﻿Kisstílű
Mohács?
Szent István napjára találkozóra hívta a magyar értelmiség szí-ne-javát Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke.
Ünnepi, protokolláris, formális alkalom, mondhatnánk most, ha nem tudnánk, nem éreznénk fájdalmasan, hogy a magyar értelmiség esztendők óta sem gondolatban, sem tettben, sem hitben, sem érzelemben nem találkozott.
A magyarok III. világkongresszusára sok ezer mérföldről, s az idő sokesztendős távolából érkeztek hozzánk emberek, akik élethosszé futásuk során megőrizték lényük eredendő voltát, s benne azt a közösség iránti vonzalmat, amelyet nehéz pontosan nevén nevezni, amelynek pillére két szó: haza és szeretet. A szeretetben, mivel a haza közép-európai, magyar, folytonos és indokolt aggodalom van, aggodalom, hogy az, ami közös és összetartó, szétesik, részekre bomlik, megsemmisül. Ausztráliában, Kanadában, Brazíliában nincs már ok magyarnak lenni, mint félve-remélve hordani ezt az érzést. Itt, a közelünkben, körülöttünk és bennünk, a valóságba n-létezésben van a remény és a valóságban van a félelem.
Lám, a remény... Magyarországon, hazánkban, saját házunkban, otthonunkban az, ami sok emberöltőn át volt az egyetlen összetartó erő: az értelem, és a kultúra közössége, szétesni látszik. Embereket, értelmiségieket, akik egy munkahelyen, egy alkotóműhelyben, egy közösségben, egyazon szellemi szférában éltek, a szabadság első fu-valma, az önálló döntés, vélemény-formálás, politizálás lehetősége, a személyes és nemzeti sors nyitottá válása oly végletes ellentmondásba keverte, melyben a gyűlölet vált uralkodóvá. A közös anyanyelv bábeli formát öltött, a szavakat, a gondolatokat, mintha mágikus erő torzítaná el, s sodorná a teljes értetlenség, érthetetlenség és értelmetlenség felé.
Mi, testközelségben élők, idegenekké váltunk. Nincs közös szavunk. Az sem, hogy magyar. Amit az egyikünknek jelentene ez a szó, attól undorodik a másik. Már-már úgy tűnhet, mindkét oldalról, hogy ez a kiközösítés szava.
Ahol az egyik magvar író megjelenik, oda nem teszi be a lábát a másik. Ha hírt kap róla, a hírt félreérti vagy félrehallja, így aztán úgy látszik, mintha a normális értelmes emberi világból valamennyien kirekednénk.
Mindaz, ami a másik köreihez tartozik: barbár, alantas és gyűlöletes. Az ide vagy oda besorolt személyiség elveszti emberi méltóságát. Testközelségből, az érintés melege helyett, perzsel a gyűlölet, az agyakon a megalázás és kioktatás szándéka uralkodik.
Ez a megosztottság az, ami most indokolttá teszi a megsemmisüléstől való aggodalmat. Félő, hogy ez a gyűlölködő, ködös és oktalan, parttalan vita, a tagadás és a fúligenlés, a magyar szellemiség lehető legkisstílűbb Mohácsa lesz.
„Szeretetettel meghívom Ont a magyarok III. világkongresszusán, Szent István-napkor, 9.00 órától 16.00 óráig tartandó értelmiségi találkozóra. Csoóri Sándor."
Az értelem hétórás kísérlete ez a találkozás, ez a meghívás, ez a szeretet....
A magyar értelmiség, amely újságok, folyóiratok hasábjain, rádióban, televízióban, a politika színpadán mindennap találkozik, perel, csatázik, kíméletlenül és szeretetlenül, most hét órát együtt tölthetett önmagával és azokkal, akik a világ legkülönbözőbb tájain magyarként szemlélik és valószínűleg fájdalommal élik át ezt a léttelen és lélektelen csatát.
Mi lesz a folytatás?
Kristóf Attila
Antall József beszéde Szent István ünnepén
Megőriztük szellemi-kulturális folyamatosságunkat
Új hagyományok kialakítása, régiek megóvása, még régebbiek feltámasztása - ez a sors iutottaz utóbbi években ünnepeinknek, s ez jellemezte az idei augusztus 20-i monstre rendezvénysorozatot is. Először ünnepelte állami ünnepként a nép ezt a napot, mely a lehető legnagyobb változatosságon ment át az elmúlt évtizedekben. Volt az alkotmány, majd az új kenyér ünnepe, s amikor újra visszakerült a gondolkodásba első királyunk, a hivatalos terminológiával szemben csak a népnyelv tekintette Szent István ünnepének.
A központi megemlékezést a budai Vár történelmi környezetében, a Szent István-szobor környékén tartották. Megjelent számos külföldi város küldöttsége, Magyarországról az első királyunk nevét vagy címét tartalmazó nevű települések delegációi, ott volt a köztársasági elnök, a kormány számos tagja, egyházi vezetők, a diplomáciai testület képviselői. Az ünnepségen beszédet mondott Antall József miniszterelnök.
A vendégek köszöntése után Lukács Sándor színművész olvasott fel Szent Istvánnak Imre fiához szóló inteleméiből. Ezt követően a miniszterelnök lépett a mikrofonhoz. Beszéde nagy részét a magyarság sorskérdéseinek, megítélésének elemzésére fordította. Mint mondta: lehet, hogy nem mindenkinek tetszik, de nemcsak az országot ma vezető politikusok, hanem számos régi történetíró is úgy érezte, hogy a magyarság nemcsak fenn tudott maradni, hanem szolgálatot is tudott tenni. Ennek az ára részben a pusztulás - mondta Antall -,
részben a szétszóratás volt. Emlékeztetett arra, hogy a török megszállás előtt ötmillió ember élt e tájon, akiknek 80 százaléka volt a magyar, míg 1715-ben alig volt több a lakosság létszáma kétmilliónál. Kell-e ennél nagyobb bizonyság, hogy ez az ország Európáért, önmagáért küzdött - tette fel a kérdést, majd azt mondta, hogy „vadvízországgá váltunk”, de megőriztük szellemi-kulturális folyamatosságunkat.
Utalt az első magyar király fiához írt intelmeire, s felhívta arra a figyelmet, hogy megvannak a magyar államrezonnak is az alapvető művei, s -kiemelve Kölcsey Parainesisét - kijelentette, hogy ezek semmivel sem rosszabbak, mint más kultúrák termékei. Ezek után Szent István mai jelentőségét elemezve rámutatott, hogy vele kapcsolatban alapvető jelentőségű a mindenek fundamentumául szolgáló nemzeti függetlenség kiemelése. Istvánnak sikerült levonnia a megfelelő következtetést, hogy itt rendezett államhatalmat kell teremteni, s ennek érdekében nem riadt vissza a „kemény és igazságos intézkedésektől” sem.
Mindez nem jelent nacionalizmust, jelentette ki a miniszterelnök, hiszen az évezred során csak nagyon ritkán fordult elő, hogy magyar erők átlépték volna a határokat, s akkor is csak többnyire dinasztikus megfontolásokból. A magyarság sohasem a haza határain kívül kereste a boldogulást - mondta. Véleménye szerint senki sem tehet szemrehányást ennek a nemzetnek azért, ha rossz oldalra állt, mert oda mindig kényszerítették. Azt fejtegette, hogy ez olyan ország, melynek első miniszterelnökét kivégezték, később elvették területének kétharmadát, la-
kosságának felét. Leszögezte, hogy Trianon mindenkinek tragédia, de a magyarok önmérséklettel és bölcsességgel veszik tudomásul az új Európa követelményeit, s a helsinki és párizsi megállapodásokban foglaltaknak megfelelően sérthetetlennek tartják a jelenlegi határokat. A kisebbségeknek ugyanakkor meg kell kapniuk az őket megillető jogokat.
Emlékeztetett azokra az időkre, amikor augusztus 20-án csak a tűzijáték maradt meg az eredeti hagyományokból, s örömét fejezte ki afölött, hogy most újra nemzeti hadseregünk van. Kijelentette, hogy ez a kormány nem a kritikától fél, s értetlenségét fejezte ki, amiért szerinte számosán úgy tesznek, mintha ebben az országban nem érvényesülnének a szabadságjogok.,.Néha a miniszter-elnök is örül annak, ha szabadon szólhat” - jegyezte meg, s nehezményezte, hogy pontosan körül nem határolt jogkörök alapján mások döntik el, hogy ő mikor szólalhat meg a televízióban. Ugyancsak nehezményezte azt a szerinte élő interpretációt, amely szerint a kormányzat „egy tehetségtelen, középszerű társaság, mely a virágzó kommunista gazdaságból a szegénységbe akarja vezetni az országöt”. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy közelebbről meg nem nevezett erők állandó tagadásukkal „elvették az átalakulás katartikus élményét”. Beszéde befejező részében arról szólt, hogy . senki ne akarjon ebbe a népbe bűntudatot sulykolni, mert nem bűnös e nép. Zárásként ismét Lukács Sándor olvasott fel részleteket István király intelmeiből.
(krajczár)
(További tudósítások az ünnepről az 5. oldalon)
„Nagyobb az az erő, ami összeköt bennünket”	f
Ötvennégy év után: magyarok világtalálkozója
Az 1929-es és 1938-as világkongresszusokat kővető 54 esztendei kényszerszünet után augusztus 19-én délelőtt a Budapest Kongresszusi Központban ünnepélyes keretek között megnyitották a ma-
gyarok III. világkongresszusát, amelyre az augusztus eleje óta tartó magyarok világtalálkozója értelmiségi fórumait, szakmai rendezvényeit követően került sor. A 18 előrendezvényen mintegy ötezer ven-
dég vett részt. A világkongresszus zsúfolt rendezvénysorozatába illeszkedik a már az első nagy magyar „összehajoláson" kigondolt, majd 1938-ban életre hívott Magyarok Világszövetsége tisztújító küldöttközgyűlése. A nyitóünnepségen Antall József miniszterelnök is beszédet mondott a nagyvilág 36 országából érkezett küldöttek és vendégek előtt; Göncz Árpád köztársasági elnök pedig fogadást adott tiszteletűkbe szerda este a Parlament kupolacsarnokában.
A hagyományoknak megfelelő kedd esti, felekezetek szerinti istentiszteleteket követő nyitóhangverseny után szerdán kora reggel koszo-rúzási ünnepségeket tartottak Budapest különböző helyszínein.
Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő kegyetlen megtorlás során kivégzett mártírok nemzeti emlékhelyén, a Rákoskersztúri új köztemető 301-es parcellájában katonai tiszteletadással helyezték el a megemlékezés virágait a vérbe fojtott forradalom valamennyi áldozatát jelképező sírnál a világkongresszusra a földkerekség legkülönbözőbb sarkaiból érkezett magyarok. Az erdélyiek nevében Dávid Gyula, a szlovákiaiak képviseletében Dobos Lász-
magyarok és a kormány nevében ko-szorúZtak. A kabinetet Jeszenszky Géza külügyminiszter képviselte. Georges Washington városligeti emlékművére is virágok kerültek a reggeli órákban. A Hősök terén, a nemzeti hősök országos emlékkövénél
ló, a kárpátaljaiak küldötteként Keré-nyi Gyula, a kanadai magyarság képviseletében Mátrai Géza, a Dél-afrikai Magyar Szövetség nevében pedig Csap Lajos és Kovács József koszorúzott a nagyváradi egyházmegyéhez tartozó kárásztelki népviseletbe öltözött fiatalok sorfala előtt elhaladva. Az egybegyűltek megtekintették Jo-vánovics György szobrászművész nemrégiben felavatott ’56-os emlékművét, s a lélekharang megkondítá-sakor közösen fejet hajtottak a vérpadra juttatott miniszterelnök, Nagy Imre sírjánál is.
Ezzel egy időben mgemlékezést tartottak a őem-szobomál, ahol a Magyarok Világszövetsége, a világ-kongresszus, a Törökországban élő
tisztelgett az MVSZ több képviselője, köztük Csoóri Sándor elnök.
Délelőtt 11 órakor a kongresszus nyitányaként Kodály Zoltán: Zrínyi szózata című művét a Vasas kórus adta elő, Vass Lajos vezényletével, majd a Magyarok Világszövetsége decemberi rendkívüli közgyűlésén közfelkiáltással megválasztott elnöke, Csoóri Sándor lépett a mikrofonhoz, hogy elmondja ünnepi köszöntő-
jét a Pátria termet zsúfolásig megtöltő, majd kétezres hallgatóság előtt. Az elnök külön-külön, s együtt is köszöntötte az erdélyieket, a hazaiakat, a felvidékieket, az amerikai magyarokat, a Nyugat-Európa országaiból érkezőket, Ausztrália, Dél-Amerika és Kanada küldötteit, a kárpátaljaiakat, a Délvidékről érkezőket, akik halottak, hadifoglyok és menekültjeik súlyos terhével érkeztek ide, egy lidérces háború idegen szennyével az arcukon, s végül azt a két férfit, akik magyaráboknak nevezik magukat, s Afrikából jöttek, ahová elődeiket négyszáz esztendővel ezelőtt hurcolták el a törökök.
- Lehet, hogy sokan úgy gondolják: egy ilyen örömnapon nekünk nem a megrepedezett kutakat, s a bujdosó temetőket kellene most magunkért mozgósítanunk, hanem az 54 év utáni találkozásunkból fakadó örömet, s erőt. Én azonban mégis azt gondolom, a hazai tízmillió és a határokon kívül élő ötmilliónyi magyar jelképes találkozása pillanatában föl kell tárulnia annak a múltnak, amely nemcsak a közös nyelv, a közös műveltség révén egyesít bennünket, hanem a közösen újraélhető sorsban is - mondotta többek között beszédében Csoóri Sándor.
(Folytatás a 4. oldalon)
„CsaládvédóT csatába menetelnek a republikánusok
Bizonyító Bush-beszédre vártak az újrajelölés után
(Tudósítónktól)
HOUSTON - Másfél tucat (Buc-hananra adott) ellenszavazat híján, George Busht elsöprő többséggel újrajelölte pártja elnöknek, és utána közfelkiáltással. Dán Quayle-t alelnök-nek. Óriási várakozás előzte meg Bush záróbeszédét, amellyel „bizonyítania" kellett igényét az újraválasztásra. Váratlanul, de kiszámíthatóan bukkant fel a szónoki emelvény hátteréből George Bush, hiszen a republikánus koreográfia jószerivel választásnyerő kulcsjelenetnek szánta az el-
nök feltűnését egész családja körében. A szerdai hivatalos elnökjelölés csúcspontja volt a feleség - a férjénél ma jóval népszerűbb -, Barbara Bush kortesbeszéde, amelynek végén a küldöttek, a több tízezer vendég által önfeledten ünnepelt ezüsthajú „mindenki nagymamája” odahívta maga köré fiait, feleségüket, az unokákat. S persze megjött 23-adiknak maga Bush is, amolyan előintegetésre: az ő csütörtök esti (magyar idő szerint péntek hajnali) jelöltséget elfogadó beszédét az egybehangzó előzetes várakozás „élete legfontosabbjának” minősítette. Mivel a republikánus konvenció
három napja se adott „igazi” választ a The Houston Post vezércikkének a nyitányon feltett és a vetélytárs Houston Chronicle által csütörtökön megismételt kérdésére: mivel indokolja, elnök úr, hogy joggal tart igényt újraválasztására? Bár a friss felmérések -a szokásos konvencióhatást tükrözve
-	a Bush-hátrány valamelyes ledolgozását jelzik (és a Clinton elleni támadások hatását a demokrata elnökjelölt negatívabb megítélésében) az elnöktől várták annak „bizonyítását”, hogy
-	mint hirdeti - ő a változtatás megnyugtató embere.
(Folytatás a 2. oldalon)
Ismét megnyitották a szarajevói repüló'teret
ÚJVIDÉK - A jugoszláviai utódállamok, de a volt szövetségi állam területén élő nemzetek szervezetei, intézményei is a londoni konferenciára készülnek, habár még nem ismeretes, hogy a teljes jogú állami küldöttségek mellett a kisebbségek, etnikai közösségek képviselői hogyan vesznek részt a konferencia munkájában, s mikor kapcsolódhat be - és hogyan - a Kis-Jugoszlávia delegációja.
Az álláspontok ismertek, de az értekezlet előtt mindegyik érdekelt fontosnak tartja nézetét újból kidomborítani. Dobrica Csoszics, Kis-Jugoszlávia elnöke csütörtökön összehívta a parlamenti pártok képviselőit, hogy megtanácskozza velük az új államalakulat viszonyulását a konferenciához.
(Folytatás a 2. oldalon)
MA
BELFÖLDÖN
Működik a pénzforgalom elektronikus zsirórendszere
8.	oldal
Takarékon az energiatakarékosság
9.	oldal
Gilbert Albert ajándéka
10.	oldal
KÜLFÖLDÖN
Illúziók nélküli készülődés a londoni konferenciára
2.	oldal
Meciar nem kíváncsi a magyarok véleményére
3.	oldal
Bilak tagadja a vádakat
3. oldal
Izrael vagy Libanon a jövő'?
6. oldal
A NAFTA és Magyarország
9.	oldal
HOLNAP
Humor
és rendszerváltozás
Az ország helyzete című összeállításunk a 6. oldalon
Arcok a magyarok III. világtalálkozójáról
10-11. oldal
Szombati
mellékletünkben:
Michael Jackson magánbirodalma
Káros szenvedélyek Félmillió cukorbeteg