﻿Nem fújnak visszavonulót a teátrumok
Az ország helyzete összeállításunk a 6. oldalon
Ma#ar Nemzet
Szombati
mellékletünkben:
A koronaőr emlékei Francia szemüvegbemutató a Fórumban A Home Box Office
Ára: 14,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. szeptember 5., LV. évfolyam, 210. szám
Legyen
a béke szigete
írta: Lőcsei
Megrendítő s elgondolkodtató látvány fogadott az első tanítási nap reggelén Budapesten, a Nagykörúton. Tizenéves gyerekek vonultak szépen, sorban, fiúk, lányok vegyesen. Ünneplőbe öltözve, csönaes viháncolással, szelíd lökdösődéssel, ahogyan ilyenkor szokás. Mögöttük a tanáraik mentek, talpig feketében, komoly méltósággal. És a menetet, végig, míg a körút egyik mellékutcájába bekanyarodtak, rendőrök vigyázták. Nem volt rájuk szükség, rajtam kívül talán senki nem is ügyelt a járőrökkel biztosított vonulásra.
A nagyvárosi nép önmaga nyüzsgésével volt elfoglalva e napon is, mint minden hétköznapi reggelen. Az én megtorpanásomat is az édesanyai aggodalom irányította inkább, és nem a hírlapírói érdeklődés: jaj, mit mondanék, jaj, hogy szoronganék, ha az én fiamat is „zsaruk" kísérnék az iskolába! Aztán fölvillant bennem ott, a villamossínek közé cövekelten, míg tekintetemmel a baljós látványt követtem, egy előző napi élmény. A Veni Sancte-ra a belvárosi kápolnába siető fiúhadat nem rendőrök, hanem szektás hittérítők vették körül, és a világvégéről károgtak nekik. A gyerekek mosolyogtak, zsebre vágták a rájuk erőltetett propa-gandaanyagöt, és mentek tovább. Csak nekem támadt rosszkedvem a világvégés riogatástól. Igaz, az a szomorúság rövidebb ideig tartott, mint a körúti, ám a kettő együtt, gyors egymásutánban igencsak meggyőzött arról, hogy hisztérikus közéletünk nem kíméli a gyermekeket sem.
Az iskolát sem. Alap-, közép-és felsőfokú tanintézeteinkbe már megint (vagy még mindig?) betüremkedik a politika a maga botrányaival, fondorlataival, ellentmondásaival és idegtépő akcióival, és nincs elég erő s igyekezet kiparancsolni azok közül a falak közül, amelyeknek pedig a béke biztonságos szigeteit kelí(ene) körülzárniuk. A sok nagypolitikai huzavona azonban nem kerüli ki az oktatást, és az évtizedeken át gyötört, alázott és kisemmizett pedagógustársadalomban nincs elég erő s határozottság, hogy szakmai s egzisztenciális gondjait, reményeit, vágyait vagy megcsalatkozásait kí-vülrekessze a tantermeken.
Politikai vitakörökké alakulnak nemegyszer az elemi iskolák környezettanórái, a felsőbb osztályosok földrajz-, történelemleckéi, az egyetemi előadások és a szemináriumi csoportfoglalkozások. A gyermek, a fiatal - nem hibáztatható ezért -persze szívesen blicceli el a dolgozatírást egy kis közéleti szópárbaj kedvéért, sőt korteskedni is kész egyik vagy másik párt, eszmecsoport mellett, ha ennek fejében jobb jegyet remél politikailag látványosan elkötelezett szellemi feljebbvalóitól. Előfordul az is , hogy a tanár házi feladatként adja kí a tanulóknak az agi-tációt egyik vagy másik nevezetes (vagy még neve nincs) személyiség és eszmei csoportosulás mellett. Röplapokat osztani, tömeggyűléseken „csápolni" persze mindig könnyebb, mint memoritert tanulni, példákat megoldani, könyvtárba járni. így azután az iskolában kapott biztatás: legyél fiam közéleti, sohasem hatástalan. Nem úgy, mint ha arra nógatja növendékét a tanár, tanulja meg a Szózatot vagy Észak-, Közép- és Dél-Ame-rika hegy- és vízrajzát.
Két éve, a rendszerváltozás
Gabriella
kezdetén arról robbant ki rettenetes erővel a csetepaté, vaion világnézetileg elkötelezett ísko-lákra van-e szüksége hazánknak, vagy világnézeti szempontból közömbösekre? Emlékszem, a Magyar Nemzet olvasói tájékoztatására Nyíri Tamás professzor elmondta, hogy ha az alsó- és középfokú oktatásban a világnézetileg közömbös oktatás honosodik meg, akkor tovább termelődnek a nihilista nemzedékek.
Arról azonban sem akkor, sem azóta nem folyt eszmecsere, vajon politikailag elkötelezett vagy politikailag közömbös tanodák ícellenek-e az országnak. Hogy e kettő - világnézet és politika - nem ugyanaz, menet közben megfeledkezett itt mindenki. Miközben a már a szabadság idején megrendelt, megfogalmazott és kiadott tankönyvek az eszmei tisztesség és a tárgyilagosság szellemében tanítanak, a majdnem kész oktatási törvények a tanulóifjúságnak is biztosítják a lelkiismereti szabadságot, eszmei hovatartozásának vállalását az iskolákban is, a politika vadul han-cúrozik az oktatásnak szinte minden szintjén. Iskolakapukon kívül és belül egyaránt. Verekedések és kiközösítések manapság nem csak amiatt zajlanak a diákok között, hogy ki melyik focicsapatnak szurkol, ae azért is, hogy ki melyik miniszter, párt, nyilatkozat híve vagy ellenzője.
Törvénnyel kellene vajon megteremteni az apolitikus iskolát? - tűnődöm kétségbeesetten, ha az egymásra acsarkodó, a felnőttfélelmekkel és felnőtt-előítéletekkel megnyomorított gyereknépet látom. Természetesen tudom a választ saját, rosszkedv szülte kérdésemre: a törvény nem teremt békét ott, ahol a felnőtt bölcsességnek, belátásnak, józanságnak kellene átvenni az irányítást.
Jézusról - akiről, függetlenül attól, hogy Isten vagy ember fiának vallja-e valaki, egységesen szokta volt megállapítani a világ, hogy a végtelen szeretet és a megbocsátás megtestesítője volt - három szerző, Máté, Márk és Lukács is elmondja az Újszövetségben azt az egyetlen esetet, amikor nem a bocsánat szavait ajánlotta a vétkesnek: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkozta-tónak! Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül." Manapság nem csupán a szemérmetlenség számít bot-ránkoztatónak, a kicsinyek bűnre csábításának, noha ez is fenyegeti úton, útfélen gyermekeinket. De botrány és botránkoz-tató a politikai gyűlölködés, értetlenség, megtévesztés és szó-facsarás is, mérgezően hat az ifjúság lelkére, szellemére, elkor-csosítja fejlődését, megkeseríti s boldogtalanná teszi a legszebb éveit. Vajon nem kellene-e malomkő után néznie mindazoknak, akik az iskolák közé is beengedik a politikai élet lélekmérgező „zamatát"? És vajon volna-e elegendő malomkő e földrészen, ha minden egyes, gyerek-közösséget, ifjúsági csoportot megbotránkoztató személynek postázni kívánna egyet-egyet a társadalom így tanévkezdéskor, gyöngéd, biblikus figyelmeztetés gyanánt, a békés és az egészséges jövő érdekében?
Panicsot éltette a tömeg a belgrádi parlament előtt
ÚJVIDÉK - A kis-jugoszláv parlament kedvezően értékelte a jugoszláv delegáció Londonban kifejtett munkáját. A parlament Polgárok Tanácsában 80 képviselő sikeresnek minősítette a delegáció tevékenységét, 32 ellene szavazott. A Köztársaság Tanácsában a szavazás kimenetele: 30 igen, egy nem.
Ezt megelőzően Dobrica Csoszics államelnök és Milán Panics beszélt a parlamentben. Csoszics kijelentette, hogy a vállalt feladatok egy része „ütközik nemzeti érzelmeinkkel”, más része pedig „nincs összhangban nemzeti érdekeinkkel”. Az állami érdeknek azonban az érzelmek fölött kell állnia, és az áldozatokat is vállalni kell. „Aki nem érti meg, hogy ez most megmaradásunk órája, és aki nem hajlandó alávetni magát ennek az érdeknek, nincs mit keresnie az ország politikájában” - mondta Csoszics.
Hasonló értelemben beszélt Panics kormányfő is.,,Aki nem a londoni értekezlet szellemében munkálkodik, igen közel van a politikai ténykedésének végéhez.” Panics a szövetségi kormány és a parlament feladatát abban jelölte ki, hogy a Londonban vállalt feladatoknak eleget tegyen. Panics támogatására néhány ezer polgár gyűlt össze Belg-rádban a parlament előtt. Éltették a kormányfőt, Várady Tibor igazságügy-minisztert megtapsolták. Az egybegyűlteket Seselj csetnik vajda csőcseléknek minősítette. Péntek este valamivel nyolc óra előtt folytatódott a parlamenti ülés, napirendre került a Panics és kabinetjével szembeni bizalmatlansági indítvány. Lapzárta előtt Seselj bejelentette, hogy pártja továbbra is követeli Panics lemondását. A bizalmi szavazásra lapzártáig nem került sor.
Az olasz segélyszállító repülő - amely csütörtökön zuhant le Szarajevótól nyugatra, Konjic város közelében - még a levegőben felrobbant, közölte Zágrábban Peter Kessler, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának sajtószóvivője.
(Folytatás a 3. oldalon)
A szarajevói keresztény temetőben
(MTI külföldi képszolgálat)
Szóvivői tájékoztató a szociális intézkedésekről
Két változatban terjesztik be a magzatvédelmi törvényt
A kormány két változatban terjeszti a parlament elé a magzatvédelmi törvényt, amelynek keretében a terhességmegszakításokat is szabályozzák. Az A változat egészségügyi okokra hivatkozással tenné lehetővé az abortuszt, illetve akkor, ha a terhesség bűncselekmény következménye. A B variáns ennél engedékenyebb, azaz egyéb esetekben is engedélyezi a művi vetélést. A jövőben megszűnik az anyasági segély, helyébe a várandóssági pótlék lép - jelentette be dr. Surján László népjóléti miniszter a pénteki kormányszóvivői tájékoztatón.
A tárcavezető hangsúlyozta: nem új Ratkó-törvény bevezetéséről van szó, a kormány mindkét tervezet elkészítésekor abból indult ki, hogy a fogantatással kezdődő magzati életet fokozottan kell védeni. Ugyancsak alapelve mindkét előterjesztésnek az az álláspont, hogy az abortusz n lehet születésszabályozási vagy népesedéspolitikai eszköz. A két változat az abortuszról vallott konzervatív, illetve liberális felfogáshoz igazodik. Előbbi esetben csupán akkor lenne mód művi vetélésre, ha az anya élete veszélyeztetett, ha a magzat genetikai rendellenességet
mutat, illetve ha a terhesség bűncselekmény miatt következett be. A B variáns szerint „válsághelyzetekben” is mód van az abortuszra. Ez utóbbi fogalom mibenlétét a törvény a következőkben határozza meg: válsághelyzetről akkor lehet beszélni, ha az anya számára a terhesség testilelki megrendülést vagy társadalmi ellehetetlenülést okoz, s ezáltal veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését.
A Népjóléti Minisztérium tanácsadó szolgálat felállítását tervezi a terhességmegszakítást kérő nők számára. A tervezet kötelezően írja elő a tanácsadónál történt jelentkezés és a művi beavatkozás közötti háromnapos várakozási időt. A miniszter rámutatott, hogy az előterjesztés szerint nem lesz semmiféle eljárási procedúra, a tanácsadás elsősorban mentálhigiénés beszélgetést jelentene pszichológusokkal. Ez esetben a döntési felelősség az anyáé. Hozzátette: a terhesség 12. hetéig lehetne végrehajtani a művi megszakításokat, ám bizonyos esetekben -például súlyos genetikai ártalom esetén - a 18. hétig is lehetőség lenne erre.
(Folytatás a 4. oldalon)
Duna Kör: A bősi vízlépcső ügyében nem lehetséges kompromisszum
Késő estig tartott és közös állás-foglalás elfogadásával ért véget csütörtökön a Kossuth Klubban az a megbeszélés, amelyre a Duna Kör hívta egybe mindazokat, akik évek óta tiltakoznak a bős-nagymarosi vízlépcső felépítése ellen. A találkozónak az adott időszerűséget, hogy közeledik a Duna elterelésének a szlovák fél által bejelentett időpontja és ezzel párhuzamosan itthon is felerősödtek azok a hangok, amelyek -úgymond - a C változat ellenében a dunakiliti duzzasztást, ezzel együtt pedig a vízerőmű eredeti tervek szerinti megvalósítását szorgalmazzák. Teszik pedig mindezt egy ország-gyűlési határozat ellenében és azt követően, hogy a magyar kormány megszüntette a vízlépcsőről szóló államközi szerződést.
Rövid bevezetőjében Vargha János, a Duna Kör egyik vezetője arra figyelmeztetett, hogy a konfliktus nem a két ország között van, amint azt az építkezésben érdekeltek beállítani szeretnék, hanem a betonlobbyk és az emberek között, akik szabad állapotá-
ban szeretnék megőrizni azt a folyót, amely Európában az emberi és a politikai szabadságjogok szimbóluma. Ezt követően elemezte a máig kialakult helyzetet, amelyben nagymértékben az is közrejátszott, hogy egyes kormányhivatalnokok és állami szervek indokolatlanul halogatták a parlamenti határozat végrehajtását. A neves környezetvédő kifejtette, Bős ügyében nem lehetséges műszaki kompromisszum, nemcsak azért, mert nincs olyan megoldás, amely a károkat lényegesen csökkentené és ugyanakkor gazdaságilag indokolt lenne, hanem azért sem, mert ha a vízlépcsőt bármi módon üzembe helyeznék, előbb-utóbb fel kéne építeni a nagymarosi és a többi - egyébként a vízügy által már tervezett - dunai gátat is.
Vargha János a továbbiakban kifejtette, hogy a Külügyminisztérium helyettes államtitkárának minapi elhangzott nyilatkozatával ellentétben a C változat igenis megtámadható mind a hágai Nemzetközi Bíróságon, mind a Duna Bizottságban. A felszólalók, köztük Csoóri Sándor, Illés
Zoltán, Makovecz Imre, Somogyi József radikálisabb intézkedéseket és határozottabb kormánypolitikát sürgettek a Duna érdekében. A tanácskozás végeztével a jelenlevők állás-foglalást írtak alá, amelyben leszögezték, hogy a C változat megvalósítása sérti Magyarország területi integritását. A Duna bármilyen és bárki által történő elterelését a természet és az emberiség elleni agressziónak tartják. Felszólítják a magyar kormányt, tegyen meg mindent az Országgyűlés vízlépcsőellenes határozatának érvényesítéséért, az okozott károk helyreállításáért, és felkérik a Duna-medence népeit, valamint a nemzetközi közvéleményt, hogy támogassa törekvésüket a természeti értékek megőrzésére és helyreállítására, a térség békéjének megőrzésére. A résztvevők végül megállapodtak abban, hogy Meciar szlovák kormányfő budapesti látogatásának idejére tüntetést szerveznek a vízlépcső ellen, s erről a témáról szombaton újabb megbeszélést tartanak.
(s. m.)
MA
BELFÖLDÖN
MAGYARSÁG
AZ
EZREDFORDULÓN
Ormos Mária
A folyók hangjáról
5. oldal
Drágul a hús leve is
9. oldal
Móricz Zsigmond emlékezete
10-11. oldal
KÜLFÖLDÖN
Maastricht-kampány
Franciaországban
2.	oldal
Sütő András előadása Washingtonban
3.	oldal
Hét évre ítélték Todor Zsivkovot
3. oldal
A Szolidaritás szertefoszlott mítosza
8. oldal