﻿A pénz ára
Nem kellett sokat gondolkodnia az utóbbi hónapokban annak, aki biztosan és lehetőleg jövedelmező módon akarta kihelyezni a pénzét. Bár a néhány hónapos, esetleg egyéves lekötések csak az utóbbi fél évben ígérnek pozitív reálkamatot a pénz gazdájának, már jó ideje több haszonnal kecsegtetett a bankók állampapírokba vagy betétekbe helyezése, mint más, „tisztes vállalkozás". így aztán óriási mértékben - úgymond, nem várt mértékben - nőni kezdtek a hazai forintmegtakarítások. Ezek pedig - hiszen a szolgáltatás vagy az ipar képtelen volt ekkora hozamot kitermelni - a büdzsé hiányát fedezték. A pénz áránál csak a kialakuló kültségvetési hiány volt magasabb. Mindez fokozottan érvényesült az elmúlt év végétől kezdve, amikor már érezhetően enyhülni kezdett az inflációs nyomás, és a kamatlábak kezdték felülmúlni az inflációt. Eközben a szépen hízó költségvetési hiány állandó témája lett a „minden rendű és rangú" sajtónak.
Hogy még inkább bonyolódjék a helyzet, tavasszal életbe lépett a csődtörvény, és a kereskedelmi bankoknak immár elkerülhetetlenül szembe kellett nézni azzal, hogy a pénz ára túlságosan is magas annak, aki valós ipari vagy kereskedelmi tevékenységet szeretne finanszírozni a megszerzett eszközből. Ha viszont mégis akad olyan, aki a szinte irreálisan magas kamatok mellett is elfogadná a felkínált pénzt, az gyanús, de legalábbis menthetetlenül eladósodott. Az esetek többségében bevált az óvatosság - vagyis elmaradt a hitelezés -, és eközben a lakosság - úgymond - figyelmen kívül hagyta a bankok egyre nehezedő helyzetét, és továbbra is kíméletlenül a pénzintézetek páncél-szekrényeibe hordta megtakarításait. Ennek következtében hitelezési válság alakult ki, és a pénz lassan kezdett besülni a páncél-szekrényekbe. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a külföldi vállalkozók is felismerték a nagyszerű lehetőséget, és kihasználva, hogy a Magyar Nemzeti Bank reálértékben a forint felértékelésével járó politikát folytat, nyereséges üzletággá alakította a devizát forintban kihelyező, majd ismét devizává alakító akciókat.
Bár a lakosságnak egyre kedvezőbb volt a csökkenő infláció mellett a kamatok viszonylagos mozdulatlansága, a nemzetgazdaság számára fokról fokra nehezebbé vált ez a helyzet. A termelő-szféra tőkeéhsége fokozódott, miközben a bankok sem tudtak (és tudnak) mit kezdeni ügyfeleik náluk elhelyezett pénzével.
Nem lehet azt mondani, hogy mindez váratlanul érte a monetáris politikát megíró és végrehajtó szakembereket. Az MNB már régóta szorgalmazta a kereskedelmi bankoknál, hogy a kamatok csökkentése érdekében egyeztessenek, miközben maga is megtette első lépéseit a kamatok mérséklésére. Az tárgyalások természetesen csak nagyon lassan kezdték meghozni eredményüket. Ahhoz ugyanis, hogy a hitelek olcsóbbá váljanak, először a betéti kamatokat kell mérsékelni, amit a megtakarítók csak elvétve szoktak örömmel fogadni. Ezért aztán szinte politikai, pontosabban „bankpolitikai" kérdéssé vált, melyik bank mikor és mennyivel csökkenti kamatait. Talán nem egészen véletlen, hogy a legnagyobb ügyfélkörrel rendelkező, 100 százalékban állami tulajdonban lévő Országos Takarékpénztár Rt. mondta ki először, hogy szerinte mennyivel csökkent mára a pénz ára.
Alkonyi László
A legsúlyosabb merénylet az arab világban Anvar Szadat tragédiája óta
Meggyilkolták Algéria elnökét
HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Hétfőn merénylet áldozata lett Mohamed Budiaf, Algéria 73 esztendős elnöke. A gyilkosság után rendkívüli ülésre ült össze a kormányzó államtanács. Az első elemzések szerint valószínű, hogy a merénylet hátterében a szélsőséges iszlám fundamentalista erők húzódnak meg.
Mohamed Budiaf algériai elnök az ország keleti részén fekvő Annaba városában egy kultúr-központot avatott fel, amikor hétfőn fél tizenkettőkor végzett vele a gyilkos gépfegyversorozat. A délutáni jelentések szerint a merényletet gondosan előkészítették, előbb egy pokolgép robbant a szónoki emelvény közelében, majd rendkívül heves gépfegyvertűz oltotta ki az államfő életét. A merényletben - egyelőre ismeretlen számban - többen életüket vesztették, egy helyi kórház becslése szerint száznál több a sebesültek száma. Az AFP algériai forrásokból úgy értesült,
hogy a merénylő, akit a testőrök meggyilkoltak, az algériai különleges katonai egység egyenruháját viselte.
Hétfő délután válságtanácskozásra ült össze az államtanács Algírban. Felszólították a lakosságot, hogy őrizze meg „nyugalmát, méltóságát és bátorságát e vészterhes órákban”. A rádió és a televízió Korán-idézeteket sugárzott a nap folyamán, az államtanács hétnapos gyászt rendelt el.
Az első kommentárok szerint Budiaf meggyilkolása az arab világ legsúlyosabb terrorcselekménye az Anvar Szadat egyiptomi elnök ellen 1981 októberében végrehajtott merénylet óta. A parasztcsaládból származó Mohamed Budiaf a függetlenségi harcok egyik kiemelkedő személyisége volt, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) alapító tagja. A függetlenség 1962-es elnyerése után azonban a politikus, aki előzőleg államminiszteri és alelnöki tisztséget is betöltött, szembekerült az FLN vezetésével, volt har-
costársai bebörtönözték, 1964-től pedig marokkói száműzetésben élt.
Az algériai történelem legendás alakjára már-már a feledés homálya borult, amikor idén januárban a szorult helyzetbe került algériai vezetés kérésére huszonhét éves emigráció után hazatért, s elfogadta á hatalmat megragadó legfelsőbb államtanácstól az r elnöki tisztet. Az ötfős algériai vezetőség, a hadsereg ; égyetértésével és háttérbeli támogatásával azt követően vette át az ország irányítását, hogy a tavaly decemberi parlamenti választások első fordulójában lavinaszerű sikert aratott a szélsőséges muzulmánok pártja, az Iszlám Üdvfront, amely végső sikere után iszlám állammá kívánta átalakítani Algériát. A vallási fanatikusok demokratikus módon érlelődő győzelmét csak átlátszó alkotmányos ürüggyel tudta megakadályozni az államtanács: Sadli Bendzsedi elnököt rábírták arra, hogy mondjon le, s így lehetőség volt az „ ideiglenes” irányítás bevezetésére, a választások elnapolására.
(Folytatás a 3. oldalon)
„Mi vagyunk a varsói gettó, s meghalunk egy szálig”
Milosevics kész tárgyalni az ellenzékkel?
Jelképes szolidaritás Szarajevó népével
A BT kanadai egységet vezényel a bosnyák fővárosba
- írják Mitterrand útjáról a párizsi lapok
Nincs szerb katona a repülőtéren
PÁRIZS - Kiszámítottan szép gesztus, írja Mitterrand szarajevói útjáról a hétfői Libération. Az elnököt azzal vádolták - folytatja a független baloldali lap -, hogy kirívó kímélettel tekint Szerbiára, Franciaország hagyományos szövetségesére. Most ő az első államfő, aki a szerb bombák és golyók záporába áll, hogy kimutassa szolidaritását Szarajevó népével. Jelképes, egyszersmind leleményes, ráadásul hasznos gesztus -összegez a Libération.
Az út politikai üzenetét latolgatva a Le Figaro így értékel: az a „káprázatos demonstráció” arról szólt, hogy ott, ahol tizenketten s kölcsönösen egymást fékezik, közülük egy - ha csak egyetlen napra is - megnyithatta a negyedéve zárt repteret. A napilap szerint ezért érv a szarajevói út a maastrichti egyezmény francia ratifikálása ellen és mellett. Ha ugyanis már megvolna az, amire - a Figaro szerint tévesen - az elnök sokáig számított, a közösségi diplomácia, akkor ilyen látványos francia különútra nem lett volna mód. Mitterrand úgy öntött tehát lelket Szarajevóba, hogy növelte ezzel a maga itteni népszavazásának esélyeit a sikerre és érvet
adott elveszítésére, vagyis arra, hogy a franciák leszavazzák Maastrichtot -von mérleget belpo-litikusan a Figaro.
Mi is volt hát ez az út? - töpreng a tekintélyes gazdásági napilap a Les Echos kommentátora. Fölvillanás csupán, avagy jelentős hozzájárulás ahhoz, hogy végre megoldás szülessék? Lisszabonban, miután Franciaország is Szerbiát tette immár felelőssé, az Európai Közösség közelkerülni látszott valami egyértelműbb konszenzushoz.
Útját azért rögtönözte mégis Mitterrand, mert sürgetőnek ítélte a helyzetet, nem megalapozottnak és alig tűrhetőnek a tehetetlenség vádját.
(Folytatás a 3. oldalon)
ÚJVIDÉK -
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn döntést hozott katonai alakulatok azonnali Szarajevóba küldéséről. Az egyhangú határozat értelmében Horvátországból irányítanak át egy kanadai zászlóaljat a szarajevói repülőtér ellenőrzésére. A Franciaország kezdeményezésére elfogadott határozat enyhébb megoldást jelent azokhoz a követelésekhez képest, amelyek az ENSZ átfogó katonai szerepvállalását szorgalmazták a boszniai harcok beszüntetésére. A Biztonsági Tanács egyidejűleg azonnali tűzszünetre szólította fel a szemben álló feleket Boszniában, s az AFP jelentése szerint a szarajevói repülőteret
késő délután az utolsó szerb katona is elhagyta.
Milosevics szerb köztársasági elnök hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni az ellenzékkel, sőt abba is beleegyezik, hogy választásokon „ellenőrizzék elnöki mandátumát”. Ezzel a hírrel tért vissza a belgrádi parlament épületé előtt tiltakozó tömeghez az elnöknél járt küldöttség.
A Szerbiai Demokratikus Mozgalom (DEPOS), illetve a Vid-napi nagy népi szábor delegációja délelőtt tíz órakor nyújtotta át a köztársasági elnöknek követelései jegyzékét, majd zárt ajtók mögött több mint egy órán át tárgyalt vele. Nikola Taszics akadémikus, a küldöttség tagja azonban nincs megelégedve a tárgyalások eredményével. Az elnök engedékeny ugyan, ez azonban csak időhúzás, márpedig „Szerbiának nincs ideje” -mondta az egybegyűlteknek. - Arra számítottunk, hogy az elnök mégiscsak megérti, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy megszüntessék a szankciókat. Ljubomir Szimovics akadémikus, aki szintén tagja volt a küldöttségnek, hozzáfűzte, „az elnöknek vállalnia kell az áldozatot is".
(Folytatás a 3. oldalon)
Svédek közvetítenek, az Autotrade intézi
Felszámolhatók kínai kintlévőségeink
Nemcsak a magyar-kínai kapcsolatok, hanem az egész magyar gazdasági diplomácia szempontjából eddig példa nélküli szerződés aláírására került sor, mely által mintegy nyolcéves kínai követelésünk behajtása vált lehetővé. Az ügyletet a hivatalos diplomácia asztaláról levéve egy magyar magáncég, az Autotrade bonyolította.
Pekingi tárgyalásaikról hazatérve a Ferihegyi repülőtéren nyilatkozott lapunknak dr. Nagy Sándor, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, Mátrai György, az Autotrade elnöke, és dr. Váradi Attila volt pekingi magyar kereskedelmi tanácsos.
-	Mi a létrejött konstrukció lényege?
-	A most aláírt megállapodás hosszú tárgyalássorozat utolsó aktusa volt - válaszolja dr. Nagy Sándor. -A fő feladat a mintegy 100 millió svájci frankot kitevő magyar követelés mobilizálása volt az Autotrade közreműködésével. Ennek érdekében a Bank of Chinával banktechnikai megállapodást kellett kötni, melynek lebonyolításához partnernek közösen kiválasztottuk a nagy tekintélyű
stockholmi Göta Bankot. Mint közös ügynökünk a Göta Bank fogja az Autotrade kereskedelmi ügyleteinek banki hátterét biztosítani. A Göta Banknál levő úgynevezett kontroli-számlán keresztül biztonságosan felszámolható követelésünk. A megállapodás alapján 16 kínai külkereskedelmi vállalat árukínálatából választhatunk, ez lefedi Kína exportjának 95 százalékát. A svéd bank kezeli az eladói és vevői hitelleveleket, s a kont-rollszámla révén a követelés csak akkor csökken, ha a kínaiak valóban törlesztik áruval tartozásukat. Az áruk eladásából befolyt összeget - jutalék levonása után - az Autotrade a Göta Bank közreműködésével utaltatja át az MNB-nek.
-	Hogyan került az Autotrade a konstrukcióba?
-	Tavaly ősszel az NGKM és a kínai külkereskedelmi minisztérium megállapodást kötött, mely szerint az Autotrade-et nevezik meg lebonyolító vállalatként. Úgy láttam, az Auto-trade-et megbecsült partnernek tekintik Pekingben, gazdag kínai tapasztalatokkal rendelkeznek.
-	Milyen előzményei voltak az Autotrade kínai jelenlétének?
-	Mi először Kínába nem az adósságállomány megvásárlásáért mentünk - feleli dr. Mátrai György. - Teljesen magántulajdonú cég vagyunk, s 1990 őszén árut akartunk importálni a karácsonyi vásárra. Kiderült, hogy az adósságállomány terhére behozott áruk 20-30 százalékkal drágábbak a piaci áruknál, így az üzlet meghiusúlt. Látva, hogy az adósság léte akadályozza a szabad devizás forgalmat, s 1991-ben a kétoldalú forgalom mélypontra süllyedt, dr. Váradi Attila pekingi kereskedelmi tanácsossal, az NGKM közreműködésével kidolgoztunk egy konstrukciót, amely révén egy valóban befagyott adósság mozdíthatóvá vált.
-	Hasonló ügyletre tudomásom szerint eddig nem volt példa. Hárshegyi Frigyes MNB-alelnök a közeljövőben konkrét javaslatot fog tenni a Pénzügyminisztérium és az NGKM vezetőinek a hasonló befagyott követelések felszámolására - teszi hozzá dr. Nagy Sándor.
Meszleny László
Sínre kerül a MÁV adósainak ügye?
Sajátos, a magyar gazdaságban talán példa nélkülinek is mondható üzletet kötött nemrégiben spanyol partnerével, a CAF-fal a MÁV. Korábban már hírt adtunk arról, hogy 1993-tól a dél-európai országból 76 „Zl-es" fülkés, termes, háló-, illetve étkezőkocsi érkezik a Magyar Államvasutak számára, mégpedig úgy, hogy a cég egyetlen fillért sem fizetett egyelőre.
A speciális üzlet nyélbe ütésében - bár erről nemigen lehetett hallani -jelentős tisztet vállalt a Technoimpex Kereskedelmi Részvénytársaság, amelynek kereskedelmi igazgatóját, Sebők Antalt a CAF-üzlet részleteiről kérdeztük, illetve az iránt érdeklődtünk, hogy készülnek-e hasonló szerződéskötésekre.
Mint megtudtuk, a spanyolok egy többlépcsős versenytárgyalás győzteseként szállítják az Eurocity-íoxgz.-lomra is alkalmas, 200 kilométeres sebességre képes, korszerű kocsikat.
(Folytatás a 9. oldalon)
MA
BELFÖLDÖN
Megnyílt az Európa Tanács parlamenti közgyűlése
3.	oldal
A hálapénzek megszűntét várom
4.	oldal
A kisgazdatörésvonal
5.	oldal
Rendőri bűnözés
5. oldal
Plasztikázatlanul a plasztikai sebészetről
7. oldal
Személyszállítási
szigorítások
9. oldal
Száz éve született Lajtha László
11. oldal
KÜLFÖLDÖN
Német
szakszervezetek: egység helyett kétségek
2. oldal
Ringbe szállnak a romániai elnökjelöltek
2.	oldal
Bába Iván kievi megbeszélései
3.	oldal
Rettenetes Iván már nem a régi
13. oldal
HOLNAP
Egy év után a Farkas családnál
7. oldal
Dózsa Imre a balettgondokról
10.	oldal
Ljubljana közel van
11.	oldal