﻿Fejtő Ferenc:
I A posztkommunista Európa-Jaltától Maastrichtig
Magpr Nemzet
Ára: 14,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1992. december 19., LV. évfolyam, 299. szám
Igazi és álháborúk
Irta: Martin József
A szarajevói torkolattüzek vakító fényében még pontosabban kivehető a vasárnapi szerbiai választások két fő vetély-társának politikai arcéle. Milosevi-csé, aki minden - és egyre szörnyűbb - áron egyetlen államba tömörítené a „jugoszláviai" szer-beket, és veresége esetén szerbiai polgárháborúvaL f
fenyegetőzik, rniai milliomosból
Panicsé, a kaliforniai r lett belgrádi miniszterelnöké, aki megbékélést ígér, és akinek győzelmét közvetve Washingtonban is szívesen látnák. William Pfaff, az
3'k legtekintélyesebb amerikai icista éppen Budapestről keltezett tudósításában írta az International Héráid Tribüné hasábjain, hogy az óvatos és borúlátó jóslatok szerint Panics veszíteni fog, csakhogy az óvatosság erénye nem örvend egyetemes tiszteletnek Szerbiában, s bekövetkezhet a váratlan, tehát akár győzhet is a volt üzletember.
Messzemenően indokolt a szerb választások iránt megnyilvánuló nagy nemzetközi érdeklődés. Napjaink egyik legmegdöbbentőbb világpolitikai válsága a tét, s az esztendő utolsó teljes munkahetében szinte az egész nemzetközi életet a boszniai tragédia foglalta el. Mintha válaszút elé érkezett volna a nemzetközi közösség, mintha a politikusokat megérintette volna a történelem szele; a jövőből visszapillantva talán a mai gárdától éppúgy számon kérik a tétlenséget, a belenyugvást, mint ahogyan egykor például Chamberlainnel s némely kortársával tették. Az elmúlt napok csúcsértekezletei, széles körű tanácskozásai a régi igazságot példázzák: a nyers katonai erővel szemben a szavak jobbára hatástalanok.
Egy hete az edinburghi csúcs-értekezleten az Európai Közösség inkább magával volt elfoglalva, a stockholmi Külügyminiszteri megbeszéléseinek színhelyére Kozirjev felszólalása nyomán egy pillanat erejéig „rátört" a hidegháború, s a tisztázódás sem a kellemetlen epizódot nem feledtette, sem az EBEÉ valódi működő-képességéről nem győzött meg. Stockholmot a genfi értekezlet követte, ahol nyugtázhatták, hogy az augusztus végén Londonban elhatározott jugoszláviai béketervből semmi nem valósult meg. A brüsszeli NATO-ülés után következett a genfi tanácskozás, s az észak-atlanti szövetség székhelyén az eddiginél határozottabb hangot ütöttek meg. De minden válság különbözik. Bosznia - a hasonlóságok ellenére - nem Irak és nem Szomália, így a NATO tényleges erejére alapozott esetleges válaszlépést nemcsak a nemzetek mind fokozódóbb türelmetlensége, hanem a katonai következmények, a szerbek elszántsága miatt is mérlegelni kell. A humanitárius közbelépés és az aktív cselekvés között húzódó Rubicon azonban mind érzékelhetőbben idegesíti a nyugati államokat, talán az elnökváltás heteit élő Washingtont is.^
A nyugtalanság érthető, hiszen a kegyetlen boszniai hábofú árnyéka rávetül egész Kelet-Európá-ra, s veszélyezteti az amúgy is ingatag politikai viszonyokat. Európa döbbenjen rá a Keíet terheire -sürgeti egy amerikai szemleíró, nyomban azt indítványozván a brüsszeli közösségnek, hogy „kormányába", a pillanatnyilag tizenhárom tagú bizottságba, nevezzen ki olyan tagot, aki csakis Kelet-Európával, s így a visegrádiakkal is foglalkoznék. Megfogadják-e ezt a tanácsot a Közösségben -egyelőre nem tudni, de azt igen, hogy bármily korlátozottak legyenek is, a nyugati segélyek és jóindulatú támogatások nélkül elkep-
B*
zelhetetlen a magyar kilábalás a jelenlegi gazdasági gondokból. Megnyugtató volt ezért hallani Pierre Joxe francia hadügyminisztert, aki szerint hazánk a térség
Sstabilabb állama, de a hírnevet enne megtartani, sőt öregbíteni. A körültekintő és a külső provokációkat visszautasító külpolitikához olyan belső viszonylatrendszernek kellene társulnia, amely nem lépi túl a parlamenti demokráciákban nagyon is szokásos viták kereteit. A kormány eredményeit nem növeli, hanem csökkenti, ha túlzottan belebonyolódik a médiaháborúba, amely - szerencsére - nem igazi háború, legföljebb csata, de inkább vita vagy játszma.
ár a társadalmat valóban ezernyi gond feszíti az átmenet időszakában, mégis - másokkal ellentétben úgy gondolom - a két legnagyobb hatású tömegtájékoztatási eszköz törvényi körülbástyázására nem szabad sajnálni az időt. Tudjuk, a televízió segítségével - éppen három esztendeje - forradalmat csináltak a szomszédunkban, tudjuk, a televízió elnököket avathat és dönthet meg, és tudjuk, a nálunk olykor túlzottan fölmagasztalt BBC-t a választások után a győztes toryk munkáspárti elfogultsággal vádolták, de sokkal többre nem futotta energiájukból. A fejlett demokráciákban is kemény csata folyik a média befolyásolásáért.
Az autonómia törvényi szabályozása épen ezért óhatatlanul szükséges, s ha követett is el hibákat - különben ki nem? - a tévé elnöke, abban mégis teljesen igaza van, hogy az egész vita a demokrácia iskolájában zajlik. S a vizsgán azok bukhatnak el, akik az egyetértés keresését elutasítják, akik olyan intézkedéseket hoznak vagy akár olyan látszatokat teremtenek, amelyek az intézmények minimális autonómiaigényét is veszélyeztetik, akik a fáradságos egyeztetés és törvényi szabályozás helyett munkaügyi és bírósági útra terelnék az egész ügyet. Az MDF-centrum ügyesen és profi politikai húzással megszüntette az alelnöki tisztségeket a pártban, de ennek nem lehet ellentétele a rádió és a televízió „beszippantása". A kormányzati centrum jól tudja, hogy ilyen döntések - vagy akárcsak látszatok - nemcsak idehaza, hanem külföldön is kedvezőtlen visszhangot váltanának ki. A médiapattot vagy kölcsönös engedékenységgel, vagy a játszma újrakezdésével lehetne föloldani, s az egyezkedésre hajlamos erők egyszer talán mégis egymásra találnak, ha a kormánypártok és az ellenzékiek nem fantomképekkel, hanem a valóságos ellentéteikkel birkóznak. Sem a vádaskodás, sem a beteges gyanakvás nem vezethet eredményre, legyünk szerényebbek, közeledésre. Hazánkban nincs „sajtódiktatúra", s a liberális sajtó nem sző összeesküvéseket - amint a legnagyobb párthoz közelálló körökben gondolják -, és a sajtó korántsem mindenható - amit viszont némely ellenzékiek is hajlamosak föltételezni. A liberális oldalon pedig jobban kellene figyelni az árnyalatokra, hiszen a vihart kavaró volt alelnök nézeteinek jelentős részével az MDF centruma sem ért egyet.
Valóságos viszályoktól és igazi háborúktól körülvéve, a nemzeti és liberális centrumnak médiaügyben is egyezségre kell jutnia. Ha nem is máról holnapra, niszen a rendszerváltás történelmi léptékű feladat, s a jelek szerint nem egyetlen törvényhozási időszakra szól. A kudarc luxusát nem engedhetjük meg magunknak.
Bush-Major búcsúcsúcs
Clinton felhívása a szerb szavazókhoz
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Olyan eseményre kerül sor Szerbiában, amely mindennél inkább megoldást hozhat: ha az emberek a szerbiai választásokon olyan kormányra szavaznának, amely nem hisz az etnikai tisztogatásban, nem hisz a boszniai értelmetlen erőszak további szításában, hanem attól elfordulna a megbékélés irányába, vissza a demokrácia és az emberi jogok felé - üzente Bili Clinton, nem is titkoltan „beavatkozva” a vasárnapi voksolásba. Bár nem említette Milo-sevics nevét, a hamarosan hivatalba lépő elnök tekintélyét vetette a latba, csatlakozva ekként az egész héten hasonló üzeneteket küldözgető Bush-kormányhoz.
Pénteki vezércikkében a The Washington Post helyesli e „beavatkozást”, s hogy Amerika tudatosan játssza immár a „rossz rendőr” szerepet (miközben a közvetítők a diplomáciai megoldással kecsegtetik a szerb szavazókat, ha megfelelően voksolnának). S ami pedig Karadzsicsnak a nyugati katonai lépések esetére kilátásba helyezett fenyegetőzéseit illeti, a mérvadó lap azt „helyénvaló emlékeztetőnek” tekinti: ő és társai, így Milo-sevics is rendre megszegték békeígéreteiket, s az ilyen szólamokkal csak megerősítik helyüket Eagleburger háborús bűnösökről közölt listáján.
(Folytatás a 3. oldalon)
Milosevics-párti tüntetés Belgrádban. (Tudósításunk a i választások előtti helyzetről a 3. oldalon)
jugoszláviai
Hazánk is kész abékeerők felkészítésére
Jeszenszky Géza javaslata az Észak-atlanti Együttműködési Tanács ülésén
(Munkatársunktól)
BRÜSSZEL - Nincs elvesztegetni való idő, a NATO-nak döntő szerepet kell játszania az európai biztonsági rendszer kialakításában, új intézkedésekkel kell javítania konfliktus-kezelő képességét hagyományos felelősségi területén kívül. Haladéktalanul meg kell kezdeni a békefenntartó erők telepítését, még mielőtt a harcok kirobbannának, s Magyarország helyet adna olyan kiképzőközpontnak, ahol a NATO-tapasztalatok alapján a volt Varsói Szerződés-tagállamok katonáit képeznék ki válságmegoldó feladatokra. Ezt hangoztatta Jeszenszky Géza az Észak-atlanti Együttműködési Tanács (NACC) ülését megnyitó beszédében.
A pénteki értekezleten a NATO-tagországok és a kelet-európai, valamint a közép-ázsiai államok külügyminiszterei vettek részt, de nem képviseltette magát Kazahsztán, Türk-ménia, Üzbegisztán és Belorusszia, Franciaország pedig nem diplomáciájának irányítóját küldte el. A ki-szivárgott hírek szerint azért, mert
Párizs, amely nem tagja a NATO katonai szervezetének, nem karolta még fel a békefenntartás intézményesítését, s ezért a tanácskozás végéig fogalmazták a záróközlemény ide vonatkozó részeit.
A NACC-konferencia résztvevői a magyar külügyminisztert kérték fel a tanácskozás alaphangját megadó beszéd elmondására. Méltatván az eddigi eredményeket, Jeszenszky Géza kijelentette: eljött a cselekvés ideje, valóságos békefenntartásra van szükség, lehetőleg az ellenségeskedések kitörése előtt kell a csapatokat telepíteni. Ez persze különleges tudást igényel, amivel á NATO rendelkezik, a volt VSZ-tagok viszont nem. Magyarország a maga részéről azzal járul hozzá az erőfeszítésekhez, hogy - az alkotmányos eljárást követően - felajánlja: területén létesítsenek kiképzőközpontot azok számára, akik a békéltető akciókat irányítanák.
A drámai jugoszláv helyzetet ecsetelte ezt követően Jeszenszky, s fölhívta a figyelmet arra, hogy az etnikai tisztogatás átterjedhet Koszovóra
és a Vajdaságra, s a menekülthullám súlyosan érintené Albániát és Magyarországot is. A nemzetközi Jugo-szlávia-konferencia az utolsó esélyt kínálta a viszonylag békés megoldásra, mondta a magyar külügyminiszter, de „ez a politika kudarcot vallott. Senki sem győzhet meg bennünket arról, hogy a megbékítés politikája sikeres volt.” Erőteljes jelzést kell küldeni az agresszomak, hogy politikája nem tűrhető tovább. Jeszenszky szerint az ENSZ-alapokmány 7-es pontját kell alkalmazni, amely összekapcsolja a határozatok betartatását a további tárgyalásokkal. A boszniai repülési tilalom érvényesítéséről, védett övezetek kialakításáról, Szarajevó ostromának abbahagyásáról van szó, s a külügyminiszter sürgette, hogy a nemzeti kisebbségek védelmét is vegyék be a zárónyilatkozatba. Végezetül leszögezte, a NATO-nak főszerepet kell ebben vállalni, máskülönben létezését is megkérdőjelezi, s ha nem biztosítja a stabilitást határain kívül, akkor nem tudja megvédeni a demokráciát sem.
(Folytatás a 3. oldalon)
Számvevőségi rendszert épít ki a kormány
A Magyar Televízió megkaphatja a zárolt költségvetési támogatás egy részét
(Munkatársunktól)
A kormány javasolja az Ország-gyűlésnek, hogy a Magyar Televízió egymilliárd forint zárolt költségvetési támogatásából 889,6 millió forintot utaljon át az intézménynek. A fennmaradó összeget helyezze letéti számlára, és azt csak akkor használhassa fel, ha az Állami Számvevőszék újabb vizsgálódásai nyomán erre megkapja az engedélyt - jelentette be Nagy Zoltán pénzügyminisztériumi államtitkár a kabinet döntéseit ismertető pénteki szóvivői tájékoztatón.
Nagy Zoltán a döntés hátterét vázolva emlékeztetett arra, hogy az Állami Számvevőszék 1991-ben az MTV-ben végzett ellenőrzése során megállapította: tartósan megromlott az intézmény gazdálkodása, és laza a bizonylatolási fegyelme. A parla-
ment - képviselői indítványra - elfogadta az egymilliárd forintos költségvetési támogatás megvonására vonatkozó javaslatot, s kilátásba helyezte, ezt a pénzt visszakaphatja az intézmény, ha kiküszöböli a feltárt hiányosságokat.
Időközben elkészült a vizsgálat intézkedési terve, s ahogy az államtitkár fogalmazott: „okleveles könyv-vizsgálóinkat beengedték a televízióba”, akik jelentésüket az elmúlt hetekben összegezték. Ebben - többek között - megállapították, hogy kezdetben pozitív elmozdulások voltak tapasztalhatók az intézmény gazdálkodásában, de ez a folyamat az év közepén megtorpant, s az év végére már ismét nem érvényesül az egységes szabályozottság. Azt is megállapították a revizorok, hogy a televí-
BELFOLDON
Stabilitás
4. oldal
Befektetési
a vidék fejlesztésére
9. oldal
Móricz, Szakonyi meg a Rokonok
11. oldal
Szász Endre, a harmónia vándora
Ünnepi
futballjókívánság
21. oldal
KÜLFÖLDÖN
zió egész évben enyhe fizetési gondokkal küszködött, de az anyagi csőd egy percig sem fenyegette. Érdekességként említette az államtitkár, utalva a jelentésre, hogy az MTV úgy növelte műsoridejét, hogy ennek nem volt meg a pénzügyi fedezete.
Ugyancsak érdekes körülménynek tartották a szakemberek, hogy miközben az intézmény „kintlevősége” elérte az 1,3 milliárd forintot, mégsem tett erőteljes lépéseket az összeg behajtására. A Magyar Televízió hiánya pillanatnyilag 500 millió forint - hangzott el a tájékoztatón, s Nagy Zoltán felsorolta, hogy a kormány által felszabadított összeget mire kell fordítania az intézménynek.
(A tájékoztató további részletei a 4. oldalon)
Temesvár emlékezik, Bukarest hallgat
2. oldal
Tiltakozás az izraeli kitoloncolás ellen
Clinton felhívása a szerb szavazókhoz
3. oldal
HÉTFŐN
Szatmári krónika:
A szigorú szem tükrében
Heinrich Böll, Európa kétségbeesett jó embere
Hétfői mellékletünk, a
lei
rAZDASA*
Gyorsítást sürget az átalakításban a Magyar Gazdasági Kamara
Az átalakulás veszteségei
nagyobbak a kelleténél
Munkavállalói
résztulajdonosi
Önvédelemből hamisított a ferihegyi taxis
Műgyűjtők matinéja