﻿Az ország jövője a műszaki fejlődéstől függ
Tudomány rovatunk a 8. oldalon
Ára: 11,50 Ft •
MagyarNemzel
EXPOFORUM MEI1ÉKLETÜNKBEN: Budapest tömegközlekedése Sevillai mozaik
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
CSÜTÖRTÖK, 1992. június 4., LV. évfolyam, 131. szám
Búcsú
Maastrichttól
„York napsütése rosszkedvűnk telét tündöklő nyárrá változtatta át" -mondhatják ma Shakespeare Richard-jával az angolok, legalábbis az eu-roszkeptikusok, élükön Margaret Thatcherrel. A volt brit kormányra az elsők között üdvözölte a dánok elutasító döntését, hogy nem kérnek a szorosabb európai együttműködésből, a szuverenitásuk feladásából, a Brüsszelben és Strasbourgban székelő nemzetek feletti szervek, a bizottság és a parlament felértékeléséből. Thatcher azt mondta, „a demokrácia, győzött a túlzott bürokrácia felett". Ám a helyzet ennél sokkal bonyolultabb: a referendum felkavarta és összezavarta a közös piaci vizeket. S megint csak az Avon-parti Stratford szülöttének a sorai ötlenek fel: „Lenni vagy nem lenni", avagy Maastricht vagy nem Ma-astricht. A dán királyfiak megkérdőjelezték a közösség jövőjét, a fea utóbbi maastrichti csúcsértekezlet értelmében ugyanis csak mind a tizenkét tagállam egyetértésével léphetnek tovább az egységes piac megteremtése felé, amely folyamatnak januárban kellene megindulnia, s még az évtized vége előtt kellene befejeződnie közös valutával, közös központi bankkal, egységes kül- és biztonságpolitikával, sőt gazdaságpolitikával. A portugál elnökség és Delors bizottsági elnök most azt hangoztatja, hogy Dánia nélkül is menetelhetnek tovább a tagok. Csakhogy már Nagy-Britannia is különleges elbírálást harcolt ki magának a maastrichti szerződésben - a ratifikációs vitát egyébként felfüggesztették a londoni parlamentben az események hatására -, s most várható, hogy mások is kedvet kapnak kibúvók keresésére. Az egység gondolatának a megvalósítása retnériyteleriebbnek látszik ma, mint hónapokkal ezelőtt sejtették volna a maastrichti eufóriát élvező politikusok. A dánokra szinte senki nem is figyelt, nevetséges közjátéknak tűnt fel a népszavazás, ám annak eredménye megmásíthatatlan, s új mederbe tereli a közösségi vitákat.
Mitterrand francia elnök, aki európai konföderációs terveinek, e régi párizsi álomnak a valóra válását látta megtestesülni a maastrichti megállapodásban, s fényes győzelmet aratott a nemzetgyűlés ratifikációs vitájában, máris Kiírta a népszavazást, amelynek végkimenetele éppoly kétséges lehet, mint amilyen a dáné volt. S a referendumok most végigsöpörhetnek a tagországokon, elhalasztva az unió létrehozását. A tizenkettek persze egyetértenek a közös és egységes piac szükségességében, ám a politikai és gazdasági összeolvadás már a szuverenitás kényes kérdését is érinti, s e tekintetben az angol-francia-német versengés az unió irányításáért a meghatározó. Nyilvánvalónak látszik, hogy a pénzügyi hatalom a németeké lenne a márka ereje miatt, a franciák a kül- és biztonságpolitikát befolyásolnák, míg az állandóan ódzkodó Londonnak nem jutna főszerep. Ezt a háttérbe szorulást bírálta Thatcher, míg a Major-féle gyakorlatiasabb konzervatívok felismerték: az EK nélkül Anglia még inkább a periférián találná magát, s az amerikai és japán versenyt a magukra hagyatkozó európai nemzetállamok amúgy sem bírnák.
A brit „euroborúlátók" most örvendenek, s dicsérik a dánokat, amiért felborították a már kialkudott menetrendet, s egészen új pályára helyezték a folyamatokat. Major pedig kényes helyzetbe került, hiszen a második félévben ő lesz az EK soros elnöke. Vagyis éppen az európai összefogás mérsékelt hívének, igaz, a maastrichti alku támogatójának kellene kirántania a kátyúból a közösség megrekedt szekerét. Valódi feladat egy vérbeli politikusnak. A dán hatások persze nem maradnak a tizenkettek határain belül: mivel új megoldásokat kell kitalálni, halasztódhat a kibővülés a skandináv államokkal és Ausztriával, az eleve hátrébb sorolt visegrádi hármakról már nem is beszélve. Csak remélni lehet, hogy a sok akadályon átjutó tagok most sem lépnek vissza, hiszen a Közösségnek igazi alternatívája nincs.
Blahó Miklós
Borul a menetrend
Dán döfés az Európai Unióba
KOPPENHÁGA - Dán Dávid beleharapott az európai Góliát lábába: mint keddi lapzártánk után kiderült, a népszavazáson minimális különbséggel győzött a „nem", azaz Koppenhága elvetette az Európai Unióhoz való csatlakozást. A döntés nemcsak az északi ország helyzetének megváltozását jelenti az európai egyesülés folyamatában, hanem elvezethet a tizenkettek maastrichti egyezményének általános újragondolásáig.
Talán az ima talált meghallgatásra, ugyanis a dán parlament előtt a népszavazást megelőző napokban egy kis szekta tagjai szakadatlanul azért fohászkodtak, hogy az ország utasítsa el a csatlakozást az Európai Unió-szerződéshez, mely szerintük a Sátán találmánya. A Folketing épületében a népszavazás eredményét kedd este váró politikusok nem osztották ezt a véleményt, kisebbfajta örömünnepre készültek parlamenti irodáikban azok a pártok, amelyek a Maastrichtban elfogadott elvek jóváhagyását várták a dán polgároktól. A népszavazás nyolcórai befejeződése után röviddel a derűlátó hangulat kezdett alábbhagyni, a szavazatok fél százalékának összeszámlálása már a „nem” előnyét
mutatta. S az idő haladtával egyre világosabbá vált: bár az „igen” szavazatok közelítették a bűvös határt, az ötven százalékot azonban nem tudták átlépni: Dánia szavazópolgárai 50,7-49,3 arányban elvetették a csatlakozást az Európai Unióhoz. A „nem” alig több mint 46 ezer vokssal győzött.
Hosszú évek után most először mondtak csődöt az előrejelzések. Minden közvélemény-kutatás szerény, de megbízható „igen” sikert jósolt, s a felmérések nagyobbra becsülték a részvételt is
a népszavazáson. A szavazásra jogosultak 83 százaléka mintegy 3,2 millió dán járult az urnákhoz, ami más országokban bizonyára rekord lenne, itt azonban átlagosnak mondható. Csupán pár százalékos részvétel növekedés megfordíthatta volna az eredményt, talán az „igen” hívek túlzottan biztosak voltak saját sikerükben.
Mi sem jelzi ezt jobban, hogy egy liberális, „igen”-párti képviselő 25 ezer koronát tett fel a fogadóirodában a csatlakozás győzelmére. Az ország számára azonban ennél jóval nagyobb tétje volt a keddi referendumnak: elfogadja-e Dánia az uniós kötelezettségeket, s mintegy előőrse lesz az EK-ban a többi skandináv országnak vagy csupán a gazdasági együttműködést támogatva kimarad a politikai, védelmi egységesülési tervekből. Kedd éjjel a kormánykörök s az egyezmény mellett síkraszálló ellenzéki pártok vezetői sem tudták leplezni mély megdöbbenésüket a nem várt eredmény miatt.
A sokkot szerda reggelre sem tudta kiheverni Ellemann-Jensen külügyminiszter, aki még az előző napi „nem” hatása alatt válaszolt az újságírók kérdéseire.
(Folytatás a 3.oldalon)
Területen kívüli szerepvállalás
NATO-tanácskozás Oslóban
(Munkatársunktól)
OSLO - Rég nem adott otthont a norvég főváros ilyen tekintélyes tanácskozásnak, mint amilyen ma kezdődik a NATÓ-fag-államok külügyminisztereinek részvételével. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy a nap folyamán várhatóan rendkívüli döntés születik, Oslo minden bizonnyal fontos állomásként kerül be a szövetség történetébe.
Mindazonáltal a tanácskozás előestéjén talán túlzásnak tűnt az az állítás, hogy a fjordok és hegyek övezte város a konferencia lázában élt. Sőt mintha elcsent volna némi izgalmat a szomszédos Dániában lezajlott népszavazás, melynek kimenetele Ma-astricht-ellenes volt. Bár meglehet, hogy a Dániában történtek végső soron emelik a mai norvégiai tanácskozás rangját, hisz - mint arról a legtekintélyesebb oslói napilap, az Aften-posten beszámolt - a NATO-konfe-renciával párhuzamosan a nap folyamán EK-válságülést is tartanak. Visszatérve a NATO-ügyekre,
amelyek azért mégiscsak meghatározóak lesznek, Oslóban dönteni kell a területen kívüli szerepvállalás évtizedes tilalmának jövőjéről. Mindez annak nyomán kerül napirendre, hogy néhány tagország sürgeti: a Szovjetunió felbomlását és a kommunista rendszerek megszűnését, azaz az ősellenség eltűnését követő új helyzetben - amely azonban távolról sem mentes új konfliktusoktól - a NATO fokozottabban vegyen részt a válságmegelőzésben, illetve a békefenntartásban. Ezzel kapcsolatban Oslóban arról vitáznak a külügyminiszterek, hogy legyen-e a NATO az EBEÉ „békefenntartó karja” a háború dúlta területeken, például a volt Jugoszláviában vagy Karabahban. Ha erre vonatkozóan a külügyminiszterek konszenzusra jutnak, és békefenntartás céljából felajánlják jószolgálataikat az EBEÉ-nek, úgy ez szakítást jelent az eddigi doktrínával, amely a NATO számára mostanáig kizárólag a tagországok területére korlátozódó fellépést engedélyezte. A döntés minden bizonnyal igen lesz, hisz a hadügyminiszterek május végén Brüsszelben már ilyen értelmű állásfoglalást hoztak.
Csütörtökön csak tizenhatan tanácskoznak, péntekre azonban jelentősen kibővül a résztvevők köre. Ekkor kerül sor ugyanis a tavaly novemberi NATO-csúcskoriferertcián Sajátos gesztusként elhatározott Észak-atlanti Együttműködési Tanács harmadik találkozójára. A tanács egyfajta kooperációs és konzultációs fórum a NATO, valamint az ellenségből lett barátok között, tagjai kezdetben huszonötén voltak, később azonban - a Szovjetunió felbomlása után - harmincötén lettek. NATO-körökben az a vélemény, hogy a rendszeres párbeszéd és a valóban tartalmi együttműködés különösen fontos a jelenlegi válságos időkben, és ha nem is helyettesíti a néhány kelet- és közép-európai ország által remélt biztonsági garanciákat, nagymértékben hozzájárulhat a bizalom erősítéséhez. Mindezzel többé-kevésbé a magyar diplomácia is egyetért, és ezért érkezik a norvég fővárosba csütörtök délután Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter is.
P.L.
(Hírmagyarázatunk a 2.oldalon.)
Nem szűnnek a harcok Boszniában
ÚJVIDÉK-A zágrábi kormány sürgős katonai intervenciót követelt a Biztonsági Tanácstól az agresszor ellen. Az erről szóló hírt az AFP továbbította a Növi Vjesnik című horvát lapra hivatkozva. Tehát Horvátofszág az eddig megtett intézkedéseken felül másokat is követel, amelyekre szintén lehetőséget ad az ENSZ-áíápokmány VII. fejezete. Üdvözölve a BT 757. határozatát a kormány ismét felhívja a figyelmet, hogy Szerbia és Crna Gora a volt JNH-t és a paramilitáris erőket felhasználva folytatja a támadásokat a városok ellen, terrorizálja a lakosságot Horvátországban és Boszniában, s mindezt teszi a szankciók és a nemzetközi közösség bírálata ellenére. Azzal vádolja továbbá Szerbiát, hogy megszegi a tűzszüneti megállapodásokat és elűzi a nem szerb lakosságot az általa megszállt területekről (az Unprofor erről bizonyító anyagot gyűjtött, s 11 dossziét átadott a rendőrségnek) és veszélyezteti az ENSZ békefenntartó akcióit.
Ljubljanában is foglalkoznak a katonai intervencióval, de egy másik szempontból.
(Folytatás a 3. oldalon)
Hivatalosan is érvényes Magyarország embargója Kis-Jugoszlávia ellen
Megerősítik a határőrséget és a rendőrséget
(MTI) A Magyar Közlönynek, a Magyar Köztársaság hivatalos lapjának szerdai megjelenésével hazánkban is életbe lépnek a Biztonsági Tanács szankciói Kis-Jugoszlávia ellen - jelentették be szerdán a Külügyminisztériumban. A gyakorlati intézkedések sorába tartozik, hogy ma nulla órától megszűnt az áruforgalom Magyarország és a szerb-montenegrói Kis-Jugoszlávia között. A tiltás egyaránt érvényes a közúti, a vasúti és a légi fuvarozásra. Az utasforgalomban azonban csak a légi közlekedésre vonatkozik az ENSZ-embargó. Nem esik korlátozás alá a dunai hajóforgalom sem, lévén a folyó nemzetközi vízi út. Tilalom alá veszi Magyarország a Kis-Jugoszláviába irányuló, illetve onnan származó tranzitszállítmányokat is. A Szerbia és Montenegró felé már úton lévő áruk esetében türelmi időt hagyott a magyar kormány. A korlátozások június 6-án, szombaton nulla órától lépnek életbe. Tilalom alá esnek a pénzátutalások is, ám a szerbiai, illetve montenegrói illetőségű természetes személyek Magyarországon elhelyezett bankszámláit emberiességi megfontolások alapján nem fagyasztják be. A kiszámíthatatlan szerb reakcióktól tartva megerősítik a határőrséget és a határ menti rendőrséget is, bár egyelőre nincs semmi jele annak, hogy Kis-Jugoszlávia valamiféle ag-
resszív cselekedetre készülne. Arról sem érkeztek jelentések, hogy a vajdasági magyarság ellen megnövekedett volna a feszültség.
A Belügyminisztérium felkészült a Magyar-országon átvezető utas-tranzitforgalom esetleges torlódására is. A többi között megbeszélések folynak Romániával a határátkelés meggyorsításáról. Emellett előkészületeket tettek arra is, hogy a magyar utakon esetleg összeálló forgalmi dugókat feloldják. Szükség esetén ideiglenes parkolókat és az elakadt utasokat ellátó ellenőrző pontokat is felállítanak. A tárca felkészült az esetleges „tömeges népmozgásokra” is. Ha ilyesmi bekövetkezne, akkor a honvédség segítségét is igénybe vennék a menekülők elhelyezésére.
Magyarország az Öböl-háborúban tanúsított ön-mérséklétével ellentétben ez alkalommal fel kívánja verni kártérítési igényét is. Arra ugyan nincs jogalap, hogy a magyar vállalkozók a magyar állammal szemben érvényesítsék kártérítési követeléseiket, de a kormány összeállítja a pontos kárlistát, és annak nemzetközi jogi érvényesítésére törekszik majd. Magyarország egyébként különleges megértést vár a nemzetközi közösségtől a speciális magyar igények iránt. (Ilyen különleges kötelezettsége Magyarországnak például a menekültek befogadása.)
A magyar-szerb áruforgalom értéke tavaly 250 millió dollár volt, 170 milliós magyar kivitel mellett. Az idén, az első négy hónapban a forgalom 92 millió dollár körül alakult, mintegy 70 milliós magyar export és csaknem 20 milliós import mellett. A blokád miatt kieső exportot igyekeznek más országokba átirányítani, ám a szerb-montenegrói export „bedugulása” így is mintegy 10-15 százalékos termeléskiesést okoz. Néhány tízmillió dollárban mérhetőek a tranzit kiesés okozta károk, például a földgáztranzit díjának elmaradása. Emellett jelentős veszteségek érhetik hazánkat a kishatárforgalomban várható fennakadások miatt.
Szerdán reggel valamennyi magyar-szerb határátkelőhely gyorsan átjárható volt, még a kamionoknak is csak 10-20 percet kellett várakozniuk. Ugyanakkor a szerb hatóságok a korábbi gyakorlatuktól eltérően igen sok magyar állampolgártól megtagadják a beléptetést arra hivatkozva, hogy nincs náluk elegendő deviza. Külföldi autósok hírek szerint már csak bonra kapnak benzint. Egy liter szuperbenzin 1,6 márkába, azaz mintegy 80 forintba kerül.
BELFÖLDÖN
Ki avatja fel az ’56-os emlékművet?
5. oldal
Pócspetri
rehabilitálta
önmagát
5.oldal
A feldarabolt Magyarország
Helgát keresi a „magánnyomozó”
7. oldal
Az új bérló' jogutód, a bérleti díj nem növelhető
A csalás gyönyöre
10. oldal
Becsapta az automatát a hamiskártyás
KÜLFÖLDÖN
Válaszút előtt a Vatra
2. oldal
A NATO új szerepben
2.	oldal
Kaliforniában Perot nyert
3.	oldal
Fél órát várt a kormányfő az élő legendára
16. oldal
HOLNAP
A kisebbségek együttműködése
6. oldal
Interjú
Sütő Andrással
Szabó Zoltán, a független ember