﻿Búcsúpohár
Mennyire vagyunk naivak? Alighanem nagyon. Szentül hisszük, hogy a külföldi szakmai befektető azért hozza pénzét hozzánk, hogy a mi termékünknek az ő üzleti érdekszférájában piacot szervezzen. Jól tükröződött e gondolkodásmódunk a minap is, mikor kitűnő pezsgőnk házasságot kötött egy világmárkával, a kontinens minden országában nagyra becsült itallal, a Henkell-lel.
A hír fontos és jó dolgokról szólt, elvégre sikerrel privatizálta az erre hivatott ügynökség az állami tulajdont. A mintegy 300 éven át magánkézben lévő Törley gyár egy félévszázadnyi időre „közvagyon" lett, most pedig ismét magáncég a gazda. A német pezsgőgyár elnök-vezérigazgatója nem is titkolta, neki - a tranzakció révén - a magyar piac és, hosszú távon, az exszovjet, illetve az ex-KGST vevőkör a fontos. Ahová könnyebben, szervezettebben, előkészítettebben jut majd be mind a magyar borokkal és pezsgőkkel, mind a saját, otthoni termékeivel.
A két pezsgőgyár tehát egymásra talált: koccintottak a befektetők, az eladók is. Mindkettő hiszi, piacot szerzett, új piacra jut. Ebben van is igazság, a németeknek bizonyára nem lesz ellenükre a legjobb magyar borokkal, pezsgőkkel bővíteni a kínálatot. De azt már most kijelentették, hogy a magyar kereskedelmi hálózat érdekli őket igazándiból, s ezt készséggel el is hisszük nekik. Elvégre ők már nem elsőként, hanem sokadikként érkeznek, számukra a magyar fizetőképes kereslet a fontos: az Újabb piac.
Megvették, megkapták, s a Henkell - a Törley tulajdonosa -közvetlenül bevonul a magyar üzleti életbe. Egyben bizonyítja, a vásárlása nem volt cél nélküli, ugyanúgy nem, mint a legtöbb más Magyarországon befektető jeles külföldi szakcég esetében sem. A piacszerzés volt a fő motívum akkor, amikor a cukorgyárak közül több külföldi tulajdonba került, ezért érkeztek meg hozzánk japán és amerikai autógyárak, s ezért nem lehet eladni reményeink szerinti módon konzerv- és kenyérgyárainkat. A befektető a maga piaci térnyerésében látja a fantáziát, s ha erre nincs esélye, reménye, akkor szélsebesen távozik. Mi pedig álmodozunk tovább, jön majd a következő pénzmágnás és fizet, kockáztat, befektet csak azért, hogy a maholnap eladhatatlan portékáinknak a nagy ő révén vevőket találunk...
A Henkell mostantól, a Tungs-ramot több lépcsőben megvevő General Electric évek óta, a Chi-noinban egyre nagyobb arányt megszerző Sanofi tavalytól számít olyan szakmai befektetőnek, amelyik korábban tisztán versenytársként, a piacházasítás révén azonban már üzlettársként osztozik a magyar cégek vevőin is. Sőt ezért maradhattak élve és állva a többé-kevésbé ismert magyar vállalat- és árumárkanevek is: az üzemek dolgozói pedig nem veszítették el állásukat. A Törley - noha a múlt hét vége óta német itallá (is) vált - megmaradt magyar portékának, noha a piacon már osztozni kénytelen a honi pezsgőipar a Henkellel. De ki tudja, ha nem teszik meg ezt a lépést a magyar tulajdonosok, akkor egy-két év múlva magától szűnt volna meg a Törley - piacával együtt. Üzleti naivitásunkat - mi kaptunk és nem mi adtunk el piacot - éppen ezért ideje lenne örökre elbúcsuztatni egy pohár pezsgővel: ekkor ugyanis nem a Törleynek mondunk búcsút.
Gergely László
Panics ígéretet tett a Koszovó-konferenciára
Tervek a boszniai beavatkozásról
A Le Monde rajza
ÚJVIDÉK - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb határozatra készül Bosznia-Hercegovináról. Londoni hírek szerint a BT öt állandó tagja közel áll egy megegyezéshez, amely szerint a testület engedélyezi katonai erő alkalmazását a boszniai segélyszállítmányok védelmére.
Hírmagyarázók szerint egy ilyen határozatnak inkább politikai és lélektani hatása van, és kevesen hisznek abban, hogy a Nyugat a közeljövőben valóban alkalmaz katonai erőt. Nagy-Britannia például határozottan ellenezte a katonai intervenciót. London csak az után változtatott ezen az álláspontján, miután Bush elnök húsz percen át tárgyalt telefonon Hurd külügyminiszterrel. A brit politikában beállt fordulat azonban nem meggyőző, a sajtó szerint csupán engedmény az amerikai elnöknek.
Az angol és az amerikai sajtó tovább támadja Szerbiát, Margaret Thatcher volt brit kormányfő pedig négy nap alatt négyszer követelt katonai beavatkozást nemcsak a boszniai szerbek, hanem Szerbia ellen is. Thatcher az amerikai ABC tévéstú-
dió vendégeként azt szorgalmazta, hogy bombázni kell a boszniai szer-bek utánpótlási vonalait, a hidakat, a fegyvergyárakat, valamint a szerbiai támaszpontokat és repülőtereket. Eaglebrurger amerikai államtitkár-helyettes ezzel szemben a CBS-nek kijelentette, a jugoszláv helyzet még csak nem is hasonlít az irakihoz.
Turgut Özal török köztársasági elnök hétfőn közölte, hogy „telefondiplomáciai” hadjáratot indít azzal a
céllal, hogy a muzulmán és a nyugati államfőket megnyerje a katonai intervenciónak. A török terv szerint csapást kell mérni a boszniai szerbek 25-30 stratégiai bázisára. A török diplomácia pár nappal ezelőtt benyújtotta tervét a BT-nek, e szerint F-15 és F-16 típusú repülőgépek ausztriai, magyarországi és albániai támaszpontokról, valamint a repülőgéphordozó hajókról szállnak fel és 12 órán át bombáznák a boszniai
szerb állásokat. A török terv egy nagyobb méretű háború forgatókönyve is lehetne, mert tartalmazza a szerbiai katonai támaszpontok bombázását is, amennyiben Szerbia ellenállna.
Szarajevóból hétfőn délutánig nem érkeztek hírek nagyobb méretű összecsapásokról. A szerb hírforrások a viszonylagos fegyvemyugvást azzal magyarázzák, hogy a tíznapos offenzívában a muzulmánok kimerültek. A szerbek saját sikerüknek könyvelik el, hogy a horvát-muzulmán koalíció sehol sem tudta áttömi a frontot. A hercegovinai fronton hétfőre virradóra is dörögtek az ágyúk.
Milán Panics jugoszláv szövetségi kormányfő hétfő délelőtt rövid látogatásra Athénba utazott. Micotakisz gö-rök kormányfővel mindenekelőtt a macedónkérdésről tárgyalt. Görögország, mint ismeretes, Macedónia nevének megváltoztatását követeli Skopjétól, Gligorov macedón elnök azonban erről hallani sem akar. Athént enyhén szólva meglepte Panics minapi kijelentése, hogy Kis-Jugoszlávia hajlandó elismerni Macedóniát.
(Folytatás a 2. oldalon)
Magyarország nem vállalkozott közvetítésre a délszláv válságban
Interjú Jeszenszky Gézával
A hét végén érkezett haza Jeszenszky Géza a három balti államot érintő körútjáról. A magyar külügyminiszter hétfőn hivatalában interjút adott lapunknak, amelyben eredeti szándékunk szerint a magyar külpolitika elmúlt hónapjainak összegzésére kértük, de az események úgy hozták, hogy egy vele összefüggésben hozott belpolitikai intézkedés kapcsán ugyancsak megkérdeztük a véleményét.
Kisiklott kapcsolatok sínre tevése Kennebunkportban
Politikai ajándékcsere a Bush-Rabin csúcson
-	Az újságolvasónak úgy tűnik, hogy az elmúlt hónapokban a korábbinál is élénkebbé vált a „keleti diplomáciánk”. Összefüggésben áll-e ez azzal, hogy a Nyugat képtelen a remélt ütemben „felszippantani” ezt a térséget, meglévő problémáinkat így nem tudjuk a kialakult intézményrendszeren keresztül rendezni, s ezért előtérbe került a közvetlen kétoldalú párbeszéd szükségessége?
-	Nem baj, ha valakiben olyan benyomás alakul ki, hogy Magyarország aktív keleti politikát folytat. Ám tisztában kell lenni azzal, hogy ez nem valamiféle tudatos váltás eredménye, s egyáltalán nem annak a következménye, hogy Nyugaton valamiféle csalódás ért volna minket. Már az 1989-es MDF-programban is egyaránt hangsúlyt kapott mind a nyugati, mind a keleti politika, ami azután még egyértelműbben megfo-
galmazódott a kormányprogram, a nemzeti megújhodás programjának külpolitikai s a kisebbségeket érintő fejezetében. Ennek a programnak a következetes végrehajtása folyik. A nyugati vonal elvi részét, azt hiszem, egészében véve sikerrel végrehajtottuk. Az más kérdés, hogy számos konkrét ügyben nyugati barátaink -szerintem - nem találták meg a legjobb lépést, s érdemes jobban odafigyelniük néhány volt kommunista ország véleményére.
Ami a szomszéd országokhoz fűződő viszonyt illeti... Éppen a hétfői Népszabadságban egy olvasó tollából olyan hozzászólás jelent meg, amely egészen képtelen elemeket tartalmaz: a magyar külpolitika kudarcáról beszél, arról, hogy napról napra rosz-szabb a viszony szomszédainkkal.
(Folytatás a 2. oldalon)
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Elnöki üdülőhely, teniszlehetőséggel és motorcsónakázással - ilyen csábító ajánlatot persze csakis azok kaphatnak George Bushtól, akik adnak is valamit a Fehér Ház hétről hétre lehangoló közvélemény-kutatási eredményeket olvasó lakójának, kinek nemcsak alaposan le kellett rövidítenie kennebunkporti nyári vakációját, hanem ezúttal ott is tanácsosabb zakóban, államférfiként és komoly vendégekkel mutatkoznia. S így a kedd este az amerikai olimpiai csapatot a washingtoni Fehér Házban fogadó Bush a Maine állambeli családi birtokra invitálta Izrael kormányfőjét, hogy a könnyed időtöltéssel vegyített tárgyalások és a kedd reggeli sajtóértekezlet után az eböki géppel hozza Jitzak Rabint a fővárosba, ahol a demokrata törvényhozási vezérkar és Bili Clinton vár rá. Már csak Bush és az előző jeruzsálemi miniszterelnök, Jitzak Samir hírhedten rossz személyes viszonya is kizárta voba ezt a kennebunkporti csúcsot; Rabint viszont legalább annyira várta az amerikai államfő, amennyire a ven-
dégnek sürgős megkapnia végre a tavaly szeptemberben befagyasztott, tízmilliárd dollárra rúgó washingtoni kölcsönbiztosítékot.
A Rabb-Samir helycsere új nyitási lehetőséget kínált Bushnak, kit szorult választási helyzetében okkal idegesített az amerikai-izraeli viszony feszültsége. Szokás ugyan jócskán eltúlozni az amerikai „zsidó lobby” befolyását (kampányhozzájárulásai különben alatta maradnak például annak, amennyit a jelölt politikusok az ingat-lanlobbytól bevasalhatnak), ám szoros elnökválasztási szavazásnál minden réteg és csoport voksa kritikussá válik. Márpedig a több millió amerikai zsidó főként tizenkét államban él, közte a legnépesebbekben, mint Kalifornia, New York, Illinois (Chicago), s ez a tucat 273 elektort állít, a győzelemhez pedig 270 szükséges. S bár e szavazóréteg többsége általában a demokratákat támogatja, Bush négy éve meglepően nagyszámú zsidó voksát tudta megszerezni, jó egyharmadot (miként előtte Reagan is).
(Folytatás a 2. oldalon)
Még a név sem maradhat a régi
Az AVB-ben az irányítás is a németeké
Örmény segélykérés a FÁK-tól
HÍRÖSSZEFOGLALÓ A Független Államok Közösségének azonnali katonai beavatkozását kérte hétfőn Örményország, miután az azeri csapatok örmény területre hatoltak be a hét végén. A jereváni vezetés azt is fontolgatja, hogy a Biztonsági Tanácshoz fordul ez ügyben.
Örmény és azeri források egyaránt megerősítették, hogy azerbajdzsán csapatok elfoglalták az ország területébe ékelődő, ám Örményországhoz tartozó Arcvasen települést, a határ menti Go-riszi járás falvai ellen pedig bombatámadásokat intéztek. Ázeri jelentések szerint a harcokban 300 örmény fegyveres vesztette életét, míg az örmények 32 halottról és sebesültekről tettek említést. Jerevánban egyben közölték azt is, hogy sikerült kimenekíteni a falu mintegy 2500 lakójának többségét. A Túrán azerbajdzsán hírügynökség szerint az azeri csapatok szorosabbra vonták a gyűrűt a Karabah keleti részén fekvő Mardakeit város körül is, megöltek 50 örmény fegyverest, megsemmisítettek egy páncélost, s öt páncélozott szállító járművet.
(Folytatás a 3. oldalon)
Úgy látszik, a tegnap tartott rendkívüli közgyűlés nyomán rendeződik az Általános Vállalkozási Bank Rt. jövője. Mint emlékezetes, a bank csődközeibe jutott a közelmúltban, hiszen új tulajodnosai, az Autoklinik csoporthoz tartozó magánbefektetők rossz kihelyezésekkel „lerabolták” a pénzintézetet. Ezek után hosszas egyeztetések nyomán dőlt el, hogy a bankot megveszi a Westdeutche Landesbank (Európa) Rt., amely idáig 34,5 százalékos tulajdonos volt az ÁVB-nél, de részesedését most 58 százalékra emeli. Az új többségi tulajdonos egyébként a hasonló nevű német pénzintézetek leányvállalata, ezek düsseldorfi, illetve stuttgarti székehelyűek, s külön-külön a harmadik, illetve tizedik legnagyobb német banknak számítanak 230 milliárd, illetve 150 milliárd márkás mérlegfőösszegükkel, illetve az egész világra kiterjedő fiókhálózattal.
Természetesen a cég irányítása is német kezekbe került: az új elnökvezérigazgató, Martin Hellendahl, s mind az igazgatóságban, mind pedig a felügyelőbizottságban többségben vannak a német bankárok.
Az új tulajdonosok a névváltoztatás mellett is döntöttek, igaz, erre a tegnapi közgyűlésen nem kerülhetett sor, de a néhány hét múlva összehívandó újabb hasonló rendezvény alkalmával az ÁVB név eltűnik, s helyette a Westdeutsché Landesbank (Hungária) Rt. elnevezés lép. Ez a név egyébként már jelzi majd a világhálózathoz való tartozást, ami abból a szempontból is értékes, hogy a West LB tulajdonosai a nemzetközi piacokon a legkiválóbbnak számító AA+, illetve AAA minősítéssel rendelkeznek.
A cég célja kettős: egyrészt a magyar ügyfélkört kiszolgáló bank szeretnének maradni, másrészt természetesen meg akarnak felelni a német ügyfelek igényeinek. Ennek megfelelő szolgáltatási kört fognak kialakítani, elsősorban a devizaszolgáltatások terén.
Martin Hellendahl arra a kérdésre még nem tudott egyértelmű választ adni, hogy az év végére a banknál milyen mérlegfőösszeget várnak, ezt a magyar, illetve a német számviteli rendszer különbségei is meghatározzák. Azt is elmondta az új vezér-
igazgató, hogy az anyacég az egyes bankokat az adott nemzetgazdaság részének tekinti. Egyelőre fel kell mérniük a bank állapotát, fontos volt a likviditás megteremtése, s az, hogy a betétesek se fordítsanak hátat a pénzintézetnek.
Az már látható néhány nap után is, hogy a piac ad a West LB nevére. Az Autoklinik kezében lévő részvénypakettet szívesen látnák jobb kezekben, átvételükre is készek, az Állami Vagyonügynökséggel folyamatosan egyeztetve. Egyébként közismert, hogy az Autokliniket a bank-felügyelet korlátozta, vagyis képviselői - akik egyébként meg sem jelentek - a tegnapi közgyűlésen nem is szavazhattak volna. Az is kiderült, hogy a részvényesek jegyzékében az utóbbi időben nem történt változás, s hogy az ÁVÜ számára - amelynek 1,1 milliárd forintjába került, hogy az új magyar tulajdonoscsoport csődbe vitte az ÁVB-t -, továbbra sem lesz könnyű dolga, ha fel akarja mérni az Autoklinik vagyonát. Vagyis a behajtható fedezet összege bizonytalan.
(muzslai)
MA
BELFÖLDÖN
Fővárosi
kórházgondok
5. oldal
Polgármester viták tüzében
5. oldal
Megkezdik az Ybl Bank felszámolását
9.	oldal
A megújuló hagyomány: anyanyelvi konferencia
10.	oldal
KÜLFÖLDÖN
Meciar
a Matica Slovenská közgyűlésén
3. oldal
Újabb
királylátogatás
Romániában
3. oldal
Miért hallgat az orosz értelmiség?
3. oldal
Kelet-európai tanulságok Oroszország számára
8.	oldal
A Duna-Majna-Rajna-csatorna egyelőre csak ígéret marad
8.	oldal