﻿
Szarajevó „felszabadítását” sürgeti a BT-küldöttség
Clinton állítólag kész a döntéssel
(Tudósítónktól )
WASHINGTON - Eldöntőm, amit helyénvalónak vélek, s aztán meglátom, képes leszek-e a szövetségeket és a kongresszust rábírni követésére - vallotta be Clinton elnök szerdai lapzártánk után, a ceremóniák alkalmával immár elmaradhatatlan mini-sajtóértekezletén, hogy nemcsak maga a „boszniai döntés” okoz gondot, hanem a politikai támogatás megszerzése is. A Fehér Ház mindeneseire e hét végére ígérte, hogy maga Clinton elhatározásra jut, ám annak lényegét csak a jövő héten - Christopher külügyminiszter európai tájékoztató útját követően - tervezik nyilvánosságra hozni. Feltehetőleg elnöki tévébeszédben, amelynek nyersváltozatát egy közíró tudtával a State Department már el is készítette volna, s most a nemzetbiztonsági tanácsadó és a Clinton diák-barátjából lett nagykövet, Talbott, volt Tíme-újságíró csiszolgatja.
Megindokolni a balkáni beavatkozást a felmérések szerint vonakodó lakosságnak kritikus feladat, hiszen maga Christopher jelezte, a politikai bátorság biztosítása mellőzhetetlenül fontos bármi boszniai
vállalkozáshoz. Kiszivárgott hírek szerint Clinton a különböző elemek „kombinációjára” készül, s főként nagyon egyértelművé tenné, hogy a katonai lépések nem jelenthetik Amerika „nyitott elkötelezettségét” (ettől tartanak a balkáni mocsárral riogatók), hanem céljuk a szerbek rákényszerítése az érdemi béketárgyalásokra. Ahogyan csütörtöki vezércikkében a The New York Times ajánlja, legyen ez „fenyegetéssel megtámogatott diplomácia”, amely mögé fel kell zárkóztatni a hagyományos európai szövetségeseket és az oroszokat. Christopher pedig érje el a „nemzetközi ultimátumot Belg-rádnál”: vagy abbahagyják a lakossági centrumok aknázását, vagy további katonai következményekkel kell számolniuk. A szerdai ceremóniáról távozó, az erélyes lépéseket naponta sürgető Biden szenátor a Fehér Ház kertjében elmondta a tudósítóknak, hogy a clintoni döntés két legvalószínűbb eleme a bosnyákok felfegyverzése és a korlátozott légicsapás-mérés.
A jószerivel kettészakadt amerikai közéletben eközben immár nemcsak a mai és volt politikusok, kor-
mányemberek kerültek szembe egymással, s árasztják el a képernyőket, a lapok hasábjait ellentétes tanácsaikkal, hanem a kongresszus albizott-sági meghallgatásain kiderült, a katonai vezetők is vitatkoznak egymással. A légierő vezérkari főnöke, McPeak tábornok ugyanis kijelentette, hogy a légi csapások nemcsak tökéletesen hatékonyak lennének, hanem „lényegében kockázat nélküliek” is. Szerinte simán ki lehetne iktatni minden egyes szerb tüzérségi állást, bár a feladat valamivel bonyolultabb, mint volt az irakiak esetében. Ámde a generális viszonylag korszerűtlennek minősíti a szerbek légvédelmét, s nem aggódik a pilótáiért. Jószerivel ugyanekkor egy másik (kinevezési) meghallgatáson is főleg erről faggatták a főtiszteket, s a Pentagon stratégiai tervezése élére szánt McCajfrey vezérőrnagy „komoly kihívásnak” minősítette a légi csapások megvalósítását. Csakhogy ő a szárazföldi sereg tábornoka, miként a neki kontrázó tengerészgyalogos generális is, aki borúsan jósolta a földi erők bevetésének elkerülhetetlenségét.
(Folytatás a 3. oldalon)
Magyar-ukrán csúcs Munkácson
Antall József és Leonyid Krav-esuk pénteken Munkácson találkozik. Ennek kapc sán kérdezte a Magyar Nemzet Martonyi Jánost, a Külügyminisztérium államtitkárát.
-	Mi indokolja e/t a váratlannak számító találkozót? Nagyon szűkszavú volt az erről kiadott közlemény. Miért vélt hirtelen szükségessé a tanácskozás, kiindulva abból, hogy Ix-onyid Krav-csuk nem is olyan régen járt Magyar-országon. Mennyiben kapcsolódik ez a találkozó ahhoz a parlamenti vitához, amely az ukrán-magyar alapszerződés kórul kialakult?
-	Ez munkatalálkozó lesz. Néhány hete szervezzük, az időpontot is egyeztetni kellett. Amikor Leonyid Kravcsuk itt volt, akkor tudomásom
szerint egyetértés jött létre arról, hogy a két ország vezetői találkozóik számát a jövőben szaporítják a mindenkori jószomszédi kapcsolatok keretében. Munkács lényegében egy szimbolikus színhely, Antall József és Leonyid Kravcsuk egyaránt odautazik, hogy egy sor konkrét témát megbeszéljenek a magyar-ukrán együttműködésről. A napirenden külön nem szerepel az ukrán-magyar alapszerződés témaköre. Baráti, informális munkatalálkozóról van szó, amelyen mindkét részről a külügyminiszterek is részt vesznek.
(Martonyi János nyilatkozata a magyar diplomáciai törekvésekről, külpolitikai kérdésekről a 7. oldalon)
Az orosz parlament megvétózná a katonai fellépést
(Tudósítónktól)
MOSZKVA - Oroszországnak élnie kell vétójogával a Biztonsági Tanácsban, amennyiben napirendre kerülne a jugoszláviai nemzetközi katonai beavatkozás kérdése - így határozott csütörtökön csaknem egyhangúan a Legfelső Tanács. Az orosz parlament által elfogadott dokumentum hangsúlyozza, hogy az esetleges föllépést „Oroszország létfontosságú érdekeit érintené”, de nem járulna hozzá a konfliktus mielőbbi rendezéséhez sem.
(Folytatás a 3. oldalon)
Fohász merész májusokért
Holnap május 1. Behunyom a szemem a tiszta papírlap előtt, mert a „tavaszi vihar bepaskol szemembe Május-fa virágot", s emlékezetem színeket, illatokat és hangokat lök ki magából, miként az össze-ránduló szívizom az oxigéndús vért. „Könnyű a kacér ágnak, könnyű a favirágnak" - írja Ady, ám amikor a felrémlő régi hangokra figyelek, a fáidalom súlyát érzem, s oly képtelen gondolatom támad: ezek érzékeltetéséhez egy ilyen méretű géniusz is kevés.
Igen, főként a hangok a fontosak most, s mindaz, amit feltámasztanak.
Azokon a régi falusi május elsejéken a fákat mintha finom, tündöklőén zöld üvegből fújták volna, a levegő úgy telt meg fénnyel és illattal, mint nangversenyterem a berobbanó zenével, a szél pedig az áldott Duna felől fújt, elhozva a napmeleg föveny, a kátrány, a víz, a füzek nyersen má-morító illatát, az iskola kivonult, kánonban „köszöntöttük nótaszóval május elsejét, daloltuk boldogan a munka himnuszát", mert hogy „miénk volt a napsugár, a széles szemhatár s az ifjúság'. Az ember aztán koraérett vadka-
maszként állt az Ady-emlegette tavaszi viharban: „mint egy kérdőjel: vajon merre vezet ez a szél s virág-ontás, ez a nagy, bús lemondás?"
S itt váratlanul egy merőben más hang rezdül elő az emlékekből, egyik akkori kedvencem: Harry Belafonte már-már vonításszerű felkiáltásával indul John Henry balladája, a rendkívüli erejű pályamunkásé, akit a soha, semmiért, senkivel ki nem állók, a sunyin kivárók, az örök kárörven-dők belelovaltak egy reménytelen tusába: versenyezzen a gőzkalapáccsal, ha olyan erős. John Henry elfogadta a kihívást, legyőzte a gépgólemet, de szíve megszakadt, és győzelméből halotti búcsúztató lett. Belafonte zseniális volt. Ma is hallom az őrjöngő ritmust, a csapások zihálását, s ahogy aztán egy zokogásszerű hosszú futammal elenyészett a dal.
Vonulgattunk később a Dózsa György úton, sportezredben, vörös tréningruhában, élőképeket, vörös csillagot formálva a hátunkból a tribün előtt (előtte hetekig gyakorlatozás, oktatás felfüggesztve), peckesen és jól idomítotton, a tömeg hömpölygésébe ékelődve, melyet fentről a „nagy
egyes" szemlélt, kezének intésével terelgetve a népet a proletár internacionalizmus útjára. Az életünk kopár vándorlás volt, valamiféle szellemvasút-száguldás, új és újabb kihívásokkal, és ellenségek fantomképeivel szegélyezve. Csoda, hogy meg nem szakadtunk bele, mint John Henry, a „munkaversenybe" hajszolt pályamunkás. Sződd a selymet, elvtárs, üsd a vasat, elvtársi Ez kell neked, azért, mert ez a jó! Miért jó ez, $lvtársak? Ez azért jó -MERT JÓI Világos ez így? Nagyszerű!
Most, ezen a májuson, három dolgot kívánok a hazámnak. A krisztusi műhely szellemét, hol jó szerszám, alaposság és tisztesség és szaktudás igazgat és formál elvadult, konok anyagot, hol a mozdulat meghitt és magabiztos, és ahol a hibákból bölcsesség párolódik. Nézzünk körül, és állapítsuk meg: hány ilyen műhelyt sikerült életre nívnunk eddig? Mert ezektől függ az élet! Merészséget is kívánok, sok-sok friss merészséget. S örömet természetesen, hisz most is „szinte sercent, hogy nőtt a fű, Zengett a fény, tüzelt, a Nap... s csókolt minden az Ég alatt".
Baráti Szabolcs
Kormánydöntés: 1,2 milliárd forint a televíziónak
Újraindul a húsexport az EK-országokba
(Munkatársunktól)
A magyar kormány tiltakozása eredményeképpen az EK mentesítette hazánkat a korábbi élelmiszer-beviteli tilalom alól, ennek eredményeképpen a jövő hét elején megindulhat a hús- és tejtermékek exportja, ami élelmiszer-exportunk 75 százalékát teszi ki-jelentette be Juhász Judit a csütörtöki kormányszóvivői tájékoztatón.
A kabinet az EK döntését csak első lépésnek értékeli, ugyanis azonnali konzultációt kíván folytatni arról, hogy az élő állatokra vonatkozó
tizenöt napos karantén-előírást is feloldják. A kormány tiltakozását a szóvivő mindenképpen eredményesnek értékelte, hiszen mint mondta, így két hetet nyertünk. Arra a kérdésre, hogy Magyarország feloldja-e tilalmát más országokkal szemben, illetve fenyegeti-e hazánkat a fertőzés veszélye, Juhász Judit közölte: ezt a kérdést akkor lehet majd vizsgálni, amikor az országunk elleni tilalom teljes mértékben feloldásra kerül.
(Folytatás az 5. oldalon)
Háztartási tüzelőolaj a kutaknál
Lesz-e felvásárlási láz?
(Munkatársunktól)
A múlt heti kormánydöntés kapcsán - mely szerint háztartási tüzelőolajat (HTO) május 15-étől csak jegyre lehet vásárolni - joggal adódik a kérdés: elkezdődött-e a felvásárlási láz a HTO-értékesítéssel foglalkozó vállalkozásoknál? Van-e elegendő készlet egy esetleges roham esetére? Egyáltalán kik foglalkoznak ezzel a tevékenységgel? Hogyan érinti az új intézkedés ezeket a cégeket? Milyen forgalomra számítanak? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ.
A Mól Rt. látja el háztartási tüzelőolajjal a többi HTO-értékesítéssel foglalkozó céget is, tehát nagykereskedelmi és kiskereskedelmi tevékenységet egyaránt folytat. Saját kút-jainak száma, melyek Mol-Afor néven futnak, mintegy 288, ennék 40-50 százalékánál árusítanak háztartási tüzelőolajat. Mint Kárpáti Zoltán igazgató kérdésünkre elmondta, má-
jus elsejétől sem a tüzelőolaj, sem a gázolaj árát nem tervezik emelni a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi forgalomban sem. Arra a kérdésre, hogy május 15-e után várható-e árcsökkenés, az igazgató leszögezte: ez a világpiaci árak függvénye. Jelenleg a HTO fogyasztói ára literenként 22 forint. A Mól Rt. töltőállomásain a gázolaj-értékesítés egyébként 1993 első negyedévében 1992 hasonló időszakához képest drasztikusan, mintegy 60 százalékkal visszaesett, míg a háztartási tüzelőolaj-forgalom ezzel szemben szinten maradt. Ugyanakkor a nagykereskedelmi forgalomban 1993 első negyedévében jelentősen megnőtt a HTO-forgalom. Az igazgató kiemelte, hogy ameny-nyiben a kútkezelők HTO-t motorikus üzemanyagként adnak el, azaz közvetlenül gépkocsitankba szolgálják ki a háztartási tüzelőolajat, úgy munkaviszonyukat rendkívüli felmondással megszüntetik. Tehát egyik napról a másikra elveszíthetik munkahelyüket.
(Folytatás all. oldalon)
MA
Fejtő Ferenc Trianon szelleméről
4. oldal
Az angol királynő budapesti látogatása előtt
8. oldal
Pénzek és pártok
15. oldal
Csúcs László:
A rádió nem szócső
19. oldal
HÉTFŐN
Nyugdíjemelést
ígérnek
a szakszervezetek
Összeállításunk a társadalombiztosítási választásokról a 7. oldalon
Ne legyen uratlan jószág
a vadgazdálkodás!
Gazdasági mellékletünkben további cikkek a témáról
Bizottságok döntenek Mégsem zárták ki Körösit az MDF-ből?
(Munkatársunktól)
Tévedés volt az, hogy Körösi Imre kizárása az MDF-frakcióból párttagsága megszűnését is jelenti egyúttal - mint ahogy az a kedd éjszakai frakcióülés után elhangzott hivatalos tájékoztatóból kitűnt. A Magyar Nemzet információi szerint ugyanis a jelenlegi alapszabály nem rendelkezik ilyen értelemben: a következmény csupán a párt etikai és fegyelmi szabályzatából eredeztethető.
Eszerint ugyanis ki kell zárni azt a tagot, aki a képviselőcsoportból kilép, ám - mint arról a dokumentum rendelkezik - ügyében az etikai és fegyelmi bizottságnak kell döntenie, így - értelemszerűen - Körösi Imre párttagsági könyvének bevonásáról is a testület mondhatja ki a végső szót.
(Folytatás az 5. oldalon)
126 milliós támogatás a folyóiratoknak
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium az 1993-ra kiírt folyóirat-pályázat nyertesei között 126 millió forintot osztott ki. Megkerestünk néhány lapot, mennyire elégedett a támogatással, és megpróbáltunk utánanézni, milyen egyéb források állnak a szerkesztőségek rendelkezésére. A körtelefon a kultúrafinanszírozás területén tapasztalható zűrzavarról tudósít. Nagyvonalúság és szűkszavúság egyszerre jellemzi a mai szponzorokat, a létért való küzdelem és a piaci igények fölényes lekezelése a szerkesztőségeket...
(A kultúratámogatásról szóló írásunk a 18. oldalon.)