﻿NYÁRI
KERESZTREJTVÉNY-BAJNOKSÁGUNK MA INDUL
Tájékoztató a 12. oldalon
Ára: 14,50 Ft
Magar Nemzet
Szombati
mellékletünkben:
Nyári rejtvénybe'nokságunk első óriás rejtvénye Új krimink: Halál virág Kopott porcokra Méhméreg
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. július 4., LV. évfolyam, 157. szám
Malomkövek
Irta: Pethő Tibor
Egy éve hagyta el az utolsó orosz, akkor még szovjet, ma úgy mondanák, FAK-katona hazánk területét. Egy éve kezdődött a délszláv állam szétesésének véres folyamata. Joggal tehetünk szemrehányást az ENSZ-nek, a nyugat-európai integrációs	szervezeteknek
vagy a NATO-nak, amiért nem ismerték fel idejekorán az új helyzetben	elkerülhetetlenül
szükséges lépéseket, amiért ragaszkodtak a diplomáciai megoldásokhoz, amelyekről most is Széchenyi mondása idézhető: „a diplomafacsákó alól nem mefisztószarvak, hanem csak szamárfülek kandikáltak ki".
A másoknak címzett bírálatok indokoltságát a történtek megerősítették, s még arra is hivatkozhatunk, hogy mi már a kezdeteknél felemeltük figyelmeztető szavunkat. Ehhez sem kellett ugyan különösebb bölcsesség, hiszen a térség minden feszültségét századok óta a magunk bőrén és idegrendszerünkben érezzük.
Nem találunk viszont magyarázatot a saját belső felkészületlenségünkre, a nemzeti feladatok és lehetőségek megfogalmazásának hiányára. Ebben vétkes az egész megzavarodott közélet, koalícióval és ellenzékkel, populistákkal és elitistákkal, liberálisokkal és etatistákkal, keresztényekkel és szabadgondolkodókkal egyetemben. A köztudatot - a média hathatós támogatásával -sikerült olyan lepellel beborítani, mint amilyen néhány napig a gellérthegyi szobrot takarta. Ez utóbbinak a pénzpocséklá-son kívül súlyosabb következményei ugyan nincsenek, de az előbbinek igen. Mert ha nem tudatosul a közvélemény legszélesebb köreiben, a népiben, hogy e merőben új helyzetben sikeresnek kell lennünk, s a körülmények is adottak a sikerhez, akkor történelmi lehetőséget szalasztunk el.
Andrássy Gyula, az ifjabb, „A magyar állam fönn maradásának és alkotmányos szabadságának okai" című nagyszabású történelmi esszéjében (három kötet) Bethlen Gábor művével kapcsolatban így írt: „Deák Ferencig és Andrássy Gyuláig ő az egyetlen nagyobb szabású magyar államférfiú, akinek pályája eredménnyel és sikerrel záródik le." Gondolatmenetét úgy folytathatjuk, hogy közben nem teszünk erőszakot a magyar történelmen. Az utóbbi csaknem fél évszázad során népünk három rendszerben élte le életét: ezért is beszélünk Ferenc József i korról, a Horthy- és a Kádár-rendszerről. A végterméket tekintve (a Monarchia és benne a történelmi Magyarország összeomlása, a második világháborús vereség és a kommunista társadalom teljes szétesése) egyik sem minősíthető sikeresnek. Más szóval a XX. századi magyar történelem egyetlen sikeres politikust sem tud felmutatni. Mindhárom rendszeren belül voltak eredményes szakaszok - ezeket lehetne részletezni és finomítani -, de mindez nem változtat az alaptételen: a vezetők végül is nem tudtak megbirkózni a feladatokkal. Ezek
után minden külföldi barátunk megkérdezi, hogy akkor mi tartotta mégis fenn a magyarságot? Csak annyit felelhetünk: ötszáz év óta minden valamirevaló magyar elme e kérdés megválaszolásával gyötrődött.
Visszatérve a kiindulási ponthoz, a nép meggyőződésévé kell tenni a sikeres országvezetés egyedülálló lehetőségét. Ha a Környező világot szemléljük, ma nincs olyan nagyhatalom, amely rá akarna telepedni Kö-zép-Kelet-Európára és benne a Duna-medencére. Közvetlen szomszédságunkban a balka-nizálódás köbre emelkedett, s várható a cseh és szlovák házasság felbomlása. Amíg a két háború között állandóan számolni kellett a kisantant-fe-nyegetéssel, a német, illetve az orosz expanzióval, a második világháború után pedig betagolódtunk a monolitikus szovjet-kommunista tömbbe, addig ma az atomizálódás folytán önmagától felértékelődött hazánk szerepe, földrajzi elhelyezkedése, nemzetállam jellege.
E felértékelődés valódi újszerűsége abban van, hogy ki lehet, ki kell lépni a már hagyományos védekező politikai magatartás és gondolatrendszer kereteiből. A magyarság hihetetlen belső energiákat volt képes mozgósítani léte és nemzeti szabadsága védelmében, de megtorpant vagy hagyta magát sodortatni, ha az ország, a társadalom korszerűsítése, az élet-szemlélet európaizálása érdekében alkotó kezdeményezésekkel kellett volna előállnia. A kevesebb erőfeszítés vonalán ilyenkor hagyta magát rábeszélni a külföldi minták követésére, sőt szolgai másolására. Berzenkedése azért nem szűnt meg, mert nehezen tudta összeegyeztetni az európai követelmények megvalósítását és a magyar sajátosságok lehetséges megkímélését.
Beszélni kell továbbá a malomhatásról is. A magyar malomipar valaha világhírű volt, nyolcfajta finomságú liszt őrlését tudta elvégezni. Húzó ágazatnak minősült. Nem így a politikai malomipar. Mert az felőrölt mindent, erkölcsöket, szellemi erőket, embereket. Szünet nélkül. Nálunk mindig több malomban őröltek és malom alatt politizáltak. A malomkövek forogtak.
A rendszerváltáskor úgy véltük, elérkezett végre-valahára az idő, hogy erős lélekkel egy nagy eszme szolgálatába állítsuk alkotó erőinket. Egy éve, a teljes függetlenség és szuverenitás visszanyerésekor kitárultak a lehetőségek, s nemzetközi méretekben is érezhettük a jóindulatot, a széles körű segítőkészséget, azzal az egyetlen feltétellel, hogy saját, belső szellemi és maraaék anyagi tartalékainkat közös akarattal a nagy mű megvalósítására összpontosítjuk. Sokkal súlyosabb helyzetben Pázmány így intette nemzetét: „Én a békességnek őrzésében szívből fáradok, mert akarnám, ha ezt a kevés magyarságot jobb időre tartanák és egymást ne fogyasztanák."
A jobb idők elérkeztek. A békességnek őrzése - a jelek szerint - még nem.
Történelmünk folyamatossága
Exkluzív interjú Antall József miniszterelnökkel
-	Az elmúlt időszak ismét az emlékezés ideje volt: 1956-ra, a forradalom és a szabadságharc mártírjaira. Antall József miniszterelnök beszédet mondott a 301-es parcellánál, az „emlékeztető idő" kőtömbjének felavatásán. Ebből az alkalomból kerestük fel a Parlamentben, miniszter-elnöki dolgozószobájában.
-	Azt hiszem, hogy a temetőben elmondott beszédem lényege az volt, legalábbis én annak szántam, hogy 1956 valóban a nemzeti egység szimbóluma. Azokban a kérdésekben a nemzeti egység szimbóluma, ami az ország függetlenségét, szuverenitását jelenti. Mindez egyértelműen a szovjet csapatok kivonulását és a Varsói Szerződésből való kilépést jelentette. Érdemes itt megjegyezni, hogy a párizsi békeszerződés úgy rendelkezett, hogy az osztrák állam-szerződés megkötése után három hónappal a szovjet csapatoknak el kell . hagyniok Magyarországot. Az osztrák államszerződést 1955-ben megkötötték, de mielőtt életbe léphetett
volna a reánk vonatkozó része, létrejött 1955 áprilisában a Varsói Szerződés. Nem azt mondom, hogy a Varsói Szerződés megkötésének egyedüli oka az volt, hogy a szovjeteknek a kis Magyarországról ne kelljen kivonulniok, de ezt a nemzetközijogi kötelezettséget és összefüggést sem szabad figyelmen kívül hagyni. Azt sem, hogy az osztrák államszerződés megkötése és a szovjet csapatok kivonulása Ausztriából, ami csak Sztálin halála után következhetett be, precedenst sugallt.
Ez a kritikus időszak a Szovjetunióban 1953-tól 1957-ig tartott, amikor a szovjet „konzervatívok” - Molotov, Vorosilov és társaik - még egyszer kísérletet tettek Hruscsowal szemben a hatalom visszavételére. Ez az időszak 1953-57 között olyan lehetőséget adott a világnak, amivel talán évtizedeket nyerhettünk volna a Szovjetuniót és a „világkommunizmust” illetően. Történelmileg ez természetesen feltételezés, bizonyítani nehéz, hogy miként sikerült volna - de meggyőződé-
sem: az akkori szovjet krízis olyan volt, hogy ha más lett volna, akkor a Nyugat és a világ reagálóképessége, sok minden másképpen történt volna meg a világtörténelemben... Tehát a külpolitikai feltételek az osztrák államszerződés megkötése és a bizonytalanná vált szovjet belső viszonyok miatt nem voltak olyan kilátástalanok. A világ sok vezető politikusa, a nyugati értelmiség, egyáltalán a nyugat-európai közvélemény a magyar ’56 alapján, de csak annak bukása után jött rá sok mindenre. Éppen a magyar forradalom hatására szakítottak kiemelkedő nyugati baloldaliak a kommunistákkal és közeledtek a centrumhoz.
A világ viszont - megéltük akkor is - felkészületlen volt arra, hogy a Sztálin halálát követő szovjet krízist kihasználja. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen még ma sem volt felkészülve, hét évtizedet meghaladó időben a „világkommunizmus” összeomlására, a Szovjetunió felbomlása utáni állapotra.
(Folytatás a 4. oldalon)
Új vasfüggöny Európában?
Osztrák vita a vízumszigorításról
BÉCS - Nincs egyetértés Ausztriában arról, helyes és indokolt volt-e a Kis-Jugoszláviából érkezőkkel szemben bevezetni a vízumkötelezettséget, bár széles körben némi megkönnyebbüléssel nyugtázzák, hogy az intézkedés megállította az idetartó menekültáradatot. Az intézkedést óvatosan bíráló sajtóvélemények, mintegy a közvélemény megnyugtatására, hozzáteszik: Ausztria csak a szerbek által erőszakosan kitelepítettek előtt zárta le határait, az igazi háborús menekültek továbbra is bebocsájtást nyernek az országba.
Ilyen „igazi” menekültből a csütörtöki lépés bevezetése óta mintegy ötven fő érkezett nyugati szomszédunkhoz, míg a visszautasítottak számát itt hétszázban jelölik meg. Az intézkedés hirtelen bevezetését követően a zöldek pártja és több katolikus, emberi jogi és jótékonysági szervezet tüntetést szervezett pénteken délben a bécsi kormánypalota, valamint a svájci és a német nagykövetség előtt. A szónoklatok többek
között megemlítették, hogy a gazdaságilag lényegesen rosszabb helyzetben lévő Magyarország, ahol jelenleg mintegy százezer menekült tartózkodik, továbbra sem zárja le határait a földönfutóvá tett ezrek előtt.
Bírálják az intézkedés gyors érvénybe léptetését, azt, hogy több úton lévő a határon értesült csak arról, hogy nem utazhat be Ausztriába. Megemlíti, hogy kérdéses az érkező kilétének elbírálása is: a többség jugoszláviai útlevéllel érkezik, s csupán a kibocsájtási sorszám alapján dönthető el, honnan származik az útlevél. A határőrtisztre van bízva, miként ítéli meg a beutazni szándékozó kilétét, jelenleg ugyanis háromféle utazási dokumentum van forgalomban a volt Jugoszláviában. A bécsi szerb konzulátus szerint külön szerb útlevél nincs, Ausztria a frissen kiállított dokumentumokat tekinti annak.
A boszniai menekültek jelentős része pedig a határvidék valamely városában jut útlevélhez, hiszen a háborús állapotok miatt ilyen doku-
mentum beszerzése Boszniában kérdéses. Az útlevélhelyzet tisztázatlan voltát bizonyítja, hogy a Die Presse szerint a régi útlevéllel nem lehet Ausztriába beutazni, míg más források a beutazó személyes nyilatkozatát említik döntő érvként. Általános vélemény, hogy a beutazás engedélyezésének eldöntése a határőr ismereteire van bízva, vagyis neki kell tudnia, hogy például két közel azonos nevű helyiség közül melyik van Szerbiában és melyik például Macedóniában: a két volt jugoszláv tag-köztársaság nyelvi rokonsága miatt számos helységnév csak a végződésében tér el egymástól.
Az osztrák lapok közül a bécsi Kurier megkönnyebbülten jelenti, hogy megszűnt a menekültáradat, s az illendőség kedvéért megjegyzi: Magyarország továbbra is fogadja az érkezőket. A Kurier szerint jelenleg 27 ezer volt jugoszláv kap központi ellátást, amely, mint írja, rendkívüli terheket ró a költségvetésre.
(Folytatás a 3. oldalon)
Véget értek az IMF-tárgyalások
Középpontban a költségvetés
A Valutaalap hasonlatos a háziorvoshoz, aki időről időre meglátogatja az embert, megállapítja, mi a baja, de nem dicséri meg,-ha megőrizte valamilyen szempontból az egészségét - mondta tegnap Jacques de Groote, az IMF kelet-európai ügyekkel foglalkozó igazgatója azon a sajtótájékoztatón, amit Kupa Mihály pénzügyminiszterrel és Gerard Belanger-vel tartott tegnap a Pénzügyminisztériumban az IMF és a magyar kormány közötti tárgyalások végeztével. A hasonlat találónak bizonyult a mostani esetben is, mert az infláció mérsékléséről, a vártnál jobb külső egyensúlyról megemlékeztek ugyan a nemzetközi szervezet képviselői, legfontosabb kérdésként a költségvetési hiány növekedése került a figyelem középpontjába. Bár a deficit finanszírozhatósága a megtakarítások nagyságától függ elsősorban, az IMF képviselői - igaz, a magyar statisztikai rendszer ma még nem tudja nagyságát pontosan visszatükrözni - a GDP öt százalékánál, azaz (ebben az évben) hozzávetőlegesen 150 milliárd forintnál húzták meg az elfogadható nagyságú hiány felső határát. Ha a deficit a jövőben ezt meg-
haladó mértékben nő, akkor ez már fékezheti, sőt meggátolhatja a gazdaság fejlődését.
A vártnál nagyobb hiány okait egyébként nem csak az országhatárokon belül kell keresnünk - hangsúlyozta Jacques de Groote. A keleteurópai országoknak ugyanis olyan környezetben kell átállniuk a piac-gazdaságra, amikor szerte a világon nagyon gyenge lábakon áll a fellendülés. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy Magyarország - mivel élenjárt az átalakulás útján - sebezhetőbb, mint a többi ország.
A hiány közvetlen okozója azonban mégiscsak az volt, hogy a büdzsé bevételei elmaradtak a tervezett szinttől. Az átalakulás előrehaladtával új kiadások jelentkeztek - ilyen például a munkanélküli-segélyre kifizetendő összegek -, miközben apadtak a bevételek. (Például szolgálhat erre a kereskedelmi bankok nyereségadója, amely a megképzett tartalékok miatt csökkent számottevő mértékben.)
Ahhoz, hogy a költségvetés elmozduljon az egyensúly felé, komoly lépéseket kell megtenni a közeljövőben. A bevételi oldalt erősíteni fogja
BELFÖLDÖN
Magyar-osztrák
gázvezeték
3. oldal
Bosnyákok jönnek, törökök mennek
5.	oldal
A szállodatulajdonos tévébemondó
6.	oldal
Vadkelet a Hortobágyon
A nyári vízi balesetek tanulságai
KÜLFÖLDÖN
a kétkulcsos forgalmi adó bevezetése, ám kiadási oldalon is jelentős változások lesznek. A szociálpolitikát rá kell kényszeríteni, hogy működésében a rászorultsági elvet érvényesítse. A munkanélküli-segély intézményét is felül kell vizsgálni, hiszen amíg az előrejelzések szerint év végére már 700 ezer főt számlál a munkanélküliek tábora, az ellenőrzések arra utalnak: a munkahelyüket hivatalosan elvesztett honfitársaink fele feketemunkát végez. Meg kell szüntetni a társadalombiztosítás kiegyensúlyozatlanságát is. A közkiadások területén is van mit tenni, igaz, a védelmet, az infrastruktúrát, a közbiztonságot és a felsőoktatást továbbra is kiemelt területként kezeli a kormány.
A szükséges változtatásokat nem lehet tovább halogatni akkor sem, ha kedvező hatásukat idén még nem fogjuk megérezni. Valójában ezzel fogunk visszatérni az eredeti Kupa-programhoz - mutatott rá a pénzügy-miniszter. A kívánt változások érdekében a Valutaalap szakértői ősszel további tárgyalásokat folytatnak a magyar illetékesekkel.
(alkonyi)
A menekültkérdés legyen Európa közös ügye
2. oldal
Havelt nem választották újjá
Megnyílnak a titkos archívumok
8. oldal
HÉTFŐN
Óbudán
orvosszövetkezet lesz
Fejvadászok
fejetlenségei
Magyarok Svájcban
9. oldal
Hétfői mellékletünk, a
GEjgfiggi
AZDASAljr
A világ pénzügyi központjai:
New York, Tokió, London Fogadó a milliókhoz Beszéljük meg: Bácskai Tamás rovata Csökkenés és kivonulás: hol vannak
a lakossági értékpapírok? Kisbefektetőknek Tőzsdelexikon Karrier Autó
Műkereskedelem