﻿A gyereket a családjával együtt kell védeni
MagwNemzet
Gazdasági mellékletünkben:
Vállalkozók Oroszországban Hamisítják a Fick szalámit | A Porsche cs a General Motors j újdonságai
Ára: 14,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
HÉTFŐ, 1992. november 16., LV. évfolyam, 270. szám
Közép-Európa sorsa
Irta: Fejtő Ferenc
Mi lesz a vén Közép-Európa sorsa? - kérdezte tőlem telefoninterjú kapcsán az egyik berlini újság külpolitikai szerkesztője. Azt feleltem neki, hogy különös figyelemmel kell kísérni a számos baljós jelenség közepette a bátorító fejleményeket, amelyek az 1918 után megszakított államközi kötelékek felújítására irányulnak. így a visegrádi klubot, valamint a pentaaonális, majd hexagonális csoportosulások nyomán alakult középeurópai kezdeményezést, amelyből egy, az Észak-Olasz-ország és Ausztria körül kibontakozó, együttműködő szervezet alakulhat ki Csehország (és remélhetőleg Szlovákia), Lengyelország, Magyarország, Szlovénia és Horvátország közreműködésével. Ezt a fejlődést Csehszlovákia szétszakadása s a szlovák politikának valamelyes sovén nacionalista kommunizmus felé való csuszamlása - amely Szlovákiát a szerb és román rezsimekkel rokonítja - megakasztotta, de itt remélhetőleg csak ideiglenes eseményekről van szó.
Azt hiszem, a középeurópai államok közös érdeke, hogy addig, amíg az Európai Közösséghez való csatlakozásuknak feltételeit megvalósítják -ehhez öt-tíz esztendőre van szükség -, kiépítsék regionális együttműködésük kereteit, és maximálisan kihasználják - amitől egyelőre messze vannak - gazdasági és kulturális kapcsolataik lehetőségeit. Ezt várja tőlük egyébként az EK is. E téren különben egy, mondhatnám törvényszerű jelenségről van szó, amelynek megnyilvánulásait az egész közép-kelet-európai térségben észlelhetjük. A hegeli filozófia nyelvén fogalmazva ennek a térségnek birodalmi szervezete - az osztrák-magyar-török-orosz birodalmakban - volt a tézis. A birodalmak feloszlása, a nemzetállami, nép-ön-rendelkezési elvnek többé-kevésbé (inkább kevésbé, mint többé) való megvalósítása révén, amely Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása által csak most teljesedik be: az antitézis. A szintézis pedig a függetlenné vált államok regionális integrációja felé mutat: egyfelől a tulajdonképpeni Közép-Európa és a balkáni együttműködés felé (amelyben valószínűleg a megujhodott eurázsiai hatalommá vált Törökország játssza majd a döntő szerepet), másfelől az Oroszország körül kialakulóban lévő állam-szövetség, míg a balti államok jórészt a skandináv államok mellé sorakoznak fel. Nyugaf-Európának földrészünk stabilizálása érdekében mindent el kell követnie, hogy az új, regionális gócok kialakulását támogassa.
Trmészetesen a közép-európai népek józanságától, realizmusától függ elsősorban e folyamat sikere. Ehhez le kell győzniük a fel-szabadulás után elhatalmasodó au-tarchikus, tekintélyuralmi, nacionalista, idegengyűlölő, etnikai homogenitásra törekvő irányzatokat, amelyek a nemzetek és államok közt felújítják az 1919-től örökölt feszültségeket. E vonatkozásban céltudatos politikára annál inkább szükség van, mert a piac-gazdálkodásra való átállás kísérleti stádiumában rendkívül nehezen kezelhető társadalmi nehézségekkel kell számolni, amelyeket felelőtlen elemek itt és ott kihasználhatnak antiliberális,
antidemokrata demagógiájuk segítségével a hatalom megragadására. Messze vagyunk még a politikai
át kell engedniük a politika technikusainak vagy a demagógoknak. Azokra az írástudókra, akiknek nagy részük volt a kommunizmus ideológiai alapjainak megrendítésében és szétmorzsolásában, most az a szerep vár, hogy a kommunizmus elleni küzdelemben kivívott szabadságot megvédjék a totalitarizmus egyéb fajtáinak kísértései ellen.
nyugati értelmiségnek nem ok nélkül hányják szemére, hogy i a jugoszláviai népirtó háború-
stabilizálástól, s fennáll a veszély, hogy az európai haladás és integráció útja helyett egyes népek szerb mintára a nacionalizmus zsákutcájába tévednek, amely csak a stagnáció és az elmaradás fokozása felé vezetheti őket. S hogy ez ne történjék így, abban nagy feladat vár az értelmiségre. Egyelőre úgy látszik, hogy az értelmiség elveszítette azt az irányító szerepet, amelyet az 1989-es változások előidézésében és azok után töltött be, s amely Havel, Göncz és egyéb volt „disszidensek" személyében kristályosodott ki. Az erkölcsi tekintélyek ideiglenes uralmát a professzionális politikusok váltják fel. Ez valószínűleg elkerülhetetlen, de nem jelenti azt, hogy az értelmiségieknek ki kell vonulniuk a politikából, és azt
ság ellen nem emelte fel tiltakozó szavát legalább oly eréllyel, mint ahogy hajdanán például a vietnami háború ellen tiltakozott. Elmulasztotta a tiltakozást és a bírálatot a kormányok tétova és képmutató magatartása, passzivitása ellen, elmulasztotta a közvélemény felvilágosítását a válság és háborúskodás igazi okairól. Holott kezdettől fogva világos volt, hogy ki a támadó és ki a megtámadott, hogy a konfliktus lényeges oka a Belgrádiján székelő nagyszámú politikai, gazdasági és katonai bürokráciának - a kommunistából nacionalistává átved-lett bürokráciának - mindenáron való ragaszkodása a hatalomhoz, amelyet a föderáció keretében szinte korlátlanul gyakorolt, elsősorban a technikailag és műveltségileg fejlettebb köztársaságok rovására, azok elnyomásával. A horvátországi, boszniai szerbek védelmének szüksége csak ürügy volt s ma is az. Hiszen mindenki tudja, mily kevés belátással viselkednek a szerb nacionálkommunisták az albán, horvát, magyar és egyéb kisebbségek jogai iránt. Véleményem szerint végzetes tévedés volt azt hinni, hogy a háborúságnak békés eszközökkel, rábeszéléssel, tárgyalásokkal véget iehet vetni. A tárgyalásoknak, a valóra nem váltott fenyegetéseknek, az ismétlődő és ismételten megszegett fegyverszüneteknek egyetlen eredménye az, hogy tízezrek halála, százezrek földönfutóvá tevése, városok s falvak százainak szétrombolása árán Milosevics gárdája meghódíthatta Horvátország egyharmadát, Bosznia-Hercegovina kétharmadát, s majdnem megvalósult ténnyé tette célját: a titói föderáció helyett egy föderációvá ábrázolt Nagy-Szerbia megalakítását, amelyből hitleri eszközökkel egy „fajilag tiszta" szerb nacionálkommu-nista államot készülnek szervezni.
Büszke vagyok arra, hogy azokkal a francia értelmiségiekkel tartottam, akik a nyugati diplomáciáknak a Chamberlain-Daladier-i türelmi és várakozó politikára emlékeztető viselkedését kezdettől fogva ártalmasnak és veszélyesnek ítélték, abban a meggyőződésükben, hogy a belgrádi vezetőket kizárólag hatalmi eszközökkel lehet támadásuk abbahagyására kényszeríteni. Ehhez egyáltalán nem lett volna szükség gyalogsági beavatkozásra. Elég lett volna - és még ma is elég lenne - Jugoszlávia légiterének az iraki-kuwaiti légterekben alkalmazott módszerekkel való semlegesítése, a Szarajevót hónapokon át büntetlenül bombázó nehéztüzérség, és szükség esetén a szerbiai fegyveripar ártalmatlanná tétele. S természetesen a Szerbiába irányuló olaj- és fegyverszállítások megakadályozására eszközölt intézkedések szigorú végrehajtása.
Külön lapra tartozik annak kivizsgálása, hogy az Európai Közösség és az Egyesült Államok diplomáciája, a Biztonsági Tanács miért nem tudnak megegyezni egy olyan politikában, amellyel az agressziót - ha már megelőzni nem tudták - legalább megállították volna. E bűnös tétlenségben nagy része volt a közvélemény tájékozatlanságának is, amely csak későn ébredt rá a rettenetességekre, amelyeket az ag-resszorok az etnikai s vallási félelmek és szenvedélyek felszításával követtek el. S itt merül fel az írástudók felelősségének a kérdése, akik a probléma bonyolultságára hivatkozva elmulasztották a válság és a konfliktus tárgyilagos elemzését, s a politikusokra meg az időre bízták a megoldást, egy kalap alá véve a támadót és az áldozatot.
Az MDF igazi ereje középen van
- mondta Antall József a Liberális Fórum konferenciáján
Antall József, Kulin Ferenc és Andorka Rudolf a konferencián
A Liberális Fórum Alapítvány konferenciát rendezett november 14-én Budapesten „Nemzet, állam, rendszerváltozás - avagy a szabadság következményei" címmel. A rendezvényen állami vezetők, politikusok is részt vettek. A tanácskozáson naay érdeklődéssel kísért beszédet mondott Antall József miniszterelnök.
Az MDF mindhárom szellemi irányzatát magaménak vallom, s aki a nemzeti liberalizmust nem becsüli, nem méltó tagja az MDF-nek- jelentette ki megnyitó beszédében Antall József miniszterelnök a Liberális Fó-
rum Alapítvány szombati konferenciáján. Az MDF elnöke történelmi áttekintésében először a nemzeti liberalizmus gyökereiről beszélt, majd ennek magyar hagyományairól kifejtette, hogy a parlamentáris demokrácia, a többpártrendszer, a magántulajdonra épülő piacgazdaság és a jog-államiság vállalása elképzelhetetlen volt a nemzeti függetlenség gondolata nélkül. Kölcsey, Wesselényi, Széchenyi, Kossuth, Eötvös szemben állhatták egymással bizonyos belpolitikai kérdésekben, de egységesek voltak a jogállamiságra, pluralizmusra és a piacgazdaságra való törekvéseikben. A népi-nemzeti örökség és az európai kereszténydemokrácia eszménye nem mond ellent a nemzeti li-
Miskolcon bérencnek nevezték Furmannékat
(MTI) Az MDF miskolci szervezetének zárt ajtók mögött zajló küldöttválasztó közgyűlése nem javasolta az országos elnökségbe Furmann Imrét, az MDF országos alelnökét, Balázsi Tibor ország-gyűlési képviselőt, az MDF miskolci szervezetének eddigi elnökét, szintén alapító tagot és Mile Lajos országgyűlési képviselőt, az MDF Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnökét.
A három politikus péntek este bejelentette, hogy kilép az MDF miskolci szervezetéből.
Mile Lajos beszámolt a pénteki közgyűlésen kialakult politikai vitáról. Ennek során elhangzott, hogy az említett három liberális politikus „fizetett bérenc” a párt szétverésére.
A kijelentést megtapsolták, sőt ovációval fogadták.
(Folytatás a 4. oldalon)
Az új pártelnök szerint:
„Az SZDSZ hű maradt legjobb hagyományaihoz”
Az SZDSZ életében fordulópontot jelent az idei küldöttgyűlés -mondta Pető Iván a hét végi tanácskozás elnöki zárszavában. Egy konszolidált, nyugodt párt munkája zajlott. A gyűlést követő sajtótájékoztatón Bauer Tamás hozzátette: amíg az első két küldöttgyűlés a rendszerváltás, a mostani a kormányváltás jegyében zajlott. A küldöttgyűlés végén a résztvevők határozatokat fogadtak el a szekciók munkája nyomán többek között honvédelmi kérdésekről, az SZDSZ nemzeti politikájáról, valamint állásfoglalásban rögzítették az SZDSZ rendszerváltozásban játszott szerepét, s a gazdasági és szociális kérdésekben felvázolt szabaddemokrata programot.
Együtt a csapat, amely sok mindenre képes - jelentette ki Pető Iván, az SZDSZ új elnöke a párt szombati
Eltemették Alexander Dubceket
Kétoldalú találkozók Pozsonyban
Szombaton Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színház előcsarnokában búcsúztatták hivatalosan a november 7-én elhunyt Alexander Dubceket. Az 1968-as prágai tavasz vezetője, a csehszlovák szövetségi gyűlés volt elnöke, a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt elnöke szeptember 1-jén szenvedett autóbalesetet és ennek következtében halt meg egy prágai kórházban.
A hivatalos búcsúztatón a csehszlovák föderáció képviseletében több magas rangú politikus vett részt, és jelen voltak a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaság legmagasabb rangú képviselői.
Megjelent Dubcek számos olyan munkatársa is, aki mellette állt 1968-ban: Oldrich Cernik, Jirí Hájek és Zdc-nek Mlynár. Václav Havel volt csehszlovák államfő és Jirí Dienstbier volt külügyminiszter is elment a búcsúztatóra. Mintegy 50 külföldi országból érkeztek vendégek. Magyarország képviseletében Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke és Boros Jenő pozsonyi főkonzul vett részt a szertartáson.
A temetés alkalmából számos kétoldalú megbeszélés-
(MTI PRESS)
beralizmusnak, hiszen a keresztény-demokrácia már korán igyekezett a keresztény értékeket összeegyeztetni a liberális piacgazdasággal, és a nagy magyar liberálisok a nemzetállamban gondolkodva is a föderalizmust hirdették, s vallották a kor leghaladóbb nemzetiségi politikáját.
- Nem vagyok hajlandó felszabdalni magamban az irányzatokat, a XX. század végén csak e három eszmeiség szintézise teremtheti meg Magyarországon a nemzeti gondolkodású, Európához kapcsolódó, a liberális jogállamiság és a piacgazdaság eredményeit elfogadó, az európai kereszténydemokrata eszmékre alapozó politikát - mutatott rá Antall József.
(Folytatás a 4. oldalon)
küldöttgyűlésén, mielőtt bemutatta volna az újonnan megválasztott ügyvivői testület tagjait. Az elkövetkező két évben a következő politikusok viszik majd a legnagyobb ellenzéki párt ügyeit: Tölgyessy Péter, Wekler Ferenc, Hack Péter, Tardos Márton, Dornbach Alajos, Szent-lványi István, Magyar Bálint, Soós Károly Attila, Mécs Imre és Béki Gabriella.
S hogy a szabad demokraták valóban komolyan veszik azt az ígéretüket, miszerint ezentúl belső vitáikat nem viszik a nyilvánosság elé, Tölgyessy Péter megnyilatkozásai bizonyították leginkább. Tölgyessy a sajtó valamennyi - az elnökválasztás eredményét firtató - kérdésére azt válaszolta: „tiszteletben tartom a demokratikus döntést, úgy vélem, annak értékelése nem az én feladatom."
(Folytatás a 4. oldalon)
BELFÖLDÖN
Százhúszmillió az erdélyi magyarok gyógyítására
5. oldal
Válaszúton az MDF
Abodajki hóágyútól a laboratóriumig
7. oldal
Látlelet a kisiparról
9. oldal
Az egységes Európa előképe
Tudományos rovatunk a 10. oldalon
Két tornya lesz Budakeszinek
KÜLFÖLDÖN
re került sor. így Szűrös Mátyás is több vezető politikussal folytatott rövid megbeszélést. Az Országgyűlés alelnöke az A/77-nek elmondta, hogy eszmecserét folytatott Josef Moravcík szövetségi külügyminiszterei és Milán Knazko szlovák külügyminiszterrel, a külföldi politikusok közül pedig a német, illetve az osztrák parlament elnökével.
Szűrös Mátyás és a szlovák külügyminszter találkozójáról a CSTK hírügynökség is beszámolt. Milán Knazko közlésére hivatkozva a hírügynökség azt írta, hogy a szlovák miniszter kifejtette: Pozsonynak elsőrendű érdeke a szlovák-magyar jó viszony. Ezzel kapcsolatban derűlátását hangoztatta és elmondta, hogy örömmel várja Jeszenszky Gézával való újabb találkozóját. „Minél sűrűbben vitatják meg tárgyszerűen a problémákat, annál jobb” - írta a CSTK.
A csehszlovák hírügynökségi beszámoló szerint Bős-Nagymarossal kapcsolatban a szlovák külügyek irányítója kifejtette: öröklött problémáról van szó, és szlovák oldalon az építkezés más készenléti fokon van, mint magyar oldalon. ,Meg kell akadályoznunk, hogy Bős politikai probléma maradjon" - mondta a CSTK szerint Knazko.
Ma kezdődik az SPD kongresszusa
Ruszinok pedig nincsenek
Német-orosz
műkincsvita
3. oldal
Emberölés fogadásból Korzikán
HOLNAP
Ujmagyar
Mária-siralom
Erdó'dy Gábor bonni nagykövet nyilatkozata
7. oldal
Az ócsai katedrális
7. oldal
Vas István, Szántó Piroska és a város
11. oldal