﻿Az érettségi kapja vissza régi rangját
Az ország helyzete összeállításunk a középiskolai oktatásról a 6. oldalon
Magyar Nemzet
Ara: 14,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. augusztus 29., LV. évfolyam, 204. szám
Tájkép csata közben
írta: Pethő Tibor
ATreuga Dei, amit a Szent István-nap körül ildomos betartani, az ifién néhány órára zsugorodott. És meglepő módon most nem a kormánypárt és az ellenzék rontott egymásnak, hanem az MDF-en belül kavargó szenvedélyek törtek felszínre. Csurka István sorozatvetőjével végig pásztázta az egész politikai frontvonalat, mégis nyomjelzős lövedékeit elsősorban saját pártjára és a kormányra zúdította. A válasz nem váratott magára, Debreceni József a szocialista, Balázsi Tibor a kormányhoz közel álló napilapban viszonozta a tüzet. Csütörtök este pedig a televízió mindkét csatornája - dicséret illeti őket - foglalkozott a kirobbant viszállyal. Közben ülésezett az MDF elnöksége s helytelenítését fejezte ki a történtek miatt. Szigorúbb volt a két nemzeti liberálissal, mint a plebejus radikálisok vezetőjével szemben.
Türelmi időt, kényelmes hátradőlést egy röpke időszakra, egy kis kánikulai lazítást - a jelek szerint - nem engedélyez nekünk a közélet. A magyarok III. világtalálkozójának felemelő és egyben megrázó élménye, az öt világrész magyarságának egybecsendülő hangja, szinte érezhető szívdobbanása, az össznemzeti szolgálat lelkesült vállalása több mint fel évszázad szörnyű emberi és anyagi vesztesége után megmutatta, nogy milyen erők szunnyadnak e népben az ország és fá-gabb közösség jövőjének megalkotására. E nagyszerű három nap, a sokféleségnek és az egységnek e hatalmas demonstrációja, az államalapító szent király ünnepe után úgy éreztük, megérdemeltünk némi lélegzetvételnyi pihenőt, egy kevés felszabadult-ságot a mindennapok nyomasztó terhei, a politikai villongások keserűségei alól. Nem ez történt.
A Magyar Fórum augusztus 20-i számában Csurka István megjelentette elmélkedéseit ezzel a címmel: „Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és at MDF új programja kapcsán". M;-denekelőtt megjegyzendő, w/ amikor Antall József kormáét diktatórikus törekvésekkel és
hogy c nyat d
Visszatérve az egyetlen és alapvető ok kutatásához, semmiképpen sem meggyőző és nem is fogadható el, még munkahipotézisként sem, hogy létezik valahol
Sy misztikus főhadiszállás, onnan irányítják a magyarságellenes hadmozdulatokat, gazdasági és pénzügyi lépéseket, propagandaakciókat. Ez veszedelmes leegyszerűsítés, tömegméretű félrevezetés. Kimond egy könnyen érthető tételt, amely különösebb magyarázat nélkül még nyersen is alkalmas a tömegfogyasztásra. Politikatörténetünkben gyakran felbukkan egy ilyen „főok . A legutóbbi időkig az imperializmus, visszafelé haladva ilyen volt a „judeo-plutokrata-bol-sevista" központ, még korábban a „Habsburg-kamarilla". Ki hinné a harmadik évezred küszöbén, hogy a rendkívül összetett és ellentmondásos világ minden baját és gondját vissza Tehetne vezetni az „ősokra", meg lehetne magyarázni egyetlen lózunggal. Komoly politikusnak tartózkodnia kellene az ilyen kísérletektől.
A politikai gondolkozás egészséges működésére legalább ilyen veszélyes a rész és az egész viszonyának félreértése. A kép egésze - mint mondottam - nem azonos a részek összegezésével. A Csurka-irat is számos részletkérdésben elmarasztalja a kormányt és az MDF vezetését - nem egy ügyben igaza is van („az emberek elfáradtak", „a társadalom rálégyint a nagy intézményekre", „tragikusan nincs tekintély az országban", „az MDF
vált" stb.). Nagyon iái tudjuk, milyen nehézségekkel küszködik az egészségügy, az oktatás, a bel-
a tekintélyuralmi kormányzás bevezetésének szándékával gyanúsítják, akkor saját pártjának alel-
nöke olyan írást publikált, amely súrolja egy párton belüli palotaforradalom határát. Bizonyítván: az MDF nem a napi politikai üres mogyorószemeit ropogtató szelíd mókusok és engedelmes mamelukok gyülekezete, hanem aktív, harcra kész, önálló gondolkozású embereket tömörítő tábor.
Mélységesen	eltűnődni
azonban máson kell. Olyan jelenséggel állunk szemben, Csurka István személyétől elvonatkoztatva, amely mintegy fókuszban összegyűjti a magyar politikai gondolkozás főbb jellemzőit s egyben veszedelmes torzulásait. Elegendő kettőt említeni. Az első az a törekvés, amely mindent egyetlen okra akar visszavezetni. A második a rész és az egész összezavarása, pontosabban az idegenkedés attól, hogy a képet mint egészet szemléljük s nem csupán, mint egyes részek összességét.
A drámaíró ismét natásosan szerkesztett. Épater le bourgeois. Ha ez volt a szándéka, akkor maradéktalanul sikerült. Meghökkentek a kis- és nagypolgárok, a különféle rendű és rangú állampolgárok. Az olvasó majd minden bekezdés után felhúzta szemöldökét. Valójában mit is akar a szerző? Vajon mi a célja? Mert az általa nyújtott elemzés a rendszerváltozás két esztendejéről inkább kinyilatkoztatások, semmint érvek gyűjteménye.
tek területén. Mégis az ország általános helyzete jobb, mint a résznehézségek végösszege. A külföld ezt már észrevette, ideje lenne nekünk is tudomásul venni.
Az Össztűzben mutatott teljesítménnyel, sem a célpont (Csurka) sem a riporterpáros (egyikük idegességét már alig tudta leplezni), sem a szimpatizáns megjelentek nem lehetnek elégedettek, de főleg nem a televízió több milliós néző-közönsége. Ha valamit tükrözött a műsor, cikkor az a magyar közéleti stílus és magatartás színvonalta-lanságát, árnyékbokszolásos ürességét, helyenkénti faragatlanságát. A nézőkben így szorongást, sőt szégyenérzetet keltett. Az érzelmek mint a politika mozgató erői nálunk mindig a kelleténél nagyobb hangsúlyt kaptak, s a jelek szerint így van ez ma is. Népszerűséget csak az a politikai szereplő szerezhet, aki ügyesen játszik az érzelmi húrokon. A tömegfantáziát sohasem nyűgözte le a világos, logikus okfejtés, a reálpolitika józansága, a különbségtevés a kívánatos és a lehetséges között. A vélt vagy való-
népszerűség (Debreceni József szerint az MDF-tagság túlnyomó része Csurka mögött áll) illé-
kony jelenség, a népkegyet, a horatiusi aura populárist egyetlen fuvallat is elsöpörheti, s aki hullámán magasba lendült, könnyen közéleti komédiássá törpülhet
Ha nem akarunk a „gátolt cselekvések és a kelletlen muszájok" (Babits Mihály) országa maradni, akkor belső energiáink összpontosításával valóban „példanéppé" (Németh László) kell válnunk.
Valahol Deák Ferenc és Bethlen István között helyezte el Csurka a miniszterelnököt. Antall József, ha egyesíteni képes a haza bölcsének dunántúli valóságérzékét az erdélyiek robusztus reálpolitikájával, akkor sikerül átvezetnie az országot a rendszerváltozás válságos időszakán.
Bush Irakban is óvakodik a szárazföldi harcoktól
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Eseménytelenül, s ekként sikeresen telt el a Déli Figyelő hadművelet első huszonnégy órája: az amerikai vadászógépek rendben, és iraki légi tevékenységet nem észlelve tértek vissza a Perzsa-öbölben lévő Independence anyahajó fedélzetére, együtt a „humanitárius ellenőrzéshez” csatlakozott brit és francia pilótákkal. A Pentagon csütörtöki sajtótájékoztatóján, (amelyeket a CNN jóvoltából az iraki főparancsnokság is végigkövethetett), egyértelművé tették, ha valaki még az előző napi nyugati ultimátumból nem értette volna: a levegőlevegő rakétákkal felszerelt koalíciós gépek készek lelőni a 32 szélességi fok alatti légi zárlat iraki megsértőit. S amint az amerikai hírközlés megállapítja, Bagdad a szokásos retorikai harciasságon óvakodott túlmenni. Legalábbis eddig.
Tartanak ugyanis amerikai katonai és politikai körökben a „túlélésben” oly találékony Szaddám Husszein valamely váratlan válaszától. A The Washington Times tudni véli, hogy a koalíciós vezetők „reális veszélynek” tekintik az Öböl-háború után meg-
Egyelőre pihenhetnek az amerikai rakéták (MTI külföldi képszolgálat)
semmisíteni kötelezett, ám értesülésük vagy gyanújuk szerint rejtegetett - és vagy kétszázra taksált - Scud rakéta bevetését: Bagdad a háború során negyven ilyen szovjet gyártmányú föld-föld rakétát lőtt ki Szaud-Arábiá-
ra és Izraelre, különösebb katonai eredmény nélkül, ám az előbbiben egy szállás sajnálatos telitalálatával a legnagyobb egyszeri emberveszteséget okozva az amerikaiaknak.
(Folytatás a 3. oldalon)
Gyarmati István nagykövet nyilatkozata
Hamarosan az Európai Közösség megfigyelői érkeznek hazánkba
(Munkatársunktól)
LONDON - Budapesten technikai jellegű eszmecseréken tisztázzák, hogy mikor és hány EK-megfigyelő érkezik hazánk déli határaira. Az Európai Közösség soros elnöki tisztét betöltő Nagy-Brifannia szakértői a magyar partnerekkel napokon belül megkezdik az ezzel kapcsolatos megbeszéléseket.
A londoni értekezlet eredményeit értékelve, az AÍ7Y-nek, a Népszabadságnak és lapunknak nyilatkozva a többi között ezt mondta Gyarmati István nagykövet. A tanácskozáson részt vevő magyar szakértői küldöttség vezetője megjegyezte, Budapest már régóta szorgalmazza megfigye-
lők küldését a határtérségbe, hiszen jelenlétüktől azt reméljük, hogy megszűnnek a határsértések. A jövő héten kezdődő genfi Jugoszláv” megbeszéléseken a főbizottságban az első három hónap folyamán Románia képviseli az délszláv utódállamok szomszédjait. Erről sorsolással döntöttek Albánia, Ausztria, Bulgária, Magyarország és Románia diplomatái. Három hónaponként ábécésorrendben váltják egymást az öt ország szakértői. Ami genfi jelenlétünk más vonatkozásait illeti, Gyarmati nagykövet szerint aktívan részt veszünk majd a kisebbségi, a katonai-bizalomerősítő és a menekültügyi kérdéseket elemző bizottságok munkájában.
Biztonsági helyzetünket tekintve Gyarmati több szempontból is pozitívnak minősítette a londoni tanács-
kozást. E minden eddiginél szélesebb körű Jugoszláv” értekezlettel a világ mintegy beismerte, hogy a délszláv háború több államot, így hazánkat is fenyegetheti. Ezt sokáig nem akarták tudomásul venni, sőt volt egy időszak, amikor szinte csak az osztrák diplomácia cáfolta teljesen egyértelműen a szerb rágalmakat. Az a tény, hogy a genfi tárgyalási folyamatba hazánk is bekapcsoldóik, erősíti biztonságunkat. A tervbe vett bizalomerősítés, a hosszú távon minden bizonnyal megvalósuló regionális fegyverzetkorlátozás ugyancsak kedvezően befolyásolhatja biztonsági helyzetünket, mint ahogyan szűkebb térségünk stabilitását mozdíthatja elő az EK-megfigyelők jelenléte is.
(Folytatás a 3. oldalon)
Oroszország Jelcin utánra készül
2. oldal
Riadalom
A nyugati magyar írók közérzetéről
Kormányfői levél Stráskyhoz és Meciarhoz Bős ügyében
A hágai bírósághoz fordulunk
A magyar kormány és a cseh és szlovák kormány tárgyalásai a dunai vízlépcsőrendszer ügyében nem vezettek eredményre. A hágai Nemzetközi Bíróság megkeresése az út, amely a konfliktus európai értékrendnek megfelelő feloldására vezethet, ez országaink közös érdeke.
Éppen ezért bízom abban, nogy a magyar kormány javaslata elnyeri a csen és szlovák kormány egyetértését - olvasható abban a levélter-
vezetben, amelyet a magyar kormányfő írt Jan Stráskynak, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság miniszterelnökének, valamint Vladimír Meciar szlovák miniszterelnöknek. A szöveget Juhász Judit kormányszóvivő olvasta fel pénteki sajtótájékoztatóján.
A levél az előzményekkel kapcsolatban megállapítja: a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügye a múlttól örökölt súlyos probléma, aminek gyökerei az egykori hibás döntési mechanizmusban rejlenek, azonban a politikai rendszerek megváltozása után sem közeledtek az álláspontok e kérdésben. Az 1991. év tárgyalásain ugyan egyetértés volt abban, hogy a dunai vízlépcsők ügye szakmai tudományos probléma, a vitatott kérdésekről a szakmai együtt gondolkodás mégsem indulhatott meg, mert a bősi vízlépcső építésének felfüggesztésére irányuló magyar kérést - a szükséges vizsgálatok zavartalanságát biztosító racionális minimumfeltételt - a cseh és szlovák fél következetesen elutasította.
(Folytatás a 4. oldalon)
Tiltakozás
a Duna-bizottságban
A Külügyminisztérium sajtófőosztálya pénteken az alábbi közleményt juttatta el az MTI-hez:
„1992. augusztus 5-én Rudolf Chmel nagykövet, Csehszlovákia képviselője a Duna-bizottságban tájékoztatta a Duna-bizottságot és Bába Iván külügyi helyettes államtitkárt, hazánk képviselőjét a Duna-bizottságban, hogy Csehszlovákia 1992. október 15-én megkezdi a Duna-meder átvágásának munkálatait azzal a céllal, hogy a dunai hajózást a bősi üzemvízcsatornába terelje és a bősi vízi erőművet üzembe helyezze. 1992. augusztus 17-én kelt levelében Bába Iván kérte a csehszlovák nagykövetet, aki egyben a Duna-bizottság alelnöki posztját is betölti, hogy a csehszlovák kormány adjon tájékoztatást a bizottság tagállamainak, köztük hazánknak a tervezett csehszlovák lépés részleteiről.
Tekintettel arra, hogy a válasz ez ideig nem érkezett meg, pénteken a Duna-bizottság magyarországi képviselője tiltakozását fejezte ki a Magyar Köztársaság nevében a Duna-bizottságnál a bejelentett csehszlovák szándék miatt. A tiltakozás kapcsán rámutatott, hogy a csehszlovák szándék ellentétes hazánk érdekével, végrehajtása esetén a csehszlovák kormány súlyosan megsérti a nemzetközi jog alapvető normái és számos nemzetközi egyezmény előírását, valamint komoly ökológiai kockázatot idéz elő a Duna érintett szakaszának térségében."
HÉTFŐN
Zászlónkon a nemzeti
Legyünk hálásak?
16. oldal
Hétfői mellékletünk, a
Vei
tartalmából: Összeállítás az iskolák gazdálkodásának finanszírozásáról, különös tekintettel a tatarozásra, felújításra Beszéljük meg -Bácskai Tamás rovata Tengerre, magyar! -Vállalkozók Horvátországban Az információk értéke - Az első magyar adatbank Az új Mitsubishi Lant
Műkereskedelem
Magyarországon