﻿Balatoni álmok szezonzáráskor
6. oldal
Ami titok volt, az is marad?
Magyaromét
Az olvasó kérdez, 1 az APEH válaszol: mit kell tudni a vagyonnyilatkozatról?
JMMflOFVX
Ara: 14,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
HÉTFŐ, 1992. október 19., LV. évfolyam, 247. szám
Made in • •• ? I
Vitába keveredtem Széles Gáborral, a Műszertechnika Rt. és a Videoton elnök-vezérigazgatójával. Az alapanyag, a csomagolás, a tartósítás minősége együtt legyőzte a magyar piacon a magyar terméket: a drágább francia tej is olcsóbbnak bizonyult, mert épségben, nem savanyúan vihette haza a vevő. Az új magyar iparmágnás azonban közölte: ő meg romlott francia tejet bontott föl otthon... Hétfőn megnyílik a magyar áruk hete című rendezvény a Centrum Áruházak Kft. szervezésében: a hazai televíziók gyártója, a Videoton is érdekelt az ügyben, van hát mód a folytatásra.
A „hazai-nem hazai termék" vita - általában is - többről szól ma már, mint csak a minőség versenyéről. A túlzók nemritkán csak politikai érveket használnak, a realistábbak az importliberalizáció abszolutizálásában és a piacvédelem mellőzésében keresik a magyar áruk kiszorulásának okát, megint mások pedig egyszerűen elintézik annyival: tűnjön el a boltokból a versenyképtelen, a gyönge, mindegy, hol gyártották. Tény és való, a külföldi termékeknek adott szabad út mindenképpen arra ösztönzi a hazai termelőket, hogy versenyképes minőséget és árat ajánljanak a kereskedelemnek. Csakhogy ez nem mindig megy magától: a magasabb színvonal elérése mindannyiszor pénzt, tőkebefektetést igényel - a cégek többsége ebben a legversenyképtelenebb.
A kereskedelem pedig ma még van annyira kényelmes helyzetben, hogy a választékot legtöbbször a saját kényelméhez, munkakedvéhez igazítja, s nem a heterogén kereslethez. Kevésbé érdekelt abban, hogy egyazon terméktípusból más és más áron kínálható portéka legyen a polcain. A nem is olyan régen 35-40 százalékért kapható hitelt is jószerivel csak a kereskedelem egy része volt képes felvenni, mert ez az ágazat tudta háromszor-négy-szer kellő haszonnal megforgatni a rendelkezésre álló idő alatt a pénzt. Ehhez pedig jól jött a többi között a külföldi áru, hiszen jóval kevesebb macerával lehetett nyélbe ütni az üzleteket.
A kereskedelem maholnap a magángazdaság részévé válik: a jelentős hálózattal, viszonylag jó kiszolgáló infrastruktúrával rendelkező nagykereskedelmi jellegű cégekbe külföldi tőke érkezik, a kisebbekre általában a hazaiak pályáznak sikerrel. A múlt héten az Állami Vagyonügynökség vezérkara nem tartotta veszélyesnek és főképp nem minősítette tendenciának azt, hogy a hálózatot vásárló külföldiek egyrészt prioritást adnak saját, illetve a külföldi érdekszféra áruinak, másrészt - mondták - az sem állja meg a helyét, hogy alacsony nyereséget produkálva mérséklik az adóbefizetéseiket. Az ÁVÜ a termékek minőségversenyében hisz, abban, hogy a külföldi is inkább vesz majd a magyar piacról, ha ott olcsóbban megkapja az azonos színvonalú portékát...
Ha megkapják. Bár lenne annyi befektetési lehetősége a hazai iparnak és élelmiszeriparnak, hogy saját háza táján megteremtse a valódi versenyképesség feltételeit. Egyelőre csak Széles Gábortól hallhattuk, hogy az egy éve még a katasztrofális csőd szélén álló Videoton az idén már 4,5 milliárd forintos forgalmat bonyolított le 120-150 millió forint forgó tőke hitel mellett. A Videoton televíziók pedig valóban visszakerültek az üzletek polcaira: de vajon meddig kénytelenek árválkodni, hazai gyártmányként egyedül képviselni a magyar ipart?
Gergely László
Elkészült a magyar beadvány Bősről a hágai bíróságra
Pozsony még meggondolhatja magát
- remélik budapesti hivatalos körökben
(Munkatársunktól)
Megbízható forrásokból úgy értesült lapunk, hogy elkészült a hágai nemzetközi bírósághoz küldendő magyar beadvány, az okmány továbbításával azonban egyelőre várnak Budapesten. A várakozást az magyarázhatja, hogy hivatalos körökben abban reménykednek, Pozsony az utolsó pillanatban meggondolja magát, s holnap, kedden mégsem kezdi el a Duna elterelését.
Táplálhatja e reményeket, hogy északi szomszédunk politikai döntéshozói nem ítélik meg egységesen az elterelés kockázatát, s utalnak Budapesten Kinkéi német külügyminiszter csütörtöki kijelentéseire is. Ezek szerint Bonn helyteleníti a kész tények politikáját, és óva intette Pozsonyt a viták élezésétől. Az elkövetkező napok mutatják meg, hogy az elterelés szlovákiai ellenfelei és a várható negatív nemzetközi visszhang együttesen valóban megfontolásra készteti-e a Menar-kabinetet vagy pedig a budapesti várakozás bizonyul megalapozatlannak, s Pozsony elszánja ma-
gát az egyoldalú lépésre, ami diplomáciai, nemzetközi jogi és ökológiai szempontból egyaránt új helyzetet teremt. A pozsonyi habozást látszik alátámasztani, hogy - idézett források szerint - a hét végéig nem érkezett meg Budapestre Pyrek csehszlovák külügyminiszter-helyettes levele. Ebben a diplomata azt erősítené meg, hogy Mád! Ferenc tárca nélküli miniszter és szlovák partnere valóban
tárgyalóasztalhoz ül kedden, miként Martonyi külügyi államtitkár hét eleji pozsonyi megbeszélésein tervbe vették. Jelenleg tehát ez a találkozó is függőben van, s a Duna egyoldalú elterelését mindenképpen megakadályozni kívánó, az ésszerű és higgadt tisztázást előnyben részesítő magyar fél lépései nyilván attól függnek, miként dönt a Meciar-kormány.
(m.j.)
Szóbeli jegyzék a csehszlovák nagykövetnek
Az MTI jelenti: Kelemen András politikai államtitkár a Külügyminisztériumba kérette vasárnap a kora esti órákban Rudolf Chmelt, Csehszlovákia budapesti nagykövetét és szóbeli jegyzéket nyújtott át. A dokumentumban a magyar kormány kinyilvánította készségét az Európai Közösségek 1992. október 14-én mindkét félnek küldött üzenetében foglaltak ha-ladkéktalan és teljes mértékű végrehajtására. A magyar kormány az üzenettel azonosulva egyetértett egy háromoldalú szakmai bizottság haladéktalan felállításával, tevékenysége késedelem nélküli megkezdésével az Európai Közösségek feltételei alapján. Kifejezte egyetértését továbbá az Európai Közösségek felhívásával, hogy egyik fél se tegyen olyan lépést, amely befolyásolná, illetve előre meghatározná a szakmai vizsgálatok eredményét és a későbbi döntéseket. A magyar kormány leszögezte, hogy a Duna-meder tervezett elzárását az EK-feltételekkel ellentétesnek ítéli.
Szakértői vélemény A Duna elterelése Ausztriát is sújtja
Megdöbbentő az a közönyösség, ahogyan Ausztria államvezcté-se és az osztrák közvélemény a Duna elterelésével kapcsolatos magyar-szlovák vitát szemlélte. A Fertő tó (A Neusiedler Sec) és a Hanság osztrák része (a Burgenlan-dische Tiefebene) nagyobbrészt északról, a Duna felszín alatt mozgó vizeiből kapja az utánpótlást. Az Ikva és a Vulka patakok vízhozama a Fertő tó vízháztartása szempontjából jelentéktelen. A Duna Pozsonytól Gönyüig terjedő kavicskúpja a Hanság és a Fertő tó alá is benyúlik, ezért tud erre a területre hatást gyakorolni.
A Fertő tó partja mentén az osztrákok az elmúlt hét évtizedben jelentős idegenforgalmi fejlesztést végeztek. A Fertő tó Ausztria számára majdnem olyan jelentős idegenforgalmi tényező, mint Magyarország számára a Balaton. Ha a vízutánpótlás megszűnése miatt a Fertő tó és a Hanság osztrák síksága kiszárad, akkor Ausztira elveszti ezt az idegen-forgalmi bevételét.
(Folytatás a 4. oldalon)
Élénk diplomáciai tevékenység Genfben
Bosznia sürgeti a fegyvDrDir|Htivorn foinidácát
Kéksisakosok próbálnák utat nyitni a szarajevói repülőtérre
[MTI külföldi képszolgálat)
ÚJVIDÉK - Államcsíny Bosznia-Hercegovinában? Már nemcsak a boszniai szerbek hírügynöksége, hanem a legolvasottabb olasz napilap, a milánói Corríere delta Sera is azt állítja, hogy Sefer Halilovic, a bosnyák védelmi erők parancsnoka és Ejup Banic, az elnökség tagja puccsot hajtottak végre és a bosnyák vezetőséget kirekesztették a politikából. Az olasz lap szerint most a muzulmánok hátráltatják a humanitárius akciókat és a béketárgyalásokat. Radikális fordulatot eszközöltek, amely abban is megnyilvánul, hogy most már nemcsak a szerbek és a horvátok ellen harcolnak, hanem az ENSZ ellen is.
Ezen a hétvégén a Szarajevóban állomásozó ENSZ-erők magas rangú képviselője valóban megvádolta a muzulmánokat, hogy fokozzák a feszültséget a városban azzal, hogy hatalmas konténerrel lezárták a repülőtérre vezető utat. A bosnyák elnökség azzal a megindoklással, hogy szerb tankok támadásától tart, tényleg adott ki ilyen utasítást. Az Unprofor képviselői nem láttak harckocsikat és úgy értékelték, hogy nincs értelme az útzárlatnak, mert csak a segélyszállítmányok továbbítását és a kéksisako-
sok szabad mozgását akadályozza. Mustafa Hairulahovic, a város védőinek parancsnoka beismerte, hogy csapatai „megbénították a kéksisakosokat” és addig nem is engednek senkit az eddig legbiztosabbnak tartott átjárón keresztül, amíg a szerbek fel nem hagynak a Btup külvárosi negyed elleni támadással.
Hosszú huzavona után a konténert eltávolították, tisztázatlan azonban, ki és mi rejlik az incidens mögött, amelyből a külföldi sajtó államcsínyre következtet. Mindenesetre úgy látszik, a bosnyákok vagy legalábbis a vezetőség egy részének türelme fogytán van. Haris Silajdzic külügyminiszter New Yorkban most
már nem a katonai beavatkozást sürgeti, hanem csak azt, hogy az Egyesült Államok ismerje el az önvédelemre való jogukat és a Biztonsági Tanácsban szorgalmazza a fegyverszállítási embargó felfüggesztését. Erről tájékoztatták a Biztonsági Tanácsot is.
(Folytatás a 3. oldalon)
„Gyümölcsöző” csúcs Birminghamben
A dán alma esete a spanyol sárgabarackkal
HÍRMAGYARÁZATUNK
BIRMINGHAM - A szó bizonyos értelmében akár „gyümölcsözőnek” is minősíthető az Európai Közösség birminghami csúcstalálkozója. Hiszen a dán külügyminiszter például egy hazai almával lepte meg társait, bizonyítandó a brüsszeli bürokraták fafejűségét: az egészséges és finom gyümölcs ugyanis nem üti meg az exporthoz szükséges szabványméretet. A németek pedig a banánhe-hozatalra felállított kvótákat kifogásolták, és Kohl mellesleg a spanyol miniszterelnökkel a sárgabarack közösségi osztályozásának rejtelmeiben is elmerült. S a találkozó egészében felidézte a legendás magyar narancsot is, hiszen végül a deklarált egység sem tudta elrejteni, hogy Maastricht egyeseknek éretlen, másoknak viszont savanyú ugyan, de legalább a tizenketteké.
S az EK ragaszkodik is hozzá. A britek eleve letettek arról, hogy házigazdaszerepüket kihasználva a pénzügyi unióval felgyülemlett problémáikkal hozakodjanak elő. Cserébe a 11 meghívott európai vezető maximálisan megértőnek mutatkozott Major belpolitikai gondjai iránt, s vita nélkül fogalma-
zódott meg a záródokumentumban, hogy a közösség együtt kíván továbbhaladni az integráció útján, nem pedig első és második fokozatra esve szét. Elismerték a vezető politikusok azt is, hogy a túlzott bürokratizálódás és központosítás veszélye riasztóan hat az állampolgárokra, így hát megerősítették a nemzeti szintű döntéshozatal elsőbbségét.
Igaz, a vatikáni doktrínából átvett elv a helyi döntések fontosságáról továbbra is nehezen értelmezhető. Ám annyiban mégis fontos lehet (s ha valamiben, akkor ebben állhat Birmingham jelentősége), hogy a jövőben az egységes Európától való idegenkedés kevésbé lesz fogható a nemzeti identitásvesztés félelmére, s a negatív hangulatok inkább a hazai kormányok iránti bizalmatlanságot tükrözik majd.
A korábbi forgatókönyvek szerint a maastrichti szerződés ratifikálásának kellett volna olyan helyzetet teremtenie, amely kényszerítőén hat a dánokra egy újabb népszavazásodén. Ám a csúcstalálkozó után Schlüter bizakodóbban tért vissza Koppenhágába, mint amilyennek a házigazdát láttatja a brit sajtó. Birmingham után ugyanis úgy tűnik,
könnyebb meggyőzni az embereket arról, hogy a már elért és viszonylag stabilnak tetsző jólétet nem veszélyezteti az integráció, mint arról, hogy az akut gazdasági válságot feloldhatja a közösség.
A brit sajtó szinte egybehangzó ítélete szerint a helyi döntés elvének megerősítése hozhat ugyan néhány parlamenti szavazatot Majornak, ám a brit kormányfő elszalasztottá azt a lehetőséget, hogy felhívja partnerei figyelmét: jóllehet, most a brit gazdaság gondjai a legnagyobbak a tizenkettek körében, ám távlatilag valószínűleg nemcsak a szigetország fog ettől szenvedni. így (a szuggesztív magyarázat hiányában) a többiek hozzáállására jellemző volt a Felipe Gonzalesnek tulajdonított kijelentés: „hajlandóak vagyunk mentőkötelet nyújtani Majornak, de nem ugrunk utána a mély vízbe, hogy kimentsük”. S igencsak vészjóslóan hangzik a The Obsener vasárnapi kommentárja, amely szerint Thatchertől eltérően Major ugyan jól látta a kétsebességcs Európa veszélyeit Nagy-Britanniára nézve, ám saját gyengesége következtében mindenki másnál többet tett azért, hogy ez a veszély realitássá váljék.
Lambert Gábor
MA
BELFÖLDÖN
Az SZDSZ a külpolitikáról
4.	oldal
Keresztény-
demokrata
helyzetelemzés
5.	oldal
Hiányzik a középosztály
5. oldal
Balázsovits a Játékszín új igazgatója
11. oldal
KÜLFÖLDÖN
Mitől fél a volt litván kormányfő?
2.	oldal
Jeszenszky és Horn berlini tárgyalásai
3.	oldal
Merényletsorozat
Izraelben
3. oldal
Interjú Iván Gyurics szerb ellenzéki vezetővel
3. oldal
Brúnó Schulz, a lengyelek Kafkája
11. oldal
HOLNAP
Paraziták vagy mazochisták?
A választók színe előtt
6.	oldal
„Rejtélyes” csecsemőhalálozások a szegedi kórházban
7.	oldal
Színházi
menedzserek
Óbudán
11. oldal
\