﻿Magyar
autonómiatervezetek a Kárpát-medencében
Ára: 14,50 Ft
„Itt sohasem a párt jelölte ki az elnököt”
7.	oldal
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
KEDD, 1992. augusztus 25., LV. évfolyam, 200. szám
Idő előtt
- vagy időben
Bárhogyan is értékeljék különböző politikai erők Csurka István Magyar Fórumban megjelent dolgozatát, az szinte biztosnak tekinthető, hogy az író-politikus a saját szempontjai szerint jól időzítve megadta az őszi közélet alaphangját. Egy hét múlva folytatódik az Országgyűlés munkája, s erre minden bizonnyal alapvetően rányomja majd bélyegét a Magyar Demokrata Fórum alelnökének tanulmánya, amelyben egyebek között arra szólítja fel pártját és nem utolsósorban a pártelnök-kormányfőt, hogy amíg nem késő, gondolják újra programjukat, s határozottabban, keményebben vágjanak a választási ciklus második félidejének.
Csurka István időnként nyers fogalmazásával, szokatlan, diplomatikusnak aligha nevezhető szóki-mondásávallehet vitatkozni, de az aligha vonható kétségbe, hogy az elmúlt két év történéseiről adott -időnként leegyszerűsítő - elemzése több ponton is helytálló, leginkább az MDF által bejárt utat illetően. Igaza van abban, hogy a koalíció meghatározó ereje jelentős mértékben elveszítette korábbi szavazóbázisát, s a bizalomvesztés ma már olyan mértéket ölt, hogy a koalíciós társ Kereszténydemokrata Néppárton belül is felvetődött - igaz, nem a vezetés szintjén, pusztán egy vitairatban - az MDF-től való fokozottabb távolságtartás igénye.
Ugyanakkor az író-politikus sajátos Kiutat vázol fel említett tanulmányában: a megoldást az MDF radikalizálódásában látja, olyasmi programot vázol fel, amely több helyütt az 1990-es választások előtti SZDSZ-elképzelésekre hasonlít. Vagyis: bírósági perek a volt nómenklatúra egyes meghatározó személyiségei ellen, ha kell, erőszakos, akár a törvényes előírásokat is félresöprő adminisztratív intézkedések mindazok ellen, akik az MDF alelnökének és táborának nem tetsző lépéseket tesznek, jelen esetben a Magyar Rádió és a Magyar Televízió vezetői, illetőleg a köztársasági elnök ellen.
Joggal említette vasárnapi - a taxisbíokád idején adott interjújához mérhető jelentőségű - televíziós nyilatkozatában Antall József kormányfő, hogy a magyar politikai rendszerváltozás egyik legnagyobb értéke a békés átmenet volt, hogy szinte egyetlen pofon sem csattant el, s az ország véráldozat nélkül élte meg a radikális átalakulást. Mindennek jelentőségét az még inkább kiemeli, hogy a szomszédos országok közül kevesen hivatkozhatnak hasonló erényekre, a napi híradásokból értesülhetünk arról, hogy a polgárháborúk tízezrek életét ontják ki. A békés átmenet, a politikai ellentétek parlamentáris úton való rendezése, a letűnt rendszer prominensei elleni humánus fellépés, egyáltalán a zsenge magyar demokrácia gyermekbetegségeinek türelmes elviselése azok az értékek, amelyek nem pusztán a „Nyugat" szemében, de a még mindig higgadt magyar társadalomnak is megnyugtató kísérőjelenségei az átalakulásnak.
Vélhetően Csurka István jó szándékkal tisztázni kívánta pártján belül az erőviszonyokat, de an-
Washington nem fogadja el a szerb hódítást
Az ENSZ-közgyűlés megvitatja Bosznia drámáját I belföldön!
(Tudósítónktól)
NEW YORK - Az iszlám országok kérésére megkezdődött a világszervezeti vita arról, amit az e csoport által az ENSZ-közgyűlés elé beterjesztett határozati javaslat „mélységes aggodalommal” lát: a Bosznia-Hercegovina, tehát egy tagállam elleni, és sajnos egyre inkább eredményesnek tűnő agresszióról. Mert az iszlám csoport javaslatának várt - netán apróbb szövegmódosításokkal történő - elfogadása estén sem számítanak sokan arra, hogy érdemben megvalósul a közgyűlési felszólítás: a Biztonsági Tanács a kényszerítő intézkedésekre felhatalmazó 7. alapokmány-fejezet értelmében „vessen véget a harcoknak és állítsa helyre Bosznia és Hercegovina Köztársaság egységét és területi integritását”. A javaslat-tevők a munkáját a hétfői vitával felújító (tehát nem rendkívüli) ENSZ-közgyűléstől azt várták, hogy felsorakoztatja a tagállamokat: „ne ismerjék el az erővel elért területszerzést és az etnikai tisztogatás visszataszító gyakorlatát”. S hogy ki lehet kényszeríteni a szerb és horvát erők kivonását Boszniából és a menekültek „visszatelepítését”. Mindenesetre maguk a javaslattevők is súlyos aggodalommal” látják, hogy evégett „nem történtek hathatós intézkedések”. Lapzártánkkor még tartott a közgyűlési vita, amelyben hazán küldötte is felszólalásra jelentkezett.
Ha az ENSZ-diplomaták átlapozták a hétfői amerikai újságokat (a tévék csakis a hurrikánnal
foglalkoztak), akkor sok reményük a világszervezeti szó foganatjában nem lehetett. Eagleburger ügyvivő külügyminiszter ugyan útra kelt a londoni értekezletre, ám megfigyelők úgy látják: Washington és vezető európai szövetségesei nem egyformán Ítélik meg a szerbek által Boszniában teremtett fait accomplit. A főnökével együtt utazó európai területfelelős miniszterhelyetes, Niles vasárnap este az NBC tévének azt fejtegette, kormányát most főként az aggasztja, nehogy tovaterjednek a boszniai konfliktusok, belerántva Albániát, Bulgáriát, Magyar-országot. Mert amerikai körökben kifejezetten tartanak tőle, hogy az „etnikai tisztogatással” elért, erővel meg nem gátolt hódítás - egy nyugati diplomatának a The Washington Postban idézett nézete szerint - felbuzdítja és mintegy igazolja a szerb számításokat: „nem kell tartaniuk egyébtől, mint a világ elítélésétől”. S a belgrádi nyugati diplomaták szerint a legkevésbé sem hatja meg a szerbeket, akik csak az erő nyelvén értenek. S mert tapasztalhatták, hogy katonai erő bevetésére nincs nyugati hajlandóság, „semmi jelét nem adják a harc abbahagyásának”. Ugyané diplomaták azt is állítják, hogy fővárosaikban alaposan eltúlozzák a kockázatokat, hiszen benyomásuk szerint a szerb csapatok amúgy rosszul szervezetten, sőt „gyáván” harcoltak.
Maga a Post vasárnap már Bosznia boncolásának” , tehát amolyan halottkémi tanácskozásnak mi-
nősítette a londoni értekezletet, hiszen egy nyugati diplomata szerint az országot már lerombolták, „és nehéz dolog lesz visszahelyezni otthonába kétmillió embert...” Eagleburger viszont az elutazása előtti nyilatkozataiban kötötte az ebet a karóhoz: a szer-beknek szerinte vissza kell vonulniuk a korábbi határok mögé, s a kiűzötteket „hagyni kell visszatérni”. Az ultrakonzervatív The Washington Times viszont hétfői vezércikkében a Nyugat „erkölcsi csődjét” emlegeti, és a boszniai menekültek sorsáról esedékes értekezlet színhelyéül máris Münchent ajánlja: „stílszerű tere lenne a Milosevics előtti kapitulációnak”. S a lap tudósítója úgy véli, az EK-\eze-tők inkább hajlanak „elfogadni az új status quo-t, mint Washington”. Merthogy az európaiak ezek szerint azzal várják Eagleburgert: „irreális” az amerikai próbálkozás Bosznia visszaállítására, amúgy sem volt független állam soha... Eagleburger azonban éppen a hódítás étvágynövelő, Koszovói, a Vajdaságot fenyegető vészes hatása miatt óhajtja tudatni, hogy Washington nem kíván precedenst teremteni egy agresszió eredményének elfogadásával. Hiszen a múlt héten közölte Sziladzsjos bosnyák külügyminiszterrel, hogy a „kantonizálást” sem ismerik el, s készülnek nagykövetet küldeni Szarajevóba.
(avar)
Panicsék győztesként utaznak Londonba
Izetbegovic egyenlő rangú nemzetek államáért küzd
ÚJVIDÉK - Mindössze két nappal a londoni értekezlet megnyitója előtt Bosznia Hercegovinában lankadatlan hevességgel folytatódnak a véres harcok. Tovább halnak az emberek, rombolnak az ütegek. A Szarajevóban megkötött sokadik tűzszüneti megállapodás szinte szóra sem érdemes. A bosnyák fővároshoz hasonlóan a Száva mentéről, Észak-Boszniá-ból is elkeseredett összetűzésekről érkeztek hírek. Új frontok nyíltak Tuzla és Doboj között. Nincs nyugalom a hercegovinál hadszíntéren sem. A hadműveletek erőteljes fellángolása azzal magyarázható, hogy a szemben álló felek igyekeznek minél jobb katonai pozíciókat elérni vgy a megszerzettet megvédeni a konferencia előtt.
A muzulmánok elkeseredett támadásait, amelyek során valóban hatalmas veszteségeket szenvednek a jobban felszerelt, korszerűbb fegyverekkel rendelkező szerb erőktől, az a cél vezérli, hogy visszafoglaljanak valamit a területekből, némi harci sikert éljenek el, ne tűnjék úgy, hogy számukra vége mindennek, s a szerbek már fényes katonai győzelmet arattak A té-
(A Die Zeit rajza)
nyék némileg alátámasztják Izetbego-vic kijelentését, hogy a muzulmánok napról napra szervezettebbek, erősebbek. Propagandacélzata mellett a nyilatkozatnak van reális alapja is. A mohamedán harcosok ugyanis jelentős mennyiségű fegyvehez jutottak. Mindazonáltal egyes sajtóvélemények szerint a szerbek győztesként mennek Londonba. A céljuk pedig nyilvánvalóan az, hogy ennek a katonai győzelemnek, bár részben, politi-
kai legitimitást szerezzenek. Ez azonban nagy akadályba fog ütközni Londonban, mert - hogy csak példát említsünk - Douglas Hurd brit külügyminiszter és Lawrence Eagleburger, az amerikai diplomácia mostani irányítója szinte ugyanabban az időben, az egyik Londonban, a másik Washingtonban, szinte szó szerint ugyanazt mondta: a szerb területi hódításokat sohasem fogják elismerni.
(Folytatás a 3. oldalon)
Párizsi elemzés
PÁRIZS - Meghatározott célú katonai intervenciót sürgetett a Le Figaro hétfői számában Francois Heis-bourg, a londoni Nemzetközi Strtégi-ai Tanulmányok Intézetének (IISS) igazgatója, kiemelve, hogy ha a világ a másik perspektíva, vagyis az eredményes „etnikai tisztogatás” de facto elismerése mellett dönt, igen káros következményekhez vezetnek. Olyanokhoz, mint a biztonság hosszú távú hiánya a posztkommunista Európában; a palesztin diaszpórának megfelelő népességcsoport letelepedése Nyugat-Európában, annak minden veszélyével együtt; a közvélemény növekvő szkepticizmusa a saját területén is tehetetlennek bizonyuló Európával szemben; a katonai kiadások egyre nehezebb megindokolhatósága, s nagy általánosságban a hallatlan szégyenérzet a jövő nemzedékek előtt. Amennyiben nem nem határozzák el a katonai beavatkozást, a cinizmus és a rövidlátás kerekedik felül -jegyzi meg a stratégiai szakértő.
A realizmus álarca mögé búvó cinizmus abból indul ki, hogy a szer-bek és horvátok elérték már katonai céljaikat, s „az etnikai tisztogatás” végül is ténylegesen lehetővé teszi a politikai rendezést.
(Folytatás a 3. oldalon)
Szeptemberben nyugdíjemelés
nak is tudatában kell lennie, hogy a legerősebb kormányzó párton belüli történések, viták kihatnak a ha-
zai közélet egészére is. Olyan kérdésekre keresett nyílt szóval választ - hogy csak a miniszterelnök egészségi állapotával kapcsolatos kitételeire utaljunk -, amelyeket eddig még az MDF-fel szemben álló erők is csak módjával mertek említeni. Szelet vetett (számított-e erre jó dramaturgként, az eseményeket kiválóan „adagoló" drámaíróként), hogy a várhatóan hamarosan - idő előtt? - kitörő politikai viharban neki is talpon kell maradnia...
Kőszegi Ferenc
Szeptember elejétől - az idén immár harmadik alkalommal - ismét emelkednek a nyugdíjak. Az Ország-gyűlés egy korábbi döntése értelmében a jövő hónaptól növekszik az ez év szeptember elseje előtt megállapított valamennyi öregségi és ennek minősülő nyugdíj, az előnyugdíj, a munkáltató által megtérített korengedményes nyugdíj, a rokkantsági és baleseti nyugdíj, valamint az átmeneti járadék összege. A mostani emelés mértéke 6,5 százalék, de legalább havi 400 forint. A nyugdíjak minimumösszegei és a meghatározott összegű ellátások havi 300 forinttal emelkednek. Növekszik az özvegyi és szülői nyugdíj, az árvaellátás és a hozzátartozói baleseti nyugellátás is, ugyancsak 6,5 százalékkal, de legalább havi 300 forinttal. Az emelés összege a havi ezer forintot nem haladhatja meg.
A baleseti járadék is 6,5 százalékkal, de legfeljebb havi 400 forinttal emelkedik. A nyugdíjemelés összegének kiszámítását az augusztusra járó -tehát a korábban már felemelt - nyugdíjösszegre vetítve kell elvégezni -mutat rá az OTF közleménye. A számításnál ugyanakkor nem lehet figyelembe venni a nyugdíjjal folyósított házastársi pótlék, a házastárs utáni jövedelempótlék, a családi pótlék és a nem társadalombiztosítási ellátás (kár-
térítési járadék, cukorbetegek anyagi támogatása, kitüntetés utáni pótlék, lakbér-hozzájárulás, lakbéremeléssel kapcsolatos szociális támogatás) összegét. Ha azonban a nyugdíjjal együtt nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátást - például vakok személyi járadékát - folyósítanak, az emelés összegének meghatározásánál a két ellátást együttesen kell alapul venni.
Az országgyűlési döntés értelmében az egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelés, továbbá az 1991. évi XII. törvény alapján megszüntetett nyugdíj-kiegészítés helyébe lépett pótlék összegét a nyugdíj összegétől függetlenül - külön kezelve -, önállóan kell 6,5 százalékkal emelni. A nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások (rendszeres szociális járadék, vakok rendszeres járadéka, hadigondozási pénzellátás) összege havi 300 forinttal növekszik. A saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttes folyósítása esetén ennek összegét a döntés szerint legfeljebb havi 9210 forintra kell emelni. Havi 300 forinttal emelik a házastársi pótlékot (házastárs után járó jövedelempótlékot) és a rendszeres szociális járadékos eltartott hozzátartozója után fizetett növelés összegét.
Az FKGP a koalíciós tárgyalások elhalasztását kérte
Késő délutánba nyúlt hétfőn a Független Kisgazdapárt képviselő-csoportja, a történelmi tagozat ügyvivői testületé és a Németh Béla vezette pártelnökség együttes ülése. A tárgyalás szünetében tartott ülésen a Németh Béla vezette pártelnökség nyilatkozatban deklarálta, hogy az FKGP visszatér a koalícióba. E döntés meghozatala után kinyilvánították: az FKGP-nek a legfontosabb feladata jelenleg a párt szervezeti egységének helyreállítása, ezért kérik a koalíciós partnereket, hogy a keddre tervezett koalíciós tárgyalásokat halasszák el.
A koalíciós tárgyalások elhalasztása miatt nem jelölték ki azt az öt főt sem, aki a tárgyalásokon a Kisgazda-pártot képviselni fogja. Frakcióvezető-választásra sem került sor: a szeptember 30-i határidőt jelölték ki e célra. Létrehoztak azonban egy tízfős koordinációs bizottságot, amelynek tagjai: Horváth László, Ómolnár Miklós és Bélafi Antal a történelmi tagozat, Ugrin Emese, Dragon Pál és Lehoczky Gyula a Németh Béla vezette pártelnökség, Németh Béla Somogy megyei országgyűlési képviselő, Kocsenda Antal és Böröcz István
a frakció, valamint Kiss Gyula a kormányzati felelősséget viselő kisgazdapárti tagok részéről.
A tárgyalás után kiadott nyilatkozatukban leszögezik: az FKGP-nek egyetlen parlamenti frakciója van. A tárgyaló felek hitet tettek az egy párt, egy frakció elve és a pártegység helyreállítása mellett. A jelenlévők egységesen állást foglaltak abban, hogy az FKGP-t továbbra is a Németh Béla vezette pártelnökség képviseli, és Torgyán József nem elnöke a pártnak. Torgyán József egyébként az egyetlen, pártból kizárt tag, őt az egységes frakcióba sem várják vissza.
A tárgyalás után tartott sajtótájékoztatón Böröcz István elmondta: a megüresedett országgyűlési képviselői helyekre a Németh Béla vezette pártelnökség rendelkezik jelölési joggal. Borz Miklós helyére a Pest megyei listán utána következő Albert Lászlót jelölik, Faddi József helyére három Bács-Kiskun megyei jelölttel folytatnak tárgyalásokat. A sajtótájékoztatón Németh Béla kijelentette: az egy párt, egy frakció elve alapján részt kívánnak venni a majdani koalíciós tárgyalásokon.
(Folytatás a 4. oldalon)
Több egyházi műsort kémek a reformátusok
4.	oldal
Tájékoztató a szökésben lévő menekültekről
4.	oldal
Ne mozogj!
Ne beszélj! Életveszély!
7. oldal
Többmilliárdos
áfa-hiány
Új magyar Anyégin
10.	oldal
KÜLFÖLDÖN
Kolozsvár polgármestere szerint már a színházi plakát is csak román lehet
2.	oldal
Barátsági és együttműködési szerződés Berlin
Milliárdosok
névsora
2.	oldal
Felforgatta Dél-Floridát az Andrew hurrikán
3.	oldal
HOLNAP
Móricz Zsigmond a Kelet Népénél
A New York-i magyar rádiós
Rigoletto és a maffia
10. oldal