﻿/
Jóvátétel után A kárpótlás helyzetéről Vidéki Magyarország című összeállításunk a 12. oldalon	Magyar?	temzet	WC ' * ^ 1956-os mellékletünkben Gosztonyi Péter, Kopácsi | Sándor, Kővágó József, Majoros | Éva, Molnár Aurél, Obcrsovszky | Gyula, Szabó Miklós, Guy j Turbert-Delof írása, emlékezése I
Ára: 14,50 Ft	ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR	CSÜTÖRTÖK, 1992. október 22., LV. évfolyam, 250. szám
Kelet vad fiai Nyugaton
írta: Tóbiás Áron
Kéziratos könyv került kezembe ezerkilencszázötvenhat-ról - ki tudja, hogy az elmúlt harminchat esztendő óta hányadik fogalmazvány emberekről, sorsokról? A kötet a magyar emigráció eddigi „fehér folt"-jának, a menekült magyar diákságnak küzdelmes életsorsát dolgozza fel. A kétszázezer magyarból, aki Nyugatra távozott (annak idején ez a kesernyés szólásmondás járta róluk:	„Lábukkal szavaztak..."),
nyolcezer volt az egyetemista. Sokan közülük fegyverrel a kézben harcoltak a forradalomban, így november negyedikének tragikus hajnala után sokuknak nemcsak szabadsága, de az élete is veszélybe került.
A könyv írója Várallyay Gyula, akinek őse, Várallyay Dániel maga is peregrinus diák volt. Egyike azoknak a százaknak, akik Hollandiában, Leidenben tanultak a török hódoltság idején, a XVII. század közepén. A ma ötvenöt esztendős Várallyay Gyula Nyíregyházán született, ezért idézi könyvének előszavában a nagy meseszövő, Krúdy Gyula sorait: „A Nyírség Magyarország legszebb tája..írni róla csak oly gyöngédséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról vagy egy elaggott vitézi életről..."
A nyolcezer magyar egyetemista, akiket a sors a nagyvilágba szórt szét, három különféle égtájú földrészre, tizennégy különböző országba, éppen úgy megtartották magyarságukat, mint á középkor vándordiákjai, az Apáczai Csere Jánosok, Szenczi Molnár Albertek, Tótfalusi Kis Miklósok. Vagy a Rákóczi-szabadságharc bujdosó kurucai, a Kossuth-emig-ráció olasz légiójának tagjai vagy az első világháború utáni sanyarú időszak világjáró nemzedékének Teller Edéi.
Pedig a XX. század peregrinusainak sorsa sem volt kevésbé hányatott, mint elődeié. Vegyük példának Várallyay Gyulát. A Budapesti Műegyetemen egyetlen évet végezhetett el, amikor kitört az ötvenhatos forradalom. Október huszonkettedikén, éjszaka, társaival együtt ő gépelte a műegyetemisták legendás tizennégy pontját. Először: Az MDP-kongresszus azonnali összehívása, alulról választott vezetőség, az új központi vezetőség megalakítása; Másodszor: A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével; Harmadszor: Gazdaságilag és politikailag teljesen egyenrangú alapon és egymás beíügyeibe való be nem avatkozás elvén álló magyar-szovjet és magyar-jugo szláv viszony megalakítása... A röpiratot másnap Budapest házainak falára ragasztották ki, és a szórólapokat kora délelőtt elkapkodták a budai Bartók Béla úton a járókelők.
Ötvenhét ősze Amerikában találja a húszeszlendős magyar egyetemistát. Első állásában tányért mosogat egy előkelő bostoni klubban, majd a Harvard Egyetemre kerül. A sikeres felvételin Zbigniew Brzezinski, az egyetem fiatal oktatója, Carter elnök későbbi főtanácsadója (az „ellen"-Kis-singer, ahogy Amerikában mondták róla, az egységes szovjet tömb országonkénti megbontása elvének kidolgozója) vizsgáztatja -németül. (Angolul még nem tud a nyíregyházi születésű Várallyay...) Sikeresen befejezi a Har-vardof és a Massachusetts Institute of Technologyn megkapja a ma-isteri diplomát. Közel egy évtize-en át mérnöki feladatokat vállal különböző ázsiai, afrikai és latinamerikai országokban. Új kultúrákat csodált és ismert meg, új nyelveket tanult és barátokat szerzett.
Mindenütt magyarként, illetőleg amerikai magyarként ismerték meg. Kalandozásainak vége az lett, hogy elfogadta a Világbank meghívását, ahol főként a gazdasági fejlődés és fejlesztés beruházási kérdéseivel foglalkozik. Előbb hosszú éveken át Latin-Ame-rika különböző országaiban, tavaly óta Varsóban. Felesége, Ro-sario ecuadori, három gyermeke jól ismeri az „apa"-nyelvet.
Várallyay Gyula is elnöke volt a nyolcezer tagot számláló Union of Free Hungárián Students (UFHS, Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége) szervezetnek, amelyik 1957. június elsején alakult meg Liechtensteinben, és áldásos tevékenységet fejtett ki mindaddig, amíg a „forradalom ifjúsága" éretté nem vált. Amikor a három világrész tizennégy országába menekült magyarok családot alapítottak, és véglegesen megkezdték második életüket a szülőhazán kívül - az egyesület megszűnt.
A menekült diákok feladatát legszebben Jankó Béla fogalmazta meg, már a kezdeteknél, 1957 tavaszán, Salvador de Madariaqa-hoz, a spanyol emigráns gondolkozóhoz intézett nyílt levelében (Madariaga magyar származású özvegye ma is él, visszavonultan a svájci Asconá-ban):
„Mi, magyar diákok, évtizedekkel lettünk öregebbek napok leforgása alatt, mivel ráébredtünk arra, hogy hivatásunk van. Országunkat itt is szolgálni tudjuk és akarjuk, azért léptünk szövetségre, amely nem politikát akar űzni, hanem egy eszmét tűz ki maga elé, a szabadság eszméjét és azt akarja szolgálni. Ráébredtünk arra, hogy a menekült hatezer egyetemi hallgatónak (a jugoszláv táborok lakói, akikből a további kétezer verbuválódott, még nem voltak Nyugaton) hihetetlen jelentősége van szegény hazánk szempontjából. Ha mi, Kelet vad fiai, Nyugat tudományát, kultúráját és barátságát meg tudjuk nyerni, felszíva mindazt, amit Nyugat nekünk nyújtani tud, abban a pillanatban, amint országunk szabaddá lesz, mindazt boldogan visszaadjuk a hazának. Ezzel egy csapással szegény kis országunkat ismét nyugati kultúrájú, művelt technikájú, egyenrangú országgá emelhetjük fel. Tisztában vagyunk azzal, nogy élő hídként kelt szolgálnunk Nyugat és Kelet között, és mindezt csak úgy tehetjük meg, ha itt diplomát szerzünk, és ez adja meg a lehetőséget, hogy a haza elfogadjon minket..."
„Egy a reménye a vesztesnek: ha reményre nem áhít..." - írta Vergilius az Aeneisben, melynek hőse szintúgy hosszú szárazföldi és tengeri földeken bolyongó, mint ötvenhat fiataljai... A reménység virágai még virultak, majd lassan hervadni kezdtek. A nyolcezer egyetemistából diplomássá lett magyar hosszú időkre rendezkedett be Nyugaton. Megfogadták Nehru tanácsát, aki az emigráns magyar politikus Kovács Imrének ezt mondta ötvenhéfben Indiában: „...háborúra számítani butaság. Egyetlen út az olyan tárgyalás, hol a megegyezés megtartásában a szovjet érdekelve van, és ugyanakkor annak megszegésével a világháború kirobbantása járna, mit a szovjet sem mer kockáztatni..."
A történelmi idő kiérlelte a közép-európai országok számára azokat a változásokat, amelyekért ötvenhat magyarjai „életüket és vérüket" áldozták. Kelet „vad fiai" szabad országba térhetnek haza Nyugatról, szellemi erőgyűjtésben eltöltött évtizedeik után.
A csehszlovák kormány új határideje: november 2-ig nem terelik el a Dunát
Ma döntenek Brüsszelben a háromoldalú bizottság felállításáról
Prágából jelenti Kárpáti János, az MTI tudósítója: Csehszlovákia egyelőre nem tereli el a Dunát. Mindenképpen várnak november másodikáig, addig azonban meg kell kezdenie tevékenységét a bősi kérdéskör áttekintésére hivatott háromoldalú (csehszlo-vák-magyar-közös. piaci) szakértői vegyes bizottságnak. Ez derült ki a szerdai csehszlovák szövetségi kormányülés után tartott sajtóértekezleten Jozef Moravcik külügyminiszter szavaiból, illetve a csehszlovák kormány által elfogadott jegyzékből. Moravcik még délután átadta a jegyzéket Varga György prágai magyar nagykövetnek.
A szövetségi kormány ülésén megvitatták, milyen választ adjanak a bősi erőmű kérdésével foglalkozó, legutóbbi magyar jegyzékre. Két szlovák köztársasági miniszter - a külügyekért felelős Milán Knazko és a bősi tárgyalásokban illetékes, egyébként a mezőgazdasági tárcát irányító Peter Baco - jelenlétében a szövetségi kormány elfogadta a csehszlovák válaszjegyzék szövegét. Moravcik a sajtóértekezleten elmondta: Prága üdvözli azt, hogy Magyarország hajlandó részt venni a háromoldalú szakértői bizottság munkájában. Csehszlovákia már 1990
szeptemberében javasolta az ilyen bizottság létrehozását - emlékeztetett Moravcik.
Csehszlovákia kitart azon álláspontja mellett, hogy a bős-nagymarosi erőműrendszer építéséről kötött 1977-es csehszlovák-magyar szerződés továbbra is érvényben van. Moravcik szerint a C változat szerinti építkezés - mint „pótmegoldás” -csupán az egyoldalú magyar szerződésfelmondásra adott válasznak tekinthető. A C változat megvalósítása nem változtatja meg a határt, nem sérti Magyarország területi integritását - jelentette ki a csehszlovák külügyminiszter.
A csehszlovák kormány hajlandó tiszteletben tartani azokat a feltételeket, amelyeket az Európai Közösség Bizottsága szabott a háromoldalú szakértői bizottság létrehozásához. Prága kötelezettséget vállalt: a hármas bizottság tevékenységének megkezdéséig nem hajtja végre a Duna-meder elrekesztését, nem tereli el a vizet az erőműhöz vezető felvízcsa-tomába. Ezt a munkát azonban -mint az Moravcik szavaiból kitűnt -november másodika után el akarják végezni. A csehszlovák jegyzék szerint a C változat megvalósítása -
vagyis az elterelés - nem teremt visszafordíthatatlan helyzetet.
A prágai szándékoknak ellentmond viszont Július Binder, az erőműt építő pozsonyi vállalat igazgatójának szerdai kijelentése: a Dunát november harmadikéig mindenképpen elterelik, mert ha ezt a határidőt nem tartanák be, akkor a hajózási tilalom miatt Szlovákiának hatalmas büntetést kellene fizetnie a Duna-bizottságnak.
Brüsszelben csütörtök délután dől majd el, hogy sikerül-e felállítani azt a magyar, szlovák és európai közösségi szakértőket magában foglaló bizottságot, amely a felek számára elfogadható véleményt formálhatna a bősi erőmű kérdésében. Martonyi János külügyi államtitkár szerdán érkezett a belga fővárosba, és előzetes megbeszéléseket folytatott az Európai Közösség illetékeseivel -jelentette az MTI Brüsszelből.
Csütörtökön a tervek szerint előbb a magyar és a csehszlovák delegáció vezetője - Zdenko Pirek - találkozik, majd délután ül közös tárgyalóasztalhoz a három küldöttség, azt eldöntendő: van-e mód és közös alap az esetleges háromoldalú szakértői testület felállítására.
Tüntetés
a dunacsúnyi gáton
Környezetvédők százfős elszánt csapata indult szerda reagel a rajkai vasútállomásról, hogy a bősi építkezésen demonstrálva tegye fel a koronát az elmúlt napok tüntetéssorozatára. Sok volt a kedvezőtlen jel: munkanap, kíméletlen időjárás, a fővárostól való nagy távolság, az előző napi bejelentés az elterelés elhalasztásáról, a „nindzsáktól" való félelem - egyik sem létszámnövelő tényező. A tüntetők azonban végigjárták tervezett útjukat, sőt mára újabb menetet hirdettek.
Fél tíz körül indult a főleg fiatalokból, s kisebb számban idősekből álló csoport a határ felé. Már az indulásnál rendőrök, határőrök asszisztáltak nekik, s a két fél között folyamatos volt a konzultáció. Olyannyira, hogy a határ átlépése előtt Krisán Attila, a határőrség szóvivője kisebb beszédet is mondott. Köszöntötte a tüntetőket, s egyben aggodalmairól is beszélt. Felhívta mindenki figyelmét arra, hogy a túloldalon az ottani törvények érvényesek, s akár erőszakra is sor kerülhet. Kérte a vállalkozókat, hogy magatartásukkal ne váltsanak ki agresszív fellépést a szlovák hatóságoktól. Majd sok sikert kívánt, kiváltva ezzel a publikum tetszését.
A határállomás mindkét oldalán nagy volt a sürgés-forgás, mindenhol az átlagnál több egyenruhás tartózkodott, s a „csillagszám” is megfelelt a rendkívüli eseménynek. Ugyancsak nagy volt a sajtó érdeklődése, az érintett országok újságíróin és tévésein kívül amerikaiak, osztrákok és németek is figyelemmel kísérték az eseményt.
Lipták Béla, a megmozdulás szervezője, az Amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap igazgatója lépte ál először a határt, erőteljes „szpaszibá”-val köszönve meg az előzékeny határőr fáradozását. Miután mindenki átjutott, megindult a menet a pozsonyi úton. A Duna-csúnyba vezető elágazásnál volt egy tábla, mely megtiltotta az útra való ráfordulást. Erre senki ügyet sem vetett, csak Lipták későbbi tárgyalásán derült ki, hogy bizony, itt szabálysértés történt.
(Folytatás a 4. oldalon)
A „nullamegoldás” is szóba került
Göncz megerősítette Jelcin budapesti meghívását
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - „Igen jó hangulatú, barátságos beszélgetés” során erősítette meg szerdán Göncz Árpád az orosz elnöknek szóló magyarországi meghívást. Az orosz fővárosban magánlátogatáson tartózkodó magyar államfő és Borisz Jelcin tervezettnél kissé hosszabbra nyúlt találkozóján a felek megelégedéssel nyugtázták, hogy a két ország között nincs semmiféle érdekellentét, megvan tehát a feltétele a kétoldalú kapcsolatok „lényeges javulásának", amihez Göncz Árpád reményei szerint e mostani nem hivatalos megbeszélés is hozzájárult.
Göncz és kremlbcli vendéglátója közel egy órán át - utóbb magyar részről „igen eredményesnek” minősített-eszmecserét folytatott, amelynek legfontosabb témája a nemzeti kisebbségek kérdése, illetve az erről aláírandó és előkészületben lévő közös nyilatkozat volt. Szóba került
még a szovjet csapatkivonás nyomán támadt pénzügyi problémák rendezésére hivatott úgynevezett „nullamegoldás” és az erről kötendő megállapodás, valamint egy kulturális és tudományos együttműködési egyezmény kidolgozásának a lehetősége. Felvetődött a két elnök zárt ajtók mögött, szűk körben lefolyt találkozóján az 1956-os szovjet beavatkozással foglalkozó, eddig zárolt dokumentumok esetleges cseréje is.
A magyar államfő hangsúlyozta, hogy számunkra nagyon fontos partner Oroszország, s noha legfőbb célunk a nyugat-európai integrációhoz való csatlakozás, nem adhatjuk fel mindazt, ami értékesnek bizonyult a két ország kapcsolataiban. Göncz Árpád kifejtette, hogy Magyarország a Kelet és a Nyugat mind szervesebb és szorosabb viszonyában érdekelt, s e folyamatban Budapest közvetítő szerepet kíván játszani.
(Folytatás a 3. oldalon)
Puccs vagy hisztéria
Menesztik-e Botos Józsefet?
Személyi változások várhatók az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság élén. A jelenlegi társadalombiztosítási főigazgató helyett egy egész-ségségügyi és egy nyugdíjbiztosítási vezetőt neveznének ki dr. Fejes László, a Népjóléti Minisztérium főosztályvezetőhelyettesének, illetve Barát Gábor, az OTF jelenlegi főigazgató-helyettesének személyében. A változásokra november elsejei határidővel kerülne sor, az azonban jelenleg még nem tisztázott, hogy a Kinevezésekkel egy időben dr. Botos Józsefet, a társadalombiztosítás főigazgatóját is felmentenék-e.
A kormányhoz közel álló források szerint Surján László népjóléti miniszter levélben fordult a társadalombiztosítási felügyelőbizottságokhoz, támogatást kérve ahhoz, hogy november elsejétől önálló felelős ve-
zetőket nevezzenek ki, akik felgyorsítanák és befejeznék a nyugdíj és az egészségbiztosítási ág különválását és az önkormányzat felállásáig teljes hatáskörben irányítanák a két biztosítási ágat. A miniszter kikérte a felügyelőbizottságok véleményét arról, hogy a közös ügyek vitelére önálló szervezetet alakítsanak ki vagy az egyik ág foglalja magába a közös ügyek lebonyolítását végző szervezetet. A népjóléti miniszter felveti azt a kérdést is, hogy szükséges-e vajon fenntartani a két alap egységes kezelésére egy személyben felelős OTF-vezetői posztot vagy szűnjön meg ez a hatáskör, és a két ág igazgatója megosztott feladat- és hatáskörrel gyakorolja a funkciót.
Dr. Kamenicky István, az Egészségbiztosítást Felügyelő Bizottság elnöke lapunk kérésére elmondta, Fejes László kinevezését támogatják, feladata az új szervezet fejlesztése lesz.
(Folytatás az 5. oldalon)
MA
BELFÖLDÖN
Lesz-e még sátor Lezsák udvarán?
6. oldal
Létezni akarsz? Fogadj ügyvédet!
7. oldal
A piacgazdaság sikerének alapja az erkölcs
9. oldal
Mándy Iván a kávéházi sarokban
11. oldal
KÜLFÖLDÖN
A fiúk a bányában dolgoznának
2. oldal
Kisebbségi kormány alakul Romániában
2. oldal
Megrendítette Németországot a kettős öngyilkosság
2. oldal
A „nemzeti-hazafias” ellenzék az orosz elnök távozását követeli
3. oldal
SZOMBATON
Bibó István publikálatlan levele
A Magyar Közösség tagjai 1946-47-es perének egyik elítéltje az utolsó szó jogán elmondott beszédét 1978-ban átadta Bibó Istvánnak, aki erre és a találkozásra levélben válaszolt, ma is érvényes gondolatokat megfogalmazva.
Az ország helyzete
Összeállítás a felsőoktatásról 6. oldal
Szövetkezni jó?
8. oldal
Latin-Amerika
„madonnája”
12. oldal
\
iwü