﻿A szüzek fürdőjétől a Paskálig Kiszáradó kiutak
Pest-Buda rovatunk
Ára: 14,50 Ft
Magyar Nemzet
Gazdasági
mellékletünkben:
A világ pénzügyi központjai Hol vannak
a lakossági értékpapírok?
ALAPÍTOm: PETHŐ SÁNDOR
HÉTFŐ, 1992. július 6., LV. évfolyam, 158. szám
Lesz-e médiatörvény?
Irta: Krasznai Zoltán
Előbb vagy utóbb: nyilvánvalóan igen. Ha pontosítjuk a kérdést, lesz-e médiatörvényünk a következő választásokig, akkor a válasz már bizonytalanabb.
Az elmúlt hét fejleményei visszajuttatták a labdát a kezdőkörbe. Az Alkotmánybíróság döntését követően a köztársaság elnöke - alkotmá-
nyos jogával élve és híven eredeti döntéséhez - újfent megtagadta a televízió és a rádió elnökeinek leváltá-
sát. Rövidlátó politikus vagy elcsap-nivaló politikai augur, aki másra számított. Göncz Árpád álláspontja világos és következetes: a közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopó-
amelyben arról ír, hogy a „megkötött kezű kormányt... a benne meglévő eredendő opportunizmus végzetesen rossz döntésekre vezetheti...".
Ha a helyzet valóban olyan, mint amilyennek látszik, akkor a koalíció és benne az MDF is megosztott, nemcsak a köztársasági elnök vétójára adandó válasz, hanem a médiaügyekben teendő lépések tekintetében is.
Az egyik lehetséges válasz az új
szavazatának kétharmada szükséges. Minden olyan szándék vagy tervezet, amely a kétharmados -megegyezésre kényszerítő - szavazást kikerülni szándékozik, okkal gyanúsítható azzal, hogy - tetszetős érvei ellenére - monopoíhelyzetet kíván magának teremteni.
A köztársasági elnök döntésére a kormány igen mértéktartóan reá gált, midőn bejelentette: érdemi válaszát „ésszerű időben" fogja megtenni. Ezzel megkímélte magát, a parlamentet és az országot a nyári kánikulában elharapódzó politikai hisztériától, és nyitva hagyta az utat egy esetleges őszi konszenzus előtt. A kormánynak a mértéktartásra jó oka volt: a belpolitikai és külpolitikai helyzet egyaránt józanságra int. Miközben a békéscsabai és kisbéri pótválasztások az MDF és a kormánykoalíció rohamos tekintélyvesztését jelzik, a délszláv konfliktushalmaznak, Csehország és Szlovákia szétválásának, valamint Románia és Moldávia lehetséges egyesülésének a perspektívája a kormányt arra figyelmezteti, hogy demokratikus erkölcsi tőkéjét a Nyugat előtt inkább növelni, semmint apasztani igyekezzen.
Kérdés, hogy a jelenlegi döntés, amelybe beleillik Katona . Tamásnak, a külügy volt politikai államtitkárának médiaügye-kórt felelős államtitkárrá való átminősítése, valódi fordulatot vetít-e előre, vagy csak stílusváltással elegyített időnyerési taktikáról van szó. Míg az ésszerű megfontolások az előbbi, addig az MDF egyes politikusainak nyilatkozatai az utóbbi változat mellett szólnak. A mozaikok összerakásából egyértelmű kép nem rajzolódik ki. A Kormányhoz tagadhatatlanul közelálló Új
társasági elnöl döntését kommentálva múlt hét csütörtökén arról írt, hogy „ezzel a döntésével a köztársasági elnök olyan ütőkártyákat adott a kormányzat kezébe, amelyekkel nem is akart ütni". A dodo-nai értelmű fenyegetőzés megjelent a parlament kulturális bizottsága elnökének nyilatkozataiban is. Kulin Ferenc szerint a köztársaság elnökének vétója és az ellenzék „magatartása" miatt a konszenzuselv alkalmazására nincs lehetőség, s „olyan törvényes döntésekre és lépésekre kell törekedni, amelyek a köztársasági elnök és az ellenzék nélkül is (kiemelés tőlem) képesek megteremteni a pártatlan és függés len közszolgálati és regionális helyi médiumokat". Ám az MDF-n belüli törésvonalak kialakulására több jel utal, nemcsak az Országgyűlés kulturális bizottságában pártnűségből fegyelmezetten szavazó maradék MDF-liberálisok növekvő és a nyilvánosság előtt sem titkolt rossz érzése, hanem az MDF csökönyösen antiliberális főideológusának, Csur-ka Istvánnak a Magyar Fórum múlt heti számában közölt vezércikke is,
magyar demokrácia eddig viszonylag zökkenőmentes működését biztosító MDF-SZDSZ-paktum felrúgása. Nem titok, hogy ennek az MDF szélsőjobboldalán vannak hívei. Születőfélben lévő ideológiája bevág az idézett Kulit " sel, amely szerint a köztársasági elnök és az ellenzék „rossz magatartásával" eljátszotta a konszenzushoz való jogot. Eltekintve attól, hogy ez az argumentáció inkább hajdani porosz iskolamesterek sajátja, semmint önmagukat demokratának tartó politikusoké, igencsak vitatható az az állítás, hogy a kormánykoalíció szerfelett „liberális médiatörvénye tervezete" a liberális ellenzék ádáz ellenállása következtében nem lett még elfogadva a törvényhozásban, és erről a liberálisnak titulált sajtó még csak hírt sem adott. A Lajtától nyugatra viszont egyértelműen ultimátumnak s nem konszenzuskeresésnek nevezik azt az eljárást, amikor bármelyik fél változtatások nélkül kívánja ráerőltetni az álláspontját a másikra.
A másik - a koalíció szempontjából vitathatatlanul nehezebb - megoldás: visszatérni a paktum szelleméhez. E hajlan-ilétére utalhat az idézett
en megvetően „opportunizmusnak" nevezett kompromisszumkészség a kormányon belül. Ha a képviselők nyári vakációja során ez erősödik, azon csak a magyar demokrácia nyerhet. A médiaügyekben kizárólag a kormányzati elképzelés megvalósítása mellett elkötelezett kormánypárti honatyáknak nem lenne haszontalan pihenésük alatt két kérdést megválaszolni saját maguknak. Az első: hazai és külföldi tapasztalatok szerint képes volté a sajtó feletti kormányellenőrzés elősegíteni azt, hogy népszerűségüket elveszítő kormányok hatalmon maradjanak? A második: mi történik, ha az elektronikus sajtó fölötti ellenőrzést a konszenzuselv felrúgásával megszerezvén a jelenlegi koalíció mégis elveszíti a következő választásokat? Megajándékozza a következő kormányt kizárólag kormányzati felügyelet alatt álló televízióval és rádióval? Avagy (alkérdés) -igazolva azt a marxista filozófiai alaptételt, mely szerint a „lét határozza meg a tudatot" - akkor majd a jelenlegi konszenzusellenes kormány-párti képviselők lesznek liberálisok és konszenzuspártiak?
E honban ritkának számító bölcsességre vallana, ha a parlamenti pártok a következő Icét hónapot a konszenzusra való felkészülés időszakának tekintenék. Az egyetértés megteremtése bebizonyítaná - ország-világ színe előtt-, hogy a koalíciós pártok osztják a nyugati liberális demokráciák zökkenőmentes működését eleddig biztosító liberális minimum-
elvet. Á médiatörvény őszi elfogadása egyúttal azt is bizonyítaná a közvélemény előtt, hogy a Koalíciós
és az ellenzéki pártok egyaránt képesek annak a nemzetnek az érdekében cselekedni, amelyre az elmúlt választásokon oly gyakran hivatkoztak, s amelyre - nyilvánvalóan -a következő választásokon is hivatkozni fognak. Hic Rhodus, hic salta! - ha van nemzeti ügy, akkor a szabad, monopolhatásoktól független sajtó ügye bizonyára az.
Helsinki ajánlásokat fogadott el az EBEÉ parlamenti fóruma
(Munkatársunktól)
A záródokumentum elfogadásával és a tisztségviselők megválasztásával fejezte be munkáját vasárnap délután Budapesten az Európai, Biztonsági és Együttműködési Értekezlet parlamenti közgyűlése. A tanácskozás zárása több órát késett, mivel az egyes bizottságok jelentésének elkészítését, valamint a végső dokumentum szentesítését heves vita előzte meg.
A vita elsősorban azzal kapcsolatban bontakozott ki, hogy miként válhat az EBEÉ az európai biztonság
garantálásának minél hatékonyabb eszközévé, mire terjedhet ki a parlamenti közgyűlés kompetenciája, illetve milyen legyen az EBEÉ viszonya a többi nemzetközi és regionális szervezettel. A volt Jugoszláviában kialakult helyzet, valamint az ezzel kapcsolatos és könyörtelenül új dimenziókat öltő menekültprobléma az emberi jogi bizottság napirendjén szerepelt elsősorban. Noha a holland küldött a záróülésen is szorgalmazta az úgynevezett Kis-Jugoszlávia helsinki tagságának felfüggesztését, erre nem került sor. A küldöttek többsége ugyanis azon a véleményen volt, hogy a parlamenti közgyűlésnek erre
Ma kezdődik a hetek müncheni csúcsértekezlete
(Munkatársunktól)
MÜNCHEN - Oroszország megsegítése áll a ma kezdődő hetes csúcsértekezlet középpontjában, de több előzetes nyilatkozat tompítja az esetleges túlzott várakozásokat.
München belvárosában,rendkívüli állapot” uralkodik, ami teljesen érthető, hiszen még sokan emlékeznek az 1972-es olimpián elkövetett terrorista mészárlásra. A csúcstalálkozó helyszínének, a Residenznek a környékét teljesen lezárták a forgalom elől. A bajor királyok egykori székhelye körül gyakran föltűnnek e hetek nemzeti lobogói, no és persze a nyolcadik, az Európai Közösség zászlója. Jacques De-lors-1, az EK főnökét fogadja egyébként hétfőn reggel először a vendéglátó Kohl kancellár, aki már vasárnap ide érkezett, s azzal örvendeztette meg a müncheni turistákat és a bámészkodó helyieket, hogy a Maximillian Strassén gyalog sétált szállodájába, a talán legelőkelőbb hotelbe, a Vier Jahreszeiten-be. Delors után a német kancellár a japán, az angol, az olasz, a kanadai, az amerikai és végül a francia vendéget fogadja. A hétfői ünnepélyes megnyitó előtt vasárnap már több kétoldalú találkozót rendeztek a bajor fővárosban, de a jelek szerint a csúcs főszereplője a még távol levő Borisz Jelcin orosz elnök lesz, s az egész Közép- és Kelet-Európa a maga összes gondjával, sokszor beláthatatlan válságaival. Majd elválik, hogy az ágyúlövések zaja és a szociális gondok kínjai mennyire
hallatszanak el a Rezidenzig - Bush amerikai ebök Varsóból nyilván közvetlen tapasztalatokat is hoz magával -, de a kanadai kormányfő máris jelezte, korabak tartja, hogy Oroszországot fölvegyék az előkelő klubba - nyolcadik tagnak. Mulroney véleményével egyetértett Major brit kormányfő is.
Ugyancsak a tizennyolcadik csúcs-találkozó előtörténetéhez tartozik, hogy a kanadai miniszterebök helyeselte, Japán csak
Die Zeit rajza
orosz gazdasági gondok szanálásában. De folyik már az előzetes dialógus „nyugat-nyugati” viszonylatban is: Delors EK-bizottsági elnök és a japán kormányfő új párbeszédet szorgalmazott annak nyomán, hogy ismét tetemesen növekedett Japán külkereskedelmi többlete az EK-tagorszá-gok viszonylatában.
A Volga-németek ügyétől, a világgazdasági motorok összehangolásától, a mezőgazdasági termények exportjának megvitatásáig terjed a hetes
Nemzeti elkötelezettségünk nem múló divat
- mondta Antall József Lakitelken
Lakitelken, a Magyar Demokrata Fórum születésének helyén harmadik alkalommal rendeztek falunapokat. A háromnapos rendezvénysorozatból a legnagyobb érdeklődést a Nemzeti antológia elnevezésű szombat esti találkozás váltotta ki. Ezen az MDF vezetői, illetve a rendező házigazda, Lezsák Sándor meghívottal is beszédet mondtak.
Antall József miniszterebök utalt egy, a rádióban aznap reggel, Szelé-nyi Iván szájából elhangzott kifejezésre, amely többször szóba került szombat este: Szelényi hangsúlyozottan ejtette ki a miniszterelnökről szólva a mai jelzőt. Antall kifejtette: nem tart különösebben az időhatározó befejezett idejűvé válásától - térségünkben mbiszterelnőkök jönnek, miniszterelnökök mennek. A szomszédos országokban egy miniszterebök sincs már hivatalban azok közül, akik két éve, a mai magyar kormány kbe-vezésekor miniszterebökök voltak.
Ez azt jelenti - hangsúlyozta Antall József -, hogy minden bajunk, minden nehézségünk ellenére Magyarország stabil ország, amelyet a nagyvilágban megbecsülnek, amelyet szomszédai irigyelnek, miközben bennünket idehaza folyamatosan bírálnak.
De miért a tagadás kap nagyobb hangot? - tette föl a kérdést, majd Ma-dáchcsal szólva kijelentette: egyetlen nemzet sem emelkedhet ki a mélységből, ha a tagadás válik vezérlő eszméjévé. Elismerte ugyanakkor, hogy szükség van a kritikára, de örökös kétkedéssel nem lehet egy országot felépíteni.
A kormányt, az MDF-et nacionalizmussal vádolóknak így válaszolt: „Szeretném e nemzeti antológia közepette a lelkűkre kötni: a nemzeti elkötelezettséget nem tekintheti senki múló divatnak. Aki ezt nacionalizmusnak, maradiságnak bélyegzi, az nem tudja, mit beszél." Végezetül leszögezte: „Félúton erőt merítve végigvisszük a harcot. Sem jobbról, sem balról nem
nincs mandátuma, amit a jugoszláv delegátus megelégedéssel nyugtázott. Ennek ellenére azért a szerb vezetés és a boszniai szerb erők a vádlottak padjára kerültek, mint ahogy a közgyűlés deklarálta azt is, hogy a Szerbiából és Montenegróból álló újdonsült államszövetség nem támaszthat igényt a volt Jugoszlávia helsinki státusának öröklésére. A volt Jugoszláviával kapcsolatban elfogadott külön-dokumentum egyébként tükrözte a magyar felvetéseket, beleértve nemzetközi megfigyelők küldését a válság sújtotta kerületekre, a Bosznia-Hercegovbából történő
(Folytatás a 3. oldalon)
csúcs felettébb gazdag és kötetlen napirendje, de a kelet-nyugati szembenállás ebalványodása nyomán a középpontban a gazdag nyugatiak ajtóin kopogtató Kelet-Európa, s mbdenek-előtt a 24 milliárd dolláros segély-programot hazai reformjaival is siettetni igyekvő orosz ebök áll majd. De nem árt emlékeztetni arra, hogy München belvárosában szombaton több ezren tüntettek a „globális szegé-
nyéség” ellen és az úgynevezett „harmadik vüág” mellett. Mbtha csak a mai világpolitika nagy-nagy ellentmondását egyetlen menetbe akarták voba sűríteni a tüntetők: az úgynevezett fejlődő államokon kívül a posztkommunista Kelet-Európa is segélyekért kiüncsel, miközben szbte mbd-egyik nyugati országnak megvan a maga baja, a gazdaságok sok helyütt stagnábak, a legtöbb politikus kezét pedig otthoni gondok fogják le.
M.J.
BELFÖLDÖN
Szegények vagy gazdagok
az önkormányzatok?
3.	oldal
Az Európa Parlament szóvivője a menekültek ellátásáról
4.	oldal
A magyarok
készülve
4. oldal
Óbudán
orvosszövetkezet
alakul
7. oldal
Veress József
a viták eldurvulásáról
11. oldal
KÜLFÖLDÖN
hagyjuk magunkat befolyásolni. Annál kevésbé, mert tapasztalni, hogy a szélsőségek egymásból élnek, egyik finanszírozza a másikat."
Csurka István alebök szerint a rendszerváltás nagy igazságtalansága nem csupán abban keresendő, hogy vontatottan halad az anyagi jóvátétel. Nagyobb igazságtalanság a szellemi jóvátétel elmaradása. A képviselő szerint a szellemi életben, az irodalomban, a színházban, a nyilvánosságban továbbra is a régi rendszer vezetői, a kommunisták dirigálnak, s amíg ez így marad, nehezen jutunk előre.
Für Lajos, az MDF ügyvezető elnöke az egy évvel ezelőtti napokra emlékezett: a Varsói Szerződés katonai szervezetét feloszlató okmány aláírására és arra a napra, amikor hazánk földjét ebagyta az utolsó szovjet katona. Für Lajos szerint egy szabad, független ország népe előbb-utóbb úrrá lesz a mbdennapi nehézségeken.
(egri)
Nagykoalíció
formálódik
Varsóban
Hét kicsi óriás
Magyarok Svájcban
9. oldal
HOLNAP
„Ostromoljuk a halottak kapuit”
Hajnal Istvánra
6.	oldal
A politikai okokból összezárt szobrok skanzene
7.	oldal
Fodor András és Puskin országa
Demokrácia és agyhiány