﻿islányt
ctiík
!C» u-

1 tűmül® t kről
' íuiót*. 1 Halon 1
hói ií
.egy
, MTI-
Vancouver, lesz segély?
Irta: Lambert Gábor
Ahogy közeledik az ezredvég, mindinkább számíthatunk arra, hogy egyre többen kívánják közkinccsé tenni látomásaikat a XXI. századról. A sort az egy csapásra világhírűvé váló amerikai történész, Francis Fukuyama nyitotta meg, kellő pillanatban használván ki a gyorsan múló közhangulatot arra, hogy a kommunizmus összeomlásának hátterében határtalan derűlátással írjon a történelem végéről, a liberalizmus győzelméről.
Mint az a politikai események gerjesztette, általános kiábrándulás alapján várható is volt, szavaira hamarosan rálicitáltak az ellen-epigonok, a történelmi pesszimizmus szószólói. A közelmúltban a Yale Egyetem történésze tette közzé nyugtalanító látomásait az ezredforduló utáni jövőnkről. Paul Kennedy szerint a népességrobbanás a glóbusz egyik felén, s a technológiai boom a másikon semmiképpen sem megnyugtató recept a szilárd nemzetközi rend biztosítására. Most jött el csak igazán Malthus ideje - írja a szerző -, mivel a technikai fejlődés a szegény, túlnépesedett országokban egy csapásra feleslegessé teszi a fizikai munkát, s így növekvő nyomort eredményez.
Mióta a XVIII. században Róbert Malthus szabadjára engedte sötét próféciáit, a politikai horrornak mindig is konjunktúrája volt. Aki ugyanis fél a jövőtől, boldogan kapaszkodik a jelenbe. Más kérdés, hogy a borzongató futurológusok hitele, szavaik hatóereje egyre csökken. Malthus szavai még sokkolták kortársait, a Római Klub első jelentése a tömegkommunikáció fejlettebb szintjén világméretekben gondolkodtatott el. Az egyébként neves és korábbi írásai alapján sikeres Kennedy munkája viszont két másik jövőkutató könyvével együtt is csupán egyoldalnyi fanyaígó kritikát érdemelt ki a Newsweek magazin egyik hátsó oldalán.
Igaza van a példabeszédnek: aki túl gyakran kiált farkast, hitelét veszti. A valós veszélyekre is előbb-utóbb közönyösen reagál a világ, ha sokat emlegetik -mint ahogy Oroszországban is hasztalan ismételgetik, hogy a konzervativizmus ordasa ott settenkedik a demokrácia felépítményei körül. A nemzetközi segítőkészség lendületét vesztette.
Amikor az örmény földrengés után, az elzártság hosszú éveit követően megrázó információk láttak napvilágot a kommunista birodalom mindennapi nélkülözéseiről, példátlan méretű segítség indult útjára az egész világból. Amikor a peresztrojka már kifulladóban volt, és éhínséges teleket jósoltak a próféciák, ismét felbuzdult az adakozókedv. Ám láthatatlan csatornákon keresztül tűntek el e szeretet-csomagok, a legritkább esetben érkeztek csak el a valóban nélkülözőkhöz. A kiábrándító tapasztalatokhoz azután még hozzáadódott annak tudata is, hogy a birodalommal együtt megszűnt a közvetlen veszélyeztetettség érzete, így ma, az orosz-amerikai csúcstalálkozóra készülvén, ugyanolyan dilemmák előtt állnak a válság méreteit és világpolitikai súlyát reálisan érzékelő politikusok és közírók, mint évekkel korábban: szabad-e, kell-©, lehet-e egyáltalán Oroszországot megsegíteni?
Clinton kettős késztetés hatása alatt utazott el Vancouverbe; végső soron ebben a városban lesz a nagypolitikai premierje, itt bizonyíthatja, hogy valóban a korábbi adminisztrációtól eltérő módon közelít az orosz valósághoz.
Ugyanakkor nem feledheti azt sem, hogy az amerikai közvélemény számon kéri rajta választási ígéreteit, s a recesszió sújtotta honi gazdaságból felzúdulás nélkül semmiképpen sem vonhat ki súlyos milliárdokat Oroszország megsegítésére. E két ellentétes eredő együttes hatásaként Moszkvában egészen más számok röpködnek a leendő támogatás mértékéről, mint a tengerentúli sajtóban, hiszen az átlagamerikai bármennyire hajlandó „életét és vérét" adni az orosz reformok sikeréért, de a „búzájáról" természetesen szó sem lehet.
Valójában nem is az összeg-szerűség az, amivel Clinton meglepheti tárgyaló-partnerét, és a világot is meggyőzheti az újszerű megközelítés módjáról. ( Ráadásul nem is feltétlenül közvetlenül az amerikai költségvetésből, mint inkább a nemzetközi pénzügyi keretekből kell majd segélyezni a Kremlt.) Egyébként is, tavaly szintén grandiózuson hangzott a Moszkvának ígért 24 milliárd dollár, rövidesen kiderült azonban, hogy ez a gyakorlatban vajmi keveset ér, mert az amerikai választások évében a támogatásra szánt összegeket főként az Oroszországba exportálók kapták. így most inkább az a kérdés, hogy a külföldi orosz adósságok egy részének elengedése, illetve a törlesztések átütemezése mellett lesz-e elegendő elszántság arra, hogy nagyobb összeget DocsássanaK közvetlenül a moszkvai kormány rendelkezésére.
S a Kreml megsegítésének a kérdése itt átfordul a már ugyancsak ismert dilemmába: a személyt avagy a reformfolyamat egészét támogassa-e a külvilág. Illetve valóban Jelcin jelenti-e az egyedüli garanciát a megkezdett átalakítások folytatására, mint azt az elmúlt hetek drámai pillanataiban képes volt elhitetni önmagáról - legalábbis a külföld előtt. A „palotaválság" elmúltával viszont úgy látszik, a segélyezés mértéke részben annak függvénye, hogy az orosz elnök továbbra is el tudja-e adni ezt a keservesen megformált önarcképet, avagy megrendült hatalma kivárásra készteti a nyugati demokráciákat.
Megint csak árnyaltabbá vált tehát az orosz politikai fordulatok külső megítélése, s erre tekintettel kell lennie Kelet-Európa országainak is, amelyek most mindenekelőtt azért aggódhatnak, hogy az újabb segélyezési program éppúgy átnyúlik a fejük felett, miként (minden ígéret ellenére) a korábbi. Magyar-ország ráadásul a kongresszusi játszma válságos pillanataiban nyilatkozattal foglalt állást - az elsők között - Jelcin személye mellett, ami erkölcsileg mindenképpen rokonszenves Tépés volt. El kell azonban gondolkodni azon, hogy egy kis ország reálpolitikája elsősorban a lehetőségek és a tények tudomásulvételéből indulhat ki. Nyilvános elkötelezettségre inkább azoknak érdemes vállalkozniuk, akik maguk is hatni tudnak az események menetére.
így ha egy konzervatív fordulat lehetőségének riasztó kilátásai önvédelemre késztetnek is, többet aligha tehetünk, mint hogy a valós helyzet pontos megismerésével és elemzésével felkészülünk bármely lehetséges fejleményre. Ez a gyakorlat mindenképpen hasznosabb lehet, mintha passzívan borzongva hitelt adnánk a drámai jóslatoknak, vagy annál, hogy pusztán ráolvasással próbáljunk védekezni azok bekövetkezte ellen.
Az utolsó simítások a csúcs előestéjén
Clinton kész tervekkel várja az orosz elnököt
Prefektusügyben
A harag napja Kovásznán
BUKAREST - A Hargita megyei tömeggyűlések után egy nappal Sepsiszentgyörgyön, Ko-vászna megye központjában közel tízezer embert vonzott a Gábor Áron térre az a politikai tüntetés, amely nem tartott ugyan tovább 45 percnél, és semmilyen kínos jelenet vagy provokáció nem övezte, de határozott kiállás volt a román kormány eljárásával szemben, hogy román helytartókat ültessen a többségében magyar lakosságú megyék nyakára.
Izzóvá vált a hangulat, amikor Magyari Lajos költő-szenátor arról kezdett beszélni, hogy gátat kell vetni
a kisebbségellenes erők ténykedésének, mivel „ma nem vagyunk jók prefektusnak, holnap intézményvezetőnek, majd pedig már mesternek vagy munkásnak sem”, A többi hozzászóló hasonló hangnemben az uszítás és a nacionalista hisztéria ellen emelt szót. Román nyelven szólalt fel, nagy ro-konszevnek örvendve Movila Maria, az Embeijogvédő Liga (LADO) helyi képviselője, aki a liga elnöke szavait tolmácsolva megállapította: a két román prefektus kinevezése a Románia európai elszigetelésében érdekelt belső erők műve. Nagyfokú bölcsességet, önmérsékletet igényel az intézkedéssel való szembenszállás, tette hozzá.
(Folytatás a 3. oldalon)
Csupán a nagyfogyasztókat sújtaná?
Áramáremelés: új elképzelést kérnek
HÍRÖSSZEFOGLALÓNK
Tiltakoztak a tervezett áramdíjemelés ellen a munkaadók és a munkavállalók is az ÉT gazdasági konzultatív bizottságának tegnapi ülésén. Mint közölték: az emelés sérti a korábbi megállapodásokat.
Ugyanakkor a bizottság a jelentések szerint egyetértett abban, hogy a villamosenergia-tarifa módosítására szükség van. A szaktárca képviselői azzal érveltek, hogy növekedtek az áram előállítási költségei. A dolgozói és a munkáltatói oldal azonban nem javasolta, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium által elkészített kormány-előterjesztés a jövő heti Érdekegyeztető Tanács elé kerüljön.
A lakossági tarifamódosítás azért vált szükségessé - állítják az IKM szakértői -, mert a hazai villamos-energia-termelés költségei jelentősen emelkedtek, és a Magyar Villamos Művek Rt.-nek veszteségei keletkeztek. A lakossági árak eközben az önköltségi szint alatt vannak.
Az előterjesztés egy új, háromszintű tarifarendszert tartalmaz, amely a hátrányos helyzetűeket nem és a kisfogyasztókat is alig érintené, a költségeket a lakosság nagyfogyasztónak nevezett rétegeire terhelné.
(Folytatásall. oldalon)
„Rossz a fővárosi törvény”
Az MDF már keresi főpolgármester-jelöltjét
(Munkatársunktól)
A Magyar Demokrata Fórumban több ember készül nagy energiákkal arra, hogy a következő önkormányzati választáson ringbe szálljon a főpolgármesteri székért - jelentette ki lapunknak a párt budapesti frakciójának vezetője, Demeter Ervin. Mint hozzátette, az MDF arra számít, hogy a következő ciklusban aVáros-házán „komoly, kormányzóképes erőként” lesz jelen. A frakcióvezető Antall Józseffel folytatott közelmúltbeli megbeszélésein többek között szó esett arról: az MDF politikai arculatának meghatározó vonásává
Kétséges az orvosi vállalkozások kimenetele
(Munkatársunktól)
Az egészségügyi alapellátást a népjóléti minisztérium teljes egészében vállalkozói alapokra szeretné helyezni. Az elmúlt hét végén konferenciát rendeztek olyan orvosok részvételével, akiknek már van némi tapasztalatuk, hogy mit jelent vállalkozóként praktizálni. Tapasztalataikról a miniszter beszámolt a sajtónyilvánosságnak is. Kíváncsiak
A dekoráció már a helyére került: ez az Emily Carr által a harmincas években festett kép díszíti majd az orosz és az
A norvég
külügyminiszter lesz Vance utódja
Osióból jelenti az MTI: Thor-vald Stoltenberg norvég külügyminiszter pénteken vállalta, hogy Cyrus Vance utódjaként az ENSZ képviseletében közvetítsen a délszláv válság megoldásában. A 61 éves diplomata a tervek szerint április végén foglalja el új hivatalát Géniben. Cyrus Vance-t 1991 októberében nevezték ki az ENSZ rendkívüli jugoszláviai nagykövetének. Az ő nevéhez fűződik a horvátországi tűzszünet megkötése 1992 januárjában, amely véget vetett a köztársaság területén élő szerbek és horvátok között kirobbant harcoknak.
BELFÖLDÖN
Séta a leendő kormányzati negyedben
12. oldal
Salamon templomától a pesti páholyokig
21. oldal
KÜLFÖLDÖN
Rendszermentés óvatos reformokkal Kínában
Interjú a nizzai Európa Intézet
Oroszország
alulnézetből
Stanislaw Lem: A XXI. századi emberiség
SPORT
Indiánszökdelés
16. oldal
kellene válnia a különböző irányzatok gyakorlati együttműködésének, ahogyan az a fővárosi képviselő-csoportban történik. Demeter Ervin egyébként maga is rossznak tartja a fővárosi törvényt, ez ügyben adnak is „bizonyos jelzéseket” a parlamenti frakciónak. Ezentúl - a többi frakcióhoz hasonlóan - részt vesznek a budapesti reformbizottság munkájában. A mai politikai felállást illetően budapesti „nagykoalícióra” immár nem lát esélyt, inkább a további szorosabb SZDSZ-Fidesz együttműködésnek jósol jövőt.
(Interjúnk a 12. oldalon)
A National Geographic Magaziné
7. oldal
írószövetség
kontra
Magyar Rádió?
11. oldal
Hétfői mellékletünk, a
G
rfttpVmt |
AZDASAfjr
voltunk arra, hogy hogyan látják maguk az érintettek, az orvosok a kérdést, mi a véleményük a vállalkozásról, milyen tapasztalataik vannak róla. Munkatársunk a Magyar Praktizáló Orvosok Szövetségének elnökét, Kollay Balázst kereste meg, aki elmondta, hogy a megfelelő jogszabályok hiánya akadályozza működésüket.
(Cikkünk a 6. oldalon)
Nem vagyunk esélytelenek a FÁK-országok piacán
Az orosz Rockefeller - börtönből a csúcsra
Beszéljük meg: élénkülésre várva
Heroinakció
Autók és árak
Műkincsfigyelő