﻿Pénzkereskedők
Még az elmúlt év végén - amikor az infláció tartós csökkenésének biztos jelei mutatkoztak - a Magyar Nemzeti Bank szakemberei felhívták a kereskedelmi bankok figyelmét: a pénz romlásának lassúbbodásával párhuzamosan csökkenteni kellene kamataikat is. A szó elszállt, az infláció üteme tovább mérséklődött, így aztán többletpénzek jöttek létre a bank-rendszerben, ami hitelezési válsággá mélyült. Nem véletlen, hogy napjainkban időről időre kampányszerű kamatcsökkentésről számol be a sajtó.
Az MNB természetesen nemcsak az inflációt kifejező számok között bogarászva óvott a mozdulatlanságtól, hanem figyelemé vette a pénzromlás mellett a gazdasági folyamatokat is.
A bankok ugyanis pénzt adnak el és pénzt vesznek. Mint „pénzkereskedőknek" rövid távon nem annyira az infláció az ősi ellenségük, hanem sokkal inkább a kereslethiány, amikor nem tudják eladni portékájukat, a pénzt és így a vételárat, a kamatot sem tudják kifizetni annak, akitől a pénzt megvették.
Márpedig a bankok jól bevásároltak, hiszen jórészt a munka-nélküliségtől való félelem és a létbizonytalanság növekedése továbbra is takarékoskodásra ösztönzi a lakosságot. Ennek köszönhetően július végére a pénzintézeteknél felhalmozott lakossági megtakarítások összege 720 milliárd forintra dagadt. Ugyanakkor a bankok forrásai után kötelezően képzett tartalékaira fizetett kamatot az MNB - amúgy szintén a piaci kihívásoknak engedelmes-kedve - ló százalékról 4 százalékra mérsékelte. Vagyis a kereskedelmi bankok minden egyes forintból 16 fillére csak 4 százalékos kamatot kapnak, és így jórészt a maradék 84 fillérből kellett ki-gazdálkodnuk a betétek után kifizetendő kamatot, a hitelezési kockázat árát, saját költségeit és -nyereségorientált gazdálkodó révén - nyereségét is. A bankok tehát könnyen, de drágán juthattak forrásokhoz.
Ezzel szemben a pénz kihelyezése jelentősen megnehezedett. Egyre jobban szűkült a hitelképes vállalatok köre. Eközben csökkent a hitelek utáni kereslet is, hiszen a termelői áremelkedés jóval alatta maradt - az amúgy a jóval inkább reflektorfényen lévő - fogyasztói áremelkedésnek. Ezzel magyarázható, hogy még a jól működő vállalatok közül is csak egyre kevesebben tudták kitermelni az aktuális piaci hitelkamatokat.
Eközben az alternatív kihelyezési lehetőségként értelemszerűen adódó - legbiztonságosabb és a legnagyobb hozamot ígérő - állampapírok hozama is drasztikusan csökkent.
Nem volt mit tenni, a kereskedelmi bankoknak mérsékelni kellett kamataikat. Az pedig érthető, hogy a betétekét nagyobb mértékben, mint a hitelekét. A megnövekedett hitelezési kockázatot valahol mégiscsak érvényesíteni kell.
S bár tartózkodunk mindenféle hurráoptimizmustól, reménykedhetünk abban, hogy ha lassan is, de nap nap után közelebb kerülünk ahnoz a kamatszinlhez, ahol biztonságosan és sikeresen hitelhez lehet juttatni a hazai termelőket, és oltani lehet a tőkehiánytól kiszáradt torkú gazdaság tőke-szomját.
A kérdés csak az, hogyan viselkedik a jövőben a pénzpiac nagy „iszákosa", a központi költségvetés, vagyis meddig késlekedik a kiadási oldalt hizlaló nagy elosztási rendszerek reformja.
Alkonyi László
Parlamenti vita a kormány két évéről
A magyar nép európai módon viseli az átalakulással járó nehézségeket
(Munkatársunktól)
A vita megkezdése előtt az ügyrendi bizottság úgy foglalt állást, hogy a kormány beszámolójáról az Országgyűlés nem köteles szavazni. A nagy érdeklődéssel várt felszólalások sorát Antall József nyitotta meg. A miniszterelnök elmondta: a kormány részletes beszámolóját a képviselők megkapták, a nagyközönség pedig a Félúton című könyvben olvashatja el. A mai nap értelme az, hogy bemutassuk, milyen körülmények között, milyen eredményeket értünk el, s hol nem tudtuk teljesíteni céljainkat - mondotta Antall József -, az ellenzék pedig azon túl, hogy rámutat a hibákra, adja meg a jobb megoldás receptjét is. Reményét fejezte ki, hogy a beszámolót és a kritikát követően az ország érdekében jobb eredmények születnek. Antall József hangsúlyozta: a politikusok felelőssége, hogy óvakodjanak a politikai piromániától, mert ez bármely
oldalon az indulatok felkorbácsolásával katasztrófába viheti a világot. Nem ígértünk könnyű átalakulást -hangoztatta kormányfő. A kommunista diktatúra helyén létrehozandó szociális piacgazdaság megteremtését minden követhető modell nélkül kellett megkezdeni. Az Országgyűlés rekordot javított a törvényalkotásban. A beterjesztett javaslatok nem hibátlanok, kompromisszumkereső politikát jeleznek.
Magyarország külpolitikáját nemzetközileg elismertnek, visszafogottnak, az európai normáknak megfelelőnek nevezte, és sajnálkozását fejezte ki, hogy amikor hazánk kezdemé-nyezően lépett fel például a délszláv válság ügyében, a nagyhatalmak kormányai későn döbbentek rá a helyzet súlyosságára. Magyarország élen járt a volt szovjet utódállamokkal való kapcsolatépítésben, nem igaz, hogy elrontottuk a magyar-szovjet kapcsolatokat.
Magyarország sem kerülhette el a világgazdasági recessziót, nem szabad csodálkozni azon, hogy ez súlyosan érinti az átalakuló országot. A térség leggyorsabb privatizációja nálunk zajlik - hangsúlyozta a kormányfő.
A miniszterelnöki beszéd gazdasági helyzetet elemző része közben Szabad György az időkeret lejártára figyelmeztetett, s Antall József átadta a szót a további hozzászólóknak. Kónya Imre, az MDF vezérszónoka kijelentette: a kormány teljesítette feladatát, s a hasonló helyzetű országok közül legmesszebbre jutott el a rendszerváltozásban. Ideális esetben sem lehet négy év alatt véghez vinni a gazdasági átalakítást, a morális változásokhoz pedig több évtized szükséges. A történelmi igazságtétel nélkül a társadalmi megbékélés nehezen képzelhető el.
Tölgyessy Péter (SZDSZ) úgy vélte, a kormány nem a gazdasági
átalakulás, hanem hanyatlás, nem a szabadság, hanem a hatalmi perlekedés, nem az európai értékek, hanem a Balkán felé sodródás, nem a nép, hanem a népszerűtlenség kormánya. Ezután részletesen bírálta a kormány tevékenységét, s kijelentette: a kormány csak az ország nemzetközi gazdasági kapcsolataiban ért el eredményeket. A kormányzati munka hibáiért felelősök megnevezését sürgette, de megjegyezte: lényegesen jobban működő kormány sem produkált volna sokkal kedvezőbb mutatókat. Új kormány-ellenzéki viszonyt és közös munkát sürgetett.
A Független Kisgazdapárt részéről Dragon Pál egyetértett a kormánybeszámoló alapelveivel. Nehezményezte az elmaradt reprivatizációt, és a kisgazdák érdemének nevezte azt, ami ebből mégis megvalósult.
(Folytatás a 4. oldalon)
Marad-e Mitterrand?
Párizsban az
HÍRMAGYARÁZATUNK
PÁRIZS - Négy nappal a vasárnapi népszavazás előtt a legkülönbözőbb hírek keringenek Francois Mitterrand-nú kapcsolatban. A múlt pénteken sikeres prosztataműtéten átesett köztársasági elnök előreláthatóan csütörtök reggel már ismét az Elysée-palotában lesz, miközben Franciaországban fokozódik az izgalom. Noha a törvényes előírásoknak megfelelően többé nem szabad közzétenni a közvéle-ménykutató-intézetek által végzett bizalmas felmérések eredményét, a jólértesültek szerint a hét elején készült előrejelzések alapján a „nem"-mel szavazók táborának győzelme várható. De megbízható értesülései senkinek sincsenek: innen a párizsi tőzsde idegessége, a dollár árfolyamának ingadozása, valamint kedd óta a köztársasági elnökkel kapcsolatos mendemondák. Ehhez járul, hogy a szerdán délben kiadott orvosi jelentés szerint az operáció során eltávolított prosztataszövet rákgyanús. Egyesek tudni vélik, hogy bár az alkotmány értelmében Francois Mitterrand mandátuma nem függ a népszavazás avagy a jövő márciusban esedékes parlamenti választás eredményétől, szeptember 21-én bejelenti lemondását.
Más hírek szerint viszont állítólag azt tervezi az államfő, hogy míg a „nem” győzelme esetén 1995-ig a jelenlegi alkotmány értelmében az elnöki palota lakója marad, viszont az igen felülkerekedése után azonnal lemond. De összefüggésben az elnöki mandátumnak hétről öt évre való leszállítására vonatkozó alkotmányreformmal. Egy ilyen reformot ugyanis az ellenzék több vezetője már számos alkalommal javasolt. Minden valószínűség szerint a parlamentet képező nemzet-
(C& W Syndicatc) gyűlésben és szenátusban létezik az elfogadáshoz szükséges többség. Az alkotmánymódosítást az október 2-án kezdődő őszi ülésszak tárgyalná, és legkésőbb 1993 elején lépne életbe.
Ezután Francois Mitterrand emelt fővel távozhat. Ráadásul alaposan megzavarná politikai ellenfeleit. Közülük ugyanis óvatos becslések szerint legalább féltucatnyi az egymást nem csupán a
kulisszák mögött fúró elnökjelölt. Ezzel szemben az „igen” után lemondó jelenlegi elnök nagymértékben elősegítené Jacques Delors jelöltségét, akit a jelek szerint szívesebben látna az Elysée-palotá-bán, mint Michel Rocard-l.
Természetesen az sincs kizárva, hogy a „nem” jövő vasámapiesétlegcsgyőzelmecseténPraníois Mitterrand visszavonul. Ez alaposan megkavamá mind hívei, mind ellenfelei táborát. Jelenleg a maastrichti szerződés ratifikálása körül az „igen” és „nem” mellett korteskedők között egyaránt találunk mind baloldaliakat, mind jobboldaliakat. Viszont egy elnökválasztási hadjáratban mindenki visszatér „politikai családjába”. Márpedig rendkívül nehéz lesz akár az egyik, akár a másik oldalon gyorsan megfelelő jelöltet találni, aki szeptember 20-án , jól választott”, vagyis tudta, illetve érezte, kire volt érdemes szavazni, tehát honnan fúj a szél.
Amikor néhány hónappal ezelőtt Frangois Mitterrand - számos tanácsadója ellenére - a népszavazás mellett döntött, az első jelzések még fölényes, kétharmados többségről szóltak. Sokak szerint egyszerű formalitásról volt szó. Inkább attól tartott több ismert politikai megfigyelő, hogy a szavazásra jogosultaknak több mint 60 százaléka nem fog az urnákhoz járulni, főleg ha szép lesz az idő. Nos, napok óta tart a gyönyörű késő nyár Franciaországban. De ritkán találkozni olyanokkal, akik vasárnap nem kívánnak élni állampolgári joggukkal. Csakhogy nagyon sokan azt hiszik, hogy Mitterrand személye mellett vagy ellen fognak tömött sorokban szavazni, holott Európa jövőjéről kell dönteniük, ami mégsem teljes ugyanaz.., Thomas Schreiber
A magyar államfő befejezte szlovéniai látogatását
A délszláv válság állt Göncz és Kucan tárgyalásának középpontjában
(Munkatársunktól)
LJUBLJANA - A kisebbségek képviselői ezúttal is jelen voltak a tárgyalásokon, Göncz Árpád szlovéniai látogatásának második napján mégis a kétoldalú kapcsolatok egyéb területei, továbbá a délszláv válsággal összefüggő kérdések kerültek előtérbe. A magyar elnök szerint a megbeszéléseket a legapróbb részletekig barátság, megértés és teljes egyetértés jellemezte.
Kezdjük mégis a kisebbséggek-kel, hisz Göncz Árpád szavaival élve és európai mércével mérve valóban példaértékű: a szlovén tárgyaló küldöttségben mindvégig helyet kaplak a szlovéniai magyar közösség vezetői, míg a magyar delegációban ott ültek a magyarországi szlovén kö-
zösség képviselői. A nemzeti kisebbségekkel függ össze az is, hogy bár helyzetük mindkét országban jó, a kétoldalú kapcsolatok terén aláírásra váró egyik megállapodás a nemzetiségi egyezmény, amely szerződéses formában rögzíti a kisebbségek jogait, és amelynek magyar tervezetét Göncz Árpád egyfajta gesztusként átadta vendéglátójának, Milán Kucan elnöknek. Mint ahogy gesztusnak számított az is, hogy útban hazafelé a Magyar Köztársaság elnöke szerda este megállt Szenlgotlhárdon, hogy első kézből tájékoztassa a magyarországi szlovének képviselőit az anyaországban folytatott tárgyalásairól.
Ami a kétoldalú kapcsolatok más területeit illeti, megerősítették, hogy aláírásra kész több kétoldalú megállapodás. Ezek sorából kiemelkedik a két ország közötti alapszerződés, és várható, hogy a miniszterelnökök a
közeljövőben aláírják azt. Ugyanígy csaknem teljesen elkészült a „tolonc-egyezmény”, valamint a már említett kisebbségi szerződés, amelyeken csak az utolsó simításokat kell elvégezni. Göncz Árpád ezen túlmenően javasolta azt is szlovén kollégájának, hogy kössenek egy gazdasági keret-szerződést, amely rögzíti az együttműködés területeit és a további lehetőségeket.
Nemzetközi kérdéseket érintve főként a délszláv válságról tárgyaltak az államfők. Egyaránt azon az állásponton voltak, hogy a konfliktust békés eszközökkel, tárgyalások útján kell rendezni. A szlovén elnök ismételten hansúlyozta, hogy Ljubjana tevékeny szerepet kíván játszani a nemzetközi erőfeszítésekben, és a korábbi szlovén véleménytől eltérően elvette a katonai beavatkozást.
(Folytatás a 3. oldalon)
Politikai és erkölcsi siker Az Európai Parlament ratifikálta
a társulási szerződést
Brüsszelből jelenti az MTI: Az Európai Parlament szerdán Strasbourg-ban egyhangúlag megszavazta Magyarország és Lengyelország az Európai Közösségekkel ez év márciusában kötött társulási szerződését. A visegrádi hármakkal ez év márciusában aláírt szerződést Csehszlovákia esetében a testület nem tárgyalta, mivel az ország várható kettéválása miatt előbb a dokumentum módosítására lesz szükség.
Magyarország esetében Habsburg Ottó, az Európai Parlament magyar ügyekben illetékes bizottságának elnöke ajánlotta elfogadásra a dokumentumot. A testület egyhangú állásfoglalása elsősorban politikai és erkölcsi siker, az életbe lépés szempontjából azonban még csak az első - igaz, az egyik legfontosabb - állomás. A továbbiakban még a tagországok (és persze Magyarország) parlamentjének is ratifikálnia kell a megállapodást.
MA
BELFÖLDÖN
Pető valószínűleg vállalja a jelölést az SZDSZ elnöki posztjára
2. oldal
Szakszervezeti tárgyalások a Suzukival és a General Motosszal
5.	oldal
Lesznek-e
választások
1994-ben?
6.	oldal
A véneki polgármester félti a Szigetközt
7.	oldal
Tanácskozás a magyar adósságról
9. oldal
Egy impresszárió a zenei világról
11. oldal
KÜLFÖLDÖN
Orosz felmérések: csökken a kormány támogatottsága
2. oldal
A romániai választási incidens és következményei
2. oldal