﻿Csoóri Sándor, Borbándi Gyula és Dobos László
a magyarság esélyeiről
Az ország helyzete rovatunk a 6. oldalon
Ára: 11,50 Ft
Ji'-w iuw-1 í~-u ^Ul ,» ,u il
Magyar Nemzet
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. június 20., LV. évfolyam, 145. szám
Rió üzenete
Irta: Krasznai Zoltán
Lrt ^en Földet fognak örö-
M kölni gyermekeink s unokáink? Lesz-e terük szaladgálni, tiszta vizük, ha megszomjaznak, nukleáris szennyeződéstől mentes élelmük, ha megéheznek? Nem kell-e félniük napsugártól, levegőtől, éhségtől és éhezőktől? Prózaibban: ökológiai katasztrófa felé sodródunk-e kíméletlen tendenciák szorításában vagy van még időnk, erőnk s módunk megfordítani az önmaguktól megfordulni képtelen folyamatokat?
A múlt vasárnap véget ért riói Föld-csúcs nem adott választ ezekre a kérdésekre. Adott viszont helyette jó és használható elveket, a jövő századba átívelő cselekvési programot és több mint száz ország által aláírt nemzetközi egyezményeket. S talán elhintette
egy új gondolkodásmód csíráit. Olyanét, amelynek alfája és ómegája - Földünk és az emberiség
jövője - összekapcsolódik. Visszavonhatatlanul.
Nehezíti a megoldáshoz szükséges tisztánlátást, hogy e kérdésben is - s miért éppen ebben ne?
-	összekeverednek tények, politikai és gazdasági érdekek, ideológiai törekvések.
A tények nehezen vitathatók. Az ózonréteg a tudósok által vártnál gyorsabban vékonyodik, a légkör felmelegedése valóságos probléma, miközben a szén-dio-xid elnyelésére kiválóan alkalmas trópusi őserdők riasztó mértékben pusztulnak. Afrika déli része már ökológiai katasztrófaövezet: egyszerre sújtja az elsivatagodás és az éhínség, de a környezeti károk
-	becslések szerint - a fejlett ipari országok megtermelt bruttó nemzeti termékének is 1-5 százalékát emésztik fel. A világ népessége 40 éven belül várhatóan megduplázódik, sáli milliárdos népesség alapvető szükségleteinek kielégítésére a világ ipari termelésének a mainak az ötszörösére kellene növekednie, ami az ipari környezetszennyezés mértékét is óhatatlanul megnöveli. Persze a népességnövekedés túlnyomó része a fejjődő országokban fog bekövetkezni, ahol mindennapi túlélésük érdekében a szegények a természeti környezetet pusztítják.
A tényekkel kapcsolatban csupán egy aggály merülhet fel, hasonló az anekdotabeli hajóskapitányééhoz: nem tudjuk „mi mennyi". Nem tudjuk, hol van az a határ, amikor egy helyi környezeti katasztrófa regionálissá bővül, s azt sem, hogy az utóbbiakból mikor lesz globális válság. Nem tudjuk, hol van az a pont, ahol a folyamatok visszafordíthatatlanná válnak, de tudjuk, hogy a környezeti ártalmak hatásai összegződnek, s hogy a természeti környezet „tűrőképessége" véges. S oizonyosak lehetünk abban is, hogy e határ közelében már nem lesz helye és ideje az értelmes cselekvésnek. Amelyre persze már most is nagy szükség lenne, csakhogy a tényekből adódó teendők megítélését erőteljesen befolyásolják politikai és gazdasági érdekek. Rióban is megfigyelhető volt, hogy míg a fejlett ipari országok a természeti környezet védelmére és a környezetet sújtó ártalmak mérséklésére helyezték a hangsúlyt, addig a fejlődő országok azzal érvelve, hogy a szegénység is pusztítja a környezetet, újabb és újabb fejlesztési segélyeket igényeltek. Mivel ezeket „feltételek nélkül" kívánták megkapni, a fej-lett országok képviselőiken erősödött a gyanú; arról van csupán szó, hogy a fejlődők ezúttal „zöldre" festik segélykérelmeiket,
s a konferenciát alkalmas fórumnak tekintik ezen törekvésük érvényesítésére. Nem nélkülözött némi groteszk ellentmondást a fejlődőknek az a gesztusa, amellyel egyik kezükkel a vádlottak padján kínáltak helyet a fejlett ipari országoknak és a multinacionális vállalatoknak, őket téve felelőssé a glóbuszunkat sújtó környezeti ártalmakért, míg másik kezüket segélyek után nyújtották ki ugyanezen országok felé, hogy maguk is bejárhassák az „északi" ipar-fejlődés éppen korábban kiátkozott útját. Az ellentétes érdekek eme konfrontációjában tág tere nyílott a demagógiától sem tartózkodó ideologizálásnak. Az „új gazdasági világrendnek" a hetvenes években a szovjetek által is támogatott harmadik világbeli balos ideológiája ezúttal zöld köntösben támadt fel: „új ökológiai világrend" kell - hirdették hívei. E főnixmadár-létre tartósan berendezkedni látszó rögeszme különböző konkrét követelésekben öltött testet: kezdve „az egy ember, egy szavazat" elve alapján működő „globális demokrácia" igénylésétől egy „globális világkormány" felállításán keresz-
tül a javak világméretű „eayenlö' újraelosztásának követelményéig. Lánglelkű világmegváltók, akik minden probléma megoldására internacionálék szervezését kínálják, visszatérni látták a kommunizmus bukásával végleg veszni látszó esélyt: „Ökológiai Inter-nacionálé" alapítását szorgalmazták.
Valamennyi ellentmondása ellenére a riói konferencia legfőbb érdeme: újra világossá tette azt az egyébként nem új keletű felismerést, hogy a globális gondokat nem lehet nemzeti keretekben megoldani. A globális méretű megoldáshoz viszont nem új utópiákat kell gyártani: a gazdasághoz hasonlóan a környezetvédelemben sincs harmadik út. A piacgazdasági modell „környezetérzékennyé" tehető, hasonlóan ahhoz, ahogy a szabad versenyen alapuló kapitalizmus is átadta helyét a szociális piacgazdaságnak. Anyag- és energiatakarékos új technológiák révén csökkenthető az egységnyi termékre jutó anyag-és energiafelhasználás. A szén és kőolaj alapú energiatermelés aránya mérsékelhető „tiszta", környezetet nem szennyező energiaforrá-
sok javára. Számos mai környezet-szennyező termelési eljárás felváltható környezetbarát biotechnoló-
giai eljárásokkal. Az oktatásra és népességtervezésre fordított „célzott" beruházások a fejlődő országokban bizonyítottan sokkal eredményesebbek, mint a feltételek nélkül nyújtott általános fejlesztési segélyek, amelyek eltűnnek a korrupció és a rosszul tervezett felhasználás feneketlen kútjaiban.
Trmészetesen mindez nem elegendő. Szükséges, hogy a piacgazdaságok szabályozórendszere is átalakuljon. Sújtsák magas adók a környezetet szeny-nyező tevékenységeket, meg kell szüntetni a természeti erőforrások elpocsékolásának költségvetési támogatását, ösztönözni kell az újra felhasználható anyagok alkalmazását stb. Mindehhez persze szigorú, a kormányokat kötelező, szankciókat is tartalmazó nemzetközi egyezmények kellenek. Rió megnyitotta ehhez az utat.
Nemcsak a kedvezőtlen hatások, hanem az értelmes cselekedetek is egymást erősítik. Ha megtörténnek, na a valóságos veszély tudata mozgósító erővé válik, az apokalipszis elkerülhető lesz. De csak akkor.
A Nyugat-európai Unió készen áll a válságkezelő' intézkedések támogatására
Hazánk intézményes kapcsolatot létesített a szervezettel
(Munkatársunktól)
BONN - Európa mégis él, az európai vonat kazánjait újra felfütötték - kommentálta szemmel látható örömmel az írországi referendum eredményét KÍaus Klinkel. A nyugatnémet diplomácia vezetője a Nyugat-európai Unió (NYEU) bonni miniszteri tanácskozását követően ezt a rendkívül fontosnak minősített eseményt egyben összekapcsolta az ülésszak eredményeivel, megemlítvén: megnyílt a kapu a
közös Európa-politika előtt. S i hazánk is I “ Európá k nyílik rés konzultációkra.
ezen a kapun hazánk is közelebb került Európához, mivel lehetőségünk nyílik a rendsze-
lebb
Európához, mivel
Festői környezetben, a német főváros melletti petersbergi kormányrezidencián ültek össze a szervezethez tartozó kilenc ország (a Benelux-államok, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország, Portugália) külügy-és hadügyminiszterei, hogy elfogadják a „petersbergi nyilatkozatot”,
amely új alapokra helyezi az EK védelmi szervezetének a működését. A dokumentum, amely az önálló európai védelmi gondolkodás fontos bizonyítéka, megfogalmazza, hogy a NYEU készen áll a konfliktusmegelőző és válságkezelő intézkedések támogatására, „beleértve az EBEÉ vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsának békefenntartó tevékenységét”.
A NATO oslói tanácskozásához hasonlóan tehát a NYEU is újrafogalmazta helyét, szerepét a megváltozott körülmények között, és ez a feladatkör sem korlátozódik csupán a tagállamok területére. A két védelmi szervezet közötti viszonyról szólva egyébként a petersbergi nyilatkozat kitér arra, hogy az atlanti szövetség „az európai biztonság egyik nélkülözhetetlen alapeleme”. Am mint arra a Frankfurter Algemeine Zeitung pénteki beharangozója is felfigyelt: követlenül nincs megemlítve az egymás közötti kapcsolatokban a NATO elsőbbrendűsége.
Klinkel fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a NATO és a NYEU kölcsönösen kiegészítik egymást, szoros egyeztetés nélkül elképzelhetetlen lenne bármely akció. Viszont
Európa erősíti az identitását, és Amerikának is érdeke, hogy a földrész gondoskodjék a saját biztonságáról. A sajtóértekezleten ugyancsak jelen lévő Volker Rühe német hadügyminiszter pedig azt fejtegette, hogy a Nyugat-európai Unió olyan esetekben kerülhet előtérbe, amelyek „nem NATO-helyzetek”.
A miniszterek külön nyilatkozatot adtak ki a jugoszláviai válságról, ezzel is jelezvén, hogy a délszláv krízist a jövőben esetleg az eddiginél nyomatékosabban „NYEU-helyzetként” kezelik. A nyilatkozat hangsúlyozza a Szarajevón belüli és a város körüli biztonsági zóna létrehozásának a fontosságát, s a tagállamokat „aktív részvételre” ösztönzi ennek elősegítésében. A szervezet továbbá kész hozzájárulni a Biztonsági Tanács határozatainak hatékony végrehajtásához, s e téren a lehetőségek felméréséhez ad hoc csoportot hoznak létre a kül- és hadügyminisztériumok képviselőiből.
Klinkel elárulta, hogy a tagállamok Jugoszláviával kapcsolatos álláspontja nem volt azonos, és elhúzódó egyeztetésre szorult.
(Folytatás a 3. oldalon)
ír „igen”
az Európai Unióra
HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Írország a csütörtöki népszavazáson 68-32 arányban a maastrichti Európai Unió-szerződés elfogadása mellett döntött. A megfigyelők szerint a dániai „nem" után rendkívüli jelentőségű, hogy Írország lakosságának többsége az európai egységesülési folyamat mellett állt ki.
A péntek délelőtti órákra biztossá vált, hogy a szavazóumákhoz járult írek közül körülbelül kettő igennel, egy pedig nemmel szavazott az Európai Unió-szerződésre. A több mint két héttel ezelőtti dániai „nem”-győ-zelem után különösen nagy súllyal esett latba az írországi voksolás, bár az előzetes felmérések a szerződés elfogadását jósolták. A hagyományoknak megfelelően igen alacsony volt a részvétel, a szavazópolgároknak alig több mint fele járult az urnákhoz.
Az „igen” jelentős fölényű sikere Albert Reynolds ír kormányfő szerint hatással lesz abban a tíz EK-tagállam-ban, amelyekben ezidáig még nem ratifikálták a szerződést. A miniszterelnök ama is rámutatott, hogy Írország az Európai Unió melletti kiállásával megerősítette helyzetét a tizenkettek között. Írországban a „nem” mellett kampányt folytató két párt, egy baloldali tömörülés és az abortuszellenes csoport egyaránt elismerte vereségét. A szakértők hangsúlyozták, hogy az ír választók komolyan vették a kormányfő figyelmeztetését, amely szerint Dublinra nézve rendkívül súlyos gazdasági következményei lettek volna az unió elutasításának: tovább növekedett volna a munkanélküliség, csökkentek volna a külföldi beruházások, s az infláció is magasabb szintre emelkedett volna. Írország az Európai Közösség egyik legszegényebb állama, s minden egyes befizetett font után Dublin a közösségtől hatot kap vissza.
A megfigyelők arra is rámutatnak, hogy az Európai Közösség fellélegezhet, s tovább keresheti a megoldást: milyen formában csatlakozhatna mégis.
(Folytatás a 3. oldalon)
Kormányszóvivői tájékoztató
Egészségügyi szolgáltatások térítésért
Csütörtöki ülésén a kormány rendeletet alkotott a térítési díj ellenében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokról, térítésük módjáról és bizonyos egészségügyi szolgáltatások díjairól - jelentette be Juhász Judit szóvivő a szokásos pénteki sajtótájékoztatón. A rendelet meghatározza azoknak a szolgáltatásoknak a körét, amelyek esetében csak a többletszolgáltatásokért fizet a biztosított. Például a szanatóriumi ellátásért, ha attól nem várható a beteg állapotának javulása, vagy a társadalombiztosítás által támogatott gyógyászati segédeszközöktől eltérő, orvosi ajánlás szerinti fogpótlásért. A rendelet felsorolja a társadalombiztosítás által nem támogatott ellátások legtipikusabb eseteit, és tételesen meghatározza azok térítési díjait. Ilyenek például az orvosszakértői, a véralkohol-, a pszichológiai alkalmassági vizsgálat, a látlelet készítése és a detoxikálás. A térítési díjakat az egészségügyi intézmények vezetője
állapítja meg. A rendelet hatálya minden olyan egészségügyi ellátást nyújtó intézményre kiteljed, amely finanszírozási szerződést kötött a Társadalombiztosítási Alappal. A szolgáltatás igénybe vétele előtt közölni kell a biztosítottal a térítési kötelezettséget, ennek elmulasztása esetén a térítési díj nem követelhető.
A társadalombiztosításra vonatkozó korábbi rendeletét módosította a kormány. Ennek értelmében ezentúl a társadalombiztosítás terhére térítés-mentesen vehető igénybe a háziorvosi ellátáson belüli szakápolás, egyes fogorvosi alapellátások - például a rágóképesség helyreállítása érdekében végzett fogpótlás -, továbbá a szülészeti ellátáshoz sorolható egyes szolgáltatások. Ezek közé tartozik például a család- és nővédelmi, valamint a genetikai tanácsadás, az ehhez szükséges diagnosztikai vizsgálatok, meddőség kivizsgálása és kezelése 45 éves korig és az orvos által rendelt anyatej.
(Folytatás a 4. oldalon)
Az idei költségvetést nem érinti
Új kormányzati munkaprogram
BELFÖLDÖN
Fidesz
évadzáró ülés
4. oldal
A lefegyverző'
7. oldal
Össztűz a láthatatlan jövedelmekre
9. oldal
Gonoszűző
11. oldal
KÜLFÖLDÖN
dönthet
Csehszlovákia
kettészakadásáról
2. oldal
Izrael
választások előtt
2.	oldal
Alkotmányellenes a lengyel
átvilágítási törvény
3.	oldal
Börtön
a Kossuth-címerért
5. oldal
A zseni üzenete
8. oldal
Virágzik az orosz videomaffia
(MTI) A kormány csütörtöki ülésén új munkaprogramot fogadott el a tartós gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésére. A miniszterelnök mintegy fél évvel ezelőtt bízta meg Szabó Tamást, akkori pénzügyminisztériumi államtitkárt, a jelenlegi tárca nélküli minisztert, a program koordinálásával és vezetésével. A privatizációs miniszter pénteken az ÁVÜ székházában tartott sajtótájékoztatót a programról.
Elmondotta: ez nem jelenti azt, hogy a kormány gazdaságpolitikája alapvetően megváltozik. Továbbra is a külső egyensúly megteremtése, az infláció visszaszorítása, a külföldi befektetők bizalmának erősítése, a piac-gazdaság jogi és intézményi feltétel-rendszerének kialakítása a fő cél. Ám az eddig eltelt két év alatt kiderült, hogy mivel az átállás terheit nem lehetett felmérni, számos feszültség-pont keletkezett. A mostani program a gazdasági növekedés előtt álló akadályokat tárja fel, és igyekszik azokra megoldást találni. Nem célja a kon-
junktúraélénkítés, illetőleg nincs szó a prioritások feladásáról.
A dokumentum 13 feladatcsoportot határoz meg. Ezekről szólva Szabó Tamás elsőként az intézmény-fejlesztést emelte ki, mint az egyik fő teendőt. A hitelgarancia-, illetőleg a hitelinformációs-rendszer kialakítása, a jelzálogintézmények, a kockázati tőketársaságok, a külföldiek által alapított befektetési társaságok létrehozása tartozik e körbe.
Másodikként az infrastruktúra fejlesztését, az autópálya, a vasút és a telekommunikáció modernizálását emelte ki a miniszter. Bejelentette: a kormány döntéselőkészítő szerveként infrastrukturális bizottságot állít fel. A következő nagy feladatcsoport megvalósításához a költségvetés kiadási oldalának áttekintése szükséges. A miniszter erről részleteket nem közölt, csupán annyit mondott, hogy a költségvetést a mostani program közvetlenül nem érinti, és a jövő évi költségvetési tervezetnek szeptemberre kell elkészülnie.
Csendesedhet-e a médiaháború?
6. oldal
Az Adria még most is gyönyörű kék