnek a fővárosban
4.	oldal
A Duellin-kísérlet
5.	oldal
A magyar
újfasiszták ügyének nyomozásáról
5. oldal
Az orvosetika dilemmái
7. oldal
KÜLFÖLDÖN
Baku kilép
Egyismeretlenes
elnökegyenlet
2.	oldal
Szarajevóban tovább dörögnek a fegyverek
3.	oldal
Új ország
az ősi Szibériában?
6. oldal
HOLNAP
Gidai Erzsébet az állami bürokráciáról, a külföldi pénzügyi receptekről
7. oldal
Türelem
és tömegtájékoztatás Franciaországban
A Masaryk-rejtély
10. oldal