﻿ügyfélszolgálati irodánk megnyílt az Erzsébet körút 6. szám alatt
Ára: 14,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	SZOMBAT, 1992. szeptember 12., LV. évfolyam, 216. szám
Mi, ittragadta
Irta: Zsolt Róbert
Bosznia-Hercegovinában az ENSZ és az Európai Közösség közvetítőinek tárgyalásai ellenére sem szünetelnek a harcok. A képen látható Cyrus Vance, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja pénteken már Belgrádban Kis-Jugoszlávia vezetőivel folytatott tárgyalásokat, de előtte Szarajevóban tájékozódott a boszniai helyzetről. (Esemény-összefoglalónk a 3. oldalon)
(MTI külföldi képszolgálatj
A pénzügyi vezetés készül a washingtoni tanácskozásokra
Módosítás előtt a költségvetés
Igen, kérem, itt ragadtunk. Majd tízmilliónyion léptünk ide a sötét, az átkos múltból. A hároméveseket és annál fiatalabbakat kivéve mi mindannyian a bomlasztó levegőben születtünk, ezt szívtuk magunkba. Fertőztek bennünket. Abban a bizonyos rendszerben nevelkedtünk, ott oltották belénk a marxizmus tanait az iskolában, az egyetemen, tetszett, nem tetszett, szolgáltuk a rendszert a munkapad, az íróasztal mellett. Hacsak nem senyvedtünk negyven esztendőn át börtönben, bizonyos értelemben haszonélvezők voltunk, hiszen ösztöndíjat, fizetést vettünk fel a pártállam valamelyik szervezetétől. Itt, ebben az országban teremtődtek meg az életfeltételeink, itt nőttünk fel és lett belőlünk ember. Kiből milyen.
így aztán bármikor, bármelyikünk arcába vághatják ma, hogy itt ragadtunk a múltból -mert hiszen valóban itt ragadtunk. Nem tehetünk róla: itt a hazánk, ide születtünk. Magyarok vagyunk. Nekünk a sors világháborút juttatott. Szá-lasit, Rákosit, Kádárt; nyilas és kommunista egyformán pusztította országunkat. S most végre elvonult fejünk fölül a vész, de az újabbat mi magunk hozzuk magunkra. Ha régebben nem tudtunk megbékélni az uralommal, most egymással nem tudunk kiegyezni. Az ország egyik fele vádolja a másikat. A vádlottra címkéket ragasztanak: kommunistabérenc, a múlt rendszer kiszolgálója, a bolsevik hatalom átmentője. A fél ország nyög e vád alatt. Aztán megszólal a vádlott - vagyis az ország másik fele. S ugyanezeket elmondja a vádlóról. Teheti. Mert hisz aki itt élt, itt él, az a múltból lépett elő.
Hogy vannak fokozatok? Hát persze. De mekkorák! A nagyvállalati bérelszámolót mégsem lehet egy kalap alá venni Péter Gáborral, vagy a ma miniszterét Korom Mihállyal, Biszkuval, Gáspárral, Czinegével, Németh Károllyal, Papp Jánossal... Nem lehet egy napon említeni az elkötelezett kommunistát vagy az opportunizmusból, érdekből párttaggá vált embert, a rendszer ellen bátran fellépő, sokat kockáztató ellenállót. De mégis, mindany-nyian itt vettük fel a megélhetéshez szükséges kisebb vagy nagyobb bért. Ócska kis haszon volt ez, persze, de nem haltunk éhen. Ettünk paprikás krumplit, volt, aki kaviárt, vásárolhattunk cipőt, ruhát, televíziót, talán autót, nyaralót is.
De miért bűn ez?! Mi mást tehetett volna a magyar? Élni és megélni kellett. Fel akartuk nevelni a gyerekeinket, el akartuk kerülni a nyomort. S ennek érdekében mást nem tehettünk, csak dolgoztunk. Nem azt néztük, hogy kinek dolgozunk, hanem azt, hogy éljünk, megéljünk, a munkánkból jut-e nekünk valami kevés haszon. Végeztük, amit ránk szabott a sors. A legkiválóbbjaink fölfölemelték a szavukat a rendszer ellen, tiltakoztak, hadakoztak, kockázatokat-áldozatokat vállaltak - de ők vajmi kevesen voltak. (Még annál is keveseb-
ben, mint amennyiről ma hallunk gyakori önvallomásokban.) Mi meg, sok-sok milliónyian, ki tisztán, becsületesen, ki megalkudva, a rendszer iránti hűségét fitogtatva küszködtünk a hétköznapokon.
S most bűnhődjünk ezért? Ha éppen valaki úgy akarja, ránk sütheti a bélyeget: itt ragadtunk a múltból, magunkon viseljük a régi rendszer minden bélyegét? Mondják ezt ugyanazok, akik velünk együtt éíték, szenvedték vagy élvezték a közeli és régebbi múlt éveit. Bagoly mondja a verébnek, vagy a másik bagolynak... ugye, ismerős a szólás?
Bűnös nép lennénk? Szó sincs róla! Rákosi igyekezett annak idején az egész népet bűnössé nyilvánítani amiatt, hogy Magyarország a hitleri fasizmus szolgálatába állt. Körülbelül olyan szívvel szolgálta a magyar a nácizmust, mint a kommunizmust. Voltak köztünk nácik és voltak kommunisták. De senki sem merészelheti a népet elmarasztalni! Még akkor sem, ha május elsejéken ezrek és tízezrek cipelték a rendszert és a nagy Szovjetuniót éltető transzparenseket, s ha csaknem egymillió ember lépett be a kommunista pártba.
Nem, a nép nem bűnös! Igenis élnek köztünk bűnösök, akiknek nemcsak gazdasági bajok, hanem emberéletek is száradnak a leikükön. Viszont szép lenne, ha végre lekerülne a napirendről a piti kisiklások felhánytorgatása! Mert lassan-lassan elviselhetetlenné válik, hogy ha ma valakinek nem tetszik a képe, ha más véleményt vall, pláne hangoztat, mintami a miénk, abban a pillanatban a kommunizmus kiszolgálójává, a múlt rendszer itt ragadt hívévé kiáltjuk.
Vallom, hogy a súlyos bűnöket, az embertelenségeket nem szabad és nem is lehet elfeledni. De könyörgöm, most már nézzünk végre előre. Nekem az tetszik, ahogyan Spanyolországban lezárták a múltat. Nem azt tartották lényegesnek, mit tett előzőleg az illető, hanem azt, hogy mit tesz. Franco hívéből válhatott akár nagykövet is, ha pedig valakit félreállítottak, azt nem azért tették, mert éltette a diktátort, hanem mert tehetségtelennek, értéktelennek bizonyult.
Minálunk is eltelt már három esztendő a rendszerváltás óta. Végre el kell jutnunk oda, hogy a jelen tettei alapján alkossanak ítéletet mindenkiről. Hacsak nem embertipró, gyalázatos bűnösről van szó: akkor feledjük el a múltat. A régi tettek fel-nánytorgatásával egy ország nem juthat előbbre! A múlt örökös felidézgetése félelmet kelt, visszahúz, gátlást okoz, akadályozza a cselekvő- és kezdeményezőkészséget. Mert minduntalan tartani kell attól, hogy az ember fejéhez vágják: ugye most feledtetni akarod a párttagságodat, vagy éppen azt, mit harsogtál a gyűlésen... Nem, ez nem vezet sehová; főleg oda nem, ahová el szeretnénk jutni valamennyien, mi, magyarok, tízmilliónyian -„ittragadtak".
Jó hírként közölték tegnap a Pénzügyminisztérium sajtótájékoztatóján, hogy augusztusban csupán 1,2 milliárd forinttal nőtt a költségvetés hiánya a megelőző hónaphoz képest. Az értékpapír-állomány 20 milliárd forinttal lett magasabb, ugyanakkor a forgóalap-pozíciók javultak. Októberben várható a következő államkötvény-kibocsátás, de feltehetőleg újabbra is sor kerül az idén. A diszkont kincstárjegyek átlaghozama 2-3 százalékkal csökkent augusztusban, ami jó a költségvetésnek.
A deficit növekedésének lassulására vonatkozó adatokból persze nem lehet messzemenő következtetést levonni, hiszen például az államadósság szeptember végi - ez mindig negyedévenként történik - törlesztése jócskán módosít majd a számokon, így a kormánynak semmi oka nincs arra, hogy felülvizsgálja korábban nyilvánosságra hozott előrejelzéseit az év végi költségvetési hiány nagyságáról.
Kupa Mihály pénzügyminiszter a szlovák kollégájával folytatott tárgyalásait szakította meg rövid időre a sajtótájékoztatón, ahol egyébként beszámolt arról, hogy folyamatosan készül a jövő évi állami, illetve társadalombiztosítási költségvetés. Jövő pénteken
TEMESVÁR - Abban a reményben, hegy hozzájárulhatok a választási kampány békés légköréhez, felfüggesztem az éhségsztrájkot - mondta temesvári sajtóértekezletén pénteken délelőtt Tőkés László püspök. Akciója hivatalosan pénteken este úrvacsoravétellel fejeződött be. Délelőtti tájékoztatója után válaszolt a Magyar Nemzet kérdéseire.
-	Püspök úr, kérem, vonja meg e tíz nap mérlegét. Mi az, amire számított, és mi volt meglepetés az ön számára?
-	Számítottam minden gyalázko-dásra és vádaskodásra, viszont egyáltalán nem számítottam arra, hogy olyan zavart kelt éhségsztrájkom a jó-akaratú, nem ellenséges ellenzéki körökben. Ez mutatja meg, hogy mennyire egyeduralkodóvá vált a választás erőtere, minden politikai, közéleti, társadalmi megnyilatkozást csak a közeli választások összefüggésében tudnak szemlélni. Ez pedig azzal jár
utaznak a magyar pénzügyi vezetők Washingtonba, ahol folytatják tárgyalásaikat a két pénzügyi intézmény közgyűlésével párhuzamosan a Valutaalappal és a Világbankkal. A pótköltségvetésről - egész pontosan: az idei költségvetési törvény ntódosításáról csütörtökön tárgyal a kormány, utána kerül a parlament elé. Leszögezte, hogy a gazdaságpolitikában jövőre hangsúlyváltást lehet elérni, továbbra is fontos persze az inflációelleni harc, a külső egyensúly biztosítása, de ehhez már nem kellenek olyan hatalmas erőfeszítések, mint az eddigi időszakban.
A külső egyensúly könnyedén fenntartható, dacára annak, hogy az IMF-től nem kapta meg az ország az esedékessé vált hitellehívási lehetőséget. Az inflációt kordában lehet tartani a kétkulcsos áfa bevezetése mellett is. Természetesen ahhoz, hogy egy enyhe növekedés megcélozható legyen, szükség van az infrastrukturális beruházások megindítására, a külföldi tőkebeáramlás szinten maradására, látványosabb privatizációs eredményekre és a mostanihoz hasonló külgazdasági teljesítményre.
Figyelmeztetett a miniszter, hogy az IMF-fel való tárgyalások soha nem szakadtak meg, legfeljebb nem jutott
együtt, hogy a választások minden jó ügyet kompromittálhatnak. Arra ébredtem rá, hogy egy olyan ügy, amivel az egész román társadalom azonosulhat, leszámítva az érdekátmentő csoportokat, már-már elvérezni látszott a gyűlöletben és az értetlenségben. Az első napokban éreztem, hogy a szélsőségesek gyaláznak, a kormánypártiak szidnak, az ellenzék pedig elhatárolja magát tőlem. Hál’ Istennek, e fázison eléggé hamar túlléptünk, mert felerősödött Temesvár hangja, ami a itteni környezetben oly tettenérhető: zarándoklások, nyitott templomajtó, aláírások, látogatások, imák formájában, és végül is magukhoz tértek azok is, akik az elején zavarba estek: a Demokratikus Konvenció országos szinten is megnyilatkozott, aztán egyre szaporodtak azok a jelentékeny hangok is, melyek erkölcsi mivoltában értékelték az ügyet. Gondolok itt Doina Cornea levelére, vagy Comeliu Copusu vagy Mircea Dinescu nyilatkozatára.
(Folytatás a 2. oldalon)
eredményre a két fél. Az eszme- és adatcserék során egyébként nem a Valutaalap kért hároméves költségvetési és stabilizálási programot, ezt maga a miniszter ajánlotta fel. Hozzáfűzte egyébként, hogy az államháztartási reform nem valósítható meg két év alatt, de meg kell csinálni. A folytatódó tárgyalásokon a kormányzatnak az a határozott véleménye, hogy a gazdasági és társadalompolitikai program semmiképpen se eredményezzen visszaesést, a lakossági terhek növekedését.
A jövő évi költségvetésnél továbbra is 180-185 milliárdos, a társadalombiztosításnál pedig 40 milliárdos, a miniszter szerint elviselhető és finanszírozható hiánnyal számol a pénzügyi vezetés. A kormánynak nem feltétlenül az adott esetben lehívható százmillió dolláros hitelekre van szüksége, hanem komoly érdek fűződik a Valutaalappal való rendezett viszonyhoz, tartós kapcsolathoz, tekintettel arra, hogy ez a világ pénzügyi gazdasági fejlődését meghatározó nemzetközi szervezet. Ráadásul nem egyértelműen diktáló, tekintettel arra, hogy a közgyűlésen mindenkinek van szavazata, és a magyar résztvevők hallatni is fogják hangjukat.
(muzslai)
Kormányközlemény a Meciar-látogatásról
A Miniszterelnöki Hivatal sajtó-közleményt juttatott el az MTI-hez pénteken, a bősi vízlépcsővel kapcsolatos egyes kérdésekről, valamint a magyar-szlovák kormányfői megállapodásról.
„Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök budapesti látogatását értékelve csütörtökön egyebek között kijelentette, hogy a bősi vízlépcső ügye nem kerül a hágai Nemzetközi Bíróság elé, mert Cseh-Szlovákiának és Magyarországnak először el kellene ismernie a testület döntési illetékességét. Az elhangzottakkal kapcsolatban a magyar kormány szükségesnek tartja hangsúlyozni: A magyar álláspont szerint az 1977. évi államközi szerződés ez év májusában megszűnt, a bősi vízlépcső egyoldalú üzembe helyezését célzó C változat megvalósítása pedig súlyosan sérti a nemzetközi jogot. Ezért a magyar kormány kezdeményezi, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság mindenekelőtt e két kérdésben foglaljon állást. A Nemzetközi Bíróság munkájával párhuzamosan a háromoldalú szakértői bizottság a bősi vízlépcső üzembe helyezése által felidézett ökológiai kockázatokat vizsgálná.
MA
BELFÖLDÖN
Hankiss levele Kónya Imrének
4.	oldal
MAGYARSÁG AZEZREDFORDULÓN
Habsburg Ottó:
A szent korona népe
5.	oldal
Védtelen természet?
Az ország helyzete című összeállításunk a 6. oldalon
Andrásfalvy Bertalan előadása a Keresztény-Zsidó Társaság ülésén
11. oldal
KÜLFÖLDÖN
Lengyelország
és a Nyugat
3. oldal
Nemzetközi magazinunkban: Erzsébet császárné újra Bécsben Dzsingisz kán már nem tabu Maradandó Marilyn-mánia
8. oldal
HÉTFŐN
A föld nem vár,
vetni kéne
7. oldal
Mit szabad egy szabad országban?
7. oldal
Hétfői mellékletünk, a
Gl M»WNhbK| i
AZDASAfj
tartalmából:
Két év álomországban -Buenos Airesben született magyar üzletember itthoni tapasztalatai Bácskai Tamás rovata: Beszéljük meg a hiánytalan költségvetés szükségességét és lehetetlenségét Kipróbáltuk: Hyundai Pony 1,5 A Boom magazin vendégoldalán:
A nyelveket még rosszul is érdemes tudni
Tőkés László felfüggesztette éhségsztrájkját
A püspök nyilatkozata lapunknak