﻿Állami vagyon és privatizáció
Az ország helyzete rovatunk a 6. oldalon
Ára: 14,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. szeptember 26., LV. évfolyam, 228. szám
Európa szerepzavarban
Irta: Pethő Tibor
Európa fájdalmas időszakba lépett: újra kell gondolnia önmagát. A magyar külpolitikának - tetszik, nem tetszik -számolnia kell a következményekkel, s közben egy sor kérdés más dimenzióba lépett.
A papírforma szerint a francia népszavazás eredménye nem okozna gondot, a többség a demokrácia játékszabálya szerint többség, bármilyen csekély is. Politikailag és jogilag a döntés érvényes. Lélektanilag viszont nem. Az ország megosztottsága ugyanis egyben tükrözi az Európai Közösségben lévő országok lakosainak megosztottságát is. Külön szerencsétlenség, hogy akkor járultak népszavazásra az urnákhoz, amikor a pénzügyi válság hurrikánja, a „Maastricht-hurrikán" (Time) rátört a kontinensre, s feldúlta az Európai Pénzügyi Unió háza táját.
Ki gondolta volna a kommunista világhatalom összeomlásakor, hogy a rengéshullámok meg-repesztik az Európai Közösség alapjait is? És ki foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy nem a nyugat-európai integrációs szellem járja át Közép-Kelet-Európát, hanem ellenkezőleg, e térségben tapasztalható megosztottság és nemzeti szembenállás terjed át Nyugat-Európára?
Ha a külső nyomás enyhül vagy megszűnik, akkor az egység is fellazul, gyengülnek a kötelékek, erősödnek a külön érdekek. Ilyenkor veszélyes dolog alapvető kérdéseket feltenni a választóknak. Egy francia paradoxon szerint (állítólag a lefejezett Égalité Fülöp orleansi hercegtől származik): „Ha egy gyenge kormányzat
nyugtalanítja az embereket, és meggondolatlanul kikéri véleményüket, a polgárok más urakról kezdenek álmodozni." Túl nagy volt a falat, amit a szavazóknak kínáltak. Egységes pénz, egységes kül- és védelmi politika a Földközi-tengertől a Baltikumig terjedő területen. Már a dánoknak a torkukon akadt, s a franciák is éppen hogy lenyelték. Mi lesz a többiekkel, elsősorban az angolokkal, akiknek az Európai Közösséggel szemben táplált gyanakvásai sohasem szűntek meg? Mi következhet még, ha az európai egység megtervezője és élharcosa, Franciaország - ha átmenetileg is -ennyire elvesztette hitét az új Európában? Ha az egység központi magja, a francia-német együttműködés, szilárd akarata megroppan? Éppen akkor, amikor a múlt fenyegető démonai - a rasszizmus, az idegengyűlölet, a menekültáradat, az internálótábor, a „néptisztítás", a területhódítás - ismét megjelentek a kontinensen.
Az Európa Ház építése egy időre félbeszakadt. A mérnökök tanácstalanul nézegetik a megejtően szép terveket, mert a munkások levonultak, s az új lakásra várók vérmes reményei alaposan megfakultak. A földrész politikai és pénzügyi elitje, vagy legalábbis nagyobb csoportja saját vágyálmainak fogságában és álszent magatartásának bűvöletében igazán sohasem hitt az általa hirdetett nagyhangú szólamokban. Abban, hogy a Szovjetunió részeire hullik, hogy a német egység helyreáll, hogy a hidegháború befejeződik és új korszak köszönt a világra. Aztán, amikor a berlini fal leomlott, egyszerre szembekerültek a megvalósult követelések nyers fényeivel.
Alnémet megközelítés ettől eltér. Ők is hibáztatják az európai elitet, az eurokratákat, akik a hajó parancsnoki hídján állva már az új kontinens körvonalait fürkészték, miközben a népség-katonaság a fedélzetközből semmit sem látott, s halvány fogalma sem volt
a haladás irányáról (Frankfurter Allgemeine Zeitung). Ilyen körülmények között kérdezték meg tőlük, egyetértenek-e az új partok ugyan még ködös, de máris káprázatosnak ígérkező látványával. S a demokrácia itt ütött vissza. A vezetés - mint ahogy régen mondták - elszakadt a tömegektől. Meg sem fordult az elit fejében, hogy az Európai Közösség példátlanul sikeres három évtizede után az európaiak milliói - franciák, dánok, angolok, olaszok, belgák, hollandok s talán németek - még nem készek arra, hogy nemzeti identitásukat, hagyományaikat, önérzetüket és éraekeiket feláldozzák egy bizonytalan és ismeretlen veszélyekkel terhes egység oltárán.
Maastricht jelen formájában koraszülöttnek bizonyult. A szerződésnek érvénybe kellene lépnie 1993. január 1-jén, de ehhez a fizenkettek parlamentjeinek ratifikálása szükséges. A francia népszavazás egyszázalékos többsége miatt a kétségek mindenütt megerősödtek. Az angolok szeretnék megvárni a dánok második nekifutását, de Koppenhága elbizonytalanodott. Nagy-Britanniában növekszik az euro-szkepticizmus, s John Maior kényszerhelyzetbe került, mind többen követelik a népszavazást a sziget-országban is (The Times). Emellett heves szemrehányásokkal illetik a németeket a font értékvesztése miatt. A fővádlóit a Frankfurt Ginn-heim negyedében, a Mdjna partján álló, erődszerű épülettömbben székelő, mindenható Bundesbank, amelynek inflációellenes, a DM-et védő szigorúsága indította el a töb-
X' nznem árfolyamzuhanását. És i hibáztatják a brüsszeli EK bizottságot, amely mindinkább államok fölötti kormányként ténykedett, és bürokráciája gyakran figyelmen kívül hagyta a nemzeti sajátosságokat és döntési jogokat. Az európai közvélemény ítélete szerint -úgy tűnik - az Európai Közösség, a jelen körülmények között, még nem érett egy teljesebb, tökéletesebb unióra.
A magyar külpolitikának számolnia kell ezzel a helyzettel és újra kell gondolnia az európai viszonylatokat. Az Európai Közösség most befelé fordul, saját sebeit gyógyítgatja, megpróbálja megóvni az eddig elért eredményeket. Dinamizmusa veszít erejéből, kevésbé tud foglalkozni a közösségen kívüli országok ügyeivel, önmaga konszolidálása az elsődleges cél. A nemzeti érdekek egy időre háttérbe szorítják az egységes külpolitika vagy védelmi politika kialakítását. Magyarország biztonságának védelmében kevésbé támaszkodhatunk tehát a közösségre. Ezzel párhuzamosan felértékelődik az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, ennek jogosítványait kellene határozottabb formába önteni. Az integrációs lendület átmenetileg lefékeződik, ezt egyébként tapasztaljuk a térségünkben létrejött regionális szerveződések (Pentagonálé, Hexagonálé, Visegrádi vérszegénységén is. Németország a közösségben elfoglalt helyzetétől eltekintve is meghatározó befolyással bír maid a térségben. A franciák Bismarck-effektusról, az angolok „Wilhelm" Kohlról beszélnek, aki Vilmos császárhoz hasonlóan képletesen felvonultatja csatahajóit Albion ellen. A magyar kisebbségek ügye rendkívül érzékeny és kényes kérdése marad a Kárpát-medencének. A nemzetközi felelősség csökkenésével a destabi-lizáció veszélye fenyeget.
Európa időszakos szerepzavarba került. Mégis megnyílt a Duna-Majna-Rajna-csatorna, a közvetlen vízi út az Északi- és a Fekete-tenger között. Ez viszont az egységes Európa nagyszerű bizonyítéka.
Megnyitották a Duna-Majna-Rajna-csatornát
Antall új konfliktusforrásnak nevezte a szlovák folyóelterelési terveket
Nagyszabású ünnepségek közepette adták át a Duna-Majna-Rajna-csatornát. Pénteken délelőtt a nürnbergi Meistersingerhalléban Richard von Weizsacker szövetségi elnök, Antall József magyar és Max Streibl bajor miniszterelnök jelenlétében tartottak ünnepséget, amelyen a politikai és a gazdasági élet mintegy 1500 kiválósága vett részt.
Magyarország új konfliktusforrásnak tekinti azt a szlovák műszaki megoldást, amellyel a Duna hajózható medrét megváltoztatják, és az 1947-es békeszerződésekben határfolyóként megjelölt Dunát egyoldalúan Szlovákia területére vezetik. Ez még az 1977-es szerződésen is kívül esik - hangsúlyozta pénteken Nüm-bergben mondott beszédében Antall József. A magyar miniszterelnök, aki előző este érkezett Nümbergbe, a 171 kilométer hosszú Rajna-Majna-Duna-csatoma felavatására, a Duna menti országok nevében külföldi
vendégként egyedül szólt a hallgatósághoz -jelentette az MTI.
A kormányfő beszéde a magyarcsehszlovák és a magyar-szlovák problémák hangsúlyos taglalásával
Hol késik a bankprivatizáció?
Kupa Mihály: az IMF még támogatja gazdaságpolitikánkat
A Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, az EBRD vezetőivel, az Egyesült Államok pénzügyminiszter-helyettesével, a cseh, a török, az izraeli, a lengyel pénzügyminiszterrel, az izraeli jegybanki elnökkel és számos jeles pénzügyi szaktekintéllyel külön is tárgyalt Kupa Mihály pénzügyminiszter az IMF és a Világbank közgyűlésén, ahonnan tegnap érkezett haza. A fiskális tárca vezetője reptéri sajtótájékoztatóján elmondta, hogy nehéz, keserves megbeszélésekre került sor az IMF vezetői és a magyar küldöttség között. A költség-vetési túlelosztás bizalomhiányt okoz a Nemzetközi Valutaalapnál, mondván, ha a magyar kormány nem tudja uralni azt a területet - az államháztartást, a költségvetést -, ami a kezében van, akkor annak negatív hatásai lehetnek az egész gazdaságra. Tartanak az eddig kedvező folyamatok megfordulásától. Az IMF megítélése szerint a kettősség - piacgazdaságot úgy teremtünk, hogy közben az állam területén jóformán semmi nem
történik - egyre inkább terheli a gazdaságot. Végeredményben - a fenntartások és kifogások hangsúlyozása mellett - a Nemzetközi Valutaalap illetékesei elfogadják a magyar kormány következő két esztendőre vonatkozó gazdaságpolitikai elképzeléseit, illetve a háromévnyi időre szóló költségvetési tervét. Az államháztartás deficitjének - a GDP 6 százalékának - a mikéntjéről is szólt tegnap Kupa Mihály, hozzátéve, hogy a kormány reális lehetőséget lát arra, hogy 1996-ra 1,5-2 százalékra mérséklődjék ez az arány.
Mind az IMF, mind az üzletemberek azt kifogásolták, nem alaptalanul, hogy a privatizáció nem áttekinthető, úgymond fátyol lengi körül, s feltétlenül gyorsabbá kellene a folyamatot tenni. Kupa Mihály jelezte, hogy a bankprivatizáció egy helyben topogása lehet káros a magyar gazdaság számára. Pedig még mindig komoly érdeklődés tapasztalható a pénzintézeteinkben való tulajdonrészek megvásárlása iránt. Semmi nem
Katasztrófaveszély az egészségügyben
Ma tárgyalja a kormány a tb-büdzsét
A mai rendkívüli kormányülés fő témája a társadalombiztosítás idei hiánya és jövő évi költségvetése lesz. Dr. Botos Józsefet, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság főigazgatóját ennek hátteréről kérdeztük.
-	Milyen kéréseket és javaslatokat visz magával a kormányülésre?
-	A reményt, hogy a kormány garanciát vállal a tb költségvetése felett. Hiszen saját hibánkon kívül kerültünk ilyen nehéz helyzetbe. A törvényeket nem mi hozzuk, s a közel negyvenmilliárdos hiányunk mellett negyvenkétmilliárd forintot is meghaladják a szociális jellegű kiadásaink. Ha ezeket a - nem biztosítási jellegű - kiadásokat nem számolnánk, a társadalombiztosítás jövőre sem lenne ráfizetéses. A 76 milliárd forintnál is több befizetetlen járulék pedig benn marad a gazda-
ságban, így az egészségügy és a nyugdíjasok hozzájárulnak a gazdaság talpon maradásában. Úgy vélem, jogunk van kérni az állami garanciát, hiszen a be nem fizetett járulékok további jövedelmet jelentenek az államnak.
-A jövő évi költségvetésről kiszivárogtatott hírek szerint az egészségügy dologi kiadásai és bérköltségei sem emelkednek jövőre, tehát még az inflációt sem ellentételezik.
-	Ha ezt elfogadja a parlament, az katasztrofális hatással lesz az egészségügyre. Az intézmények negyedét működésképtelenné tenné csak ez az egy intézkedés, s akkor még nem szóltam a kétkulcsos áfa bevezetésének költségnövelő hatásáról.
-	A Népjóléti Minisztérium csütörtökön nyilvánosságra hozta, hogy 1993. július 1-jén indul a fekvőbetegellátás reformja. Ekkortól térnek át a teljesítményarányos finanszírozásra. A kormányülésen nyilván megvitat-
Meciar szlovák kormányfő a Regina Danubia fedélzetén - az MTI jelentése szerint - szemrehányást tett Antall Józsefnek nürnbergi beszéde miatt.
(MTI külföldi képszolgálat]
eltért az emelkedett hangvételű szónoklatoktól, de véleménye szerint „farizeus magatartás” lett volna az ügyet nem felvetni.
(Folytatás a 3. oldalon)
indokolja, hogy a csak hazai viszonyok között nagynak számító első öt bank privatizációja még mindig nem indult el. A pénzügyi intézményrendszer hiányosságai ugyancsak felmerültek, hiszen még mindig nincs mezőgazdasági hitelintézet, jelzálogintézet, pedig ezek iránt is érdeklődik a nemzetközi pénzvilág. Amennyiben megfelelő tervekkel rendelkezik az infrastruktúra fejlesztésére a magyar gazdaság, akkor szinte korlátlan pénzügyi hátteret biztosít a Világbank és az EBRD. Kupa Mihály kiemelte, még olyan célra is igényelhetjük a segítséget, mint a nagymarosi környezetvédelmi beruházás.
Újabb ajándékévnek nevezte a magyar gazdaság szempontjából a pénzügyminiszter azt a tényt, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap kormányzótanácsának elnökévé választották: ám ha ezt az évet nem használja ki megerősödése szempontjából a gazdaság, akkor relatív előnyünk egyszerűen megszűnik.
(g.L)
BELFÖLDÖN
Tárgyalóasztalnál a szakszervezetek
4.	oldal
MAGYARSÁG AZ EZREDFORDULÓN
Romsics Ignác:
Helyünk és sorsunk a Duna-medencében
5.	oldal
A rendszerváltás és a második
Az olimpia festője Budapesten
10.	oldal
Színházi esték
11.	oldal
KÜLFÖLDÖN
Major csillaga
2. oldal
Jeszenszky
tájékoztatója
ják, megvan-e ennek a szakmai és anyagi háttere.
- Az egészségügyi reform kidolgozóinak fel kellene tenni a kérdést: kiért is csinálják, a tízmillió állampolgárért vagy az egészségügyi dolgozókért? Mit kapna a változásoktól a polgár? Jobb ellátást? Kényelmesebb elhelyezést? A reform hosszas előkészítést igényel. Néhány hónap alatt nem lehet áttérni erre. Én a fontolva haladás híve vagyok, egyébként összeroppanhat az egészségügy. Hangsúlyozni szeretném, támogatom a változásokat, mert rossz a jelenlegi rendszer, de a polgárok számára még mindig jobb, ha a közeli kórház a jelenlegi állapotában van, mintha be kell zárni. Arról nem is szólva, hogy a társadalombiztosítás önkormányzatát közvetlenül megválasztása után nagyon nehéz helyzetbe hozhatják, elképzelhetőnek tartom, hogy azok nemet mondanak majd a változásokra.
Bukaresti választási gondok
HÉTFŐN
Ferencváros: kétszáz év krónikája
5. oldal
Rossz úton a politikai elit
Hétfői mellékletünk, a
AZDASAly
Elvadult közállapotok egyes falvakban Beszéljük meg: a polgárosodás mikéntje Csődbe ment egy telefontársaság Pénzügyi kalauz A monetáris politika sem mindenható Devizapiaci elemzés Autópiac: Air Guard Katalizátor Műkereskedelem Magyarországon