﻿Helyünk a nagyvilágban
írta: Tóbiás Áron
Ma délelőtt kezdi meg tanácskozásait a budai kongresszusi központban a magyarok lll.világkongresszusa.
Kezdhetjük e köszöntőt verssel, a felvilágosodás korának tündéri léptű lantosával, Csokonai Vitéz Mihállyal:
Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra,
Már Európában csak mi vagyunk bátra, Hívnak magok után a többi nemzetek: .Magyaroki derék népi mit késtek? jöjjetek!..."
Folytathatjuk történeti panorámával: felidézve az első két világ-találkozó hátterét. Az első esemény 1929-ben következett el, a trianoni béke megkötése (1920. június 4. ) évtizedének végén, Bethlen István miniszterelnök konszolidációs kormányzásának idején a világ magyarjai egyrészt a megcsonkított ország sebeinek feltárása, másrészt a lelki gyógyír keresése céljából jöttek össze.
A második találkozóra 1938-ban került sor, az utolsó európai békeévben. Megható, látványos és ce-remoniális ünnepségek keretezték ezt a világtalálkozót: egybekötve Szent István halálának kilencszáz éves ünnepével, valamint az eucharisztikus világkongresszussal, ahol Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa adta áldását a világ Budapesten összegyűlt magyarjaira.
Időzhetnénk továbbra is az elmúlt fél évszázad mindmegannyi sorsdöntő, legtöbbször a világ magyarság számára oly tragikus eseményénél, a ll.világháború utáni maja' fél évszázadot kitevő időszak rabszíjra táncolásán, amikor a pártállam cinikus gyakorlata a Magyarok Világszövetségének budapesti központját egyszerűen, ám kérlelhetetlenül a kommunista bélés külügyminisztériumok egyik „kihelyezett" osztályának tekintette.
Ez a rémálom a rendszerváltozás után tovatűnőben van, mivel a mai ünnepélyes megnyitó éppen az újrakezdésre, a három részre szakadt magyarság magára találására válik alkalmassá - különösen akkor, ha a szívbéli jó tanácsokra hallgatnak.
Történelmi párhuzamra adódik alkalom: Mohács után szakadt először így három részre a magyarság (királyi Magyarország, hódoltság, önálló Erdély), majd a XX.században is, a békediktátumok után: a történelmi Magyarország középső részén most már közel háromnegyed évszázados múltra visszatekintő „anyaország", a szomszédos országok nemzetiségi sorban élő magyarjai, végül az öt világrész szinte valamennyi országába szétszórt hazánkfiai és a családjaikból kisarjadt másod-és harmadgenerációs magyarok.
Engedtessék meg ez alkalomból a nem is olyan régmúlt felidézése. 1988-at írtunk, azt az évet, amiről még nem sejthettük, hogy a pártállam, a kádárizmus utolsó „ép" éve lesz számunkra... Az amerikai magyarok meghívtak a március 15-i ünnepségük magyar-országi szónokának. A rendszer „gyengülésének" (vagy éprjen taktikázásának?) jelét véltem felfedezni abban, hogy mindjárt megkaptam az útlevelet, holott az 1988. évi amerikai magyar március 15-e a következő évfordulók emlékezetére bizonyult alkalmasnak: Szent István király halálának 950. éves fordulója, az 1 848/49-es szabadságharc 140. évi ünnepe, Erdély és a többi magyar terület elvesztésének 70. éve, és végül Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 30. évfordulója.
Az utazásról így vallottam a New York-i Kálmán László magyar nyelvű Rádiónak, az amerikai világváros három magyar nyelvű adóállomása legrango-sabbjának:
„Amikor felszállt velem Amszterdamból a holland légitársaság
gépe, csodálatos átváltozásnak lehettem tanúja... Miközben Nyugat felé szállt a repülőgép, szinte állt a nap, és soha nem akart lemenni, még New Yorkban is alig. Közben Kelet felé szálltam gondolataimban, időn és téren át.
Néhány nappal ezelőtt még ott álltam Nagyvárad főterén, a székesegyház mellett, amely Szent László emlékeit őrzi. Azután Kolozsvárt, a Mátyás-szobornál, majd Csíkban, a székelyek szent földjén, és mindenütt hallhattam Erdély szíve dobbanását..."
Szóltam az erdélyiek akkori földrengésszerű megmozdulásáról. -„...tízezreken felüli az a szám, akik Erdélyből Magyarországra és még tovább jöttek, és új hazát keresnek maguknak..."
És akkor, az 1988. évi március 15-i New York-i ünnepségen, a város szívében, a Park Avenue és az 51. utca sarkán, a Waldorf Astoria Szálló mellett lévő Saint Bart-holomew anglikán katedrálisban, másfél ezer ember előtt vertem fel a templom csendjét: „Magyarok, itt az Atlanti-óceán partján, figyeljetek a túlsó part, a messzi kis or-szágnyi Erdély üzeneteire. Azt üzeni Erdély: számít rátok, messze szakadt végeire, Amerika magyarjaira... A ti hitetek is kell ahhoz, hogy a panasz lángja az égig érjen! Hadd tudja meg a világ, hadd tudják meg a világ né-ei, mi történik Erdély több mint ötmilliós magyarságával! A világ-történelem során elpusztult az ókori Babilon, megdőlt Trója hatalma, leomoltak Jerikó falai, siratjuk mindmáig a régi Jeruzsálem pusztulását. Erdély nem múlhat el! Erdélynek élni kell. Örökkön örökké, az idők végezetéig..."
...Ki gondolta volna akkor, hogy alig telik el néhány esztendő, és felszabadulnak a második világháború befejezése óta Európa zsarnoki igában tartott népei. Szabad világ köszöntött reánk. Ám ebben a szabad világban még hosszú utat kell megtennünk nekünk, magyaroknak - szomszédainkkal együtt -, hogy szót értsünk egymással, hogy csupán az igazat, a nemes szándékot nézzük egymásban.
A magyarok mostani világtalálkozója alkalom arra, hogy jó szándékainkról biztosítsuk nemcsak egymást (a három részre szakadt magyarságot), hanem a ránk figyelő világot, de legfőképpen ezen Délül azokat a népe-ket-nemzeteket, ahol határainkon kívül a mintegy három és fél milliós magyarság elhelyezkedik. Amelyik ugyanúgy a maga tisztességes életét kívánja folytatni Európa keleti felének 1989/90es években bekövetkezett fordulatai után, mint a bibliai értelemben testvérinek tekintett román, szlovák, rutén, szerb, horvát és szlovén anyanemzetek szülöttei. Ez nemcsak korparancs a 2000. esztendő előtti és utáni időkre, hanem a kiépülő új Európa társadalmi, gazdasági, szellemi követelése. Ám mindenekfelett: a magyarság, az „anyaország" számára létkérdés! Csak így foglalhatjuk el helyünket itthon, szomszédaink között és a nagyvilágban.
Az elkövetkező évtizedekre a történelem egyik legfőbb nemzeti célkitűzésünknek ezt jelölte ki! Úgy gondoljuk, ennek jegyében dolgozhat ki építő programot a megújult világszervezet a magyarok III. világkongresszusán.
A tanácskozásokhoz Ady Endre verssorával kívánunk sikeres eredményeket: „Halj meg már bennem, te civódó magyar!..."
Kormánynyilatkozat a magyar kisebbségekről
Demokratikus párbeszédet a nemzetiségekkel
Közép- és Kelet-Európa stabilitásának és biztonságának előfeltétele, hogy a különféle (nemzeti, etnikai, vallási és politikai) kisebbségek ne válhassanak az állam hatalmi politikájának áldozatává. Térségünkben a XX. század során olyan erő- és érdekviszonyok érvényesülnek, amelyek következtében az állam nem mint minden állampolgár közjavát szolgáló intézmény működött, hanem a többségi nemzet tulajdonává vált. Ennek jegyében a kisebbségekre gyanakvással tekintettek, kétségbe vonták állampolgári lojalitásukat és a nyelvük, kultúrájuk megőrzésére irányuló törekvéseket nemegyszer az államrend és az államegység elleni támadásnak nyilvánították.
A kommunista rendszer összeomlása után helyüket kereső népek és államok sajnálatos módon hajlamosak visszatérni ehhez a kettős mércével mérő nacionalizmushoz, a nemzeti kizárólagosság korszerűtlen eszméjéhez. Ez térségünk demokratikus átalakulásának egyik legnagyobb akadálya.
A délszláv népek tragikus konfliktusa, amely az „etnikai megtisztítás” jegyében a második világháború óta Európában elkövetett legsúlyosabb ember- és népellenes bűntettekhez vezetett, világosan példázza ezt az úttévesztést. De azt is, hogy gyökeresen új megoldásokat kell keresni az érdekeltek és a nemzetközi közösség egyesített erőfeszítéseivel. Közös fellépéssel kell gátat vetni nemcsak a vérontásnak, hanem a kisebbségek elleni gyűlöletkeltésnek, ellenségképgyártásnak, s azoknak a törekvéseknek, amelyek egy-egy terület etnikai összetételét mesterséges eszközökkel, ki- és betelepítésekkel akaiják megváltoztatni.
Európa nyugati felében elmélyül az államok integrációja, a letelepedés és a munkavállalás szabadsága általános joggá vált, megállapítható, hogy a nemzetállam eszméjét végképp meghaladta az idő. Ilyen körülmények között az etnikailag tiszta államok létesítésére irányuló törekvések anakronisztikusak, emberellenesek és ellentmondanak az ENSZ alapokmányának, a helsinki záróokmánynak és a Párizsi chartának.
Felidézzük itt a magyar politikai gondolkodás nagyszerű hagyományait, a Szent Jstván-i gondolatot, az államon belüli népek együttélésének eszméjét és Eötvös József szavait is, aki már a XIX. század közepén leírta, hogy
„a világ a föderatív elv általános alkalmazásának megy elébe” és „... egykor ide fogunk jutni”.
Az államok és nemzetek békés új rendjének kiépítéséhez csak az államokon belüli nemzeti és etnikai sokszínűség alkotmányos elismerésén kersztül vezethet az út. Az ehhez szükséges kompromisszumok kidolgozásának az államok és a területükön élő nemzeti, illetve etnikai kisebbségek demokratikus párbeszédére kell épülnie. így jöhet létre az a belső alkotmányos rend, amely az államokat képessé teszi az egymás közötti új típusú, valóban korszerű kapcsolatokra.
A kisebbségben élő magyar népcsoportok - csakúgy, mint más nemzeti és etnikai közösségek - önszerveződési törekvései fontos részét képezik térségünk társadalmi és politikai rekonstrukciójának, mindenekelőtt a civil társadalom újjászerveződésének.
A Kárpát-medencében élő magyar közösségek és szavazópolgárok akaratából részt vesznek országai törvényhozó és helyhatósági testületéiben. Törekvéseikkel nem vonják kétségbe az adott államkereteket, azokon belül kívánják megteremteni az önszerveződésükhöz, jogaik gyakorlásához, kulturális autonómiájuk biztosításához szükséges alkotmányos és törvényes formákat. Ebbe a folyamatba illeszkednek a különféle autonómia-elképzelések is. Figyelembe véve a kisebbségi létforma sajátos helyzeteit, ez szórványban a személy, helyi kisebbségben az ön-kormányzati, szubregionális többség esetén pedig a területi elvű autonómiák rendszere lehet.
A magyar kormány megítélése szerint a magyar kisebbségek saját jövőjükre vonatkozó elképzelései beilleszkednek a meghatározó európai folyamatokba és jó alapot kínálnak Magyarország és szomszédai kisebbségpolitikai együttműködéséhez.
Meggyőződésünk, hogy a nemzeti kisebbségek és kormányaik közötti érdemi párbeszéd kibontakozása és ennek nyomán a Magyarország és szomszédai közötti új viszony létrejötte nagy mértékben csökkentheti a térségben a feszültséget, kialakíthatja a modem demokratikus kapcsolatrendszereket mind az egyes országokon belül, mind az országok között. így kerülhetünk közelebb egész Európa tartós stabilitásához és integrációjához.
Egymásról közvetlenül egymástól
Határon túli magyarok fóruma
Istentiszteletekkel - a Mátyástemplomban, a Kálvin téri református templomban, a Deák téri evangélikus templomban, a Nagy lanác utcai unitárius templomban és a Dohány utcai zsinagógában - kezdődött kedden a magyarok III. világkongresszusa. Á találkozó résztvevőinek tiszteletére - az esti órákban - koncertet adott az Állami Hangversenyzenekar a Karmelita-udvarban. Szerdán, a kora reggeli órákban - a találkozó nyitó napján - a kongresszus résztvevői koszorút helyeznek el a 301-es parcellában, a Bem-szobomál, a Washington-szo-bomál és a Hősök terén.
A határon túli magyarok fórumát a július elején alakult Határon Túli Magyarok Hivatala rendezte azzal a céllal, hogy közvetlenül egymástól kapjanak információkat egymásról a határokon kívül élő magyarok. Jeszenszky Géza külügyminiszter a keddi tanácskozás megnyitójában elmondta, a fogalmakat - demokrácia, szabadság, önkormányzat, önrendelkezés - nem mindenki értelmezi egyformán a régióban, nekünk mégis meg kell győznünk a világot ar-
(Munkatársunktól)
Magyarország és Ausztria támogatja az ENSZ BT határozatát, ám közvetlenül nem vesz részt egy esetleges boszniai katonai akcióban -hangoztatta Göncz Árpád és Thomas Klestil a nem hivatalos munkatalálkozójuk utáni nemzetközi sajtóértekezleten. A két elnök áttekintette a kölcsönös érdeklődésre számot tartó
tói, hogy amit mi akarunk, az nem csupán magyar ügy. Ezután Fasza Árpád, a Horvátországi Magyarok Szövetségének ideiglenes ügyvezető elnöke számolt be arról a borzalmas tragédiáról, ami több mint egy éve rájuk szakadt, s ami miatt száműrétésbe kényszerültek. Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke elmondta, hogy ők - csakúgy, mint a horvátországi magyarok - keservesen nehéz helyzetbe kerültek azzal, hogy nem akarnak beavatkozni a délszláv népek viszályaiba. Pozsonec Mária, a Mura-vidéki Magyarok Nemzetiségi Önigazgatási Közösségének elnöke elmondta, a Muraköz, ez a 25 falu a szlovén-magyar határ melletti szűk sávban, az egyetlen csücske Jugoszláviának, ahol a nemzetiségek békében élnek. Szlovéniában őshonosnak tartják őket számon, elismerve nemzetiségi jogaikat. Művelődési életük jó, 24 órás rádióadásuk, félórás tévéadásuk és kéthetente megjelenő lapjuk van, de szükségük lenne az anyaországgal való intenzívebb kapcsolatra. Galambos Ferenc felsőőri katolikus pap a burgenlandi magyarok sajátos és ellentmondásos helyzetét vázolta fel: egyrészt évtizedek óta szabadon élnek, másrészt nincsenek magyar nyelvű iskoláik.
kérdéseket, különös tekintettel a menekültügyre. melynek kapcsán arányos európai tehervállalást sürgettek. Klestil október közepére bécsi látogatásra hívta meg Göncz Árpádot.
Három és fél órás négyszemközti megbeszélés után a Hotel Sopron konferenciatermében nemzetközi sajtóértekezleten találkozott az újságírókkal a magyar és az osztrák ebök.
Duray Miklós, az Együttélés ebö-ke elmondta, hogy a szlovákiai magyarságnak évtizedekig nem volt politikai képviselete, mivel 1936-ban választhattak utoljára szabadon. S az sem magától jött, hogy 1990-ben újra lettek képviselőik, ezt úgy kellett kiharcolniuk, hiszen nyelvileg és gazdaságilag továbbra is diszkrimbálják őket. Ezért olyan önkormányzati rendszerekben kell gondolkodniuk, ahol az önrendelkezés megvalósítható.
Szőcs Géza, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének al-elnöke elmondta, hogy az RMDSZ minden tárgyilagos megfigyelő véleménye szerint az elmúlt két és fél év alatt a legkonstruktívabb politikai erőnek bizonyult Romániában. Felvázolt egy lehetséges jövőképet, Me-ta-Európáét, ahol minden kisebbségnek magától értetődően biztosítják önrendelkezési jogát. Majd egy pla-netáris magyar nemzetkoncepcióról beszélt, amelynek az lenne a lényege, hogy minden magyar ott, ahol él - legyen az az anyaország, az utódállamok vagy a szórványmagyarsági közösségek -, rendszeres és természetes kapcsolatban állhatna egymással.
Mikó Eszter
Ezután Göncz Árpád és Thomas Klestil rövid városnézésen vett részt a határ menti városban, majd az egynapos program lezárásaként Nagycenken megtekbtették a Széchenyi-kastélyt.
Göncz Árpád, hangsúlyozva á találkozó ismerkedési jellegét, elmondotta, hogy a mindkét országot érintő kérdéseket tekintették át.
(Folytatás a 3. oldalon)
MA
BELFÖLDÖN
Vámnyomozó
hatóságok
alakulnak
4. oldal
MAGYARSÁG AZ EZREDFORDULÓN
Györffy György:
A honfoglalók és Szent István öröksége
Gyulay Endre:
A magyarság tízparancsa
6. oldal
Privatizációs
dilemmák
9.	oldal
Az egyetlen hiteles oklevél
10.	oldal
Újabb elmélet a szent koronáról
11.	oldal
KÜLFÖLDÖN
Egy évvel a moszkvai puccs után
2. oldal
Emelkedett a magyar békefenntartók „árfolyama”
8. oldal
Nagy Jenó' emlékezik 1968 augusztusára
11. oldal
PÉNTEKEN
Perelhető lesz a megélhetéshez szükséges támogatás
7. oldal
Svájci ötvösművész a budai Várban
10. oldal
(Interjúcsokrunk a 4. oldalon)
Göncz Árpád és Thomas Klestil ismerkedő munkatalálkozója Sopronban
Arányos európai tehervállalást sürgetett a menekültkérdésben a két elnök