﻿Ma®ar Nemzet
Ára: 25 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHŐ SÁNDOR
SZOMBAT, 1993. február 27., LVI. évfolyam, 49. szám
A csendes európai
Irta: Lambert Gábor
Az európai értelmiség társadalmi státusa a nyolcvanas évek közepe óta egyre süllyed, állítja Tony Judt, a New York University professzora, aki könyvet írt a témáról. Oly sok, a megszenvedett tapasztalatokon emelt, felkent eszme mondott csődöt, szilárdnak Kitt európai értékrendünk megannyi pillére dőlt ki, amióta dermesztő tehetetlenséggel szemléljük a délszláv öldöklést, úgyhogy előbb-utóbb valóban féltőiül a kérdés: hová tűnt a közvéleményformáló intelligencia? A kontinentális lelkiismeret mozgatói, akik az algériai vagy a vietnami háború idején, de akár a fegyverkezési spirál legmeredekebb kanyaróiban is kény szeri tőleg hatottak a politikusi megfontoló sóira, most hangjukat vesztették. „Valamit" tenni kellene-lényegében ez minden, amit például az UNESCO által szervezett januári „tojásfej-konferencia" gondolkodói javasolni tudtak az európai kormányoknak.
Megkopott, persze, jócskán fényét vesztette az egyik korábbi intellektuális összetartó erő, a balol-daliság diszkrét bája a nyugati demokráciákban. Ezt jelzi az is, hogy az európai szellemiség évszázados fellegvárában, Párizsban az elmúlt évtizedek meghatározó gondolkodóiról közölt elmarasztaló bírálatok válnak bestsellerekké: amelyek Althusser gyilkosságával, Foucault vagy Sartre szexuális kicsapongásaival foglalkoznak. A tömegekre kisugárzó értelmiségi összetartás helyett pedig az válik jellemzővé, amit a Newsweek „Szarajevó-sikk"-nek nevez: a Mitterrand-t utánzó, megfelelő publicitással kísért villámlátogatások a délszláv háborús helyszíneken. Amihez hasonló gesztusokról már Graham Greene-nek is az volt a tömör véleménye, hogy retúrjeggyel a bátorság puszta intellektuális gyakorlattá válik.
Mindez csak kísérő tünet, a komoly gond az önnön létjogosultságukat évtizedekig igazolni tudó békemozgalmak s az eszmeiségükkel rokon közgondolkodást tükröző európai kollektív biztonsági rendszer krónikus zavara. Hiszen az értelmiségi hallgatás hátterében éppen az áll, hogy a „valami", amit tenni lehetne a délszláv erőszak lecsen-desitésére, alighanem maga is az erőszak egyfajta formája.
Amire most Clinton vállalkozik a légihíd kiépítésével, az is egyelőre a tenniakarás kényszere diktálta pótcselekvés csupán. Hiszen valós értéke nem abban rejlik: valóban a nélkülözőkhöz hull-e az égi posta, hanem hogy megkezdődik a beavatkozás Kockázatának a kipuhatolása. S ezzel egy időben diplomáciai csatornákon tovább próbálják útját állni a válság terebélyesedésének. Mert az idő előrehaladtával a délszláv tragédia egyre kevésbe korlátozódik a szerb-horvát-muzulmán káoszra, balkáni, iszlám, pánszláv összetevői rajzolódnak ki. Az orosz kommunista-nacionalista ellenzék a belpolitikai játszma próbakövévé tette a balkáni külö-nutas gondolkodást, s nyomásuk alatt Jelcin időről időre meghátrálni kényszerül. A héten közzétett nyolcpontos délszláv rendezési terve ugyan jelzés volt a külvilágnak, hogy kézben tartja és kész a Nyugattal összehangolni a külpolitikáját, s az új amerikai külügyminiszter első találkozója orosz kollégájával szinte már a régi „Gorbacsov-Bush-Regan" show felújítását ígéri a világpolitika színpadán. Ám ezzel kapcsolatban az is felidéződík, hogy minél szívélyesebb volt az egyetértés a csúcsokon a Szovjetunió végnapjaiban, annál jobban lehetetlenült el
Gorbacsov odahaza. S miként az idő tájt, most is egyre több, a döntéshozás terhétől mentes, ám ezen körök véleményét jól ismerő nyugati közíró engedi meg magának, hogy a posztjelcini időkről fantáziáljon.
A délszláv jelen, az orosz fordulat lehetősége és a meglévő kollektív biztonsági rendszer ehhez kapcsolódó hiányosságai ismét fölélesztették a nemzeti fegyverkezési kedvet. Igaz ugyan, hogy a napi politikában Nyugaton még mindig hat a hidegháború megnyerése feletti ujjongás és megkönnyebbülés, Európa-szerte csapatcsÖKkenté-si programokat hajtanak végre, korábban tervbe vett fegyverkezési kiadásokat húznak át. Németországban egyenesen arról indult vita, hogy az általános hadkötelesség helyébe hivatalos állományt állítsanak, Belgiumban felezik, Hollandiában harmadával, Dániában és Olaszországban több mint negyven százalékkal tervezik csökkenteni a hivatásos katonák létszámát.
Washingtonban is érlelődik az első huzavona az új kormányzat és a Pentagon között a védelmi kiadások nagysága, a tervezett strukturális átalakítások körül: Colin Powell vezérkari főnök épp a minap intette a Fehér Házat, hogy a hadsereg semmiképpen sem maradhat jól képzett katonák nélkül, mint a hetvenes évek elején, s az átalakításokat sem szabad túl gyorsan és egyszerre túl mélyrehatóan végrehajtani.
A NATO-sfrafégák ugyanis Oroszországra tekintve nem a már megkötött leszerelési megállapodásokat és a bejelentett csapatcsökkentéseket veszik alapul, hanem azt, hogy a növekvő politikai bizonytalanság közepette a hadsereg mindinkább autonóm képződménnyé izmosodik. Mára azt a polgári korlátozást is levedletté, amit a kommunista normák és pártfelügyelet jelentett, tiszti állományában a nosztalgikus-konzer-vatív szervezkedés erejéről és hatékonyságáról az elmúlt napok moszKvai tüntetése tanúskodott. Többek között erre hivatkozva szentelt az európai konzervafiz-mus színvonalas szócsöve, a Neue Zürcher Zeitung hét végi vezércikket annak a gondolatnak, hogy az általános leszerelés jelenlegi üteme aligha tartható fenn. S hívta fel a figyelmet arra, hogy a nemzetközi békefenntartó és béketeremtő erők létrehozása körüli huzavonát a nyugati demokráciákban egy felerősödő vita ellensúlyozza arról, hogy a kollektív biztonság fiaskói láttán nem lenne-e jobb a saját ország katonai védelmét erősíteni.
„A nagyobb biztonság kevesebb fegyverrel" jelszava után valóban visszatérne a „ha békét akarsz, készülj a háborúra" gondolkodásmódja? Jelenleg megjósolni pusztán annyit lehet, hogy a biztonságpolitika senkiföldjén fekvő közép-európai országok ez esetben az elsők között szédülnének bele a fegyverkezési spirálba. Hiszen a külső garanciák hiánya és a kölcsönös gyanakvás erősödése már most is megkísért némely döntéshozót, hogy a kollektív biztonság és a nemzeti védelem egymásba mosódó fogalmai közül nagyobb hangsúlyt helyezzen az utóbbira. A vélt vagy valós fenyegetettségben erős lehet a csábítás az egyoldalú készülődésre, hiába szólnak ellene a közelmúlt meggyőző tapasztalatai.
Netán azért szótlanodott el az értelmiség is, mert a délszláv borzalmak láttán elfogynak a megelőző erőszakkal szemben hangoztatott érvek -még ha a történelmi idegvégződések görcsbe rándulnak is a jövő áramütéseitől?
Az ukrán elnök tárgyalásai magyar vezetőkkel
Kravcsuk a térség biztonságát szolgáló együttműködést javasolt
Fel sem merülhet egy új; a Varsói Szerződéshez hasonló szervezet létrejötte, csupán arról van szó, hogy a kelet-európai térség biztonsága és stabilitása mind Ukrajna, mind Magyarország számára rendkívül fontos, és nem engedhetjük meg, hogy a Balkánhoz hasonló új válsággócok
alakuljanak ki. Mindezt Antall József fejtette ki egy kérdésre adott válaszában a kétnapos hivatalos látogatáson Budapesten tartózkodó Leonyid Kravcsuk ukrán elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatóján. A kérdés annak kapcsán merült fel, hogy az ukrán fél a megbeszélések során
Boszniáért állt bosszút a CIA előtti lövöldöző
Már ma megkezdődhet a légisegélyezés
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Szándékosan visszafogott volt a boszniai íégisegé-lyezési akció csütörtöki bejelentése. Clinton elnök tudatosan nem maga tette közhírré, hanem a Fehér Ház sajtóirodája adta ki nevében a rövid nyilatkozatot. Csak amikor egy fotózási alkalomnál a tudósítók rákérdeztek, akkor jegyezte meg Clinton, hogy reménye szerint ezzel a lépéssel „ valamivel jobb légkört teremthetünk a tárgyalásokra". Ezt (és lapzártánkat) követően a Pentagon sajtót tájékoztató tisztviselői is ragaszkodtak névtelenségük megőrzéséhez, s ekként nem is kerülhetett be képük az esti tévéhíradókba, ami szintén hatáscsökkentő. Mindenesetre tudatták, hogy az akciót rövid távúnak tervezték, a szállítógépek az előjelzéseknek megfelelően magasan és éjjel viszik a tá-
voli boszniai falvak fölé terlmket, talán már mától, Ifáleri pétiekén Clinton aláírta a szükséges papírokat. S mielőtt ejtőernyővel ledobnák az egytonnás segélycsomagokat, hatszázezer röpcédulát szórnak le; részben figyelmeztetve a súlyos és viszonylag gyorsan földet érő teher „becsapódásának” veszélyeire, részben ezzel is elkerülendő azt, amitől mindenki leginkább tart, a gépekre lövöldözést (netán vállon hordozható rakétákkal).
Mondta is, enyhe ingerültséggel, a szenátus katonai bizottságának republikánus rangidőse, a volt tengerészeti miniszter, John Warner, hogy veszélytelen akció háborús övezetben nincs: „Ha berepülsz katonai géppel háborús övezetbe, legyen bármilyen rakományod, a dolognak igenis van katonai jellege.”
(Folytatás a 3. oldalon)
A Shell-benzin is drágul
Emelkednek a BKV-tarifák
Március 1-jétől a fővárosi tömeg-közlekedési járműveken használatos bérletek ára a 6 százalékos általános forgalmi adóval megemelkedik. Legkisebb mértékben, 5 forinttal a tanulók és a nyugdíjasok villamosbérlete drágul. A havi autóbuszbérlet ára 50 forinttal, míg a villamosbérleté 35 forinttal növekszik. Jelentősebben emelkedtek az agglomerációban közlekedő járatok bérleteinek árai, ahol például az autóbuszbérlet 70 forinttal drágult. A HÉV-bérletekért, a jelenlegi áruktól függően, 25-190 forinttal kell majd többet fizetni. A 18 forintos vonatjegy és a 150 forintos napijegy ára egyelőre nem változik. Az árváltozások miatt a februári bérletek nem március 5-éig, hanem március 8-án 24 óráig érvényesek.
Hétfőtől a Shell benzinkutaknál is egységesen 1,50 forinttal emelkedik a motorbenzinek ára. A gázolaj ára nem változik. Az ólommentes 91-es oktánszámú benzinért 69,50, a 95-ös ólommentesért 71,50, az ólmozott 92-es oktánszámúért 72, az ugyancsak ólmozott 98-as oktánszámúért 75 forintot kell fizetni literenként.
Válhat Pesterzsébet és Soroksár
Az expopavilonokat 1995-ben kezdik építeni
(Munkatársainktól)
A Fővárosi Önkormányzat tegnap délelőtti tanácskozásán megtárgyalták a világkiállítás előkészületeiről szóló tájékoztatót. A Demszky Gábor főpolgármester által vezetett ülés csupán egy nappal korábban kapta meg a világkiállítási program-iroda anyagát, amiről - miként azt több képviselői is megjegyezte - első pillantásra az sem derült ki, hogy honnan érkezett.
Ilyen előzmények után a főpolgármester nem rejtette véka alá kritikáját. Demszky Gábor szerint lassan a kettős hatalom minden jele látható a fővárosban. A kormánynak nem érdeke, hogy összekapcsolja a budapesti fejlesztési programokat a világkiállítás tervezésével, felépítésével. Hiába küldték el még októberben az együttműködési javaslatukat az expo kormánybiztosának, arra a mai napig nem kaptak választ. Hiányoznak a szakmai egyeztetések, helyettük még mindig a politikai viták dominálnak. Mindemellett a fővárosnak érdeke, hogy jól sikerüljön az 1996-os világkiál-
egy, a térség biztonságát előtérbe helyező kezdeményezéssel állt elő, amely azonban - mint az ukrán államfő elmondta - nem lenne egy új katonai blokk, hanem nyitott szervezet, amelynek bármely ország tagja lehetne.
(Folytatás a 3. oldalon)
Az albán külügyminiszter Budapesten
A demokratikus Albánia eddigi legmagasabb rangú képviselőjeként pénteken hazánkban kezdett tárgyalá- * sokat Alfréd Serreqi külügyminiszter.
A politikus megbeszélést folytatott Jeszenszky Gézával, s fogadta őt Göncz Árpád köztársasági elnök és Szabad György, az Országgyűlés elnöke.
Az albán-magyar külügyi tárgyalások fő témája a délszláv válsággal kapcsolatos nézetek kicserélése mellett a kétoldalú kapcsolatok alakulása volt. Mint arról Hermán János külügyi szóvivő tájékoztatott, az egyébként jónak nevezhető magyar-albán viszony kritikus pontja, hogy az amúgy is alacsony kereskedelmi forgalom visszaesett. A tárgyalásokon magyar részről szorgalmazták a vállalatközi együttműködést. Lehetőség van a mezőgazdaság s az olajkitermelés terén a kapcsolatok hatékonyabbá tételére.
(Folytatás a 3. oldalon)
lítás, hiszen azzal Budapest is igen sokat nyerhet.
Válaszában, valamint a képviselőktől érkezett kérdések, javaslatok és kritikák elemzésében Barsiné Pataky Etelka címzetes államtitkár, az expo kormánybiztosa elmondta, hogy ő nem látja ennyire drámainak a helyzetet, sőt a testület érdeklődéséből az együttműködési szándékot olvassa ki. Meggyugtatta a testületet, hogy folyik a műhelymunka, a fővárost egyetlen pályázat kiírásából nem hagyták ki, és a későbbiekben valamennyi döntés előkészítésében részt vehetnek.
Az expo megvalósításának üteméről megtudhattuk, hogy a pavilonok építését csak 1995-ben kezdik el, miként azt Párizsban is tanácsolták. Más kérdés viszont az utóhasznosítás. Lesznek olyan épületek, melyeket később az egyetem vehet birtokba, de ismerkednek azokkal a technikai megoldásokkal, melyek révén többször felépíthető és használható pavilonokat építenek majd az expo idejére.
(Folytatás az 5. oldalon)
MA	
Szombati	
mellékletünkben	3
Az elnökné ruhája	
A Ferenczy-rejtély	pi
Szánhúzó kutyák verseny	m
BELFÖLDÖN
Nem akarok politikai Don Quijote lenni
Interjú Orbán Viktorral 7. oldal
Örök nyaralás, avagy a csábítás trükkje
10. oldal
Mikor féljünk és kiáltsunk farkast?
Balassa Péter, Buda Béla és Fodor Gábor a szélsőségekről 17. oldal
A Kentaurok és a kentaurnők
Részlet Cseres Tibor új regényéből
20.	oldal
Hogyan őrzik Paksot?
21.	oldal
Egy rejtélyes gyilkosság nyomában
22.	oldal
KÜLFÖLDÖN
Kohl és Gorbacsov titkos paktumot kötött?
2. oldal
Mitterrand vitatott műve
Nemzetközi magazin a 8. oldalon
SPORT
Széttárt kézzel
16. oldal
Hétfői mellékletünk, a
GPjgg
AZDASAfj
tartalmából: Bankok védtelenül?
A kis bér törékeny versenyelőny
|
1
1
ni
p
i