﻿f * EUROPCAR EV VÉGI MEGLEPETÉSE
Tel.: 113-1492, 113-0207 Munkatársunk az ünnepekre szóló kedvezményről tájékoztatja az
ALAPÍTOTTA: PETIK) SANDOK
KENTEK, 1993. (letuMiilúM* 31. ÉVI. évfolyam, 305. szán
Szellemi terepjáték
Irta: Pethő Tibor
A hatalmasak befelé fordultak, a ko/.epesek ölbe tett kézzel ültek, a kisebbek a régi számláikat egyenlítgették. Amerre pillantunk, a látóhatár ködös, nehezen áttekinthető. Legalábbis ezt sugallják a különféle értékelések. Vizsgáljunk meg néhányat.
Az utóbbi hónapokban három tanulmány keltett nemzetközileg is érdeklődést azzal, hogy megrajzolja az általa elképzelt fejlődési irányt az ezredforduló tájára. Közülük kettő amerikai és egy francia. Sámuel Huntington harvardi professzor The Clash of Civilisation (A civilizációk összeütközése), Alvin Toffler és Heidi Toffler War and Anti-VVar: Survival at the Dawn of the 21 st Century (Háború és antiháború: Túlélés a 21. század hajnalán) és Alain Minc Le Nouveau Moyen Age (Az új középkor) című műveiről van szó.
Hungtington gondolatmenetének vezérfonala az, hogy a jelenlegi nemzeti és ideológiai konfliktusokat a civilizációk összeütközése váltja fel. „A következő v ilágháború - ha lesz -a civilizációk között tör ki” -írja. Szerinte két ilyen összeütközés valószínű, mégpedig a Nyugat és az iszlám világ, illetve a Ny ugat és a konfuciánus ázsiai civilizáció között.
Abban igaza van a harvardi professzornak, hogy a nagy civilizációk kulturális és morális versenytársak. Korábban is háborúztak egymással, de elsődlegesen vallási okokból. Mára a konfliktusok elmélyültek a Nyugat, az iszlám és Kelet-Ázsia között. Feltevésének igazolására felhozza a Nyugat és az arab világ szembenállását Izrael ügyében és a nagy olajmezők birtoklásában. Az egykori Jugoszlávia esetében a frontok keresztezik egymást, mert katolikusok harcolnak ortodoxokkal és mindketten a muzulmánokkal. Még kevésbé lehet egyetlen okra, az ideológiára visszavezetni Nyugat és Ázsia ellentéteit. Ezek legalább felerészben a gazdasági érdekek súrlódásaiból származnak.
Elavult a régi világtérkép - állítja az ismert társadalomtudós szerzőpár, Alvin és Heidi Toffler. A globális hatalom legnagyobb átformálódásának időszakát éljük az ipari társadalom kialakulása óta. Szerintük a világ eddig két szelvényre oszlott, felül helyezkedtek el az ipari társadalmak, alul a régi paraszti-agrár társadalmak. Napjainkra viszont egy harmadik réteg képződött, amely a kifinomult tudásra alapozódik, a bonyolult elektronikára és technológiára, a számítógépek ,,software”-jére, a kommunikációra és informatikára, a genetikai beavatkozásra. (Jellemzően a kifejezések magyar megfelelőivel sem rendelkezünk meg.)
Jövendöléseikben az igazán új a nemzetek szerepének leértékelődése. Helyükbe nemzetek feletti óriás vállalkozások és a nemzeti határoktól független régiók lépnek, amelyeknek információs rendszere behálózza az egész világot, s ilyenformán közvetíti az új világképet. A valóságos döntéshozó hatalmuk a jövőben a nemzetek feletti vállalatok és a regionális kormányok soraiból kerülnek ki. Megnő a
transznacionális civil szervezetek jelentősége, mint amilyen a Greenpeace környezet-védő világegyesület. És ide sorolandók a nagy vallási közösségek, mint a római katolikus egyház és az iszlám. A globális médiumok, mint a CNN, a világméretű hírtelevízió szervesen hozzátartoznak a rendszerhez, és egyáltalán nincsenek tekintettel a valaha megvont nemzeti határokra.
Aharmadik hullámhoz tartozó gazdaságok el sődle-ges szükséglete a konvertálható tudás, ez szüli a gazdagságot, ez az igazi vagyon. Birtokolja és ellenőrzi az adatbankokat és a telekommunikációs hálózatokat.
A felemelkedő új világ-rendszer forradalmibb változásokat hoz, mint bármi más a hidegháború befejezése óta - írják a szerzők.
Mélységes pesszimizmust hirdet a francia társadalomtudós, Alain Minc. Csak ebből az alapállásból lehet megközelíteni bizonytalan világunk kérdéseit - szögezi le. Könyve, Az új középkor, hetek óta vezeti a bestsellerlistát Párizsban a nem szépirodalmi művek között. A középkor emlegetése meglehetősen közhelyes a XX. században is, így vélekedtek egyfelől a kommunizmus, másfelől Hitler győzelme esetére. Szerinte a világ a törzsi háborúk viszonyai közé zuhan vissza, amivel együtt jár a hatékony államvezetési struktúrák összeomlása. Tagadhatatlan, az a történelmi optimizmus, ami 24 hónappal ezelőtt, a „Sivatagi vihar”-t követően eluralkodott a földtekén, és amit még megerősített a szovjet birodalom romba dőlte, napjainkra teljesen szertefoszlott.
Módunkban áll tehát mérlegelni - legalábbis elméletileg -, milyen világot akarunk az ezredforduló után. A civilizációk háborújának, az egyenlőtlen fejlődésű társadalmak háborújának vagy a törzsi háborúknak a világát. Mindez - hadd hangsúlyozzam - szellemi terepjáték, hiszen háborút egyetlen épeszű ember sem akar. Valószínűleg a szerzők helyi háborúkra gondoltak. Nem sokra megyünk azzal, ha a kérdések megoldatlanságának felelősségét egyszerűen áthárítjuk az egyetlen szuperhatalomra, az Egyesült Államokra, mi pedig, a világ csaknem 200 országa, mossuk kezeinket.
Talán hasznosabb, ha egy negyedik mű megállapításaira hivatkozom. Az év intellektuális eseménye volt az USA-ban James Q. Wilson The Morál Sense (Az erkölcsi érzék) című könyve. Ebben egy különös kísérletre és annak eredményére hivatkozik. Hosszú hónapokon keresztül vizsgáltak gyerekeket különféle körülmények között. S a legfontosabb megállapítás így hangzik: „A tanulmányok erőteljes gyakorlati bizonyítékául szolgáltak annak, hogy az erkölcsi érzék az egyetemes emberi természet alapvető tartozéka. Minden ember legbensőbb énjében működik az »ösztönök parlamentje« (Konrad Lorenz kifejezése), amely képes tárgyilagosan ítélkezni még saját cselekedeteink fölött is.”
A történelmi fejlődés végül is ugyancsak ezt sugallja.
Egy lépéssel közelebb a békéhez
Izrael és a Vatikán elismerte egymást
JERUZSÁLEM - Izraelben a hírközlő orgánumok kivétel nélkül arról számolnak be, hogy a palesztin és zsidó tárgyalóküldöttség átvágta az izraeli hadsereg kivonulásának útjában álló gordiuszi csomót, és hetek óta tartó vita után megállapodott az autonómia területére eső határátkelőhelyek ellenőrzésének módjáról, illetve Jerikó méretéről. A megegyezés értelmében a legősibb bibliai, ma arabok lakta város 57 négyzetkilométeren szolgál majd a palesztin autonómia területéül. Az egyiptomi és jordániai határátkelőhelyeket pedig közösen ellenőrzik oly módon, hogy az izraeli állampolgárokat csak
a saját hatóságunk, míg a palesztinokat először a PFSZ katonái, majd az izraeliek vizsgálják meg, vétójoggal rendelkezve az előbbiek döntése felett.
A tárgyalások sikerében nagy szerepet játszott az egyiptomi elnök és külügyminisztere, akik aktívan közvetítettek Simon Peresz és Abu Mazin között. A megállapodás szentesítését megelőzi még a megszövegezés, amely akár 2-3 hetet is igénybe vehet, s csak azután kerülhet sor az izraeli hadsereg kivonásának megkezdésére, amelyet négy hónap alatt kell végrehajtani az oslói egyezmény értelmében.
(Folytatás a 2. oldalon)
Kormányjavaslat a családjogi törvény módosítására
A gyermek autonóm személyiség
(M unkatársunktól)
A házasságról, a családról és a gyámhatóságról szóló törvény módosításáról fogadott el előterjesztést a kormány tegnapi ülésén. A határozatra az után került sor,' hogy a kormány 1990 márciusában aláírta a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. A most elfogadott kormányhatározat a családjogi törvényt módosító javaslatokat tartalmazza, amelyeknek alapvető célja, hogy a gyermek, mint autonóm személyiség részt vehessen a sorsát érintő kérdések eldöntésében - erről Kecskés László, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára tájékoztatta az újságírókat. A törvény-
tervezet - többek között - rendelkezik a közös szülői felügyelet jogáról is. E szerint bizonyos lényeges kérdésekben a szülők csak közösen dönthetnek: így a gyermek névválasztásáról, tartózkodási helyéről, képzési és pályaválasztási irányáról. A pályaválasztásról nem hozható döntés a gyermek tudta nélkül sem. Az apai elismerésnél s az örökbefogadásnál is figyelembe kell venniük a szülőknek a gyermek véleményét.
A kormány engedélyezte az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy megalapítsa az IM Cégnyilvántartó és Céginformációs Szolgálat Részvénytársaságot.
(Folytatás a 4. oldalon)
Weber Lajos felvétek
Alkotmányos rendet és egyensúlyt ígér az új miniszterelnök
-	Amikor letette a kormányfői esküt és visszaült a helyére, Szabad György szót adott önnek. A sajtópáholyból figyeltem. Egy pillanatig nem reagált. Mintha nagyon önmagára maradt volna. Vissza tudja idézni, akkor mire gondolt?
-	Nagyon egyszerű dolgot kellett eldöntenem, honnan mondjam el rövid beszédemet. Végül is kimentem az emelvényre.
-	Miniszterelnöki szűzbeszédében rendet ígért. Ettől többen megnyugodtak, mások viszont fölszisszentek. Milyen rendre gondolt?
-	Többnyire hozzá szoktam tenni, hogy az alkotmányos rendről beszélek. Nyilatkozataim tömege tanúskodik arról, hogy én mindig a jogrendről és az alkotmányos rendről gondolkodom. Úgy hiszem, minden elismertségünket ennek is köszönhetjük. A kormányhoz érkezett kondoleáló táviratok és levelek is ezt üdvözölték elsősorban. Úgy hiszem, hogy a magyar közvélemény többsége is vonzónak találja azt az állapotot, amit az alkotmányos és. jogrend érdekében sikerült kialakítanunk. Ugyanakkor tudom, hogy élnek közöttünk olyanok is, akik nem ismerik
Év végi beszélgetés Boross Péterrel
A demokráciák természetes eleme, hogy a hatalom és az azt választó polgárok között tartós a párbeszéd. A közelmúltban megválasztott új miniszterelnök, Boross Péter az első beszédében ígéretet tett az eszmecsere folyamatosságára is. Év végi beszélgetésünket is erre használta fel. Kíváncsian vártuk véleményét a pártok választási küzdelméről, a testvérháborús időket átvészelt MDF-ről, a gazdasági átalakulás további feladatairól, a határokon túl élő magyarság és az anyaország kapcsolatáról. Kérdéseinkre a célratörő válaszok mellett gyakran kérdésekkel reagált. Jelezvén, hogy sem csalhatatlannak, sem a bölcsek köve birtokosának nem tekinti magát és kormányát. Az Antall József portréját őrző miniszterelnöki szobában így került terítékre a politika, a gazdaság, a közélet és elsősorban a nemzet számos gondja.
föl ennek a jelentőségét. Ne adja a sors, hogy akkor és úgy kelljen értékeim a rend biztonságát, amikor az meginog vagy elvész. Az, hogy egy országban korrekten működjenek az intézmények, szervezetek, folyamatos és akadálytalan legyen az ellátás, ne keltsenek riadalmat különféle rendetlenségekkel, ez minden kormány alapvető feladata. Egyébként az •átalakulás nem könnyű folyamata megköveteli az ország belső békéjét. így vagyok tehát én rendpárti, nem pedig akképpen, mint ahogy bizonyos felhangokkal igyekezték illetni
gondolkodásomat. Alapelvem, hogy minden ott dőljön el, ahol arra az alkotmányos intézmények és a jogrendünk felhatalmazást ad. Ne az utca politizáljon! Ezt értékeli a világ is. Gondoljunk csak arra, hogy a sokat emlegetett külföldi tőke-beáramlás mikor folyamatos. Mikor dönt mellettünk a külhoni üzletember? Ha nyugalmat és biztonságot lát nálunk. Már belügyminiszter koromban is utaltam arra, hogy habozás nélkül cselekednem kell, amennyiben az alkotmányos és jogrendet valamilyen sérelem éri. A magyar polgár nyugal-
mán túl világpolitikai és gazdasági érdekeket is számításba kell venni. Ha ezt néha komo-rabb hangon vagy villogóbb szemüveggel fejtem ki, lehet, hogy egy nagyon szűk körnek meglódul a fantáziája, s rögtön azt kérdezi például, mégtart-juk-e idejében a választásokat? Megtartjuk. Üzenem most is. Ez is a rend része.
- Szeretném, ha a közelgő új évre való tekintettel - kicsit könnyedebben fogalmazva -kiterítené a kártyáit. Mit várhatunk öntől: csapatban fog játszani vagy inkább önmagára támaszkodik? Úgy is kér-
dezhetném, mit szeret jobban, a passziánszt vagy a bridzset?
- Amit nekem kell eldöntenem, azt eldöntőm. Ugyanakkor már miniszterségem idején sem mulasztottam el a konzultációkat. Arra is volt példa, hogy a tanácsolt véleményt nem fogadtam el. De nem ez a jellemző. Mint tudjuk, a magyar alkotmányos szabályok szerint sajátos stalluma van a miniszterelnöknek, mégis működik a kormány. Ebben a kormányban önálló és döntésképes egyéniségek dolgoznak. Az a rossz döntési rendszer, amikor mások jogosítványai helyett kíván magának valaki olyan ügyben illetékességet, ami nem rá tartozik. Ennek élkerülésére nagyon vigyáztam eddig is, és vigyázni fogok ezután is. Mindig annak a személynek vagy testületnek kell döntenie, aki vagy ami erre hivatott. Ebből következik, hogy például egy miniszteri döntést én általában nem járatok le. Kétségtelen, vannak miniszterelnöki döntési helyzetek, de én ügyelek arra, hogy a kormány működő testületként szerepeljen. Természetesen emellett betöltőm azt a funkciót, amit az alkotmány a miniszterelnökre ruház.
(Folytatás az 5. oldalon)