﻿
Ma©ar Nemzet
32
oldalon
Ára: 25 Ft
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
SZOMBAT, 1993. március 6., LVI. évfolyam, 55. szám
Senki földje?
Irta: Pethő Tibor
Az európai jelzővel ékesített fogalmak az utóbbi két évben elhasználódtak, kiüresedtek. Közép-Európa időnként az ábrándos emlékezés, az édes-bús nosztalgia páráiba burkolódzik - jobb ni jón -, mert érzi, a centrum felé haladás helyett félő, ismét a félperifériára sodródik. A régi rend, a blokkfegyelem már nem szabályoz, az új rend pedig még igazán nem működik. Akik tehetnének valamit, akaratnélküliségüket és cselekvésképtelenségüket jámbor intelmekkel vagy okoskodó történelmi hasonlatokkal leplezik. Miközben a liberális szabadságeszmények hangoztatásában nincs hiány, azt is magától értetődőnek veszik, hogy Génitől New Yorkig parolázzanak a „balkáni szabadelvűség" véreskezű háborús bűnöseivel
Végre a héten mégis történt valami: az amerikaiak megindították Hercules-akciójukat, s az óriás gépekről segélycsomagokat dobnak le a körülzárt bosnyák települések lakosságának. Hogy ez pusztán jelzésértékű gesztus vagy egy átgondolt rendteremtési terv első légi művelete, arra majd a jövő ad választ. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy ugyancsak a napokban a Románia Liberó című bukaresti ellenzéki lap nyilvánosságra hozta az állítólagos Gorbacsov-Kohl tervet Kö-zép-Kelet-Európa távlati újrafelosztásáról, felelevenítve ezzel a végzetes Molotov-Ribbentrop paktum, vagy - ha úgy tetszik - a Roosevelt-Cnurchill-Sztálin hármas jaltai megállapodásának keserű emlékét.
Lapunkban már részletesen beszámoltunk az ügyről. A román szándékon sem csodálkozhatunk, hiszen a rejtélyes elképzelés módosítaná a trianoni határokat és Romániára hátrányos érdekzónákra osztaná a térséget. A híresztelések szerint Gorbacsov kiválásával most Jelcin folytatná az ilyen értelmű megbeszéléseket a német kancellárral, éppen legutóbbi, a moszkvai repülőtéren létrejött találkozójukon.
Mindez nem hat megnyugtatóan sem a belgrádi, sem a pozsonyi politikusokra, s alkalmas a magyarellenes hangulat újabb felszítására.
Akaratlanul is éppen idejében alakult ki a hatpárti konszenzus a magyar biztonságpolitikai alapelvekről. Ezek válaszul szolgálnak azokra a vádakra, melyek szerint hazánk és a magyar kisebbségek ügye veszélyeztetné Európa e részének stabilitását. Reméljük, a dokumentumot alaposan tanulmányozzák majd szomszédaink, már csak azért is, mert elképzeléseink elsődlegesen egy szélesebb európai biztonsági rendszer létrejöttét feltételezik, és számba veszik Kelet-Közép-Európa minden országának biztonsági igényeit. Az előrehaladás iránytűje a bizalom, s az elvek az együttműködés és érdek-közösség erősítését hangsúlyozzák. Való igaz, az egyoldalú nyilatkozat nem változtatja meg a jelenlegi viszonyokat, nem szünteti meg gazdasági területen sem a rivalizálást, de az elzárkózás helyett az összefogásra ösztönöz. Hogy mennyi érzékenység halmozódott fel, arra jellemző Tőkés László néhány legutóbbi megfogalmazásának szinte hisztérikus fogadtatása.
Az európai jelző elkopottsá-ga sajnos az egész kontinensre is kiterjeszthető. Elegendő csak utalni a nagy nyugati országok belső állapotaira, a különféle botrányok, korrupciós esetek kel-
tette politikai, gazdasági feszültségekre, amelyek Olaszország, Franciaország, Németország mellett most már Anglia közéletét is alaposan felborzolják. Az angol lapok egyenesen demoralizált országról, „morális pánik-
ról" írnak, s ezért nagyrészt a kormán amelyet
még a legenyhébb kifejezéssel is
zető értelmiséget, a kormányzó elitet teszik felelőssé, amelyet
„középszerűnek" minősítenek.
Érthetővé válik tehát az Európai Közösség és az egyes kormányok tehetetlensége, a földrész tényleges egységének megteremtésében játszott statiszta szerepe. Közép-Európának pedig óriási segítségre lenne szüksége a diktatúrából a parlamentáris demokráciába való átmenet időszakában. Jó példa és okos támogatás nélkül az erőket kimeríti a küzdelem az elvadult és jár-ványszerűen terjedő nacionalizmusok ellen. „Népirtó hadseregek, fasiszta bandák, koncentrációs táborok, tanácstalan politikusok, nyomorgó menekültek, lezárt határok, ostromlott városok - ez az Új Európa?" - kérdezte egy amerikai szakértő.
1 enry Kissinger volt ameri-
H
kai külügyminiszter, □lista egy le
nagy realista egy legutóbbi előadásában kifejtette, hogy az „új világrendről" még két éve táplált álmok szertefoszlottak. Az Egyesült Államok kül-detésfudata a demokrácia általános elterjesztéséről, az erkölcsi értékek és emberjogi követelmények felügyeletéről megrendült. Kissinger szerint a múlt századi Európában szabályként hirdetett „erőegyensúlyt", a „balance of power"-t most interkontinentális méretekben kellene kialakítani. Ennek jelenleg két akadálya van. Az egyik Amerika befelé fordulási hajlandósága, a másik, hogy az Egyesült Államok, ha akarná is, nem képes egyedül „rendben tartani" a világot. Több - számuk valószínűleg négy és hét között mozog - egyenrangú hatalom játszik majd vezető szerepet az ezredfordulót követő időszakban, s közöttük kell megteremteni az erőegyensúlyt, amelyre alapozni lehetne a globális biztonságot. Felveti a NATO jövőjét is, és attól tart, hogy a nyugat-európai koncepciótlanság a katonai szövetség szétbomlásához vezethet, ami súlyosan ártana a,többi atlanti intézménynek is. Éppen ellenkezőleg - mondja -, a NA-TO-t ki kellene terjeszteni Kelet-Európára, nehogy Oroszország és Németország, a Baltikum és az Adria között újfajta „senki földje" alakuljon ki.
Az ilyen helyzet súlyos veszélyekkel terhes. Gondoljunk csak a szerb katonai vezetés figyelmeztetésére, amelyben ellenlépéseket fontolgatnak az amerikai segélyakcióhoz légteret átengedő országokkal szemben. Tehetünk úgy, mintha az üzenetet nem hozzánk intézték volna, felmutathatjuk a frissiben készült biztonságpolitikai elveinket, mindez nem változtat azon, hogy a balkáni háborús góc közvetlen szomszédságában élünk. A honvédelmi törvénytervezet vitájánál éppen ezért a legna-
Ö felelősséggel lehet csak eni a magyar hadsereg kérdéseihez. Trianon 35 000-es, az 1946-os párizsi békeszerződés 65 000-es hadsereget engedélyezett. A szabadon választott magyar parlament történelmi feladata az ország védelmi képességének, a hadsereg szellemének, fegyverzetének megfelelő szinten tartása. Még akkor is, ha az igazi biztonság csak széles európai keretben valósulhat meg.
„Segélyhálót” latolgatnak az oroszoknak
Clinton és Jelcin Vancouverben találkozik
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Megerősítette Clinton elnök pénteken a Moszkvából már elterjedt hírt, hogy az április 4-i amerikai-orosz csúcstalálkozóra Jelcinnel a kanadai Vancouverben kentének sort. Vagyis Washington és Vlagyivosztok közt szinte félúton. A harmadik országban rendezendő Clin-ton-Jelcin csúcs házigazdájának sokan ajánlkoztak, éppen pénteken jött híre, hogy Walesa lengyel elnök sürgette, jelképesen is legyen az „elfelejtett” Kelet-Európábán.
Oroszországnak, s személyesen Jelcinnek az amerikaiakat egyre inkább idegesítő sorsáról viszont már csak azért sem tudnak megfeledkezni, mert amint arra az átfogó segélyprogramot sürgető Nixon volt elnök a pénteki The New York Timesnak írott terjedelmes cikkében rámutat, Moszkva meggyengültén is mellőzhetetlen partner az atompolitikában (még meglévő arzenálja pedig továbbra is az egyedüli, ami Amerikát elpusztíthatná), miként szükség van „diplomáciai támogatására olyan forró pontokon, mint Irak, a Közel-Kelet és Bosznia”.
Nixon felszólítja mai utódát, hogy
hívja egybe a vezető hetek rendkívüli csúcsértekezletét az oroszok megsegítésére, s azon elsőbben is ütemezzék át adósságtörlesztésüket. „A rövidlátó nyugati kormányoknak és bankároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy ha nem ütemezik át az adósságot, valószínűleg semmit sem kapnak majd a Jelcint felváltó bármely kormánytól” - úja az exelnök, aki szerint a nyugati segély „lényeges” növelés nélkül Jelcin kormánya nem marad fenn. Clintontól mások is sürgetik, hogy álljon e segélyezési program élére: Leahy demokrata szenátor úgy érvel, ha a kommunisták maradtak volna hatalmon Moszkvában, ma az amerikai katonai kiadások százmilliárddal nagyobbak lennének, mint az új költségvetési tervezetben. Kormánykörökből pedig azt tudta meg a The Washington Post, hogy latolgatják annak az - orosz lakosság alá „kifeszítendő” - tízmilliárdos „szociális segélyhálónak” az ötletét, amelyet (mint az ősszel lapunkban ismertettük) a többi közt Soros György is szorgalmazott cikkeiben. S ő most levelet is intézett a „hetekhez”.
Avar János
Martonyi János nyilatkozata
Meciar szerint Szlovákia elfogadja Hágát
(Munkatársunktól)
Pablo Benavídesnek, az EK Bizottsága igazgatójának budapesti látogatásáról és ezzel összefüggésben a bősi kilátásokról kérdezte lapunk Martonyi Jánost, a Külügyminisztérium államtitkárát.
-	Államtitkár úr, hogyan értékeli a pénteki tárgyalásokat?
-	Benavídes a pénteki találkozón beszámolt Pozsonyban folytatott megbeszéléseiről, látogatásának ez volt az elsődleges célja. A tájékoztatást köszönettel fogadtuk. Az EK képviselője elmondta, hogy Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök Brüsszelben egyértelműen közölte: Szlovákia elfogadja a hágai Nemzetközi Bíróság döntéshozó szerep-vállalását, ezzel kapcsolatban nem támaszt feltételeket, azaz a hágai eljárást nem teszi függővé a vízgazdálkodásra vonatkozó megállapodás elérésétől. Ez mindenképp pozitív dolog, amit üdvözlünk. Ugyanakkor Benavídes Pozsonyból kevésbé kedvező híreket is hozott.
(Folytatás a 3. oldalon)
Kissinger szerint Washingtonnak el kell kerülnie a boszniai mocsarat
Vasárnap érkezik Budapestre a volt amerikai külügyminiszter
(Munkatársunktól)
Az esetleges boszniai rendezés katonai ellenőrzése az Egyesült Államokat olyan súlyos helyzetbe sodorhatja, amelyből nehéz lesz meglelni a kiutat. Ezt a mocsarat mindenképpen el kell kerülni - ez a véleménye Henry Kissingernek, aki az Utazási és Idegenforgalmi Világtanács többnapos tanácskozására vasárnap érkezik Budapestre, mint az American Express elnökségi tagja.
A volt amerikai külügyminiszter óvatosságra inti a C/i/tfon-kormányza-tot, elismerve, hogy annak álláspontja a boszniai rendezést illetően mindenképpen támogatást érdemel. A The Washington Postba írt minapi cikkében ugyanakkor rámutat arra: Bosznia nem nemzet, legfeljebb földrajzi értelemben létezik, s voltaképpen érthetetlen, miért gondolta bárki is azt, hogy ugyanazok az etnikai csoportok, amelyek nem voltak hajlandók együttélni a viszonylag nagy Jugoszláviában, késznek mutatkoznak az együttes létezésre Boszniában. A legjobb megöl-
1
Henry Kissinger
dás az lett volna Kissinger szerint, ha az ENSZ vagy az Európai Közösség gyámsága alá helyezi Boszniát, mert ebben a helyzetben nemzetközi erőket
Léphaft Pál rajza is állomásoztathattak volna e köztársaságban. Ma már azonban a tárgyalásos rendezés szinte lehetetlen.
(Folytatás a 2. oldalon)
„Terrorista, nem agy sebész”
Elvakult sejk híve a New York-i gyanúsított
(Tudósítónktól)
WASHINGTON - Harmadszor ment vissza a kocsibérlésnél letétbe helyezett pénzéért Mohamed Sala-meh, ám csütörtök reggel már nem a furgonkölcsönző emberei várták, hanem az FBI magukat alkalmazottaknak álcázó ügynökei. S ők annak rendje-módja szerint félórás szöszmötölés után leszámolták a 26 éves szakállas arab férfi kezébe azt, ami a bérleti díj levonása után a négyszáz dollárból visszajárt, s hagyták távozni: ki tudja, miért, csak a következő utcasarkon tartóztatták le. Találgatták is a reggeli tévéhíradókban, vajon ennyire buta lett volna Salameh, hogy visszamegy a pénzért abba a kölcsönzőbe, ahonnan a Hudson túlpartján lévő New York-i Világkereskedelmi Központ garázsában felrobbanó bombát rejtő furgont bérelte, méghozzá a saját nevén.
(Folytatás a 3. oldalon)
Patikusbarát privatizáció
A gyógyszerészeké lehet a teljes haszon
A budapesti patikák működtetési jogát kapják meg száz százalékig a gyógyszertárak dolgozói - javasolja a fővárosi önkormányzat szociális bizottsága a közgyűlésnek.
A döntést pénteken késő délután hozták meg. A jelenlegi kezelő, a budapesti gyógyszerészkamara és a gyógyszerész-szakszervezet egyaránt támogatja a javaslatot. A bizottság ezzel a jelenlegi jogi patthelyzetet kívánja feloldani. Úgy vélik: nem szabad a privatizációval addig várni, amíg eldől, állami vagy önkormányzati tulajdonúak-e a patikák. A teljes privatizációnak jogi akadálya van, a most kidolgozott előprivatizációs javaslat csak a működtetési jogra vonatkozik, a tulajdonviszonyokat nem érinti. Ennek alapján a gyógyszertárakban dolgozók kft.-ket alapítanának, amelyekhez egymillió forin-
tos alaptőke szükséges. A patikusbarátnak nevezett előprivatizáció hatására a gyógyszerészek kapnák meg a teljes hasznot, így mire tisztázódnak a tulajdonviszonyok, elegendő tőkével rendelkezhetnek a vásárláshoz is.
Az egészségügyi bizottság a legszélesebb konszenzusra törekszik, ennek érdekében március második felében valamennyi gyógyszertári dolgozók megszavaztatják a javaslatról. A végső döntést a Fővárosi Közgyűlés hozza meg, ám nem valószínű, hogy a képviselők saját bizottságuk és a budapesti patikusok ellen szavaznának. A bizottság pénteki ülésén a gyógyszerészek garanciát kértek: az Állami Vagyonügynökség és a Népjóléti Minisztérium nem semmisíti meg a döntést abban az esetben, ha bebizonyosodna, hogy a gyógyszertárak állami tulajdonban vannak. Ehhez azonban további tárgyalásokra van szükség.
(élő)
BELFÖLDÖN
Surján László a KDNP jövőjéről
7. oldal
Gazdaságpolitika választási hajrában
10. oldal
Weidinger papa, a klakkfőnök
13. oldal
Egy viharos hét az Arizona körül
21. oldal
Több ezer dollár egy erdélyi csecsemőért
KÜLFÖLDÖN
Miért nem táncolt Bush a berlini falon?
8. oldal
Francia médiaháború
8. oldal
Időzített bombák az atomtemetőkben
SPORT
Détári
szívesen játszana a japán profiligában