﻿Kinek
a választása?
Rendkívül borúlátóak az érdek-védelmi konföderációk vezetői. Megítélésük szerint gyakorlatilag lehetetlenség ebben az évben lebonyolítani az igencsak esedékes szakszervezeti választásokat a kormány elé éppen ma kerülő törvényjavaslat alapján, amely, állítják, semmibe veszi a múlt szombaton, az Érdekegyeztető Tanács ülésén írásban is rögzített megállapodásokat. A három tárca, a Munkaügyi, a Belügy- és az Igazságügyi Minisztérium által beterjesztett javaslatot áttanulmányozva alighanem okuk van az aggályoskodásra.
Hiába jelentették ki például többször is, hogy a munka világából nem emelhető ki önkényesen az érdekvédelem. Ha ezt megteszik, az egész mozgalmat lealacsonyítják, amúgy is szerény tekintélye tovább csökken. Magyarán, képtelenség állampolgári joggá tenni a szakszervezetekre való voksolást. A tervezet mégis ezzel számol. A hat konföderáció ennek ellenére hajlana az indítvány elfogadására, de csak ha a voksolás vegyes helyszínen, tehát lakóhelyen és munkahelyen történne. Véleményük szerint azonban a leírt lebonyolítási eljárás nem teszi lehetővé a munkahelyi szavazókörzetek kialakítását. Nincs írásban rögzítve az sem, hogy a választásokat munkanapon kell megtartani.
Az ám, mire is szavazhatnak? Konföderációra vagy szakszervezetekre? A tervezet két változatot bocsát közre, megadva a választás lehetőségét. Ami elvileg csak helyeselhető, ám mindjárt más lesz a dolgok megítélése, ha ideírjuk, hogy jelenleg hazánkban csaknem háromezer szakszervezet működik.
Gondok vannak a választások időbeli határaival is. A három tárca azt javasolja, hogy az indulók három fordulóban mérkőzzenek meg egymással. Az első választást két újabb követné, három-évenként, vagyis hat év múlva tudnánk csak meg, hogy ki nyerte meg a szavazásra jogosultak bizalmát. A konföderációk az ÉT ülésén egy fordulót tartottak szükségesnek, s hogy a nyitva maradt kérdéseket kényszertárgyalásokon kell rendezni, s ha ezek sem járnak eredménnyel, csak akkor írhatnának ki újabb fordulót. Súlyos kifogások merültek fel a választási költségekkel kapcsolatban is. A tervezet azt mondja, hogy 500 millió forint erejéig a költségvetés állja a számlát, de a további kiadások fedezetét a versenytársaknak kell előteremteniük. Éz számukra több szempontból is elfogadhatatlan. Ennek ellenére hajlandók tárgyalni az anyagi terhek megosztásáról, ha a kormány garanciát vállal arra, hogy szakszervezeti tulajdonba adja a jelenleg állami tulajdonban lévő, szakszervezeti kezelésű ingatlanokat.
A kormány nehéz helyzetben van, szorítja az idő. Ha figyelembe veszi a szakszervezetek jogosnak tűnő aggályait, és átdolgozásra visszaküldi beterjesztőihez a törvényjavaslatot, félő, hogy szeptember 30-ig nem születhet meg a választásokról és a vagyon felosztásáról szóló jogszabály, így viszont a választások ez évi megtartására sem lesz lehetőség.
S ez a mostani „lebegtetett" állapot senkinek sem szolgálhatja az érdekét. Nem szolgálja a kormányét, mert továbbra is megkaphatja a vádat, hogy szét akarja verni a szakszervezeti mozgalmat; nem jó a konföderációknak, mert kapcsolataik, amelyek már most sem nevezhetők éppen barátiaknak, tovább romlanak, de legelsősorban nem jó a munkavállalóknak. Dönteni kell.
Seregi László
Tapogatózó eszmecsere a kisebbségekről Pozsonyban
Jeszenszky feltáró jellegű tárgyalásai a szlovák kormányfő budapesti útja előtt
(Munkatársunktól)
POZSONY - Halasszuk egy héttel későbbre a választ, miután a két kormányfő tárgyalt majd erről -mondotta Jeszenszky Géza a Magyar Nemzet kérdésére, hogy tárgyalási alapnak tekinthető-e Vladimír Meciar kompromisszumos szándékot tükröző, elejtett megjegyzése Bős-Nagymaros ügyében. A szlovák kormányfő - akinek a választásokat követő első magas rangú vendége volt Pozsonyban a magyar külügyminiszter - a tárgyalások után újságírók előtt kijelentette: „talán képesek lennénk elfogadni azt az álláspontot, amelyet valamikor Antall úr fejtett ki. Annak fejében, hogy leállítsuk és megszüntessük a nagymarosi építkezést, helyezzük üzembe a bősi vízlépcsőt. A tárgyalások nagyon érdekesek lesznek.”
Jeszenszky Géza ugyanakkor utalt arra, hogy ezúttal, a másfél órás,, feltáró jellegűnek" minősített megbeszéléseken csak érintőlegesen foglalkoztak a bősi kérdéskörrel. Meciar viszont megemlítette még azt is, hogy egy olyan esetben, amikor a magyar kormánynak tartania kell magát a parlament állásfoglalásához, a szerződés megszüntetéséhez, akkor a tárgyalásokba be kell vonni a törvényhozásbeli partnereket is.
A szlovák kormányfő egy hét múlva esedékes budapesti, a választások utáni első hivatalos külföldi látogatása hosszú távra, évekre koncepciót adhat a kétoldalú viszony alakításához - állapította meg Meciar. Véleménye szerint úgy kell tárgyalni, mint
a váláson túljutott partnerek teszik, akik túl vannak már az érzelmi kitöréseken és képesek racionálisan gondolkodni. Jeszenszky Géza nem rejtette véka alá, hogy az elkövetkező napokban, hetekben, sőt években sok-sok órán keresztül kell a két ország vezetőinek tárgyalniuk ahhoz, hogy jobban megismerjék egymást. Nagyon sok mindenről kell beszélni -vélte a magyar külügyminiszter - „nem feltétlenül azért, mert nem minden kérdésben értünk egyet", hanem, mert az önállóság útjára lépő Szlovákiával nagy lehetőségeket látunk arra, hogy a viszony minden vonatkozásban elmélyüljön. Pozsonyban is szóba került a gazdasági kapcsolatok nem kielégítő volta, s az értékelésekből úgy tűnik, leginkább ez volt az a kérdéskör, amelyben a nézetek megegyeztek. Már Jeszenszky és Milán Knazko, a szlovák kormány külügyi kapcsolatainak minisztere közötti eszmecseréken is szó esett az EK-társulás, a szabadkereskedelem, a beruházásvédelcm, a határ menti együttműködés, a kettős adózás kérdéseiről.
Ugyanakkor a magyar diplomácia vezetője elmondta, hogy Meciarral tárgyaltak a két országban élő kisebbségek helyzetéről, önértékeléséről, s „e téren még további tárgyalásokra lesz szükség”. Mint leszögezte, mindenekelőtt Szlovákia polgárainak kell egymás között s a kisebbségekkel is egyetértésre jutniuk az együttműködés formájáról, kereteiről. Meciar utalt arra, hogy a tárgyalásokon a magyar fél kifejezte szándékát: kétoldalú megállapodásban is
rögzítsék a nemzetiségi kérdés kezelésének elveit. A szlovák kormányfő szerint erről Budapesten is tárgyalások lesznek, ám a szlovák fél álláspontja ,/z kérdésben több mint visszafogott". Ha Magyarország is csatlakozik az általa emlegetett pozitív példákhoz, ahol a nemzetiségi kérdés magas szinten van megoldva - folytatta Meciar -, akkor tanulmányozni fogjuk a javaslatot, s megállapodást kötünk, ám mindaddig ezt korainak tekintjük.
Jeszenszky Géza egyébként szerdán délelőtt Pozsonyban, a diplomáciai testületek klubjában előadást tartott „A magyar-szlovák kiegyezés útjai” címmel, s ebben is kijelentette, hogy a magyar külpolitika egyik legsürgetőbb feladata a szlovák-magyar kiegyezés, amelynek gokkal kevesebb az akadálya, mint azt sokszor gondolnánk”. Ennek nincsenek előfeltételei, de számos olyan kérdés van, amelyekben az egyetértés ezt a kiegyezést nagyon megkönnyítené, hangzott el a továbbiak során. Meciarral folytatott megbeszéléseit követően az újságírók kérdéseire Jeszenszky Géza elmondta, hogy előadásában olyan ebiéleti programot vázolt fel, amellyel az azonosulás valóban radikális áttörést eredményezhet a kétoldalú kapcsolatokban. Ám aligha mondható meg, hogy ezzel Szlovákiában széles körben mennyi idő múlva tudnak azonosulni. S arra a kérdésre, hogy azért benyomása van-e erről, úgy válaszolt: a benyomásom az, hogy még sok előadást kell tartani.
Lambert Gábor
Amerika mutasson irányt, Európa vállaljon felelősséget
Szenátorok szorgalmazzák a szakítást Szerbiával
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Agresszívebben kell fellépni az agresszió ellen, sürgette a volt Jugoszláviából hazatért kétpárti szenátori csoport, amely - élén a demokrata többségi vezér George Mitchell-M - keddi lapzártánk után tette közzé a Lawrence Eagleburger ügyvivő külügyminiszterhez intézett, javaslatokat tartalmazó levelét. Az agresszió nem nyerheti el jutalmát - közlik a szenátorok, s a Szerbiát büntető intézkedések első helyén a diplomáciai viszony megszakítását javasolják a Bush-kormánynak. Úgy érvelve, hogy bár Belgrád tagadja a boszniai szerbek fölötti ellenőrzését, az ismétlődő felhívások „Nagy Szerbia létrehozására” jelzik a nyilvánvaló annek-táló szándékot. Washbgtonnak továbbá „azonnali akciót” kellene kezdeményeznie a Biztonsági Tanácsban a jugoszláv ENSZ-tagság megszüntetésére, s ekként Belgrádnak az új tag-felvételi követelményként alá kellene
vetnie magát az alapokmány előírásainak. Mert Szerbia - állapítják meg a szenátorok - „folytatja agresszióját, mivel kemény szavakon és hátrányos gazdasági következményeken túlmenően nem kellett érdemi árat fizetnie érte”. Hiszen Mitchell és társai úgy látták, bár már érződik e szankciók szerbiai és montenegrói hatása, az embargórendszer korántsem megfelelő. Ezért annak „drasztikus megszo-
(C&W Syndicate) rftását’’ is szorgalmazzák, beleértve a - Jugoszláviától örökölt - amerikai egyenlő vámelbánás („legnagyobb kedvezmény elve”) megvonását, ENSZ-megfigyelők elhelyezését a határokon és a Dunán, a tranzitforgalom járműveinek leplombálását s a szankciók megsértését megakadályozó, „egybehangolt diplomáciai és gazdasági nyomást”.
(Folytatás a 3. oldalon)
Ma kezdődik a genfi értekezlet
ÚJVIDÉK - Pánik Panics miatt, állapítja meg a belgrádi Borba cikke a külföldi reagálásokat összegezve a kisjugoszláv kormányfő iránti bizalmatlansági indítványról. Ha pem is éppen pánikot (Panics neve egyébként angolul leírva pánikot jelent), de nyugtalanságot váltott ki a nemzetközi diplomáciában s Kis-Jugoszláviában is, ahol - mint a közvélemény-kutatásból kiderült - a polgárok kétharmad része támogatja az amerikai üzletemberből lett miniszterelnököt, s a húsz százalékot sem éri el a másik tábor. A nyugati politikusok, úgy látszik, csak akkor ismerték fel, hogy mennyire Panicsra építettek, amikor pozíciói meginogtak Belgrádban, s ezzel veszélybe került a londoni értekezlet eredményeinek megvalósítása.
De valóban meginogtak-e pozíciói? A nemzetközi közösség feltehetőleg nem mulasztja el Milosevicsék tudomására hozni, hogyan vélekedik erről a bizalmatlansági indítványról. Az Egyesült Államok, Oroszország és több más ország ezt már meg is tette. Ha megvonják a bizalmat Pa-nicstól, a világpolitika irányítói is furcsa helyzetbe kerülnek.
(Folytatás a 3. oldalon)
Mivel Romániában „a hatalom igazságot tenni rest”
BUKAREST - Az egy hónapja tartó parlamenti és gyakorlatilag hétfőn kezdődött elnöki választási kampány teljében, szerdai temesvári sajtóértekezletén Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke váratlan, ugyanakkor a politikai csatározásokat mindenképpen messzemenően befolyásoló döntést jelentett be. „Temesvár egykori református lelkipásztoraként - hangsúlyozta - lelkiismereti kötelességemnek érzem, hogy felemeljem szavam az ellopott forradalomért, Temesvár és 1989 decemberének összes mártírjáért, a hatalommentő posztkommunizmus és nacionalizmus azóta elítélt áldozataiért - az igazságért, a társadalmi-politikai igazságtétel érdekében” és, Jcövetelésem alátámasztására - a temesvári ellenállás szellemében - a mai napon, meghatározatlan időre, a temesvári református templomépületben éhségsztrájkba kezdek.”
Az 1989. decemberi fordulat után ünnepelt, eleinte a „román forradalom szikrájának, kirobbantójának” nevezett, majd a szélsőséges nacionalista sajtó által nemzetárulónak, kémnek, az ország egysége megbontójának kikiáltott Tőkés László döntését Si-onért s az igazságért címmel közreadott kiáltványában azzal magyarázza, hogy míg szomszédaitól eltérően Romániában vér folyt, a legbrutálisabb erőszak dühöngött, míg 1989 decemberében mindmáig
azonosítatlan tettesek a tömegbe lőttek, válogatott módszerekkel emberek százait kínozták meg, tüntettek el, végeztek ki, két és fél év után sem vonták felelősségre a gyilkosokat, mi több, az igen szellemesen „demokratúrának” nevezett új bűnpártoló rendszer azoknak szabad elvonulást enged, sőt rendre visszafogadja őket. Temesvár, Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Brassó mártírjainak vére továbbra is az égre kiált, a Mártírvárosok Ligája és az Igazságért Országos Antikommunista Szövetség (ANADA) pedig a hatalom cinizmusával találja szemben magát.
„Az államelnök - mutat rá kiáltványában Tőkés László - post mortem kitüntetéseket osztogat, sűrű tömjénfüst közepette .forradalmi’ emlékműveket avatnak - az igazság azonban várat magára. A hatalom a demokrácia színeiben tetszeleg, az úgynevezett román forradalom kérkedik - igazságot tenni azonban rest.” Sajtóértekezletén és kiáltványában emlékeztet arra, hogy a román ellenzék, a tüntető ifjúság által megfogalmazott sorskérdésekre máig sem született válasz, így kénytelen megismételni azokat: hogy lehet az, hogy Gheorghe Gomba ezredes, aki 1989 decemberében a Maros Megyei Milícia, majd a fordulat után, a marosvásárhelyi pogrom idején, amikor tucatnyi román és magyar vesztette
életét, a megyei rendőrség első embere volt, ma már vezérőrnagy és az országos rendőrkapitányság parancsnoka? Hol vannak és ki ítéli el a marosvásárhelyi RMDSZ-székház elleni támadás és a Sütő András elleni merénylet elkövetőit? Kitől kérik számon a temesvári ifjakat, a bukaresti krematóriumban elhamvasztott forradalmárokat és ki meri kérdőre vonni a brutális pusztítások és erőszakos cselekmények „hőseit” bátorító és megjutalmazó elnököt?
Az igazságtétel elmaradása és a hatalom cinkos magatartása - mondja Tőkés püspök - ma, az országos választások közeledtén is az erőszak potenciális veszélyével fenyegeti az országot, s a mérhetetlen bizalmatlanság és félelem légkörét gerjeszti a népben. És ennek kiegészítéseként - mutat rá kiáltványában - a nacionál-kommunista, áldemokratikus hatalom és rezsim egész megmaradt felépítménye és szakembergárdája gerjeszti az antiszemitizmushoz fogható idegengyűlöletet és magyarelleneséget. Merész tettével Tőkés László reméli, hogy most, a romániai parlamenti elnökválasztások előtt összeköti azt a közben szétszakított „élő láncot”, mely románokból, magyarokból, németekből, szerbekből fonódott a temesvári parókia körül 1989 decemberében - védelmére, a kommunista hatalom ellen.
Gyarmath János