﻿A pragmatikus németek hazafisága Kolumbusz-viták
Nemzetközi magazin rovatunk a 8. oldalon
Magyar Nemzet
Szombati
mellékletünkben:
Disneyland Párizs mellett Japán táncoló egér A színek titkos hatalma
Ára: 11,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. május 30., LV. évfolyam, 127. szám
Semmi sincs messze
Irta: Kormos Valéria
Ha úgy tartja kedve, királyfinak öltözik, aranykoronát rak a fejére, palástot kerít a vállára, majd gondol egyet, felpattan a hintalovára és azt mondja nekünk: Sziasztok, lö pá, most Emerill szigetére indulok... Táncol, énekel, négy és fél évének minden gyengédségével ringatja babáját, hadsereget vezényel, doktori táskájában matat, főz, olvasást mímel és természetesen: kérdez. A virágokról, a tengerről, a születésről és elmúlásról, s arról, amit tegnap látott az utcán. Fülel a rádióra, a televízióra, de legfőképp hogy miről beszélgetünk. Mindennapos feladvány: hogyan magyarázod el neki, amit maga körül észlel, hogyan fogadtatod el vele ezt a megrontott, küszködő, nehezen lélegző földet körülöttünk?
Olykor megriadok a felelősségtől, amit magyarázataink, cselekedeteink jelenthetnek gyermekeink számára. Csendesebb perceinkben ajánlatos ez az önvizsgálat. Mint annak keserű tudomásulvétele és szégyene, hogy Pakisztánban boldogító kegy, ha a hatéves fiúcska talicskát tol egy építkezésen, hisz ígv naponta ehet, szintúgy boldog lehet a thai kislány, ha egy bordélyházba elkerül, mert keresményével családját segíti. Messze vannak tőlünk -mondtuk két-három éve, és pillanatnyi lelkiismeretünkért a Satelli-tet meg kíváncsiságunkat okoltuk.
Ma már tudjuk: semmi sincs messze. A kuvaiti kisfiúval egy budaörsi családnál találkoztam. Egy árvaházból jött, a háború előtt luxusban élhetett, szolgát, fürdőmedencét követelt a panelban, esténként a szőnyegen kelet felé fordulva mormolta imáját. Nyomasztó álmaimban mintha megéltem volna, amit a híradóban látok, mai valóságként: menekültvonat érkezik Ausztriába az egykori Jugoszláviából. Holtfáradt asszony adja ki a vagon ablakán csecsemőjét, mögötte ott szoronganak a többiek. Déli határainkon túl a gyerekek már megtanulták: mi a menekülés, a rettegés, a hontalan-
S' . Nálunk Nagyatádon és más sgadó táborokban óvodát meg színes játékokat varázsolnak a kicsiknek, a nagyobbak már berendezkedtek az iskoláséletre. Valamit elvettek tőlük, valami véget ért számukra. Reménykedjünk, hogy az űrt ne töltse ki a gyűlölet.
Sorsukkal szembesülvén óhatatlan az összevetés, nálunk békében s e viszonylagos jólétben hogyan bánunk azokkal, akik a legdrágábbak nekünk? (Mert ugye így szoktuk mondani, a cifra szónoklatokban és privátim is.) Sok szó esik arról, hogy a társadalmi feszültségek, a „piacosodás" negatív mellékhatásai milyen formában jelentkeznek a bűnözésr ben, ám jótékony homály fedi, amit épp gyorsan változó és kíméletlen életviszonyaink miatt a gyerekek szenvednek el a felnőttektől otthon, a négy fal között. Ma a lelki és testi „gyötrés" annyira mindennapos és elterjedt, hogy az iskolákban egyszerűen tudomásul veszik. A súlyosabb szülői bántalmazások miatt a hatóságok igen ritkán indítanak eljárást s külső tanú hiánya, a gyermek meafélemlí-tettsége, a másik szülő cinkossága miatt a vádemelésig sem jutnak el. Ugyan régi dolog, de újabb kori tünet a hirdetés, amelyben tízéves kislányokat kerestek munkára, masszázsszalonba. E gyermekek léte csupán akkor „hírértékű", ha sorsuk már elvégeztetett.
Ugyanakkor kétségbeesett szülők, minden jó ügyért hadra fogható, önzetlen gyermekbarátok próbálnak egyesületi, alapítványi formába tömörülni, hogy a
társadalmi és családi gondoskodásból kiesett gyerekeken segítsenek. Egyre gyakrabban vállalnak magukra olyan feladatokat, amelyek egy humánus, civilizált társadalomban természetszerűen olvadnának az egészségügyi és szociális ellátásba. Jánostiílérek-ből tartják fenn magukat, miközben tudott, hogy a rendszerváltozásnál élelmes KISZ-es és demi-szes vezetők (ma már többnyire üzletemberek) hogyan „rabolták le" és mentették át Különböző vállalkozásokba annak a milliárdos értékű ingatlanvagyonnak jelentős részét, amely az ország összes gyermekének javát szol gálhatná. (Lásd: Magyar Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány.) Igen jellemző és a gyermekek létének társadalmi értékét is kifejezi számomra, hogy a politikai sárdobálások, pártvillongások közepette mennyire elsikkadt ez az ügy. Egyszerűen nem volt téma.
Persze ég óvjon attól is, hogy a gyermekekre hivatkozva felnőttek presztízs-harcára kerüljön sor, a diákok megosztására, egymás ellen uszítására, mondjuk, ki akar egyházi és ki világi iskolát... Sajnos volt már rá példa, hogy az újabb kori hitviták nyomán a tanárok kezdték ölni egymást hívő-nem hívő alapon, híveket toboroztak a szülők köréből, egymásnak uszították a gyerekeket, míg csak a romok maradtak. Mindenféle értelemben.
Ahol meg nincsenek romok, ott csinálunk. Valahogy ez a tendencia figyelhető meg jó ideje az intézményes, állam által irányított gyermekvédelemben. Egy különösen kiszolgáltatott réteg van gondjaikra bízva: a végképp elhagyottak, az ideoda dobottak, az „átmenetiek". Harmincezernél is többen lehetnek.
Szintén régi ügy. Mint annak ismételgetése is, hogy a régi kastélyokból, hodáíyokból átalakított üzemszerű intézmények helyett meghittebb, a családi környezetet legalább körülményeiben idéző ottnonokra lenne szükség. Ám nem áltathatjuk magunkat, hogy erre mostanában sor kerül. Ma már a fedél is nagy szó és felnőtt, gyerek retteg attól, mi történik, ha véget ér „az állami gondoskodás". Ilyen körülmények között marad az alapvetően jó szándékból fakadó és nyugati mintát követő irányvonal, akit csak lehet, gyorsan „kihelyezni" nevelőszülőkhöz. Ha mód van rá, már csecsemőkorban, egyszerre kettőt, hármat egy családhoz. Jómagam nemegyszer voltam tanúja, milyen tragédiákhoz vezetett eddig is, ha mindez parancsszóra, kapkodva, úgymond „praktikus okokból" történt.
A gyermekvédelem különös világ. Teremt a gyerekekért élő, őket szolgáló névteleneket, megszállottakat, békétleneket, elfásul-takat és persze minizsarnokokat... De bárhol jártam, mindig a „szolgálók" voltak többen. Most ezek az emberek aggódnak. Mert fenn, a magas hivatalok meg fontos intézetek környékén - amelyektől függnek - presztízsharc és az új pozíciók kiépítése folyik. Kíméletlen és megalázó módszerekkel, a bizonyított, régebbi szakembereket kipasszírozva. Természetesen politikamentesen.
Hivatali, belső ügy lehetne mindez, ha nem társulnának hozzá olyan tervek, amelyek figyelmen kívül hagyják a gyermekvédelem eddigi eredményeit, és úgy kívánják a gyermekek sorsát eldönteni, mint ha tárgyakról lenne szó.
Ezért aztán így, gyereknap tájékán bizton mondhatom: nekünk is megvan a magunk Pakisztánja.
Moszkva és Peking kritikus voksa
Karantén készült a BT-ben Szerbia köré
(Tudósítónktól)
NEW YORK - Lapzártánkig még nem született meg a Biztonsági Tanács - csütörtök este a nyugati hatalmak által megszövegezett, majd egyeztetésre bocsátott - határozata, amely teljes gazdasági (benne olaj-) embargót és légikarantént rendel el Szerbia megtörésére.
Pária államként való kezelését a magát a jogon kívül helyező szerb kormány hívta ki - állapítja meg pénteki vezércikkében a The Washington Post, noha még mindig a Belgrád köré vont karanténnal felérő készülő szankciórendszert is csak „félmegoldásnak” minősíti, bár legalább „félreérthetetlen jelzésnek” a nemzetközi közösség részéről. Mindenesetre az a határozati javaslat, amelyet - a hírek szerint a szarajevói tragédia képei láttán felbőszült Baker személyes közbelépésére - az amerikai diplomácia kezdeményezett, és ENSZ-nagykö-vete a Biztonsági Tanács EK-tagjai-val megszövegezett - tagadhatatlanul felidézi a Bagdadal szembeni lépést.
Lapunk értesülése szerint a csütörtök este elkészült, és azt követően az öt állandó BT-tag tanácskozásán nyilván
ÚJVIDÉK - Szarajevó romokban. Megkezdődött volna ennek a valamikor gyönyörű történelmi városnak az elpusztítása? A szerb erők csütörtök estétől péntek hajnalig szünet nélkül rombolták. Bevetettek minden rendelkezésre álló harci eszközt a nehéztüzérségtől kezdve a többcsövű rakétavetőig, nagy kaliberű aknavetőig. Meg nem erősített hírek szerint még föld-föld rakétákkal is lőtték a boszniai fővárost. Ez volt eddig a legsúlyosabb támadás Szarajevó ellen. Mladics tábornok, a boszniai szerb erők parancsnoka pedig még fenyegetőzik is, hogy Szarajevót a földdel teszi egyenlővé. Az áldozatok számáról megbízható hírek nem érkeztek. Legalább tízen vesztették életüket, s nagyon sok a sebesült. Egyes források szerint a könyörtelen ágyúzás egyik célja Izetbegovics ebök meggyilkolása volt. Abban az utcában, amelyikben a bosnyák ebök
(Munkatársunktól)
John Maior brit kormányfő pénteken a kora délelőtti órákban elutazott Budapestről. Ezt megelőzően a brit nagykövet rezidenciáján fogadta Tölgyessy Pétert, az SZDSZ elnökét.
Mint lapunknak nyilatkozva az ellenzéki pártvezér elmondta, a találkozó a tervbe vett húsz perc helyett 35 percig tartott, s döntően két téma állt a megbeszélések középpontjában: a magyar belpolitika és az Európai Közösséghez fűződő viszony. Az SZDSZ eböke vázolta a párt gazdaságpolitikai nézeteit, s részletesebben szólt az államháztartási törvény szükségességéről, valamint arról, hogy a párt a gyors és átlátható privatizáció híve. Tölgyessy fogalmazása szerint a találkozón kitűnt, az SZDSZ programja megfelel az európai konzervatív-liberális pártok elképzeléseinek, s benyomása szerint Nagy-Britannia érdekelt a magyar demokrácia stabilitásában, valamint abban, hogy Magyarországon „mindenkor kormányképes ellenzék legyen.”
megvitatott határozat egyértelműen úgy fogalmaz, hogy az embargódöntést „az ENSZ-alapokmány hetedik fejezetének megfelelően cselekedve” hozza a BT. Ez ad febatalmazást a kényszerítő, végső soron akár katonai btézkedésekre is, s ez volt elvi alapja az Öböl-háborúra szervezett koalíciónak is. Mbdenesetre a 21-pontos BT-határozat azzal záruba, hogy a testület „azonnal” kész megtenni „további lépéseket”, ha erre szükség lenne, tehát a szankciók - itt persze nem említett -kudarca esetén.
Valóban akként szól a BT-hatá-rozat a belgrádi vezetésről, amint az a The Wall Street Journal pénteki vezércikkében „Szerbia kalózaiként” említetteknek kijár (a konzervatív lap - Tóm Lantos Kuvaittal példálózó szavait idézve - nem mulasztja el felróni, hogy netán „a világ Milosevi-csei" nem mertek voba eddig elmenni, ha Amerika az Öböl-háborúban „be is fejezi a munkát”). Élesen elítéli a BT a szerbiai és montenegrói hatóságokat, a jugoszláv néphadsereget (de követeli a horvát sereg még mindig Boszniában lévő „elemeinek” kivonását is). S követeli minden féltől
lakik - állítják - szinte kő kövön nem maradt. A nemzetközileg elismert független Bosznia többi frontján is folytatódik az elkeseredett harc.
Mbdez történik akkor, amikor a világ rendkívül éles szankciók alá veszi Szerbiát. Lord Carrington, a tehetetlen Jugoszlávia-értekezlet etaöklő-je szerint a szankciók hatékonyak lesznek, a kőolajembargó nagyon erős fegyver, aminek Szerbia nem tudna ellenállni. Milosevics szerb vezető -mbt kitűnik - nem osztja Carrington véleményét. Csütörtök esti interjúja a belgrádi televíziónak megerősítette, amit már több belgrádi funkcionárius is hangoztatott, Szerbiának nincs szándékában lemondani „igazságáról”, amit egyébként a véres harcok és pusztítás is bizonyítanak.
Az interjúban Milosevics kijelentette, nem hiszi, hogy a szerbek vagy a montenegróiak bármikor hajlandóak lennének lemondani Koszovóról, a
A találkozón szóba került közeledésünk az Európai Közösséghez is, ami egyébként vezérgondolata volt Major kormányfő huszonnégy órás budapesti útjának. Tölgyessy kifejtette, hogy társulásunk és csatlakozásunk az Európai Közösséghez nemcsak kül-, hanem belpolitikai feladat is, hiszen iparunkat, mezőgazdaságunkat, jogrendszerünket, szabványainkat, sőt éppenséggel gondolkodásunkat is összhangba kell hozni az európai normákkal.
A találkozó után kíséretével John Major rövid, mintegy negyedórás sétát tett a Fény utcai piacon. A brit kormányfő felesége cseresznyét és fehérrépát - ez utóbbi ismeretlen Angliában - vásárolt az egyik árustól, egy másiktól viszont a kormányfő ajándékba kapott egy virágcsokrot. A biztonsági emberektől körülvett miniszterelnök - meglehet -nem hallotta az egyik eladót, aki lelkesedésében így kínálta portékáját: „Schön, schön...”
A séta után koszorúzás következett a magyar hősök emlékművénél, majd a kormányfő és kísérete elutazott Budapestről.
(m.j.)
a harcok azonnali abbahagyását, a Bosznia-Hercegovina ügyeibe való beavatkozás megszüntetését, és az ország területi egységének tiszteletben tartását. A szövetségi erőket ki kell vonni onnan, s minden ott maradt egységet, az irregulárisokat is feloszlatni és lefegyverezni nemzetközi ellenőrzés mellett. A BT különben „mélyen aggódik” a tűzszünet horvátországi megsértései, és az ottani nem szerbek folytatódó kitelepítése láttán is, s „elítéli” - ami hír szerint kivált felbőszítette Bakeréket -„a próbálkozásokat az etnikai összetétel megváltoztatására”.
A Biztonsági Tanács e javaslat szerint elrendelni készült a teljes tilalmat a Szerbiából és Montenegróból származó importra, s minden „alapanyag és tennék” oda irányuló exportjára. Ez tehát magában foglalja a szankciórendszer legfontosabb és leginkább húsbavágónak vélt elemét, az olajszállításokat is. S a Biztonsági Tanács elrendelni óhajtotta a két büntetni kívántnak járó nemzetközi kifizetéseket is, befagyasztva ekként kinnlévőségeiket. Aprólékosan írta (Folytatás a 3. oldalon.)
Vajdaság északi részéről vagy Szandzsákról, s erről még tárgyalni sem akarnak. Az interjúban ezúttal is megismételte a nemzeti kisebbségek helyzetéről vallott korábbi nézeteit: a ki-sebbségeknél szavatolják azokat a jogokat, amelyeket az EBEÉ és az EK tagországai szavatolnak saját kisebbségeiknek. Az az ötlet, hogy Koszovó „valamiféle speciális státust” kapjon, a szerbiai állapotok nem ismeréséből fakad, állítja Milosevics, mert szerinte „Koszovóban nem az albánok emberi jogainak lábbal tiprása” a probléma, hanem az albán szeparatista mozgalommal való összetűzés. A szeparatis-ták célja az elszakadás és az Albániához való csatlakozás, ez pedig Szerbia integritását veszélyezteti.
Az inteijúban elhangzottak Fehmi Agani, a Koszovói Demokratikus Szövetség alelnöke sajtóértekezletén „idegengyűlölőnek” minősítette. A KDSZ (Folytatás a 3. oldalon.)
Dimag Rt.-dosszié Rendőrségi vizsgálat indult Diósgyőrött
Tegnap délben röppent föl a hír, hogy rendőrségi eljárás indult a diósgyőri Dimag Rt. korábbi és mai vezetői, köztük Tolnay Lajos volt elnök-vezérigazgató, a Magyar Gazdasági Kamara elnöke ellen. Az információnak azonnal utánanéztünk és hamar kiderült, hogy nyomozást kezdtek el Csathó Géza volt vezérigazgató-helyettes és Szálai József, a Csavar- és Húzottáru Rt. elnök-igazgatója ellen, akiket őrizetbe vettek.
Ugyanakkor álhímek minősült a Tolnay Lajos elzárásáról közölt információ. A Gazdasági Kamara elnöke csütörtökön részt vett a brit miniszterelnök tiszteletére tartott fogadáson, majd pénteken megjelent munkahelyén, a Dunaferr Kereskedőház irodájában.
Tegnap kora este sikerült lakásán telefonon beszélni Tolnay Lajossal. Elmondta, hogy délután meghallgatták a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányságon, ahonnan szabadon távozhatott. (Az ügy egyéb részletei lapunk 9. oldalán)
MA
BELFÖLDÖN
Az elferdült nyugdíjrendszer kiegyenesítése
6.	oldal
Elrontott életek
7.	oldal
Nem fenyeget általános sztrájk
9. oldal
Makovecz Imre újjá szeretné építeni Magyarországot
11. oldal
Perben
az Országos Rendőrfőkapitánysággal
16. oldal
KÜLFÖLDÖN
Brit biztatás
2. oldal
Gorbacsov bírálta Jelcint
2. oldal
Castro lövette le Kennedyt?
3. oldal
Mit remélhet Riótól a világ?
6.	oldal
Székelyföldi
színpadokon
7.	oldal
A biológia-tanárnő kosarat fon...
7. oldal
Hétfői mellékletünk, a
Gl—N—I .4^
azdasaIj
tartalmából:
Magyar előkészületek a riói környezetvédelmi csúcstaíálkozóra Nemzetközi összeállítás Rióról Beszéljük meg - Bácskai Tamás rovata Pénzügyi kalauz Beszélgetés az Árutőzsdéről Kisbefektetőknek Tőzsdei értékelés Autó- és ingatlanpiac Mi történt a héten a műtárgyak piacán?
A cél Izetbegovics meggyilkolása volt?
Az eddigi legsúlyosabb szerb támadás Szarajevó ellen
Fehérrépa-vásárlás a Fény utcai piacon
Major elutazott Budapestről