﻿JLMaffar Nemzet
Ára: 14,50 Ft
KELLEMES
KARÁCSONYI
ÜNNEPEKET
KÍVÁNUNK
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR CSÜTÖRTÖK, 1992. december 24, LV. évfolyam, 303. szám
Az ötödik hullám
írta: Pethő Tibor
A XX. század történelmi földindulásainak eddig négy nagy hulláma volt. Ezt mondja László Ervin, neves hazánkfia, a Római Klub tagja. Szerinte az első a kommunizmus államalakító szerepben való megjelenése, a második a fasizmus hatalomra jutása. A harmadik hullám, amely egybeesett a fasiszta rendszerek összeomlásával, a gyarmati korszak végét és a harmadik világ kialakulását hozta. A negyedik hullám a kommunizmus romba dőlte, amely véget vetett a szuperhatalmak katonai és gazdasági szembenállásának.
A láthatáron immár megjelent az ötödik, ezúttal világméretű, valamennyi népet és nemzetet fenyegető hullám, amely minden bizonnyal átterjed a harmadik évezredre is. Lehet-e emberi értelemmel befolyásolni, esetleg ellenőrzés alá vonni az ötödik hullámot? Ehhez újra kellene gondolni a napjainkban uralkodó értékrendeket és magatartás-formákat. Szabályozni kellene a túlnépesedést, csökkenteni vagy megszüntetni a szegénységet, az éhezést, megsemmisíteni a tömegpusztitó fegyvereket, megakadályozni a környezet további pusztulását, elejét venni az ember okozta éghajlati változásoknak.
A karácsonyi misztérium bel-
ső lényegének jelképe a betlehemi csillag, amely az úiszülött Jézushoz vezette a napkeleti böl-
cseket. A mai tudomány szupernóvának vagy üstökösnek véli a rejtélyes csillagot. A békesség, a jóindulat tündöklő szimbólumát. Most azonban újabb üstökös tűnt fel, a Swift-Tuttle-nek nevezett objektum, amely a csillagászok szerint 2126. augusztus 14-én összeütközhet a Földdel. Ennek valószínűsége 1 a 10 000-hez. Átmérője körülbelül 10 km, s a becsapódás pillanatában 100 millió megatonna energia szabadul fel, több, mint a világ egész jelenlegi nukleáris készlete. A pusztítás mérete elképzelhetetlen, a következmények egyszerűen kiszámíthatatlanok. Filmen már láthattunk egy ilyen fenyegető összeütközést, de a történetben az amerikai és a szovjet rakétarendszerek egyesített össztüze megsemmisíti az óriás meteoritot. Felrémlik tehát a hatodik hullám veszélye is. Igaz, 132 év múlva.
Százharminckét évvel ezelőtt 1860-at írtunk. Próbáljuk felidézni a kor emberének gondolatvilágát. Aki akkor élt, amikor Garibaldi partra szállt Szicíliában, majd létrejött az egységes Olaszország. Amikor elkezdődött a Szuezi-csatorna építése, amikor Abraham Lincolnt az Egyesült Államok elnökévé választották, s egy évre rá kitört az Észak és Déf háború ja. A múlt század hatvanas éveiben, III. Napóleon expedíciós hadsereget küldött Mexikóba, Lengyel-országban felkelés robbant Ki a
cári uralom ellen, s ugyanebben az időszakban vásárolta meg az USA Alaszkát az oroszoktól.
Japánban beköszöntött a modernizációs Meidzsi-korszak.
Nálunk akkor lett öngyilkos Széchenyi István, az évtized közepén megkezdődtek a kiegyezést előkészítő tárgyalások, Madách befejezte Az ember tra-
Nos, mit tett volna a kor embere annak tudatában, hogy 132 év múlva esetleg elpusztuló földi élet. A század végén Flam-marion, a híres francia csillagász ugyan megírta „A világ vége" című művét, amelyben egy üstökös közelít a Földhöz, de az utolsó pillanatban megmagyarázhatatlan kozmikus erők vagy a zsúfolt templomokban Istenhez fohászkodó milliók könyörgése elhárítja a végveszedelmet.
Az üstökös ismét felbukkant az égbolton, és a Föld felé szá-
lálos áldozatot követelt már eddig is a balkáni véres tragédia, és több millió embert kergettek el szülőföldjéről, eszmefuttatásokat olvashatunk a különböző „morális megfontolásokról" Szomália és Bosznia esetében.
Miért Szomáliában, és miért nem Boszniában? A fegyveres beavatkozásnak csak ott van helye - hangzik az érvelés -, ahol az sikerrel végrehajtható és meg van az értelme. A nemzeti érdekek védelme szükségessé teheti a katonai
Magyarországi.—, _ , tönkreverték az osztrákokat, es a
Kágai békében Ausztria kivált émetországból. Budapesten bemutatták a Bánk bánt.
guld. Talán sok mindenen változtatni lehetne, ha a kormányok és kormányzottak abból indulnának ki, hogy záros időhatáron belül rendezni kell közös dolgainkat, mert csak így nézhetünk szembe a kozmikus és környezeti kihívásokkal.
Egy évvel ezelőtt, karácsonykor a szovjet birodalom iszonyú robajjal összedőlt, s a világot a következmények kiszámíthatatlansága és kiismerhetetlensége foglalkoztatta elsődlegesen. Két éve az Öböl-válság állt a nemzetközi érdeklődés középpontjában, akkorra már befejeződött a szövetséges haderők felvonulása a „sivatagi viharban". A figyelem elterelődött Európáról, s ez hozzájárult a balkáni törzsi villongások kirobbanásához, amely ebben az esztendőben a boszniai kegyetlen mészárláshoz vezetett. Jelenleg ENSZ béke-fenntartó erők igyekeznek legalább a segélyszállítmányokat eljuttatni az éhezőknek, és ilyen egységek működnek Szomáliában, Kambodzsában, Mozambikban. Ma már boly-
fjónkon aligha akad olyan felü-etes szemlélő, aki ebből arra következtetne, hogy a hidegháború megszűntével az emberiesség és a humanitárius segítségnyújtás szelleme vált uralkodóvá az államok és nemzetek viszonyában. Legfeljebb az ufókon idelátogató zöld emberkék gondolhatnák ezt, de ők is csak rövid ideig.
Az összeomlott illúziók halmazával állunk ma szemben, s a remény már alig pislákol a szívekben, hogy majd az új amerikai elnök, a kissé magára talált Európai Közösség vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete bizonyára eljut valamilyen elhatározáshoz. Nemcsak a megsze-
Sett tűzszüneti egyezmények osszú és szomorú listája hűti le a reménykedést, hanem az a megdöbbentő vita is, ami kibontakozott a nyugati sajtóban a katonai beavatkozás jogosságát elemezve a genocídium, a népirtás esetében és jogtalanságát az etnikai tisztogatás megszűntetésében. Miközben sok tízezer ha-
fellépést, de nem ez a helyzet a humanitárius segítségnyújtásnál. Mérlegelni kell, milyen nagyság-rendű az emberi jogok és a humanitárius elvek megsértése. Csak a végső bűn, a népirtás vonhat maga után végső büntetést, vagyis katonai beavatkozást. Boszniában pedig „csak" emberek elűzése, legyilkolása, etnikai tisztogatás folyik. Ezt az érvrendszert nem is akárhol, hanem a Washington Postban lehetett olvasni. Éppen Luca napján. Nem kellett karácsonyig várni, hogy meglássuk a boszorkányokat.
Á katonák tervezése érthetően a teljes és gyors győzelem jegyében történik. Ehhez a légies tengerészeti erők bevetése mellett szükség van szárazföldi csapatokra is. Viszont a hegyes terepen nagy a kockázat. (Hannibál és Napóleon is átkelt az Alpokon.) Érthető a félelem a vietnami dzsungelek után a boszniai hegyektől. De a hadtörténelem azt is feljegyzi, hogy 1941-ben a jugoszláv hadsereg tizenegy nap elteltével kapitulált, és 1943-ban Tito Vis szigetére menekült.
A nyugati és különösen az amerikai sajtóban - az igazságnak tartozunk ezzel - jóval nagyobb számban jelennek meg a boszniai rendteremtésre felszólító cikkek, és a közvélemény is kezdi megsokallni a kéz kezet mos politikát, az álszent szemforgatást. A szerbek most Szarajevó megmaradt lakosságát akarják kitelepíteni a városból. A határt az amerikai külügyminiszter Koszovónál vonta meg. De mi lesz, ha az etnikai tisztogatás átterjed Macedóniára, netán a Vajdaságra? Hatása érezhető lesz a Balkántól a Baltikumig. Az elnökválasztással, a szerb szélsőségesek győzelmével megnőtt ennek reális veszélye.
Itt most csupán a balkáni dráma lehetséges következményeit vázoltuk fel, jóllehet beszélni kellene azokról a fenyegető megnyilvánulásokról, amelyek a régi Európát idézik fel, a hipernacionalizmusról, az idegengyűlöletről, az antiszemitizmusról. Megannyi negatív karácsonyi téma, niszen ilyenkor, legalább évente egy-
szer az ember a szerétéiről, a békességről, a tisztességről és jóindulatról szeretne beszélni.
Az ötödik hullám milyen állapotban találja hazánkat? A felgyorsult változások időszakában minden ilyen elemzési kísérlet kérészéletű lehet. Ezért a népszavazási indítvány miatt egyetlen területet érintenék, a parlamentáris demokrácia helyzetét a két választás közötti időben. Sok és jogos kritika éri Országgyűlésünk tevékenységét, mindenekelőtt az ott uralkodó hang- és az időpocsékló, személyeskedő napirend előtti felszólalások miatt. Ez azonban korántsem magyar sajátosság. A világ legtöbb országában -talán az egy Nagy-Britanniát kivéve - csökken a parlamentek tekintélye, s az emberek erős kritikával beszélnek a pártrendszerről. Az európai többpárt- és az angolszász lcétpártrendszer közötti külsőséaes különbség mögött egy sokkal alapvetőbb húzódik meg: a pártok eltérő funkciója az államszervezeten belül. A kétpártrendszerben mindig az egyik párt alakít kormányt, és igazgatja az országot, úgyhogy a hatalomra jutott párt átmenetileg azonosul az állammal. Az ellenzék is annak tudatában működik, és fejti ki ellenőrző feladatát, hogy legközelebb esetleg ő kerül hatalomra, és ő azonosul az állammal, így kialakul az a meggyőződés, hogy a hatalom - ákár így,
akár úgy - a pártban tömörült állampolgárok birtokában van. Az állam vezetésének jogossá-
gát tehát az ellenzék sohasem vitatja el a kormánypárttól -még ha a legélesebben kritizálja is azt. Mert legközelebb hasonló helyzetbe kerülne.
A többpártrendszer a kontinentális Európában az esetek túlnyomó többségében csak koalíciós kormányzást tesz lehetővé, aminek velejárója, hogy egyetlen párt sem azonosíthatja magát még a ciklus idejére sem az állammal. Ennek következtében nem# mer igazán hatalmával élni. így alakul a pártokon felüli állam mítosza. Olyan államé, amely mindenki érdekében gyakorolja a hatalmat. A kétpártrendszerben a nemzeti érdek képviselete nem válik kormánypárti és ellenzéki érdek prédájává, hanem mindkét párt politikájának alapja. Az egyéni és közérdek könnyebben egyeztethető, mint a többpártrendszerben.
Mi a miniszterelnöki felelősségű szisztémát vezettük be, bár a paktum során a kétharmados elvvel és a kinevezési jogokkal megjelentek az elnöki rendszer elemei is. A diktatúra lebontásának viszonyai között aligha kerülhettük volna el a hibákat és azok következményeit, Országgyűlésünk működési zavarait. A két választás közötti időben e hiányosságok érzékelhetővé, a jövőt tekintve tehát javíthatókká váltak.
/eszélyeivel és lehetőségei-'■ jlás KO
Ve	,
vei a nagy átalakulás korszaka, az ötödik hullám súlyos felelősséget ró a ma élő nemzedékekre. A feladatok megoldásának túlnyomó többsége a legnagyobb és legnépesebb államokra hárul. Saját tennivalóinkat viszont nekünk kell elvégezni. Magunkba mélyedve el kell készítenünk az évi számvetést: jól sáfárkodtunk-e a kapott lehetőségekkel? Úrrá tudtunk-e lenni a józan ész eligazító erejével nehézségeink egy részén?
Mert gyakran megesik, hogy: „Péter alszik, és Júdás virraszt!"

NEMZETKÖZI ELET
Martin József: Sziddhárla, hol vagy?	(2.	oldal)
Simon Ernő: A kormányt neveli az „emberek védelmezője” (3. oldal) Körkérdés külpolitikai szakértőkhöz	(3.	oldal)
HAZAI TUDÓSÍTÁSOK
Rédey Pál: Karácsonyi relikviák	(4.	oldal)
PEST-BUDA
Beszélgetések a főváros új díszpolgáraival	(5. oldal)
NÉZŐPONT
Földes Péter: Mert minden másképp van...	(6.	oldal)
Borbándi Gyula: Új helyzetben magyar a magyarral	(6.	oldal)
Varga Domokos: Rossz a Jézus	(6.	oldal)
Bácskai Tamás: Az állam a színlap közepén	(7.	oldal)
Kántor Lajos: Pompás vonulások	(7.	oldal)
Illés Sándor: Betlehem	(7.	oldal)
GAZDASÁG
Farkas György: Sorsdöntő fontosságú átállás Pató Zsuzsa: A BKV a csőd közelébe sem került
MAGYARSÁG AZ EZREDFORDULÓN
Krasznai Zoltán: Mi lesz a magyar?
SPORT
S. Tóth János: Riley letörheti a Bikák szarvát Zsolt Róbert: A szépségért nem fizetnek Mák István: Most jövök én!
Az 1992-es esztendő legjobbjai Malonyai Péter: Hazudik a közhely: eltűnt a jövő Árvay Sándor: A família
HÁBORÚS KARÁCSONY
Magyar Nemzet anno: 1942
Juhász Gyula: A ’42-es karácsony és a titkos diplomácia
TÜKÖR
Tóbiás Áron: Zebegényi emlékidéző Szőnyi Istvánról Boros István: A kereskedőkirály Baróti Szabolcs: Parancsnoki posit az árnyéksávban Kristóf Attila: Hold szarván csillag ül Sárvári Márta: Mi lesz veled, Nagymaros?
Botlik József: Drávaszögből a Jézuska is elmenekült Kovács Judit: A megátalkodott sajtólevelező Gosztonyi Péter: Reichel őrnagy „elkallódott" aktatáskája Kurcz Béla: Közelkép egy világfiról: Világostól Monte-Carlóig
(8. oldal) (9. oldal)
(11. oldal)
(12. oldal) (12. oldal) (12. oldal) (13. oldal) (13. oldal) (13. oldal)
(17. oldal) (17. oldal)
(18. oldal) (18. oldal) (19. oldal) (19. oldal) (20. oldal) (20. oldal) (20. oldal) (21. oldal) (21. oldal)
GAZDASÁGI MAGAZIN
Gergely László: A Texo-birodalom bevette Moszkvát	(22. oldal)
Alkonyi László: Pénzügyi zsenik vagy nemzetközi zsiványok? (22. oldal) Gőz József: Hajdúkból farmerek	(22. oldal)
Szendrei Lőrinc: Interjú Szabó Ivánnal	(23. oldal)
MI VAN A FA ALATT?
Beck Anna: A szeretet ünnepe a Szentföldön Józsa György: A németek nagy „népbetegsége"
Kiss Zsuzsa: Bukaresti banánhéjak Avar János: Az amerikai vevők kedvencei Neszméri Sándor: Sok áru, kevés hazai vevő Szlovákiában Kaszab Zsuzsa: Rekordösszegek az osztrák boltokban
NEMZETKÖZI MAGAZIN Zsigovits Edit: Fekete holocaust Stier Gábor: Rekordokat dönt a lengyel autómaffia Vida László: Orosz titkos raktárak abszurd rendszerében
BIZONYTALAN BIZTONSÁG Blahó Miklós: Hat válság NATO-t keres Pietsch Lajos: EBEÉ-forgatókönyvek Pósa Tibor: Csalódott Párizs Avar János: Bush-örökség Clintonnak
KISEBBSÉGI GYÖTRELMEK Lambcrt Gábor: Elfelejtett oroszok Sebestyén Imre: Minden szerb egy államban?
Tatár Imre: Őrjárat Európa nyugati felén Gyarmath János: Türelmes türelmetlenség
KULTÚRA
Jeleníts István: A művészettől megfosztott ember...
Osztovits Ágnes: A szeretet által munkálkodjon a hit Devich Márton: Eltűnt iskolák nyomában Nemeskürty István: A fejedelem karácsonya Lőcsei Gabriella: Amit a Mária-költészetről tudni érdemes Határ Győző: Wimbledoni séta Hana Ponická: Este Cesare Zavattini: Karácsonyi történet Mikó Eszter: Nagy László és az iszkázi Betlehemek
IRODALOM
Szabó Magda: Apám táncot jár Lázár Ervin: A fehér zászló Vathy Zsuzsa: Korcsolya és televízió Bor Ambrus: A harang
FUTUROLÓGIA RufTy Péter: Jókai jövendölései Kuczka Péter: így kezdődik a XXI. század
(24. oldal) (24. oldal) (24. oldal) (24. oldal) (24. oldal) (24. oldal)
(25. oldal) (25. oldal) (25. oldal)
(26. oldal) (26. oldal) (26. oldal) (26. oldal)
(27. oldal) (27. oldal) (27. oldal) (27. oldal)
(28. oldal) (28. oldal) (28. oldal) (29. oldal) (29. oldal) (30. oldal) (30. oldal) (30. oldal) (30. oldal)
(31. oldal) (31. oldal) (31. oldal) (31. oldal)
(32. oldal) (32. oldal)