﻿Bibó István kiadatlan levele
peréről és nézeteiről
.
MagwNenzet
Szombati
mellékletünkben:
A gombafejű lordok legendája Budapest
légszennyezettsége a világűrből 1
J
Ara: 14,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. október 24., LV. évfolyam, 251. szám
Az optimizmus ára
írta: K. Nyirő József
&
Közeledvén az ünnepek végéhez, készülődünk a hétköznapokra. Annál is inkább, mert igencsak zsúfoltnak ígérkezik e politikai főszezon: médiaügyek, Bős, alkotmánybírósági döntés... És persze költségvetés. Ráadásul kénytelenek vagyunk versenyt szaladni az idővel is, s az sem könnyíti a helyzetet, hogy vannak olyan ügyek - mint például a bősi vízlépcsőé -, amelyben a konszenzus létrejötte korántsem csak rajtunk múlik. Ám kérdés, hogy azokban az esetekben, amikor a dolgok csak rajtunk állnak vagy buknak, könnyebb helyzetben vagyunk-e.
Nem feltétlenül. A jelek arra mutatnak, hogy a jövő évi költségvetés nemcsak az ellenzéknek nem tetszik, hanem sok tekintetben a legnagyobb kormányzó pártnak, az MDF-nek sem. A mostani, némileg szokatlan helyzetet részben magyarázza az éppen az e héten benyújtott pótköltségvetés, illetve az ahhoz fűzött indoklás. Miközben Kupa Mihály igyekezett pontos képet festeni arról, mi volt az oka annak, hogy az idei költségvetési hiány többszöröse a tavaly tervezettnek, mondandójának mintegy summázataként azt is elmondta: tény, hogy a kormány a valóságosnál optimistábban ítélte meg a helyzetet. A gazdasági folyamatok nem egészen úgy alakultak az országban, ahogyan azt a kormány tavaly elgondolta. Magyarán: míg a kormány arra számított, hogy ennek az esztendőnek a második felében már láthatóak lesznek a fellendülés kezdeti jelei, a valóságban ezek a fonnátok még nem indultak meg. t a statisztikák arra mutatnak, hogy a gazdaságban egyfajta tankönyvszerű folyamat zajlik, miután a válság az idén eléri mélypontját, következik a pangás időszaka, s ezt követheti majd csak a lassú fellendülés.
tólag persze könnyű okosnak lenni - s ez, mint minden közhely, igaz is meg nem is. Mert igaz ugyan, hogy a tavalyi költségvetési vitában az ellenzéki pártok élesen támadták a kormányzat beterjesztését - végül is ez a dolguk -, ám hogy mást ne mondjunk, a költségvetési hiányt ők is jóval a valóságosnál csekélyebbnek becsülték, ami azt jelenti, hogy ők sem voltak mentesek minden optimizmustól, akár bevallják ezt most, akár nem. Mindez pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági kérdések politikai indíttatású megítélése - mert mi más lehetne az optimizmus, ha nem ez? - óhatatlanul gátolja a tisztánlátást.
Eddig sem volt, s most sincs könnyű helyzetben a kormányzat. Eddig sem volt, most sincs túlságosan tág tere a gazdasági manőverezésnek. Félő azonban, hogy most ez az amúgy sem tág tér - elsősorban politikai megfontolásokból - tovább szűkül s egyfajta csapdahelyzet áll elő. E folyamat forgatókönyvének legfontosabb vázlatpontjai sajnos már most kirajzolódni látszanak. Az államháztartási reform, a nagy elosztórendszerek - oktatás, egészségügy, nyugdíj - átalakítása nélkül aligha képzelhető el ugyanis, hogy a költségvetés kiadásaiból bármit is le lehetne faragni. Sőt nemcsak hogy csökkentésről nem lehet szó, hanem az következik be, ami most is évről évre, hogy mindegyik terület többet követel magá-na(c. Sokatmondó e tekintetben az a szám, miszerint az idén az állam-háztartás kiadásai csaknem elérik a bruttó hazai termék (GDP) háromnegyedét. Joggal állapította meg tehát egyik gazdasági kutatóintézetünk éppen a héten közreadott konjunktúrajelentésében, hogy „az ilyen mértékben terpeszkedő állam értelemszerűen nem hagy helyet a magánkezdeményezésnek az élet számos területén".
Márpedig a kiadások finanszírozásához egyre több pénz kell, pontosabban kellene, ezt pedig csak úgy lehet előteremteni, ha még nagyobb terheket raknak a gazdaságra. Eközben az adó és a társadalombiztosítás szintje - úgy tűnik - már most is valamivel az el-viselhefőség felett áll. Ezt jelzi egyebek között, hogy nem jönnek oe azok az adójövedelmek, amelyekre a kormány számít. S nem elsősorban azért, mert ez az ország az adócsalók országa, hanem főként azon okból, hogy a gazdaság nem képes elviselni ezeket a terheket. A gazdálkodók kétféleképpen reagálnak tehát: nem fizetnek sem a tb-nek, sem az APEH-nek vagy -amire az utóbbi időben számos példát találni - kivonulnak a legális gazdaságból, s a szürke, de még inkább a feketegazdaságban keresnek maguknak helyet.
Az eredmény: növekvő kiadások az egyik óla Ion, csökkenő bevételek a másikon. Olyan csapdahelyzet ez, amelyből igencsak nehéz kikerülni. Sőt most nehezebb, mint tavaly volt, s jövőre még nehezebb lesz, mint az idén lett volna. Mert teljesen nyilvánvaló, hogy fájdalmas társadalmi műtétekre van szükség ahhoz, hogy az államháztartás jelenlegi helyzete megváltozzék, s az is világos, hogy ezeket a műtéteket ma, a választások előtt jó másfél évvel végrehajtani politikailag több mint kockázatos. Más volt a helyzet az Antall-kormány hivatalba lépése idején, de az az időpont ma már a múlté. Sajnos úgy tűnik, visszahozhatgtlanul.
Azt jelenti-e mindez, hogy még csak lazítani sem lehet a mostani csapdán? Aligha. Mindenesetre bizonyos illúziókkal le kell számolni. Azzal például, hogy a politikai optimizmus lendíthet a gazdaságon, s oki nem optimista, az szükségképpen pesszimista, s ilyenformán árt ' gnak. Nem beszélve ar-
, hogy az optimizmus-pesszimizmus kategóriák meglehetősen távol állnak a gazdaságtól, az idei esztendő azt is bizonyítja, károsak is, ha valamilyen módon beszürem-lenek a gazdaságba.
Ez a fajta optimizmus tehát aligha járható út. Járható viszont a tényekkel való szembenézésé. Az elmúlt héten két gazdaságkutató intézet is alapos, érzelmektől mentes elemzést adott gazdaságunkról, s nagyjában-egészében összecsengő véleményre jutottak. Tény, hogy az általuk festett kép lényegesen komorabb a kormányénál-nem biztos, hogy minden részletében igaz, de- megfontolásra feltétlenül érdemes. Olyan szempontokra is felhívják a figyelmet, amelyek óhatatlanul kieshetnek a politika látóteréből, de amelyek éppen ezért meg is óvhatják a politikát ki-sebb-nagyobb ballépésektől. Mindebből adódik: aligha kétséges annak haszna, ha a kormányzat felvértezné magát a közgazdaság-tudomány képviselőinek tanácsaival, ha az eddiginél lényegesen szorosabbá fonná kapcsolatait a gazdasági kutatóintézetekkel. |emcsak a kormánynak, nemcsak a közgazdá-. szoknak volna erre nagy szükségük, hanem a magyar gazdaságnak, azaz mindannyiunknak. Hiszen mint ahogyan azt Széchenyi István jó másfél évszázada írta a Hitelben: „czélunk nem az, hogy számos úgynevezett jóakarókat és barátokat szerezzünk, kik egy nap egekbe emelni, más na|
a guzuu
N'
pedig sárral lennének bennünket hajigálni, amint t. i. hiúságoknak kedvezünk vagy ellenzőnk, hanem hogy használjunk. S azért igazat fogunk modani mindenkor, akár tessék, akár nem."
Ez pedig nem csak optimizmus vagy pesszimizmus kérdése.
Göncz Árpád nem mondhatta el beszédét
Antall József: Nem hagyhatjuk, hogy az irracionalitás győzzön!
(MTI) A 36 évvel ezelőtti forradalmi napokra a megemlékezés a Kossuth téren a Himnusz eléneklésé-vel kezdődött, majd egy, 56-ban, a forradalom napjaiban született vers után részlet hangzott el Nagy Imrének, a mártír miniszterelnöknek 1956. október 28-án elmondott rádióbeszédéből.
A köztársasági elnök nem mondta el megemlékező szavait a péntek délutáni ünnepségen. Amikor az államfő megjelent a mikrofonnál, a téren összegyűlt többezres tömegből sokan - elsősorban skin-head-kinézetű fiatalok - fujjolásba kezdtek és fütyültek, mások éltették és tapsoltak. Göncz Árpád az incidenst hallva és látva néhány percig várt, majd letett arról, hogy az ünnepelni odagyűlt budapestiekhez szóljon. (Az el nem hangzott beszédet teljes terjedelmében a 4. oldalon közöljük.)
Az ünnepség az államfő beszédének elhangzása nélkül, verssel és vetítéssel folytatódott. Befejezésül az összegyűltek elénekelték a Szó- , zatot, néhányan Csurka István nevét kiabálták, és olyan hangokat is
lehetett hallani, hogy irány a Szabadság tér, a televízió. A Magyar Televízió épülete előtt, ahol erős rendőri készültség védte az épületet, néhány százan tüntettek, majd a csoport eloszlott.
Este fél nyolckor az Állami Operaházban díszünnepséget rendeztek. A díszpáholyban helyet foglalt Antall József és Szabad György, Göncz Árpád azonban nem vett részt az ünnepségen. A díszünnepségen Antall József mondott beszédet.
Senki nem téríthet le bennünket arról az útról, amely a nemzeti függetlenséget jelenti. Nem történhet meg még egyszer, ami Mohács idején vagy utána történt: hogy nem tudtunk élni a történelem adta lehetőségeinkkel. Ezért kérem önöket, mindig a legnagyobb felelősséggel gondoljanak arra, amire vállalkoztunk. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az emberekben az értelem mellett az irracionalitás is benne él. Nem hagyhatjuk, hogy most, amikor az értelemnek kell uralkodnia, az irracionalitás győzedelmeskedjék. Senki sem játszhatja el a nemzet esélyeit - hangsúlyozta Antall József mi-
niszterelnök az 1956-os forradalom és szabadságharc 36., valamint a köztársaság kikiáltásának 3. évfordulója tiszteletére rendezett operaházi ünepségen.
Szent nap ez mai, amikor egyszerre emlékezünk szabadságharcunkra és ünnepeljük köztársaságunk kikiáltását. 1956. október 23-án a magyarság olyan történelmi tettet hajtott végre, amellyel 1848 után újra beírta magát a világtörténelembe; európai és nemzetközi méretekben ismét magasra emelte a magyar nemzet és szellemiség zászlaját -hangsúlyozta a kormányfő. Mint a későbbiekben megjegyezte:	míg
másfél évszázada a világ csupán hallott tetteinkről, 56-ban viszont közvetlenül láthatta is a történelmet.
Antall József emlékeztetett arra, hogy az 56-os forradalom után az európai szellemiség jeles alakjai érezték úgy: hálával tartoznak a függetlenségéért vérét adó magyarságnak, a szabad világban akkor írók és költők kötelezték el magukat mellettünk. Küzdelmünkkel utat nyitottunk az európai szolidaritás irányába.
(Folytatás a 4. oldalon)
Kormánynyilatkozat Bősről
Magyarország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult
A magyar kormány és a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokat aggodalommal figyelemmel kísérő magyar közvélemény csalódással, megütközéssel fogadta a hét közepén lefolyt brüsszeli tárgyalások eredménytelenségének hírét. A tárgyalások egyértelműen bebizonyították, hogy a cseh és szlovák fél nem hajlandó a Duna elterelésének felfüggesztésére, Európának ebben a térségében így újabb konfliktusveszély alakult ki. A nyilatkozat, a továbbiakban kifejti, miért és hogyan alakult ki a ma adottnak tekinthető súlyos kényszerhelyzet, ki viseli ezért a felelősséget, milyen következményekre lehet számítani.
A Duna egyoldalú elterelése nem csupán jogszerűtlen lépés - húzza alá a nyilatkozat -, hanem olyan helyzetet idéz elő, amely súlyos környezeti károkat okoz, és politikai veszélyekkel terhes. A durva beavatkozás kedvezőtlenül változtatja meg az egész térség természeti környezetét, és emberek millióinak ivóvízkészletét károsítja, árvízveszélynek teszi ki őket.
Nem kétséges, hogy a kialakult helyzetért a jelenleg nemzetközi jogalany Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot, majd a területén létrejövő új államokat terheli a teljes politikai, jogi, gazdasági és erkölcsi felelősség. A Duna elterelése ügyében a Magyar Köztársaság ma benyújtotta a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elleni keresetét a hágai Nemzetközi Bírósághoz. A magyar kormány egyidejűleg ismételten sürgeti a Duna-bizottság rendkívüli ülésének azonnali összehívását. A magyar kormány elindította az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sürgősségi, válságkezelő mechanizmusát azzal a céllal, hogy igénybe vegye a tagországok segítségét a konfliktus megoldására. A kormány folytatja erőfeszítéseit azokon a nemzetközi fórumokon, amelyek napirendjén már szerepel a kérdés, szoros kapcsolatot tart fenn az egyes kormányokkal, az ügyben illetékes európai és nemzetközi szervezetekkel és megfontolja, hogy az eddigieket meghaladó lépéseket tegyen.
Martonyi: Készek vagyunk tovább tárgyalni
(Munkatársunktól)
Nehéz ksz az együttműködés egy olyan féllel, amely megsértette Magyarország határát és területi integritását - jelentette ki a repülőtéren rögtönzött sajtótájékoztatóján Brüsszelből hazatérve Martonyi János a visegrádi csoport jövőjéről. Ez mintegy összegzése volt az államtitkár EK-közvetítéssel folytatott eredménytelen tárgyalásainak. A cseh és szlovák fél nem volt hajlandó elfogadni azt a kompromisszumos javaslatot.
(Folytatás a 2. oldalon)
Meghívás elterelésre
Az MTI pozsonyi tudósítója és vélhetően a pozsonyi tudósítói testület más tagjai is meghívást kaptak péntek délután Julius Binder igazgató aláírásával és a Pozsonyi Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat bélyegzőjével a Duna szombat délutáni elterelésére. A meghívás szerint, amely a balesetveszélyre is felhívja a tudósítók figyelmét, a Duna „csehszlovákiai területen levő medrének az elrekesztése 1992. október 24-én 14 órakor kezdődik”.
Némi közeledés médiaügyben
(MTI) A zárt ajtók mögött csütörtökön megtartott médiatanácskozásról mérsékelt derűlátással nyilatkoztak a távozók. A jelek szerint némi közeledés tapasztalható ugyan, ám fontos elvi kérdésekben, így például a személyi ügyeknek és a médiatörvény megalkotásának egyidejűségében továbbra is erős a nézetkülönbség a kormánykoalíció, illetve az ellenzék pártjai között.
A tanácskozásról Katona Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára elmondta: sikerült megegyezni a rádió és televízió elnökének kinevezési és felmentési módjáról. Ugyanakkor fontos nyitott kérdések is maradtak, amelyekre a testület hétfői ülésén visszatérnek. Ezek közé tartozik a Hungária Televízió kérdése, a rádió- és a televízióelnökök kinevezésének és felmentésének pontos rendje, illetve a médiatörvény kétharmados végszavazása.
(Folytatás a 4. oldalon)
Az infláció egy év óta folyamatosan mérséklődik
A csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón Kupa Mihály pénzügy-miniszter - a gazdaság és az infláció alakulását ismertető -beszámolóját Juhász Judit ismertette. Mint mondta, a gazdasági kabinet a következő évben is az infláció megfékezését tartja legfontosabb feladatának. A statisztikai adatok szerint 1991 második félévétől az infláció üteme folyamatosan mérséklődik. Reális esély van arra, hogy a fogyasztói árszintemelkedés ne haladja meg a 22-23 százalékot. A gazdasági kabinet szerint a következő két évben az árszínvonal növekedési ütemének 4-6 százalékkal kellene csökkennie ahhoz, hogy az infláció ne gyorsulhasson fel újra. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a termelői árak növekedése jövőre nem haladhatja meg a 10 százalékot, a fogyasztói áraké pedig a 16
BELFÖLDÖN
A Fidesz
gazdaságpolitikai
elképzelései
Drágulnak az importgyógyszerek
5. oldal
Szövetkezni jó
8. oldal
KÜLFÖLDÖN
Fagyos választások Litvániában
Hatalmi válság Moszkvában
3. oldal
Salman Rushdie:
ABIabla-sah
10. oldal
Helyszíni riport Clinton Arkansasából
HOLNAP
Két évszázad -
harmadik megújulás
6.	oldal
1956
történelmi távlatból
7.	oldal
Azonosítják a cári család maradványait
százalékos árszintnövekedést. Az államháztartás kiadásai az 1992-es esztendőben 16 százalékkal nőnek, ez azonban kisebb az ideinél. A pénzügyi tárca foglalkozott a vagyonnyilatkozatok kipostázását felfüggesztő APEH-intézkedéssel. Jogilag megalapozottnak tartja a döntést - ám mint Juhász Judit fogalmazott -, a további intézkedésig megvárja az Alkotmánybíróság állásfoglalását.
A kabinet szerdai ülésén elfogadta az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság alapító okiratát. Az induló rt. tőkéje 480 milliárd forint. A kormány 9,6 milliárd forint készpénztámogatást bocsát az rt. rendelkezésére. Mint ismeretes, az Állami Vagyon kezelő Rt. a tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyont működteti.
Cs.H.
Hétfői mellékletünk, a
Gpta$arVn«l | ,
AZDASAvf
tartalmából:
Nonprofit törvényre várva
A banktitok -Bácskai Tamás rovata
Ki a legjobb adós? Megmondja a kockázati besorolás
Az Omegaglen és a Magyar Nemzet közös üzleti iskolája
Kipróbáltuk:
Suzuki Swift U
A BÁV Rt.
művészeti aukciója
\