﻿Még a kezdet kezdetén
Falusi turizmus Erdélyben
Ára: 14,50 Ft
Magyar Nmet
A nagy
autóskorszaknak hamarosan vége
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
KEDD, 1992. szeptember 1., LV. évfolyam, 206. szám
Akkor így kezdődött
írta: Földes Péter
Így hirdette szalagcímében a francia kommunisták lapja ezelőtt 53 évvel, alig egy (léttel a II. világháború kitörése előtt: „Német-szovjet barátsági szerződés? - az évszázad kacsája". Néhány óra múlva a lap második kiadásából a szalagcim eltűnt, mert a kacsa igaznak bizonyult. A nagy hír-ügynökségek jelentették Moszkvából, hogy az egykori londoni pezsgőügynökből lett náci külügyminiszter: Ribbentropp és Molotov szovjet külügyminiszter Sztálin jelenlétében barátsági szerződést írnak alá. Mikor Ribbentropp és Sztálin pohara összekoccant, ez tulajdonképpen a II. világháború közvetlen fenyegetését jelezte. Moszkva szabad kezet adott Hitlernek a lengyelországi agressziójához és az ország felosztásához. Tudjuk, az előző két év során a náci birodalom már lenyelte a független Ausztriát, és a Nyugat megrettent beleegyezésével München-
ben hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság megcsonkításához, majd megsemmisüléséhez. Augusztus utolsó hetében a hitleri Németország fantasztikus propagandaorkánnal készítette elő Lengyel-ország megtámadását, remélve, hogy az osztrák és a csehszlovák példa nyomán ezt is megteheti súlyosabb következmények nélkül.
Ennek komoly akadálya lehetett volna, ha Moszkva a maga részéről elszántságot mutatva csatlakozik a Nyugat kemény figyelmeztetéseihez. Párizs, London és Washington komoran tájékoztatták Berlint, hogy a Varsó elleni agresszió világégést okoz. Sztálin a világpolitikában tulajdonképpen csak Hitlertől tartott, annak brutalitását tisztelte. Hazudott a Nyugatnak, amikor magas szintű katonai tárgyalások során együttműködési készségéről biztosította Londont és Párizst. A moszkvai tárgyalások megszakadtak, és a nyugati katonai küldöttségek hazautaztak. Csak napok teltek el, és megszületett a Sztálin—Hitler barátsági szerződés. Ennek nyomán alig 8 nap múlva egy pokolian aljas provokáció ürügyén a nácik 1939. szeptember 1-jének hajnalán rohamra indultak a védtelen Lengyelország ellen. 48 óra múlva Anglia és Franciaország is hadat üzent a náci Németországnak, megkezdődött a II. világháború.
Berlin és Moszkva szerződésének titkos záradéka jegyében szeptember 18-án a Vörös Hadsereg lerohanta a vérében vergődő Lengyelország keleti részében még megmaradt lengyel erőket. k 1 inden előző konfliktushoz
M
B
képest a II. világháború Gaston Bouthoul francia történész szavaival „...a világtörténelem legvadabb látványossága és borzalma volt!" A hadszínterek nagyságát tekintve nem hasonlítható össze az I. világháborúval (1914—18): úgyszólván az egész földkerekségen csatáztak: a Spifz-bergák jeges vizein ugyanúgy, mint a Szahara forró homokján, az Alpok hegyeiben, a burmai dzsungelekben, a Csendes-óceán szigetein, a Volga partjain. Úgy tűnt, mintha valami fantasztikus kataklizma egyszerre sújtaná az egész emberiséget. A II. világháború totális háború volt, függetlenül a résztvevők politikai-társadalmi rendszereitől. A hadviselő felek mozgósították egész társadalmukat, több mint 60 millió ember harcolt ténylegesen, de munkába állították mindazokat, akik nem voltak katonák. Újszerű propagandagépezetek - elsősorban a rádiók -útján igyekeztek befolyásolni egymás közvéleményét. Ez eredményezte, hogy Németországban vagy Japánban az emberek nem tudtak fellázadni a vesztett hábo-
rút tovább erőszakoló uraik ellen. A nyugatiak pedig igyekeztek meggyőzni a már leigázott országok lakóit, hogy hazafias ellenállásukkal hozzájárulhatnak felszabadulásukhoz. A legkülönbözőbb származású tudósok közös szellemi erőfeszítése eredményezte, hogy az USA-ban 1945-re elkészüljön az atombomba. Közben az ideológiai küzdelem, az agymosás átfogta az egyes társadalmakat. A repülőgépekről ledobott bombák hatásfoka a háború során ezerszeresére növekedett, az 1945-ben ledobott atombomba 20 ezer tonna hagyományos robbanóanyaggal volt egyenlő! Drezdát, a nagy német várost egyetlen éjszaka alatt teljesen felgyújtották, még az aszfalt is égett, és minden a lángok martalékává vált. Ezzel egy időben soha nem látott nagyságrendű bűnök is mindennaposak voltak: kollektív kivégzések, emberek millióinak megsemmisítése, annak ellenére, hogy ezek elpusztítása alig volt tényleges befolyással a konfliktus kimenetelére.
— ármily rettenetes is, majdnem elkerülhetetlen volt a földrajz és a történelem meghatározottságai nyomán, hogy hazánk is be kellett lépjen a küzdelembe. Honfitársainknak, katonáinknak és a civil lakosságnak bőven kijutott a II. világháború szörnyűségeiből, véres szenvedéseiből, helyenként hősi helytállásaiból. A II. világháború befejeződése után még mintegy 46 évig kellett elviselnünk az idegen megszállás összes gyötrelmeit, súlyosbítva azzal a szellemi és erkölcsi rombolással, amelyet a szovjet rendszer magyarországi áttételei két nemzedék életében, erkölcseiben és gondolkodásában egy korszerű jövőre való felkészülésében okoztak. Ha megviselten is mondjuk, de ennek vége. A nálunk boldogabb országokat is napjainkban a legkülönbözőbb előjelű társadalmi és gazdasági válságok rázzák meg. Hogyne érződne hát mindez nálunk, amikor energiáink
I'elentékeny részét kell a bukott ;ommunista rendszer különböző maradványainak romjainak eltakarítására fordítani. De a történelem mégis előre megy, és hazánk lelkileg is meggyógyulva elindul a felemelkedés útján. Igaz, a borzalmas évtizedek után nem meglepő, ha annyi nem szép, gyötrelmes vagy felháborító történés szegélyezi mindennapjainkat. Nemegyszer a mi hibánkból is. Ez egy kicsit a II. világháború és az azt követő kommunista rendszer hagyatéka a túlélő örökösöknek. Ettől kell minél gyorsabban megszabadulni. Bátran, barátságosan, tisztán gondolkodó Magyarországot kialakítani.
Ez a vágy, ez a jogos követelés sokakban felmerül most, a II. világháború kitörésének 53. évfordulóján. Hála és elismerés illeti maid a nemzedéket, amely ezt vállalja, és azokat is, akik több-kevesebb rátermettséggel, de őszinte szenvedéllyel megkísérlik irányítani ezt a bonyolult, nehéz, lemondásokkal tűzdelt feladatot.
Jól tudom, hogy a ma világa nem az emlékezés időszaka. Az emberek rohannak, küzdenek és csak előrenéznek. De ezen a drámai évfordulón tanulságos egy pillanatra visszanézni, megkérdezni, hogyan is volt, ki tette, hogyan történhetett? Mert ennek megértése utat mutat a mai feladatokhoz, és a veszélyeket is jelzi. Ezért érdemes egy pillanatra megállni, és elgondolkozni a II. világháború kitörésének évfordulóján.
Nyári rendkívüli ülésszak a parlamentben
„Folytassuk a józan ész politikáját”
- mondta Antall József napirend előtti felszólalásában
Az Országgyűlés hétfői plenáris ülésének keretében napirend előtt kért szót Antall József kormányfő. A miniszterelnök mintegy félórás beszédében elsősorban a közvéleményt napok óta foglalkoztató Csurka-tanulmányról szólt, de ennek kapcsán Kitért számos belpolitikai összefüggésre is.
A kormányfő mondandóját kezdve előrebocsátotta, hogy a a Magyar Demokrata Fórum alelnöke tanulmányát magánvéleményként közölte, mivel azt egyetlen pártbeli testülettel sem egyeztette. Utalt arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum elnöksége és választmánya foglalkozott az írással, majd leszögezte: a koalíció pártjainak - beleértve az MDF-et is -éppen úgy kell tudni Csurka István képviselő úrral együttműködni, ahogy a párt a különböző politikai testületéinek igazodniuk kell a fő irányelvekhez. Különféle irányvonalak, programok vannak, ám a kormány önállóan, felelősséggel dönt, s
ezt a felelősséget senki nem veheti át - hangsúlyozta Antall József, majd így folytatta:
A kormányt kritikák bőven érik, belülről és kívülről, amin nincs mit csodálkozni. A mai nehéz gazdasági, politikai, szociális helyzetben azonban a magyar kormány a leghatározottabban ragaszkodik a magyar nemzeti elkötelezettségekhez, a demokrácia, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság értékeihez. Addig állok az MDF élén, megválasztóim bizalmából és saját elhatározásomból, továbbá a kormány élén az Ország-gyűlés megbízása alapján, ameddig a magyarság iránti töretlen elkötelezettségnek a parlamentáris demokrácia és a jogállamiság alapelveinek eleget tehetek. De nemcsak az a kötelességem önmagámmal szemben, hogy felállók, ha a követelményeknek nem felelhetek meg, hanem olyan felszólításoknak és célzásoknak sem fogok ijedtemben vagy rossz megítélés következtében eleget tenni, ami a hatalom átadását jelentette a történelem során Kun Bélá-
nak, Hitlernek vagy másoknak. Remélem, hogy a kényszer nem teremthet hazánkban még egyszer ilyen helyzetet, ehhez nem engedhetünk utat nyitni a parlamentáris rendszerben.
A Csurka-tanulmányban foglaltakra térve a kormányfő kifejtette: Csurka István politikai pamfletjében olyan megállapításokat tesz, amelyben megszólaltat a közvélemény egyes csoportjaiban élő indulatokat, jelentős tömegek érzéseit veti fel, majd bemutatja a kényszerpályákat. Megítélésem szerint számos kérdésben hibás interpretációban, politikailag több részben károsan és tévesen válaszol, amelyekkel sem a kormány, sem a magam nevében nem azonosíthatom magam, és nem azonosíthatja magát a Magyar Demokrata Fórum elnöksége és választmánya sem. Konkrét gondolatokat idézve az írásból, a miniszterelnök elfogadhatatlannak tartotta az MDF alelnökének a Nemzetközi Valutaalapra és a Világbankra vonatkozó megállapításait.
(Folytatás a 4. oldalon)
Össztűz a belgrádi parlamentben
Szerb képviselők bizalmatlansági indítványa Panics ellen
ÚJVIDÉK - A jugoszláv válsággal foglalkozó diplomaták már Génire készülnek. Lord Owen, az EK új Jugoszlávia-megbízottja európai körútra indult, amelynek során tárgyalásokat folytat Lisszabonban, Koppenhágában, Hágában, Bonnban és Párizsban. Marrack Goulding, az ENSZ főtitkárának helyettese pedig a volt Jugoszláviát jáija, hétfőn Zágrábban tárgyalt Tudjmannal. Szarajevóba és Belgrádba is ellátogat, de nem hagyja ki a kéksisakosok által ellenőrzött övezeteket sem. Szombaton utazik Genfbe, hogy tárgyalásainak eredményéről beszámoljon a két megbízottnak:	Cirus	Vance-nek
(ENSZ) és Dávid Owennek (EK).
Jelenleg úgy tűnik, hogy a borúlátóknak lesz igazuk. Nemcsak azért, mert szüntelenül harcolnak Boszniában, mintha a konferenciát egy másik bolygón tartották volna meg, hanem azért is, mert a Kis-Jugoszlávia politikai színterén felerősödtek a támadások Panics kormányfő ellen, akire a Nyugat úgy-ahogy építhetett volna, s aki
nagyfokú együttműködési készséget mutatott. A Szerb Szocialista Párt és a Sese/j-féle Szerb Radikális Párt parlamenti csoportja hétfőn a kisjugoszláv
testület szinte csak e két párt tagjaiból áll, nem nehéz megjósolni a szavazás kimenetelét. Ha lesz szavazás. Vagy csupán nyomást gyakorolnak Panics
képviselőházban bizalmi szavazást kezdeményezett. Szerintük Panics nem tartotta tiszteletben a parlament határozatait, és nem annak álláspontjait képviselte Londonban. Három nap múlva tehát szavaz a képviselőház, s ha figyelembe vesszük, hogy a törvényhozó
(A Süddeutsche Zeitung rajza)
szakértői kormányára? Tudomására akarják hozni, bármikor megbuktatható? Lehet, hogy Milosevics akarja megmutatni Panicsnak is, a világnak is, kinek a kezében van a tényleges hatalom. Az a kérdés, szükségük van-e még rá.
(Folytatás a 3. oldalon)
HÍRELEMZÉSÜNK A tizedik csúcstalálkozóját nyitja meg Dzsakartában az el nem kötelezettek szervezete, hogy áttekintse a hidegháború utáni helyzetet, sok ország azonban belső problémáira hivatkozva alacsonyabb szinten képviselteti magát.
Fidel Castro nem megy el Dzsa-kartába, mert a kubai belső helyzet nem engedi meg a távollétét. Hasonló okból nem hagyja el Irakot Szad-dám Húszéin, Libát Moammer Kadhafi, aki pedig a legutóbbi csúcson, 1989-ben Belgrádban még ünnepelt hős volt. Belső feszültségek maraszt-ják otthon a nigériai Ibrahim Baban-gidát és az algériai Ali Kafit, de nem vesz részt a tanácskozáson Hoszni Mubarak, Egyiptom elnöke sem.
A hétfői külügyminiszteri előkészítő megbeszélés már megadta az alaphangot, s jelezte azokat a né-
zetkülönbségeket, amelyek az el nem kötelezetteket manapság megosztják. A többi között olyan ellentmondásokat kellene feloldani, hogy tagjuk az a Brunei, amelynek a szultánja a világ egyik leggazdagabb embere, s Szomália szintén közéjük tartozik, ott viszont naponta emberek százai halnak éhen. A kelet-nyugati szembenállás utáni helyzet ugyancsak bőségesen ad vitára alkalmat, hiszen sokan vallják, hogy az egyedüli nagyhatalom, az Egyesült Államok új gyarmatosítóként léphet fel. A politikai és gazdasági lobby, mondják ők, fenyegeti a fejlődők önállóságát, mások viszont visszautasítják az antiimperi-alista retorikát.
A legfontosabb témákat az aktuális feszültségek adják, s előre látható, hogy Dzsakartában is vitát robbant majd ki az Irak ellen elrendelt légi tilalom, s különbözőképpen ítélik meg
BELFÖLDÖN
A harag nem vezet sehová
6. oldal
Hatvanöt év után újra a Toldy reálban
„Árnyékmunkások”
7.	oldal
Keddi vendégünk: Oblath Gábor
8.	oldal
Görög márvány és mezőtúri tégla
10.	oldal
Autista gyermekek tanodája
11.	oldal
KÜLFÖLDÖN
Dzsakartában ma nyílik a csúcs
Az el nem kötelezettek Kis-Jugoszlávia kizárását javasolják
a RaWw-kormány szerepét az arab-izraeli béketárgyalásokon. A Szaddám Huszeinnel szemben hozott intézkedések miatt Malajzia máris bírálta Washingtont, jelezve, hogy a Kuvait elleni támadáskor jogos volt Irak megfegyelmezése, de a közel-keleti ország földarabolását már semmi sem indokolja. A szervezet más tagjai viszont úgy ítélik meg, ez az eljárás megfelel a nemzetközi normáknak.
Heves érvcsatát válthat ki a balkáni feszültség is, miután az iszlám országok azt követelik, a boszniai muzulmánokkal szemben elkövetett vétségek miatt Kis-Jugoszláviát zárják ki az el nem kötelezettek szervezetéből. Megítélésük szerint Belgrád nem képviselheti többé a harmincegy éve megfogalmazott eszményt, mások ellenben a szervezet bomlásának fognák föl a szigorú intézkedést.
(zsigovits)
Rostock
a jéghegy csúcsa
Igazmondást ígér a román ellenzék elnökjelöltje
HOLNAP
Bérházi kilátás
6. oldal
Ha kezelik
- kevesebb a szívhalál
Életünk- ahogy Mándy Iván látja
Szabó László szobrai
10. oldal