﻿uira-
ny*
yte-
kt.
*s«
uau
A meglepetések éve
írta: Pethő Tibor
A történelemnek vannak bizonyos törvényei - állították régebben. Giovanni Papini Gog című művében a titokzatos és halhatatlannak vélt Saint-Germain gróffal viszont a következőket mondatja: „A világ egyhangú, az emberek nem tanulnak semmit, és nemzedékről nemzedékre ugyanazokat a botlásokat és borzalmakat követik el, az események nem ismétlődnek, de hasonlítanak egymásra..." Manapság pedig terjed az a vélemény, hogy a történelem gyakran meglepetésekből áll össze. Össze-kuszálódott, meglehetősen elfuserált dolog eszerint a történelem.
Annyi bizonvos, az utóbbi óvok nem szűkölködtek meglepetésekben. Vegyük csak a legutolsó esztendőt. 1992 elején még a demokrácia győzelméről, a nyugat-európai egység erősödéséről, a szabadkereskedelem kiszélesedéséről szóltak a hírek. Mint független államokat, elismerték a Szovjetunió utódországait, létrejött a FÁK. Aláírták az Európai Unióról szóló egyezményt Maastrichtben, amely előirányozta a gazdasápi és pénzügyi uniót, a közös leül- és biztonságpolitikát. Boszniáról és Szomáliáról nem beszélt senki.
Nálunk az Európai Közösséggel együtt megtörtént a független Horvátország és Szlovénia elismerése. Elsőként vettük fel a diplomáciai viszonyt Ukrajnával. Ki gondolta volna, hogy néhány hónappal később Bosznia-Hercegovina az újságok első oldalának állandó szereplője lesz, a szélsőjobboldali veszélytől lesz hangos a tömegtájékoztatás, a parlament feloszlatására akarnak bizonyos erők népszavazást kiírni. És az Egyesült Államokban a teljesen ismeretlen arkansasi kormányzót választják az unió elnökévé.
Trvszerű előrelátás - ez a meglepetés ellentétpárja. Lehet-e ilyennek minősíteni a térképrajzolók munkáját? A Times Világtörténelmi Atlaszának több egyéb mellett óriási előnye, hogy évezredekre visszamenően figyelemmel lehet kísérni a térképészeti szakemberek tevékenységének időbeli korlátozottságát. De ne merüljünk el az általánosításokban. Vizsgáljuk mea a Balkánt.
A XVIII. százáéi utolsó éveitől kezdve az oroszok bátorították a felkeléseket a Török Birodalom balkáni tartományaiban. A többi nagyhatalom félt az orosz befolyás növekedésétől, balkáni és közel-keleti túlsúlyától, ezért a Török Birodalmat fenn kívánták tartani. Közben Napóleon, aki előszeretettel rajzolta át a térképeket, csapatait megjelentette a Balkánon, Mormont marsall a dalmáciai partvidék elfoglalásáért jutalmul megkapta a Raguza hercege címet.
Az újabb kori határkijelölést az 1878-as berlini kongresszus végezte el, amikor a nagyhatalmak elismerték Szerbia, Bulgária, Románia, Montenegró függetlenségét, és jogot adtak az Osztrák-Magyar Monarchiának Bosznia-Hercegovina okkupáció-jára. Az európai vezető országok valójában ekkor döbbentek rá, hogy az ottomán hatalom visszavonulásával milyen fenyegető szellemek törtek ki a palackból. A heves nacionalista szenvedélyek elborították az egész félszigetet, görögök, bolgárok, szerbek, macedónok, albánok rivalizáltak egymással, és mindegyik megtalálta a maga akkori nagyhatalmi protektorát. Ekkor vált közismertté az európai politikában „a balkáni lőpo-s hordó" kifejezés.
Az 1912-13-as két Balkánháború újból átrajzolta a térképet, először Szerbia és Törökország kárára megnövelték Bulgária területét, másodszor Bulgáriát nyirbálták meg, Szerbia területeket kapott, s Görögországgal együtt osztozott Macedónián és Albánia egy részén.
Az első világháborút követő forradalmak és békék alaposan átalakították egész Európát és a Balkán-félszigetet is. A Monarchiát feldarabolták, létrehozták a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot, a későbbi Jugoszláviát. Románia területeket szerzett nemcsak Magyarországtól és Oroszországtól, hanem Bulgáriától is. A Párizs környéki békediktáfu-mok sehol sem teremtettek nyugalmat, éppen ellenkezőleg, az újabb összeütközések csíráit hintették el. A Balkánon is. Kiéleződtek a horvát, szlovén, szerb ellentétek, az albánok, görögök, törökök, bulgárok, macedónok nemzeti törekvései állandósították a nyugtalanságot.
Változtak a határok a második világháború alatt is, a németek balkáni hadjárata szétzúzta a királyi Jugoszláviát, Horvátország önállósult, Magyar-ország visszakapta Bácskát. A fasiszta hatalmak leverése után lényegében helyreállították az 1920os határokat, de a nemzeti ellentétek a felszín alatt tovább parázslóitok. Nehezen csillapodtak le Trieszt körül az olasz-jugo-szláv villongások, a görög polgár-háború is jó ideig izgalomban tartotta a kedélyeket, s a Balkánra 1955-ig ránehezedett az ideológiai, hatalmi töltésű szovjet-jugo-szláv szembenállás.
Tavaly megindult a Balkánon az új „térképészeti munka". Horvátország, Szlovénia független, szuverén állammá vált, s a nemzetközi közösség elismerte Bosznia-Hercegovina önálló státusát is. Most a genfi Bosznia-értekezlet asztalára új térkép került, amely tíz kantonná osztaná szét az autonóm részeket, s valamilyenfajta laza konföderációt teremtene a kantonok között. A terv a két társelnökön kívül igazán senkinek sem tetszik - lehet, hogy az amerikai Vanconek és az angol Owennek sem -, de az elfogadás lehetősége a január 10-én folytatódó megbeszéléseken még fennáll.
A hosszabbra nyúlt balkáni emlékeztetőt annak érzékeltetésére szántam, amikor nemcsak a meglepetések alakították a történelmet, hanem amikor többszörösen előállt a „post hoc ergo ante hoc" különös esete. Vagyis amikor valamit, ami korábban történt, olyasmi okoz, ami később történik. A formális logika ugyan kizárná az ilyesmit, de a meglepetések sorozatában nemegyszer visszájára fordul az oksági linearitás.
Országunk fennállása óta, sőt azt megelőzően, a kalandozások korától szorosan kapcsolódik a balkáni történésekhez, és napjainkban is állandóan számolnia kell a váratlan meglepetésekkel. Akár elfogadják a kantonosítást, akár nem, a balkáni viszályok gyökerei továbbra is léteznek, s azok kigyomlálása reménytelen vállalkozás. Katonailag véget lehet vetni a népirtásnak - az egyetlen szuperhatalom ehhez mináén eszközzel rendelkezik. A nemzeti és népi össze-kuszáltság azonban fennmarad, s így a feszültség nem szűnik meg. A Balkánt és az egész térséget érintő magyar politika kidolgozásánál ezt a szomorú tényt sohasem szabad figyelmen kívül hagyni. Sőt, minden körültekintő mérlegelésnek ebből kell kiindulnia.
Nem tervezi az adóterhek növelését
a pénzügyi kormányzat
Kupa Mihály biztatónak tartja a tavalyi folyamatokat
A pénzügyi tárca elégedett és iá reményekkel néz 1993 elé -foglalható össze Kupa Mihály pénzügyminiszter tegnapi évzáró, évnyitó sajtótájékoztatójának lényege.
A tárca vezetője kifejtette, hogy az általa képviselt gazdaságpolitika tartalma, vonalvezetése erősödött 1992-ben, s a folytatására ebben az évben jók az esélyek. Kedvező folyamatként értékelte a külgazdasági tevékenységet, valamint az ipari tárca által kidolgozott válságkezelő programot, iparpolitikai koncepciót. A privatizáció azon részével, hogy létrejött az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság, ugyancsak elégedett Kupa Mihály, főképp, mert bírja az intézmény első emberének ígéretét a cég hatékony irányításáról, illetve az ott lévő és értékesíthető állami va-
gyon mielőbbi eladásáról. Sőt, kedvező előjelei vannak a bankprivatizációnak is, melyre mielőbb sort kell keríteni, hogy megerősödhessen a szektor. Az államháztartási törvény tavalyi elfogadását hasonlóképp eredménynek tekinti a pénzügyminiszter, ennek az évnek pedig már reális feladata lehet az itt esedékes reform gyorsítása. Elsősorban a kiadási oldal korszerűsítése a sürgető, már csak azért is, mert a pénzügyi kormányzat nem tervezi hosszabb távra sem az adóterhek növelését. Végül is az államháztartási tevékenység finanszírozási gyakorlatát kell megreformálni ahhoz, hogy a deficit csökkenhessen.
A pénzügyminiszter jelezte, hogy a kormány gazdaságpolitikai programját átdolgozta, noha az alapelveket nem változtatták meg. Változatlanul elsődleges cél a szociális piacgazdaság megteremtése, s ezzel egye-
temben a gazdaság stabilizálása, valamint a természetes növekedés feltételeinek megteremtése. Tehát érvényes az antiinfálciós program, az egyensúlyi követelmények sem értelmezhetők másként, továbbá a már említett államháztartási reform is folytatódik, melynek része egy hároméves konszolidációs terv kimunkálása, megvalósítása. Jelezte a miniszter, hogy a pénz-és tőkepiac jogi, működési feltételeit a legközelebbi időkben várni lehet. A csőd- és a pénzintézeti törvény aktualizálása mellett a jövedéki szabályozás, a kincstári vagyonról szóló törvény, a hitelkonszolidációs alap tető alá hozása a legsürgetőbb.
Kupa Mihály kitért néhány ágazat helyzetére, megjegyezve, hogy az agrárterületen a tulajdoni viszonyok rendezése s a piaci rendszerek kidolgozása a legfontosabb.
(Folytatás a 8. oldalon)
Éjfél előtt járt le az ultimátum Bagdadnak
Bush elszánta magát a büntetőakcióra
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Verni, míg éjfélt üt az óra: megint egy januári éjszaka, amelyen - már lapzártánk után - bármi megtörténhetett. Igaz, amerikai katonai körökben azt emlegették, hogy a péntek este fél hatkor (Irakban éjjel fél kettőkor) lejárt ultimátum-határidő után nem feltétlenül azonnal kerülne sor a nyugati hatalmak katonai akciójára, mert előbb „fel kell mérni" a terepen kialakult helyzetet. Mindenesetre Bush elnök már a kiszabott 48 óra első felének lejárta előtt egyértelművé tette a nála járt republikánus vezetőknek, hogy „teljesen elszánta magát" az újabb Bag-dad-büntető odacsapásra.
Lapzártánkkor azonban még csak a teljes bizonytalanságról adhatunk számot. Hiszen éppen huszonnégy órával az átadott négyhatalmi ultimátum után hozta a választ Bagdadból Irak ENSZ-nagykövete, s abból jellegzetes módon bármit ki lehetett olvasni. llamdun ugyanis váltig hangoztatta, hogy országa „nem adja fel szuverenitása jogát”, tehát oda viszi
rakétáit, ahová akarja. S különben is, az iraki diplomata szerint nincs is szó ENSZ-akcióról, itt valójában a három nyugati nagyhatalom akarná „rákényszeríteni akaratát” Bagdadra, miként már a légoltalmi övezet esetében is, amelyet kormánya el sem ismer. Ámde Hamdun a válasz átadása után a tudósítókkal azt is közölte, hogy csupán e szuverenitásra összpontosított, ,jnagukról a rakétákról, mint olyanokról, nem tárgyalt”.
Amerikai kormánykörökben ezt
rögvest többféleképp értelmezték. Némelyek arra gyanakodtak, hogy Irak köti az ebet a szuverenitás karójához, ám csendben elviszi rakétáit -vagyis meghajol az ultimátum előtt, miközben hazai használatra az ellenkezőjét állítja. De a másik magyarázat szerint Bagdad is elszánta magát a kockáztatásra, noha Hamdun meglepő - és aligha elfogadható - ajánlata, egy amerikai kongresszusi küldöttség meghívására Irakba, inkább vall idő-húzási, mint összecsapási szándékra. Miközben a The Washington Post azt is idézi kormánykörökből, hogy nemcsak Szaddamnak kívánnak az elnöki elszántsággal üzenni, hanem - a szer-beknek is.
Avar János
Irak arról tájékoztatta az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy egyetlen repülőgépe sem szállhat le az ország területén, beleértve a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére Irakba küldött szakértőket szállító gépeket is. A hírt egy ENSZ-forrás közölte pénteken a Reuter hírügynökséggel. A forrás szerint a BT zárt ajtók mögött tanácskozásokat kezdett.
BELFÖLDÖN
Megkapják a 13. havi bért az egészségügyiek
5. oldal
Ki hogy védi a Hátországot
- avagy kell-e vitatkozni Csurka Istvánnal?
9. oldal
A magyar műholdas adást a pápa is üdvözölte
11. oldal
KÜLFÖLDÖN
Václav Klaus:
Mesterséges folyamat a visegrádi együttműködés
2. oldal
Olasz feltámadás
2.oldal
Amerika gyártja a legszebb álmokat
Nemzetközi magazin összeállításunk a 6. oldalon
SPORT
Indokolatlan aggályok
A megemelt nyugdíj időben érkezik majd
Mikor érkezik meg az első fel-
emelt nyugdíj, és mennyivel növekszik az ellátás összege? Ez a kérdés foglalkoztatja ma leginkább a nyugdíjasokat.
A parlament döntése alapján 1993-ban összesen 14 százalékos nyugdíjemelésre kerülhet sor, amit két lépcsőben kapnak meg az érintettek. Idén 43 milliárd forinttal nagyobb összeget postáznak a nyugdíjasoknak. Baranyai Géza, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság sajtófőnöke lapunknak elmondta: a tb szándéka szerint az első félévi mértéke meghaladná a második félévben esedékes növekedést. Az idei 14 százalékos emelés átlagos érték, az emelésnek meghatározzák a minimális és maximális összegét, tehát lesznek olyan nyugdíjasok, akiknek valamivel kisebb s lesznek olyanok, akiknek nagyobb arányban emelkedik az ellátmánya.
Jelenleg a szakértői munkák folynak, annyi azonban valószínűleg tűnik, hogy a kisnyugdíjasok na-
gyobb százalékú emelésben részesednek, mint a magas nyugdíjúak. A Magyar Nemzet információi szerint a mostani növekedés mértéke független lesz a munkában eltöltött évek számától. (Tavaly ez volt a nyugdíj-korrekció egyik fő szempontja.)
A Nyugdíjasok Kamarája, valamint a nyugdíjalapot felügyelő bizottság hétfőn tárgyalja a társadalombiztosítás javaslatát, ezután kerülhet sor a kormány-előteijesztés megfogalmazására. Baranyai Géza emlékeztetett rá, hogy az Országgyűlés legközelebb január 25-én ülésezik. A társadalombiztosítás szándékai szerint sürgősséggel terjesztenék be a nyugdíjemelési javaslatot, hogy jusson idő a végrehajtásra. A tervek szerint a nyugdíjak márciustól emelkednének, az OTF reményei szerint ugyanebben a hónapban kézbesítenék elsőként a megemelt ellátmányt.
Az OTF sajtófőnöke igyekezett mindenkit megnyugtatni: az emelés automatikusan jár, sem levélben, sem telefonon nem kell kérvényezni.
(é.a.)
A délszláv válság nem tarthat sokáig
-mondta lapunknak a NATO egyik stratégája
(Munkatársunktól)
Több magyar külpolitikai intézet és szervezet védnöksége alatt neves cseh, szlovák, lengyel, ukrán, továbbá nyugat-európai és NATO-politikusok részvételével kétnapos konferencia kezdődött pénteken Budapesten az észak-atlanti szervezet biztonsági szerepéről és Közép-Európáról. Az eszmecserék szünetében arról kérdeztük Maurits Jo-chemset, a NATO védelmi, tervezési és politikai osztálya védelmi politikai részlegének vezetőjét, miben látja ezt az új biztonsági szerepet Közép-Európa szempontjából.
- A londoni nyilatkozatunkban már évekkel ezelőtt kinyilvánítottuk hajlandóságunkat az új viszony kiépítésére Közép- és Kelet-Euró-pával, és az Észak-atlanti Együtt-
Balogh Juditot beperelte a BEAC
13. oldal
HÉTFŐN
Hatvanezer hősi halott a Donnál
Fejezetek a magyarországi zsidók életéből
Hétfői mellékletünk, a
Gl IfaMrNmrtl ,
AZDASAiy
Kádár Béla a tavalyi év külkereskedelmének alakulásáról Egy kis számvetés kisbefektetőknek
41
\
4 j
w.
3
i
i