﻿
Közép-Európa
Elhunyt Antall József
Rendkívüli
kormányülés
Az ügyvezető miniszterelnök: Boross Péter
Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke életének 62. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után a SOTE budapesti oktatókórházában vasárnap 17 óra 15 perckor elhunyt - tudatta a kormányszóvivő az MTI-vel.
A televízióban Göncz Árpád köztársasági elnök vasárnap bejelentette: az alkotmány 33/A paragrafusának c. pontja alapján Antall József miniszterelnök halálával a kormány megbízatása megszűnt. Az államfő felkérte Boross Péter belügyminisztert, hogy további intézkedéséig ügyvezető miniszterelnökként lássa cl a feladatát, és vezesse az alkotmány 39/B paragrafusa alapján az új kabinet megalakulásáig hivatalban maradó kormány munkáját.
Boross Péter ügyvezető kormányfő, belügyminiszter elnökletével a kormány vasárnap este rendkívüli ülést tartott, melyen részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök és Szabad György, az Ország-gyűlés elnöke is.
Göncz Árpád köztársasági elnök vasárnap este nyolc órára magához kérette a parlamenti pártok frakcióvezetőit, és tájékoztatta őket arról: a rendkívüli kormányülésen átadta Boross Péter belügyminiszternek további intézkedésig szóló ügyvezető miniszterelnöki megbízatását - tájékoztatta Faragó András, a köztársasági elnök szóvivője a tanácskozás alatt a sajtó munkatársait. A Göncz Árpádnál vasárnap este folytatott megbeszélésen megjelent Kónya Imre, az MDF, Kuncze Gábor, az SZDSZ, Gál Zoltán, az MSZP, Kövér László, a Fidesz, Csépe
Béla, a KDNP frakcióvezetője, valamint a 36-os frakció képviseletében Bejczy Sándor. A köztársasági elnök tájékoztatta a kialakult helyzetről a frakcióvezetőket. Faragó András szóvivő azt is elmondta, hogy a köztársasági elnök hétfőn politikai tárgyalásokat kezd a pártok vezetőivel.
Antall József halálhírére az esti órákban mind több országgyűlési képviselő érezte úgy, hogy kötelessége személyes jelenlétével is kifejezni: a kormány mellett áll e nehéz órákban. Ezalatt az Országház lépcsőjénél lassan gyülekezni kezdtek az emberek, s Antall Józsefre emlékezve egy-egy szál gyertyát helyeztek el a lépcsőkön. Kegyelettel adózott az elhunyt miniszterelnök emléke előtt Göncz Árpád köztársasági elnök is, gyertyát gyújtott az Országház lépcsőjénél.
Szilárd felelősségtudatot sugárzott a lénye
Göncz Árpád tv-beszéde
Kötelezettséget örököltünk
Boross Péter búcsúszavai
- Honfitársaim! Magyarország miniszterelnöke, dr. Antall József az egészségét aláásó gyilkos kórral folytatott hosszú és hősies küzdelme végeztével visszaadta lelkét teremlőjének. A hír - jóllehet föl kellett készülnünk rá - mindannyiunkat megrendített és fájdalommal tölt el. Antall József mély hivatástudatból táplálkozó és szinte emberfeletti akaratereje már-már azt a hitet táplálta belénk, hogy nincs az a súlyos betegség, ami képes rajta erőt venni. Tudnunk kell, hogy szilárd felelősségtudatot sugárzó lénye még politikai ellenfeleiben is rokonszenvet és tiszteletet keltett. Az új Magyar Köztársaság első választott miniszterelnökeként hihetetlenül nehéz szolgálatot vállalt: azt, hogy az ország hajóját elkormányozza és biztonságban lehorgonyozza Európa nyugati partján, s népünket a tekintély- és parancsuralom szinte megszakítatlan évszázadai múltán elvezesse a népuralom - a demokrácia -küszöbére. „Küszöbére” -mondom -, mert a parancsuralom és a demokrácia határvonala nem piros vonal, ami egyetlen lépéssel átléphető, hanem politikai és gazdasági akadályokkal tarkított széles határsáv, s egy ország - egy társadalom - akkor válik demokratikussá, ha értékrendjét, gondolkodásmódját és magatartását
tekintve az ország lakóinak túlnyomó többsége álküzdötte magát ezen a gyepűn. Egy 1100 éves ország történelmében három és fél év - még ha sorsdöntőén fontos is - futó pillanat: a kortárs aligha vállalkozhat rá, hogy megvonja hiteles mérlegét. Annyit azonban joggal állíthatunk, hogy hazánk - miniszterelnökének közvetlen irányításával - megindult az áhított demokrácia felé, s eljutott odáig, ameddig ez idő alatt eljuthatott. Antall József, a történész, akinek eszmeisége a múlt elmélyült ismeretében gyökerezett, ezt tisztán látta. Korai halálát különösen fájdalmassá teszi, hogy a sors akaratából nem volt képes megvalósítani mélyen átérzett szándékát: átvezetni az országot a kiteljesült demokráciába, elvezetni az országot a második választásig, ami egy fiatal, épülőfélben lévő demokrácia életében talán még az elsőnél is fontosabb.
Hiszen az, hogy az ország népe másodízben tapasztalatokban gazdagodva, újabb alkotmányos és tiszta választás során jelöli ki képviselőit - a választás kimenetelétől függetlenül -, önmagában is az ország demokratizmusának, a magyar demokrácia folyamatosságának bizonyítéka. De nemcsak a magunk, hanem a mindennapjainkat szakadatlanul értékelő világ
szemében is. Nemcsak hiszem, hanem tudom: Antall József, az államférfi haláláig ezt a célt szolgálta - a magyar demokrácia megszakítatlan és meg-szakíthatatlan folyamatosságát. Meggyőződésem, hogy Isten akaratának tudomásulvételén kívül ez a tudat békítette meg a halál gondolatával. Mi, magyar polgárok, szavazzunk bármelyik párt jelöltjére a közelgő választásokon, azzal tisztelgünk a legméltóbban a miniszterelnök, Antall József emléke előtt, s azzal szolgáljuk leghívebben szellemi hagyatékát, ha hitét, szándékát, jövőbe vetett bizalmát tiszteletben tartva makulátlanul tiszta, az eszmék küzdelmén alapuló választás során, az arra legméltóbb honfitársainkat küldjük a parlamentbe. Minden halál alkalom, hogy számot vessünk önmagunkkal, önmagunk életével. A kormányfő megrendítő halála kiváltképpen alkalom a számvetésre: tekintsünk hát önmagunkba - magyarokként vagy közös hazánk más nemzetiségű polgáraiként,	párttagokként
vagy pártonkívüliekként -, s tegyük fel magunknak a kérdést: megtettünk,	megteszünk-e
mindent, ami tőlünk telik, hogy híven szolgáljuk szűkebb közösségünket és hazánk egészét? S ha tesszük, milyen eszközökkel tesszük? Ezzel tisztelegjünk a kormányfő sírja előtt!
A Magyar Televízió vasárnap kora este megszakította műsorát, néhány percig gyászzenét sugárzott, majd Boross Péter belügyminiszter mondott rövid beszédet.
Honfitársaim! Magyarok, itthon és szerte a nagyvilágban! Fájdalmas kötelességet rótt rám a sors. Dr. Antall József, Magyarország miniszterelnöke ma délután, öt óra után elhunyt. Hősies küzdelmet vívott a betegséggel, az ország sorsa iránti elkötelezettségéből merített erőt, és a legutóbbi időkig teljesíteni tudta kormányfői feladatait. A váratlanul rátört újabb betegségen már közismert akaratereje sem tudott úrrá lenni. Halála nagy veszteség mind-
HÍRÖSSZEFOGLALÓNK
A középtermetű, őszülő hajú, vastag szemöldökű Antall József legtöbbször a rendkívül szigorú és humortalan tanár benyomását keltette. De még ellenfelei is elismerték politikai éleseszíiségét és szinte páratlan, hűvös elemzőkészségét. Gyakran tartották arrogánsnak, de az egykori történész kétségtelenül elismerést szerzett azzal, hogy egy rendkívül ingatag térség-
nyájunk számára. Emlékét államférfiként és a hosszú idő után első demokratikusan választott kormány elnökeként a történelem megőrzi. Szívünkben tovább él a nagy tudású ember és a nehéz helyzetben is magabiztosan dönteni tudó politikai személyiség emléke. Olyan ország született újjá kormányfői ténykedése során, amelyet a régióban joggal neveznek a stabilitás szigetének. Magyarország elismertsége szorosan kapcsolódik ahhoz a személyes tekintélyhez, amelyet a nemzetközi politikai közéletben kormányfőként kivívott magának. Antall József kötelezettséget hagyott ránk. Őrizzük meg az ország alkotmányos rendjét és nyugalmát. A kormány e kötelezettségét teljesíteni fogja.
ben Magyarországot a stabilitás szigeteként őrizte meg.
Mindezt a Reuter brit hír-ügynökség írta, visszatekintve Antall József politikai pályafutására. A hírügynökség szerint a miniszterelnök halála valódi próbatételt jelent a fiatal magyar demokrácia számára abból a szempontból, hogy miként sikerül biztosítani a hatalom megrázkódtatás nélküli átadását.
, (Folytatás a 3. oldalon)
A politikusi pálya nemzetközi értékelése
A stabilitás szigeteként őrizte meg Magyarországot
Félbeszakadt
történelem
A gyógyíthatatlan betegséget s az abból következő halált a közvélekedés nem tekinti tragédiának. Ilyenkor az elmúlás iszonyatát csak a család szerető közössége éli át, a hiány valóságos jelenlétével együtt; ebben a közösségben a szeretett lény halálával minden megváltozik.
Antall Józsefet az elmúlt négy esztendő során sokan megismerték, és a sokak közül sokan mélyen, kitörölhetetlenül megszerették. Ennek a szeretetnek a nevében beszélek most, jól tudva, hogy számosán honfitársaink közül nem osztják, de nem ennek a szeretetnek a nevében figyelmeztetek: ez a távozás a magyarság életéből, ez a halál olyan tragédia, amely kivétel nélkül mindannyiunkat érint, mind a lélekben szerető, lélekben elégedetlen tizenöt-milliót.
Nem elég azt hinni, hogy nagy ember veszett el körünkből, nem elég számba venni érdemeit, tudnunk kell: hiánya a leggyakorlatiasabb értelemben befolyásolni fogja életünket és jövőnket. A gyászban - amely nem mindenkit érint egyformán - bírálnunk kell, számba kell venni haladéktalanul azokat az értékeket, melyeket ránk hagyott. Át kell vizsgálnunk politikai ambícióinkat, mert ha vele mérjük össze, minden ambíciónk és nagylelkűségünk hiteltelenné válhat.
Át kell gondolnunk újra és újra, mit tett ő, mi az, amit véghez vitt, s mi az, amibe belekezdett. Életműve nyilvánvalóan torzó maradt, befejezésének módját meg kell találnunk.
Kivégzett, elhurcolt, „hős” és „mártír” miniszterelnökök után a tragikus sorsú Antall József egy olyan változás szakadékán próbálta épségben átjuttatni Magyarországot, amely mélyebb a legvéresebb forradaloménál. Hangsúlyozottan hűvös nyugalma, tradicionális merevsége a véres hevület szándékos ellenpéldája volt.
Csak a lazac képes felfelé úszni a vízesésen; Antall József ezzel próbálkozott, amikor hazánkat megkísérelte visszavezetni a halott szocialista forradalomból az eleven polgári létbe. Ezt, a lázadás gyakorlata nélkül, minden forradalmárattitűd híján tette, kivételes önfegyelemmel, a legnemesebb személyi ambícióval, amely az egyéni lét minden rezdülését a feladat alá rendeli.
Az 1956-os forradalom idején, huszonnégy éves fejjel ő már túljutott a lázadáson, s azután harminc esztendeig úgy élt, mintha feladta volna álmait. Ha a szovjet birodalom még öt évig nem omlik össze, Antall Józsefről semmit sem tud meg a világ.
A magyar politikai elit utánpótlását negyven éven át a moszkvai pártfőiskolán képezték KGB-tcchnikákkal. A háború után még létező polgári pártok vezető rétege 1948-tól emigrált, behódolt, megvénült. A birodalom összeomlását Magyarországon semmiféle szervezett, a parlamentariz-
musban jártas demokratikus politikai erő nem élte meg. Magányos aggastyánok képviselték a polgári hagyományt.
Ántall József életkoránál fogva egy volt azok közül, akik még nem futottak ki az időből. Olyan szellemi közegben töltötte gyermekkorát és ifjúságát, amely a politikát gyakorlati életigénnyé tette, s a konzervatív, keresztény, nemzeti, liberális értékek tiszteletére nevelt. (Apja, id. Antall József magas rangú kormányhivatalnokként a háború alatt zsidókat és lengyel menekülteket mentett meg; emléktáblája áll Jeruzsálemben a Világ Jámborainak kegyhelyén.) A piaristáknál, ebben az exkluzív budapesti gimnáziumban, ahol Antall József középiskolai tanulmányait végezte, a teljesítmény szigorát a kultúra örök liberalizmusa járja át. Az ott töltött nyolc év stabillá tette világnézeti értékrendjét. Az egyetemen történelmet, politikatörténetet és jogot tanult, nagyon fiatalon tisztán látta Magyarország helyét Európában. Családi indíttatású szovjet- és kommunis-taellenessége, függetlenségvágya nyilvánvaló: 1956-os tevékenységét ez jellemzi és irányítja. (Azok az elképzelések, amelyeket 1956-ban a szovjet csapatok kivonulásával kapcsolatban fogalmazott meg, 1991-ben szinte szó szerint történelmi valósággá, dokumentummá váltak.)
A forradalom bukása után letartóztatták, zaklatták, 1959-ben eltiltották a tanítástól, s saját nevén négy éven át nem publikálhatott, külföldre nem utazhatott. Addig, mint fiatal tanár, elképesztő hatást tett tanítványaira személyiségével és eszméivel. Volt diákjai -ma ötvenesztendős férfiak -mindmostanáig rajongtak érte, rendelkezésére álltak, követték.
1957-ben Antall József úgy döntött, hogy „alámerül”, beolvad, mivel nem látta értelmét nyíltan szembeszegülni azzal a politikai erővel, amellyel együttműködni képtelen volt. Hosszú szovjet, kommunista regnálásra számított. Egy távoli jövőben bekövetkező alkalomra várt.
Hosszúra nyúló várakozása azonban nem volt igazi mimikri. Neveltetésénél és alkatánál fogva alkalmatlan volt az átlaghoz való hasonulásra: az a pozíció, amelyet elért, s az a személyiség, amellyé önmagát nevelte, nehezen illeszthető be a szocialista Magyarországon fellelhető értelmiségi típusok közé. Nem volt magának való tudós, igazából nem az elmélet érdekelte, számára a történelem tanulság és felkészülés volt a politikára, de a gyakorlatban politikával sohasem foglalkozott. Bizonyos hűvös elegancia jellemezte, és személyes függetlenség egy olyan korban, amikor az értelmiségi szakmákon belül is a párt által ellenőrzött hűbéri függőség uralkodott.
(Folytatás az 5. oldalon)