﻿HUMOR ÉS RENDSZER-VÁLTOZÁS
Az ország helyzete rovatunk a 6. oldalon
Ára: 14,50 Ft
Magyar Nemzet
Szombati
mellékletünkben:
magánbirodalma Félmillió cukorbeteg
alapító™-, pethő Sándor
SZOMBAT, 1992. augusztus 22., LV. évfolyam, 198. szám
Ködevés nélkül
írta: Martin József
Szerveznek-e jövőre a románok világtalálkozót, aztán a horvátok, szerbek, szlovákok, szlovének? Követik az ukránokat a csehek, s a távolabbi-ak, örmények, a lettek, észtek? A sort hosszan folytathatnák, ha minden esztendőre jutna ilyen összejövetel, a találkozók sora mélyen benyomakodna a második évezredbe. ,s alighanem szerveznek is: szétszórattak ők is a világban, majd mindegyiknek van iszonyatos nemzeti traumája, álltak kultúrák keresztvonalában és csaták össztüzében. Végveszélyben nemegyszer érezhették ők is magukat, féltve kellett őrizniük kultúrájukat, nyelvüket. Ha ismernék, talán osztanák Márai nézetét: „Nincs más haza, csak az anyanyelv".
S hogy mennyire így van, akkor döbbenünk rá, ha túllépünk a mindennapok legegyszerűbb nyelvi szükségletein. Próbáljuk csak lefordítani azt, hogy „Teringettét!"
Kis népek sajátja, noay versengve tanulnak nagy nyelveket - mi mást is tehetnének -, s a Balti-tengertől az Adriáig ebben ishasonlítunk egymásra. Egy esztendővel a moszkvai puccs és II. János Pál budapesti látogatása után a világ magyarsága a Duna partján adott egymásnak randevút, s helyénvaló a két nevezetes eseményre ebből a szempontból is visszapillantani. A puccs egy villanásnyi világpolitikai másodpercre fölidézte Kiszolgáltatottságunkat, függőségünket a nemzetközi viszonyoktól. Mindannyiunkon átfuthatott a gondolat, a borzongás, mégis van, lehet visszaút?
A pápalátogatás politikai üzenete azokat is megérintette, akiket nem fűz lelki-vallási kapocs a Vatikánhoz. II. János Pál óvott a túlzott múltba fordulástól, s a bosszú helyett a megbékélés felé utat nyitó szeretetet ajánlotta hívők és nem hívők milliós seregeinek a figyelmébe. A múltból a jövőhöz erőt merítve, Szent István idei ünnepe után, a magyar-magyar találkozók
évadján a mai szóval valóságos politikai programot adó intelmekből bízvást kiemelhetjük, amit első
királyunk Imre hercegnek a jövevényekről írt: bizony ők nagy hasznost hajtanak, s a római birodalom is úgy gyarapodott, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk. Az idegeneket tehát jóakaratúan pártolni kell, mert „az egynyelvű és egyszokású ország esendő".
Sem legszebb hagyományaink, sem a múltunk, sem jövőépítő terveink nem csábíthatnak minket fölösleges nosztalgiákra, s Trianon aktualizált túlértékelésére. Egy egészen más korban írta fájdalmasan panaszos, s persze solcáig elhallgatott versében Juhász Gyula, hogy nem kell beszélni a béKekötésről, de mindig gondoljunk rá.
Igaza volt a magyar kormány-főnelc abban, hogy a magyar politika nem alapozódhat Trianon fájdalmára, mint ahogy nem engedhet teret semmilyen szélsőségnek. S ebből a szempontból jobb a helyzet, mint az elmúlt évtizedekben bármikor: nincs olyan világhatalom a környezetünkben, amely akár a szélsőbal, akár a szélsőjobb fölértékelését kérné, követelné vagy csupán jó néven venné. A nyugati keresztény pártok igazi centrummozqalmaK, kivetették, s kivetik magúiból a jobboldali populistákat. A mai politika nem engedhet a ködevőknek, a konjunktúralovagoknak, a magyarkodók-nak, az álnemzeti szólamoknak, a melldöngető indulatoknak, a pót-cselekvére buzdító demagóg szólamoknak. Vagy ha engea - a nemzet igazi érdeke ellen vét vagy vétene. S nem engedhet a kisajátítóknak sem: a határokon túl élő
magyarság ügye nem egyetlen párt, nem a kormánykoalíció s nem egyetlen tévéműsor - lett-légyen bármennyi emlékezetes adása is - privilégiuma. Tőkés püspök jogosan emelt szót az ellen, hogy a kisebbségek ügyeit pártpolitikai érdekeknek rendeljék alá.
Ezért lehet maja számvetést tartani arról is, vajon minden áramlat, a távolban élők minden értékes személyisége eljutott-e a világtalálkozóra? Említsünk csak egyet: Soros Györgyöt, akit az utóbbi időben méltánytalan támadások értek, pedig nála többet kevesen tettek a külhoniak között a pártállami szerkezetek szétrobban-tásáért. Soros ötletét és álmát az etnikai vérengzéstől szétrobbanó Kö-zép-Európában örömteli készséggel kellene üdvözölni: van-e valamire nagyobb szükség térségünkben, mint olyan Közép-Európa Egyetemre, amelyen a fölnövő nemzedékek történelmeinkből az eddiginél többet tanulhatnának, egymás nyelvével ismerkednének, a másik nép jel-képrendszerét, s azt - hogy mi fáj nekik -, mítoszait, ünnepeit és tragédiáit jobban fölfognák, mondjuk például Németh László szellemében. Mindez hozzásegítené a diplomáciát, hogy nagyobb empátiával és főként több fantáziával keresse azokat a pontokat, amelyeken -a tragikusan elválasztó múlt ellenére - mégis lehetséges a közeledés. Kissé átváltoztatva József Attila gyönyörű gondolatát: görnyedve ferheink alatt „minek is kell fegyvert veretni belőled, arany öntudat!" Bármennyire nincs is ma ténylegesen együttműködő Közép-Euró-pa, a jövőnk mégis közös; bármennyire halványodik is a visegrádi hármak közös munkájának tényleges tartalma, mégsincs más lehetőségünk, mint kitartóan és konokul hidakat építeni.
A határainkon túl élő magyar kisebbségeknek sem azzal használunk, ha vég nélkül emlegetjük őket. Hanem éppen ezzel a hídveréssel -persze azok felé, akik odaát is hajlamosak felénk lépni -, s azzal, ha valóban demokratikus, korszerű országot építünk. Amelyre fölnéznek. Feladataink ott kezelődnek, ahol Antall miniszterelnök ünnepi beszéde a Mátyás-templom mellett véget ért: az építés idejét éljük. Ennek programját közösen kellene kimunkálni, s mintha Katona Tamás politikai államtitkársága új hangot jelezne a kormánypolitikában. Ha valóban lesz új időszámítás, amiként ígérte, akkor a rendszerváltás óta tragikusan kiszélesedett eszmei árkok fölött könnyebb lesz pallót verni. Kevesebb hatalmi gerjedelem az egyik, s több jóhiszeműség a másik oldalon jelentősen csökkentené a falakat, amelyek ijesztően magasra nőttek a fejekben. Ami persze dehogyis magyar sajátosság: a Dér Spiegel panaszkodott a minap, hogy az egykori valóságos berlini téglák helyett mostanság eszmei falak sora választja el német földön a keletieket és a nyugatiakat.
A tavalyi pápalátogatás és Szent István ünnepe egyaránt a higgadt helyzetértékelésre, a racionális okfejtésre ösztönöz: annak végiggondolására, hogy mivel használunk az odaáti-aknak; hogy az anyaországban persze mindenki magyar - és ez olyan természetes, mint hogy levegőt veszünk -, míg a magyarság náluk kisebbségi létük meghatározó élménye; hogy a gazdaságépítés megannyi kínja és terve hasonlít egymáshoz a Duna tájékán; hogy-Duray nemes gondolatát idézve - a szenvedésből ebben a régióban minden népnek kijutott.
Meghasadt múltunkkal a hátunk megett - ismét József Attilát idézve - hogy is engedhetnénk meg magunknak a ködevés luxusát?!
A magyarok III. világkongresszusának zárónyilatkozata
Ismét Csoóri Sándor az MVSZ elnöke
A magyarok III. világkongresszusa pénteken késő estig elhúzódó záróülésén jelentették be: óriási többséggel ismét Csoóri Sándort választották meg a Magyarok Világszövetsége elnökévé. A három régió alelnökei: Dobos László (Kárpát-medence), Jakabffy Ernő (nyugati magyarság), Fónay Jenő (az anyaország) lettek.
(MTI) A Magyarok Világszövetsége ötvennégy év után 1992. augusztus 19-21-én megrendezte ül. világ-kongresszusát. A világ minden részéből - 36 országból - mintegy hétezer vendég vett részt a világtalálkozó rendezvényein. A világkongresszus közgyűlésén 195 küldött megvitatta, megszerkesztette és egységesen elfogadta a világszövetség új alkotmányát, az
alapszabályzatot és megválasztotta a világszövetség új tisztségviselőit. Előzőleg a három régió - az anyaországi, a Kárpát-medencei a keleti szórványokkal, s a nyugati országok a szórványokkal - paritásos alapon megválasztotta az elnökséget, a választmányt, az etikai és a számvizsgáló bizottságot. így a demokratikusan választott küldöttek akaratából újjászületett az a legitim testület, amely hittel vállalja a világban szétszóródott magyarság önazonosság-tudatának ápolását, összefogásának, fennmaradásának szolgálatát.
A kongresszus szót emelt az emberi jogok és ezen belül a kisebbségi jogok betartásáért, amely a kelet-európai térség megítélésének alapvető feltétele. Úgy véli: az önrendelkezés különböző formáinak megadása a nemzeti kisebbségeknek, természe-
mennyiségben.) Az egyedüli jó hír csupán az, hogy tovább érkezik a segély a szarajevói repülőtérre. Több száz tonna élelmiszert és gyógyszert raktak ki. A repteret ellenőrző kéksisakosok azonban mind súlyosabb helyzetbe kerülnek, egyre nehezebben tudják ellátni feladatukat. Csütörtökön ■ ukrán ENSZ-katona vesztette éle-
A londoni konferencia előtt
Bosznia-Hercegovina egész területén felerősödtek a harcok
ÚJVIDÉK - Egész éjjel dúlt a harc Szarajevóban, s csak pénteken a kora hajnali órákban enyhült valamelyest. A bosnyák főváros szélesebb körzetében is elkeseredett ütközetek voltak. A tüzérségi támadásokat gyalogsági akciók követték. A gránátrobbanások több helyen tüzet okoztak, a hetek óta tartó kánikulában kiégett növényzet ugyanis gyorsan lángra kap. A szerb források a muzulmán erők általános támadásáról adtak hírt Minden szerb állást lőttek Szarajevóban és környékén is. Állítólag Palára (ahol a boszniai szerb vezetőség rezideál) tucatnyi gránát hullott. Az azonban már nehezen hihető, hogy Goraz-dénál is a muzulmánok kezdeményezik a harcot. Csütörtök délutántól az eddigi legvéresebb összecsapások voltak a boszniai háború kirobbanása óta, egyes források félszáz halottról jelentettek. Tankokat is bevetettek a szerb erők az előrenyomulást megkönnyítendő, de a jugoszláv légierő gépei is segítségükre siettek. A Száva mentén sem nyugodtak a fegyverek. A horvát rádió szerb tüzérségi akciókról számol be, a szerbek pedig arról, hogy a horvátok lőtték állásaikat. Egyes észak-boszniai frontokon gyalogsági támadásokról is hírek érkeztek. A hercegovinai hadszíntéren sem jobb a helyzet. Tüzérségi és akna-vetőpáiharcról tudósítottak mindkét fél hírközlő szervei. Külföldi lapra hivatkozva a Tanjug azt jelentette, hogy a boszniai muzulmánok oldalán arabok is harcolnak, és hogy az iszlám országok továbbra is fegyverrel látják el a boszniai mohamedánokat. (Hivatalosan egyébként csak Horvátország szálút fegyvert, de nem számottevő
tét, mégpedig a kaszárnya udvarában, életét egy orvlövész golyója oltotta ki. Ő az ukránok közül már a második áldozat. Az elmúlt napokban egyébként az Unprofor több tagja sebesült meg. S ha már a veszélyeztetett kéksisakosoknál tartunk, emUtsük meg: a bezdáni Duna-hídnál (amely a Vajdaságot köti össze a szerbek által megszállt Baranyával) incidens történt, amikor is a kékek igyekeztek ellenőrizni a hidat, a szerb milícia azonban ezt megakadályozta. AZ ENSZ-katonák visszavonultak, hogy ne kerüljön sor fegyveres összecsapásra. Most állítólag .közösen ellenőrzik” a fontos átjárót. A megszállt horvát területek peremein sincs
„Vizespróba” a bősi erőműben
Pozsonyból jelenti az MTI: A pénteki szlovák lapok közlése szerint szerda estétől folyik a bősi erőmű első turbinájának „vizespróbája”. A hírt Jozef Hermán, a vízgazdálkodási körzet műszaki felügyelőségének vezetője közölte csütörtökön este a szlovák sajtóirodával. Elmondta, hogy a próbák előreláthatólag 3-4 napig tartanak majd. Ez alatt a legapróbb részletekig ellenőrzik a műszaki adatokat. Ha a várakozásoknak megfelelő eredményeket kapnak, az első turbina három hónap múlva teljes kapacitással megkezdheti a működését. Az erőmű így 90 megawatt energia megtermelésére lesz képes. A további három turbina üzembe helyezésére később, fokozatosan kerül sor.
Bush csatára kész Clintonnal és a kongresszussal
(Tudósítónktól)
HOUSTON - Adócsökkentést ígérve és elnézést kérve korábbi ígérete „egyszeri" megszegéséért, Bush elnök buzgó adóemelőnek tüntette fel Clintont, s a gazdasági kátyúért a demokrata kongresszust kárhoztatta, annak „kicserélését" téve választási témává.
„Nagy különbség van aközött, hogy az egyik jelölt egyszer emelte az adókat, és megbánta azt, míg a másik 128-szor emelte, és mindannyiszor élvezte is” - kért egy füst alatt elnézést Bush elnök híres, négy évvel ezelőtti ígéretének be nem tartásáért („olvas-
tes velejárója az emberi jogok tiszteletben tartásának. „Ezt a kongresz-szust a kelet-európai népek békéje és új szellemű együttműködése jegyében valósítottuk meg. Bízunk benne, szomszédaink egy távlatos politikai építkezés reményében elfogadják kezdeményezésünket és hasonló lépéseket tesznek" - áll a dokumentumban.
Sok javaslat született a találkozón (például: egy Kárpát-medencei televíziós adás indításának igénye, a nemzeti színház felépítése 1996-ra). Ezeket az új vezetés veszi gondozásába.
Az összegyűltek úgy döntöttek: ez a legnagyobb létszámú magyar szervezet pártok fölöttivé, és kormányoktól függetlenné alakul, hogy az alapvető célt, az összmagyarság érdekeit, erkölcsi és szellemi megújulását szolgálja.
(Napi összefoglalónk a 4. oldalon olvasható)
tűzszünet. Krajinai állítás szerint -amelyet más forrás nem erősített meg -a horvát csapatok aknavető-támadásokat hajtottak végre, főleg a déü szektorban. Ezeket a területeket egyébként formailag a kéksisakosok ellenőrzik.
Közben a kis-jugoszláv parlament az államalakulat nemzetközi helyzetéről tárgyal. Parúcs beszédében kiemelte, hogy a Vajdaság, Koszovó és Szandzsák belügy, és senki sem avatkozhat a kérdés rendezésébe. Nem engedjük meg, hogy Koszovó Boszniává váljon, hangoztatta. Kormánya mérlegét nagyon impozánsnak nevezte, s feltételeket teremtett a szankciók megszüntetésére, mert nincsenek egységei Boszniában; mert eUtélte az etnikai tisztogatást; mert elismerte Szlovéniát, bejelentette Bosznia elismerését, s kifejezte készségét, hogy ugyanezt megteszi Horvátország esetében is. Sorolta az eredményeket, amelyek - mint például a boszniai teljes kivonulás - vagy nem feleltek meg a valóságnak, vagy még csak szándékként deklarálták őket. Beszédének egyes részeit mintha maga Milosevics elnök mondta volna, ettől eltérő nézetei (például a ti-tói határok elismerése, a bírált fogolycsere, a szerb önrendelkezés kérdése) pedig igen kemény reagálást váltottak ki a parlamentben. Majdhogynem a szerb nemzeti érdekek árulójának kiáltották ki. Csoszics elnök egyébként halaszthatatlan feladatai miatt nem jelent meg az ülésen. A kis-jugoszláv államfő a pravoszláv egyházfővel, s nagykövetekkel, valamint Csurkin orosz külügyminiszter-helyettessel, Jelcin követével tárgyalt.
(Folytatás a 2. oldalon)
BELFÖLDÖN
SORSKERDESEK
Juhász Ferenc:
Apokaliptikus
remény
5. oldal
Arcok a magyarok világtalálkozójáról
Francia többségű a szobi
részvénytársaság
KÜLFÖLDÖN
Súlyos
kenyérgondok
Romániában
Interjú Bugár Bélával,
a szlovákiai Magyar
sák le ajkamról, nem lesznek új adók!”), s ígért arra most rá is licitálva - a reagani recept szerint - átfogó adó-csökkentéseket. S ahogyan a négynapos houstoni republikánus jelölőgyűlés Clintont ócsárló korábbi szónokait, Busht sem zavarta a tény, hogy ama 128 adóemelésnél ő két éve több tucattal többet írt alá, amennyiben minden egyes tételt külön számlálunk egy törvénycsomagban, mint teszik makacsul az arkansasi kormányzó esetében. Bush különben ahhoz a feltételhez kötötte a januárra ígért csökkentést, hogy a novemberben újraválasztott törvényhozás megteremti ennek feltételeit - kiadás-csökkentéssel.
(Folytatás a 2. oldalon)
Mozgalom elnökével
3. oldal
HÉTFŐN
MAGYARSÁG AZ EZREDFORDULÓN
Molnár Miklós:
Akozmopolitizmus
dicsérete
Duray Miklós:
Építsünk utakat a kerékpárosoknak is
A chicagói Szivárvány Csobánkán
Hétfői mellékletünk, a
GimarW ,ár* AZDASAty
tartalmából: Összeállítás a tanszerellátásról Egy kanadai magyar gávavencsellái élelmiszer-feldolgozója Beszéljük meg -Bácskai Tamás rovata A túlhajszolt vállalkozók és a szívinfarktus Kipróbáltuk:
VW Vento
Műkincs-kereskedelem
Magyarországon