﻿Ára: 19,50 Ft
Utazás ’93 melléklettel
Magw Nemzet
f Ki felelős a jövőért? !
6. oldal
LSZ
Kinek kell itt szakmunkás?
7. oldal
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
KEDD, 1993. március 16., LVI. évfolyam, 62. szám
Melyik úton?
Elgondolkodtatott a napokban két tudósítás. A kisváros értelmiségi találkozóján a kereszténydemokrata politikus a hazai ipar pártolásának a fontosságát hangsúlyozta, a nemzeti értékek védelmét. A jeles politológus egyetemistáknak tartott előadásában azon sajnálkozott, hogy a liberális ellenzék hagyta átengedni a jobboldalnak a nemzetben való gondolkodás terepét.
Még egyszer végigfutottam a tudósításokon, mert a jelenség újszerű, különös. A népi, a nemzeti képezi már ilyen összejöveteleken is az érvmuníciót? Hiszen eddig jobbára ezeket az avítt, „lestrapált" fogalmakat a jobb- és baloldali populisták szajkózták. Azok, akik valamiféle sajátos utat ajánlgattak követésre, s a kozmopolitizmus mételyétől akarják megóvni a magyar népet. Majd megunják, majd kijózanítja őket a valóság - hangoztatták egyesek. A magyar ember úgyis a modernizáció zászlaja alá áll, mert a középrétegbe akar felemelkedni, illetve ott megkapaszkodni. Komoly pártok
Síként sem veszik fel fegyvertá-a nacionalizmust, az árva-lányhajas magyarkodást. Azzal ugyanis nem lehet eljutni Európába.
Aztán jön a kisújszállási tanácskozás, ahol a megjelentek összetételére, illetve az ott elhangzott előadások tartalmára sokan felszisszennek. Az az üzenet olvasható ki a beszédekből, hogy a közvélemény nagyobb szimpátiája kíséri a nemzeti sajátosságokra építkezni akaró politikai törekvéseket, mint ahogy azt a parlamenti pártok
Azt írja Kisújszállás kapcsán az ellenzéki politikus, hogy a ködösmisztikus „népi politizálás" minderre inkább alkalmas, mint válságkezelésre. S hogy mi szükség van amolyan népfrontos összefogásra, amikor működik a többpárti demokratikus parlament. A nép-nemzeti mozgalmárok éppen azt szerelnék megingatni.
Csakhogy: mintha nem egyedül a magyar politikai életre lenne ez ma jellemző. Csupán jelzésként utalunk arra: a népi-nemzeti identitás eszméje egyes nyugati országokban is tért hódít. A lakosság bizonyos rétegei némi idegenkedéssel fogadják a gazdasági együttműködés szorosabbá téfelere, a biztonságpolitika elmélyítésére irányuló törekvéseket. Mert a nemzeti szuverenitás csorbításától tartanak. Igaz, a svédek éppen visszakoznak a sajátos nemzeti útról, számos újkeletű
idjanak.
va, megalkuvásokkal is - egymáshoz igazítják lépteiket. Jeles írónk fakad így ki tárcájában: „Csak bámulok, mint borjú az új kapura, erre a szép új világra, amely ránk szakadt, kapitalizmusnak álcázva." Hát igen, ez a kapitalizmus nem az, amivel kinn, turistaként találkoztunk. A csúnyább arcát mutatja. Ami jórészt törvényszerű. Mert minden változik, minden zavaros. Megjelenik a „karvalytőke", amely a privatizáció során a nyereséges vállalatokat „kimazsolázza" magának, létszámot csökkent, a hazai üzemek alól kihúzza a piacot, átmenetileg kedvez a korrupciónak, a tisztességtelen versenynek... Mindezt tapasztalva polgártársaink egy része bizonyos kétellyel kérdezi: jó lesz-e nekünk abban a nagy európai közösségben? Hoz-e annyit q konyhára, mint hozott a spanyoloknak, a portugáloknak? A kérdések jogosat. Illúziót nem szabad táplálni. Még nagyobb hiba azonban, ha kishitűséget élesztünk. Ha annyira túlhangsúlyozzuk nemzeti sajátosságainkat, hogy már-már lehetetlenné válik a „nyugati példa másolása".
Ebben a vonatkozásban Kisújszálláson is elhangzottak figyelmeztető szavak. Felelősséggel ma az politizál, aki nem állítja szembe a nemzeti gondolatot a nemzetköziség eszméjével.
Keserű Ernő |
Pártpolitikától mentesen ünnepelt az ország
A talpon maradás történelmi parancsa ma is kötelez
- mondta Für Lajos a Múzeum-kertben
Az előzetes egyeztetéseknek megfelelően, pártpolitikától mentesen zajlottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról megemlékező hivatalos ünnepségek a magyar fővárosban. Az eseménysorozat meg-
nyitásaként az Orszógház előtti téren Göncz Árpád, Antall József és Szabad György
közösen helyeztek el koszorút Kossuth Lajos szobránál. A Múzeum-kertben rövid műsor után Für Lajos beszélt a nemzeti függetlenség megőrzésének szükségességéről, s arról, hogy a haza békés körülmények között is tetteket kíván polgáraitól.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 145. évfordulójára rendezett ünnepi megemlékezések sora a Kossuth Lajos téren kezdődött el hétfőn délelőtt 10 órakor. Az Országház előtti téren katonai tiszteletadás mellett, a Himnusz hangjaira felvonták a Magyar Köztársaság lobogóját. Ezután Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Szabad György, az Országgyűlés elnöke a megemlékezés koszorúját helyezte el Kossuth Lajos szobránál.
A megemlékezés a Múzeum-
kertben az eredeti program szerint fél 12-kor, a Himnusz eléneklésével kezdődött. Ezután a mintegy 35 ezres tömeg előtt Bács Ferenc Ottlik Géza egyik írásából adott elő részletet, majd Sáfár Mónika színésznő és Varga Miklós énekelt 1848-at idéző dalokat. Ez követően Für Lajos lépett a mikrofonhoz.
-	A történelem kimagasló eseményei sohasem múlnak el nyomtalanul. Akár kudarcokról, akár sikerekről van szó, beleépülnek a következő századokba. 1848 gondolata is itt él bennünk, nyomai itt vannak gondolkodásunkban, mentalitásunkban - mondta a honvédelmi miniszter, aki beszédében mindenekelőtt szólt a forradalom indulásáról és jelentőségéről.
-	Negyvennyolc olyan magas mértéket szabott, ami szüntelen önvizsgálatra kell, hogy késztesse az utókor valamennyi nemzedékét: megtettünk-e mindent a nemzet ügyének felemeléséért, a gazdaság átszervezéséért, a társadalom átalakításáért, a valós jog- és esély-egyenlőség megteremtéséért és a magyarság megmaradásáért -folytatta a miniszter ünnepi beszédét, majd párhuzamot vont a forradalmi esztendők és napjaink teendői között..
(Folytatás a 4. oldalon)
Öt nappal az első választási forduló előtt
Franciaország készül a „társbérletre”
(Tudósítónktól)
PÁRIZS - A közvélemény-kutatások a jobboldal fölényes győzelmét jósolják a vasárnap kezdődő választások első fordulójában, miközben az államfő nyolc napon belül harmadszor jelzi: a külpolitikát a jövőben is maga kívánja irányítani.
Mitterrand elnök ezúttal Moszkvát keresi fel - egy hete Washingtonban járt, néhány napja Milosevicset fogadta itt, a Szajna partján -, s a Kreml mai párizsi vendége megint külpolitikai csatában próbál jó pontokat szerezni, miközben pártja odahaza alighanem elveszíti a belpolitikai háborút. A párizsi sajtó eleddig meglehetősen keveset foglalkozott azzal, hogy miként kívánja támogatni az Élysées-palota lakója a szorongatott helyzetben lévő Jelcin elnököt, annál többet imák és beszélnek az első választási forduló várható kilátá-
sairól. Többen úgy ítélik meg, hogy Mitterrand utolsó igazi elnöki ténykedése a moszkvai út, s a következő az lesz, hogy kijelölje a Matignon-palota új lakóját. Vagyis az új francia kormányfőt.
A közvélemény-kutatások immár lezárultak, legalábbis nyilvánosan nem szabad többé már találgatni, kik lesznek a befutók a célegyenesbe forduló választási versenyben. Az utolsó felmérések nem hoztak meglepetést: a gaulle-ista RPR és a giscard-ista UDF konzervatív szövetségének fölényes győzelmet jósolnak, a voksoknak nagyjából a 40-42 százalékát. A ma még kormányzó szocialistáknak 20 százalékot vagy annál kevesebbet, a zöldeknek 12-16 százalékot „adnak” a különböző intézetek, míg a szélsőjobboldali Le Pen-pán a felmérések szerint 11-13 százalékban reménykedhet, s a még mindig színen levő Marchais kommunistái további „szabadeséssel” számolhatnak;
vannak, akik csak nyolcszázaléknyi esélyt adnak nekik.
Az ellenzők eldöntöttnek látják tehát a a kétfordulós küzdelmet, s a politika mintha már a jövőre készülne. Az elnöki palota szinte meghallotta azokat a felméréseket, amelyek szerint a franciák 57 százaléka kompromisszumpárti, vagyis nem akarja, hogy az intézmények - az elnöki palota szocialista párti lakója és a várhatóan jobboldali többségű nemzetgyűlés - között túlzottan kiéleződjék a feszültség, s ezért az Élysées a hét vé-„gén arról biztosította a franciákat, hogy nem akar „háborút”. Persze azért hozzáfűzték az elnöki hivatalban, hogy „minden” az új kormánytól függ. S mintha a figyelem immár afelé fordulna, hogy a Jacques Chirac vezette RPR vagy a giscard-ista UDF kap-e a konzervatív pártszövetségen belül több szavazatot; némely cinikusok szerint ez a kétforduló küzdelem egyetlen igazán nyitott kérdése.
(Folytatás a 3. oldalon)
Csehország vízumkényszer bevezetését tervezi
PRÁGA - A cseh fővárosban ma hat közép-európai ország, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Ausztria és Szlovénia belügyminisztere találkozik, hogy a migrációval összefüggő problémák megoldásáról tárgyaljanak.
A belügyminiszteri konferenciát megelőzően szombaton Jan Rumi, a cseh belügyi tárca vezetője lengyel kollégájával, Andrzej Milczanowski-val találkozott a cseh-lengyel határvonal lengyel oldalán, Kulowa Zdrojban. A megbeszélésekről kiadott közlemény szerint a miniszterek egyetértettek abban, hogy az illegális migráció nem lehet egy ország ügye csupán, <ezt a kérdést európai szinten kell rendezni.
A tanácskozás alapján Jan Rumi javaslatot terjeszt a cseh kormány elé, hogy vezessen be vízumkényszert azon országok számára, ahonnan a legtöbb menekülő érkezik. A javaslat már részét alkotná a tervezett új cseh vízumpolitikai koncepciónak.
(Folytatás a 3. oldalon)
A szuperparlament komoly vereséget mért Jelcinre
Az orosz elnök „közvélemény-kutatást” akar
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - ,Mély aggodalmainak" adott hangot hétfőn közzétett nyilatkozatában Borisz Jelcin szóvivője a népi küldöttek szombaton véget ért soron kívüli kongresszusának eredményei miatt. A „szuperparlament” az első kommentárok szerint komoly vereséget mért az elnökre a négynapos ülésszak alatt, amelynek záróakkordjaként „célszerűtlennek” minősítette a Jelcin kezdeményezte referendumot.
A népszavazásról túlnyomó többséggel meghozott határozat rámutat, hogy a jelenlegi helyzetben egy összoroszországi referendum „veszélyes következményeket” von-
hat maga után az orosz föderáció államiságára és területi épségére nézve. A képviselőtestület a polgárokhoz intézett felhívásában hangsúlyozza, hogy igyekszik megvédeni a népet „a politikai kalandorságtól, a káosztól és Oroszország szétesésének a tragédiájától”. A jóváhagyott dokumentum megállapítja, hogy a gazdasági reform a nép többsége ellen fordult, s ez a „keserű tapasztalat” ösztönözte a felismerésre a küldötteket: nincs szükség rendkívüli intézkedésekre és felhatalmazásokra, a társadalom csak akkor tud normálisan fejlődni, ha tiszteletben tartják az érvényben lévő alkotmányt.
(Folytatás a 3. oldalon)
A boszniai szerb vezetés beavatkozással vádolja hazánkat
Morillon tábornok elhagyta Srebrenicát
ÚJVIDÉK - A boszniai szerb haderő főparancsnoksága azzal vádolta meg Magyarországot, hogy beavatkozik a volt Jugoszlávia területén folyó konfliktusba. Ezt a Srna hírügynökség jelentette vasárnap az úgynevezett Szerb Köztársaság (a boszniai) katonai vezetésének közleményére hivatkozva. A boszniai szerb hírügynökség továbbította, hogy a főparancsnokság tiltakozott a magyar hadsereg vezérkaránál, mert vasárnapra virradó éjszaka a nyugat-európai országokból nagyszámú horvát önkéntes és mozgósított érkezett a pécsi Mária Terézia laktanyába katonai kiképzésre. Százhetven autóbusznyi embert em-
legetnek, akiket az intenzív kiképzés után felfegyvereznek, s a jugoszláviai hadszínterekre küldenek. A közlemény egyébként azt is tartalmazza, „korábbról ismert, hogy Magyarország Tudjman és Izetbegovics követőinek illegálisan fegyvert, lőszert és hadifelszerelést juttat” és „ez az együttműködés folytatódik a katonák kiképzésével, valamint a magyar terület felhasználásával az alakulatok bevetésére”. Következtetésként leszögezi: Magyarország bekapcsolódott a jugoszláviai háborúba azzal, hogy a BT határozatával ellentétben az egyik háborúzó fél mellé állt.
(Folytatás a 3. oldalon)