﻿Magyarság	I
az ezredfordulón I
Tóbiás Áron: Mi a magyar? I Nemeskürty István:
Nem találjuk magunkat	|
7. oldal
Ára: 14,50 Ft
Magyar Nemzet
Expofórum
mellékletünkben:
Balaton-expo
Bőd Péter Ákossal, Palotás Jánossal és Larry Hinkle-lel
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
CSÜTÖRTÖK, 1992. július 16., LV. évfolyam, 167. szám
Bankzárlat
Nem tudom; igazán nem tudnék választ adni arra a kérdésre, hová tenném a pénzemet, ha valamilyen égi kegvelem folytán nyernék a lottón néhány milliót. Mert -igaz sok esélyem ugyan nincsen rá, de legyek őszinte - azért ezzel a lehetőséggel is szembe kell néznem, ha már azt a sokszor megénekelt jövőt latolgatom a fülledt nyári estéken.
A gondom több mint nyomasztó. Nincsenek kormánypárti, de még ellenzéki barátaim sem, egyáltalán: a politikai alapon aládúcolt kapcsolatok teljes hiányától „szenvedek". Ezért aztán unalmas óráimban nem hörpintek sem az állami, sem a fővárosi vagyonkezelőkkel. Magyarán szólva, ha egyszer vállalkozó lennék, csak a pénzük után futók középmezőnyében értesülnék arról, hogy számlavezető bankom a csőd felé szédeleg. Márpedig - az elmúlt hetek tanulságai szerint is - a jólértesültség elengedhetetlen a felszínen maradáshoz.
Ismét csak nem tudom, vagy csak nem látom tisztán, hogy a politikai panamák miként kapcsolódnak a gazdaság csillagainak felemelkedéséhez és aláhullásához. Mert azt igazán nem állíthatom bizton, hogy tisztán gazdasági vagy politikai okai is vannak az első igazán széles tömegeket érintő magyar bankcsődcsokornak.
Jó-jó, ebben az országban az mindenképpen nagy tanulság, hogy nem vezet jóra, ha egy eladósodott csoport tulajdont szerez egy hazai bankban, és azt hiszi, hogy az kihúzza majd a bajból és vég nélkül finanszírozza szerencsétlen vállalkozásait. így ugyanis nemcsak a hazai viszonylatban is aprócska Ybl Bank, de a legtőkeerősebb pénzintézetek is a mélybe suhanhatnak.
Érdemes tehát elgondolkodni, mekkora kockázattal járhat a jövőben egy elhamarkodott bankprivatizáció, kik és mire használhatják fel a hazai bankokat. Sajnos azonban arra nem szolgál tanulsággal az eset, hogy milyen súlyos károkat okozhat egy késleltetett privatizáció a pénzügyi szektorban, ezért aztán csak bízni lehet abban: az erről szóló mintapéldákat nem a magyar gazdaságtörténetből merítik majd a jövő közgazdászhallgatói.
ülök tehát a képzeletbeli pénzemen és azon gondolkodom, mitévő legyek vele. Aztán egyszer csak észreveszem, hogy a Pénzügyminisztérium azon morfondírozik, hogyan csalogassa ki alólam képzeletbeli szerencsémet, - ha úgy tetszik - megtakarításaimat. Nem hinném, hogy nehéz dolga van; a költségvetés hiánya ugyanis akkora,, mint egy árvíz: mindent beborít. így hát semmi sem lehet drága ideglenes sámlim megszerzése érdekében, végül is valamiből finanszírozni kell a deficitet.
Akárhogyan is nézem, az Ybl Bank, az Általános Vállalkozási Bank és a gyomaendrődi Vállalkozó Takarékszövetkezet példája azért is veszélyes lehet, mert vészesen meginoghat az állampolgároknak a sajnos amúgy sem közszeretetnek örvendő pénzügyi szektorba vetett bizalma. Más szempontból azonban - igaz, ez édeskevés a pénzevesztett emberek számára - némi pozitívumot is felfedezhetünk a három pénzintézet bukásba torkolló pénzügyi zsonglőrmutatványaiban.
Valahogyan ugyanis meg kell értenünk és tanulnunk: a bank is veszélyes üzem. Ugyanolyan része gazdasági életünknek, mint bármi más, még ha egy kicsit biztonságosabb is a befektető szempontjából, mint a többi terület. Biztos, hogy ezek után a pénz- és a tőkepiacon nemcsak a hozamot, de a befektetés biztonságát is mérlegelni fogják a pénzüket kihelyezni szándékozók.
Alkonyi László
A katonai erő alkalmazására csakis az ENSZ adhat felhatalmazást
A szenátus külügyi bizottságának elnöke a boszniai válság megoldásáról
(Tudósítónktól)
NEW YORK - Csakis az ENSZ keretében, határozatai alapján tudom elképzelni bármiféle erő alkalmazását az ex-jugoszláviai válságban -mondta lapunknak Claibome Pell, a szenátus külügyi bizottságnak elnöke, aki állama Rhodes Is-land küldötteként üli végig a demokraták elnökjelölő konvencióját. A mérvadó demokrata politikus érzékelhetően visszafogottabb kívánt lenni, mint másfél hónapja, amikor szenátusi beszédében sürgette Szarajevó megmentését, és Belgrádnak akár katonai eszközökkel is megvalósítandó térdre kényszerítését. S az ENSZ-szerepnek adott hangsúllyal Pell is a BT-ultimátumtól egyelőre vonakodó kormányok mögé állt. A szenátor ki is jelentette, hogy megítélése szerint Bush elnök „egészen jól” kezeli a balkáni válságot, s hogy bármiféle amerikai beavatkozást csakis az ENSZ és az európai biztonsági rendszer keretében tud elképzelni.
Szárazföldi erők bevetésétől pedig a demokrata politikus is ódzkodni látszik, ma meg hangsúlyozottabban említi május végi elképzelését a légierő esetleges alkalmazásáról, s - a már megvalósulóban levő - tengeri blokádról. Viszont Pell szenátor elismeri, hogy a boszniai dráma beszüntetése érdekében „a nyugatnak tennie kellene valamit”. Ám úgy véli, elsősorban az európaiaknak kellene ebben élen járniuk, s ennek nem igazán látja jeleit. Pedig „Európa többet tudna tenni, és többet is kellene tennie" - mondta lapunknak Claibome Pell.
Sürgeti ezt a nyugati hatalmaktól szerdai vezércikkében a The New York Times is, úgy érvelve, hogy a „boszniai vérfürdő megállításának kudarca mindenfelé arra bátorítaná a diktátorokat, hogy szítsák fel az ősi ellentéteket, és torolják meg az állítólagos sérelmeket. ,A közös fellépésre sohasem volt nagyobb szükség" - próbál mozgósítani a mérvadó lap. Azzal érvelve, hogy a légihíd
biztosítása mit sem ér: „Bosznia lakói védtelenek. S mit számít nekik, ha megtölthetik gyomrukat, ám közben elvágják torkukat?” Erélyesebb kollektív akció szükségeltetik, Bushnak és az európai vezetőknek a Times szerint határozottan és gyorsabban kellene fellépniük, BT-felhatalmazást kérve a szerb tüzérség elleni légicsapásokra, „megnövelve az agresszióért fizetendő árat”. S ha ez sem lenne elég, az ENSZ-nek meg kellene fontolnia a szárazföldi erők odaküldését.
Ettől azoban láthatóan vonakodnak a Biztonsági Tanács hatalmai. Az ENSZ folyosóin ezzel az ódzkodással magyarázzák a nagyobb beavatkozást mintegy előkészítő osztrák BT-javaslat tapasztalhatóan kétkedő kezelését, s mind a The New York Times, mind a The Washington Post kormánykörök alapján azt jelenti szerdán, hogy az amerikai vezetés nem akarja fokozni a katonai nyomást.
A.J.
Moszkvában nem tudnak a „nullamegoldásról”
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - A külgazdasági kapcsolatok minisztériumának szakértői idáig nem értesültek arról, hogy Borisz Jelcin és Antall József minapi helsinki megbeszélésén bármilyen „áttörést” ígérő megállapodás született volna a szovjet csapatkivonással összefüggő pénzügyi vitában. Mint lapunk érdeklődésére a minisztérium egy magát megnevezni nem kívánó magas rangú illetékese kifejtette, az immár tisztán gazdasági természetűnek minősíthető nézeteltérés rendezéséhez kölcsönös engedményekre van szükség.
Az úgynevezett „nullamegoldást’'’ a felek kezdettől fogva különbözőképpen értelmezik - emlékeztetett a tisztségviselő -, s ebből sok félreértés ered. Az orosz elnök és a magyar kormányfő decemberi moszkvai találkozóján arra a közös elhatározásra juottt, hogy a szakértői tárgyalásokat fel kell gyorsítani, s ha végképp nem sikerül összebékíteni az álláspontokat, a két vezető politikai döntést hoz. Decemberben nem történt megegyezés arról a bizonyos „nullamegoldásról”, mi-
ként erről Moszkva tavasszal hivatalosan is tájékoztatta Budapestet. A magyar megközelítés szerint a „nullavariáns” azt jelentené, hogy a felek el-
tekintenek az egymással szembeni követeléseiktől. Az orosz fővárosban azonban úgy vélik, hogy míg a hátrahagyott szovjet objektumok ellenérté-
Annus államtitkár a nézeteltérésekről
A magyar kormány magatartását az ügyben a jelek szerint várakozás és türelem jellemzi. Annus Antal államtitkár, kormánymeghatalmazott munkatársunk érdeklődésére arról beszélt, hogy a magyar fél igyekszik megadni partnerének a megfelelő időt arra, hogy a legutóbbi megegyezés után kialakítsa elképzelését. A magyar fél egyébként, mint azt az államtitkár már korábban elmondta lapunknak, tudatosan nem használja a „nullamegoldás” kifejezést, hanem rendszeresen a követelésekről való kölcsönös lemondásról beszél. Az is megfontolandó az ügy megítélésekor, hogy bár a nézeteltérések között a legnagyobb tételt valóban az ökológiai károk képezik (melyek mértékét itthon 60, Moszkvában viszont csak 2,6 milliárd forintra teszik), nem elhanyagolandó viszont a szovjet objektumok értékének meghatározásakor az a 29 milliárd forintnyi érték sem, ami feketeberuházásként épült, s legalábbis nem tűnik jogosnak értékének megkövetelése az átadás fejében.
Annus Antal, aki érezhetően nem kívánt reagálni közvetlenül az orosz főhivatalnok mondandójára, leszögezte, hogy a magyar kormány nagyon komolyan veszi Antall József és Borisz Jelcin megállapodását, s a lehető legrövidebb időn belül kialakítja elképzelését a további lépésekről. Abban a kérdésben, hogy ez a téma esetleg már a mai kormányülésen is napirendre kerül-e, a kormánymeghatalmazott nem találta magát kompetensnek, s a Miniszterelnöki Hivatal megkérdezett tisztviselői is tanácstalannak mutatkoztak. Annus Antal mindezek alapján a legközelebbi jövőben magyar kezdeményezést helyezett kilátásba.
(krajczár)
kére vonatkozó igény „objektív és megalapozott” (hiszen Magyarország is elismerte), az ökológiai károk mértékét a felek ellentétesen ítélik meg, s eleddig nem találtak kompromisszumot. Már pedig moszkvai felfogás szerint a „nullamegoldás” esetében csakis a kölcsönösen elfogadott követeléseket lehet figyelembe venni.
Moszkvában tehát alighanem változatlanul bíznak abban, hogy a szovjet ingatlanok bőségesen fedezik az okozott környezeti károsodásból származó magyar veszteségeket. Sőt, mint azt korábban is szorgalmazták, szeretnék, há Budápest az 53,4 milliárd Forintra becsült szovjet objektumok értékét, vagy az ökológiai tényező levonása után maradó összeget a kereskedelmi forgalomban keletkezett szovjet adósságból írná jóvá. Ez a „kompenzációs javaslat” a magyar fél elvi kifogásába ütközött, s tárgyalóasztal mellett gyakorlatilag sohasem vitatták meg - közölte lapunkkal az orosz külgazdasági kapcsolatok minisztériumának illetékese, aki sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy Budapest nem bizonyul elég rugalmasnak.
(vida)
Az ÁVÜ igazgatótanácsi ülése
A Mariotté az Intercontinental
Hosszú ideje húzódott a Hungar-Hotels-láncból „kivett” Interconti-ncntál Szálló privatizációja, de mint a tegnapi vagyonügynökségi igazgatótanácsi ülés után Némethy László ügyvezető igazgatóhelyettes beszámolt róla, a háromfordulós versenyeztetés, amelyben kilencen indultak, s a végére hárman maradtak, végül is eredménnyel járt. A tranzakció összegét csupán találgathatták az újságírók, de feltehetőleg az eladási árból a HungarHotels - amelynek kompenzációt ígértek, amikor a szállodát elkülönítve ajánlotta eladásra az ÁVÜ - képes lesz kifizetni 1,8 milliárd forintra rúgó hitelének nagy részét is. Az üzletet egyébként bonyolította, hogy a 70-es években megkötött franchise-szerződés az Intercontinental név használatára örök időkre szólt; a franchise-díj éves összege - mint lapunk kérdésére válaszul elhangzott - évi kétmillió dollár körüli összegre rúgott. Szerdán az amerikai érdekeltségű névadóval új szerződést kötött az ÁVÜ, ennek értelmében a névhasználati jog 90 napon belül bárki részéről felmondható. Ennyi időn belül kell egyébként a végül is nyerő szintén amerikai érdekeltségű Mariottnak kifizetnie a Duna-parti szállót.
A másik nagy horderejű privatizációs döntés a szegedi Pick Szalámigyár jövőjét határozza meg: jóváhagyták a részvénytársasággá alakulást, s úgy döntöttek, hogy a magyar húsioar nveresséeének önmagában
85 százalékát vagyis 600 millió forintot produkáló, hárommilliárd forintos vagyonú és 2,27 milliárd forint alaptőkéjű cég részvényeit még az idén tőzsdére viszik. Bár a végleges feltételrendszer kialakítása még várat magára, preferálni próbálja az ÁVÜ a magyar kisbefektetőket, például úgy, hogy készpénzzel fizető részvényvásárlóknak részletfizetési kedvezményt ad, s szó van egyfajta bó-nuszrendszerről is, amibe belefér, hogy aki egy ideig vállalja, nem értékesíti papírjait például a kilencedik megvásárolt részvény után a tizediket kvázi ingyen kapja. Mint az ÁVÜ hangoztatja a kedvezményekre azért van szükség, hogy az állampapírok megvásárlása helyett részvényvásárlásra teremtsenek kedvet, s szeretnének jó papírokat bevinni a tőzsdére. A Pick esetében nem csupán a bud-pestire, hanem külföldi tőzsdére is, amelyek kiválasztásáról később döntenek. A privatizációs tanácsadó egyébként a James Capel, amelynek budapesti irodáját mint közismert, Járai Zsigmond vezeti.
Vonzó lehet a későbbiekben a Danubius szállodacég budapesti tőzsdére viendő részvénypakettje is; a nyolcmilliárd alaptőkéjű tavaly óta részvénytársaságként működő vállalat múlt évi profitja egymilliárd forintra rúgott, a cég papírjaiból még ötmilliárd forint körüli értékben szeretnének tőzsdén értékesíteni, ennek ha lehet több mint felét belföldön.
(Folytatás a 9. oldalon)
A történelmi tagozat ad fogódzót az egységhez
Kisgazdavezetők Antalinál
kérdésekkel más platformon kell foglalkozni. Németh Béla hangsúlyozta, hogy további szervezetekkel, ellenzéki pártokkal is szeretnének tárgyalni.
A történelmi tagozat elnöksége az ülés végén nyilatkozatot fogadott el, amely leszögezi: az FKGP történelmi tagozata figyelemmel kíséri a Torgyán Józseffel szembefordult Németh Béla nevével fémjelzett csoport erőfeszítését, amely a párt legitim vezetésének, székházának és költségvetésének biztosítására irányul. Álláspontjuk pontos megismerésére a történelmi tagozat kész tájékozódó megbeszélésre, melyre ügyvivő testületét hatalmazza föl. Az elnökség megválasztotta e testületet is, amelynek tagjai: Horváth László elnök, ifi. Bélaffi Antal főtitkár, Csirke Ernő, Morvay István, Ómolnár Miklós, Vincze Kálmán és Zsíros Géza. Az első megbeszélésekre - Horváth László tájékoztatása szerint - csak a jövő hét második felében kerül sor, mert meg kell ismerni Németh Béláék feltételeit. A 35-ös frakció azonban nem fogad el feltételeket. A tárgyalásokra ezért kerül sor csak egy hét múlva, s az új vezetés és a kisgazda miniszterek péntekre tervezett találkozója pedig elmarad. (Ezt a hírt a Thököly úton is megerősítették.) A pártegység megteremtéséhez az egyetlen fogódzót a történelmi tagozat adhatja, amely regisztráltan 12 ezer fős tagsággal rendelkezik -mondta a tagozat elnöke.
(További információk a tagozat üléséről a 4. oldalon.)
Az FKGP töténelmi tagozata szerdán a képviselői irodaházban ülésezett. A tanácskozás alatt Pásztor Gyula frakcióvezető (35-ök) szobájában rövid tárgyalást folytatott Németh Bélával, az FKGP főtitkárával, valamint Cseh Sándor és Lehoczky Gyula alelnökökkel. Újságírói értesülések szerint parlamenti belépőt kértek tőle (a XVII-es kapuhoz), s kisvártatva távoztak is. Ezek után Balogh György kereste őket telefonon, de azt a választ kapta, hogy a „delegáció” már elindult. Mint később kiderült: Némethék a miniszterelnök dolgozószobájába siettek.
- A néhány perces találkozó ötletszerű volt, a mai nap szereztünk róla tudomást - mondta a megbeszélést követően kérdésünkre Németh Béla, cáfolva azt a hírügynökségi jelentést is, mely szerint ötven percig tartózkodtak volna a miniszterelnök hivatalában. (A Magyar Nemzet érdeklődésére az is kiderült, hogy a látogatásról a miniszterelnök kabinetfőnöke sem tudott.) - A tagságtól ugyanis jelzés érkezett, hogy a földtulajdon visszaszerzésével kapcsolatban segítséget várnak. Ez ügyben kértünk találkozót a miniszterelnöktől. A párt belső ügyeiről - a frakcióegyesítésről, Torgyán leváltásáról - nem esett szó.
Arra a kérdésre, hogy koalíciós pártként vagy ellenzékiként tárgyaltak-e Antall Józseffel, a főtitkár így válaszolt: az FKGP vezetői voltak a magyar miniszterelnöknél. Más jellegű
BELFÖLDÖN
A Vöröskereszt is menekülttábort állít fel
Nyomozást kezdtek Eörsi Mátyás ellen
Csak az inflációt sikerült tartani
5. oldal
a kárpótlási jegyek körül
Ponthatárok a tanító-
és óvodapedagógusképzésben, valamint
pótátjelentkezések
KÜLFÖLDÖN
Amerikai vélemény Jelcinről
Bukarestben?
2.	oldal
Sikeres műtétet hajtottak végre a pápán
3.	oldal
Csernobil: a tudomány és környezet konfliktusa
HOLNAP
Újra
parasztemberré
válni
bontóperekről
7. oldal
Lámaista szobrászat