﻿A múlt árnyai i.»
Kalózok az információtengeren
K. oldal
Kenyérharc a lisztpiacon
•9. oldal
az alkotmányozásról
10. oldal
ünnepek | ívt-iet-Kurópáhan |
Összeállítás a 12. oldalon I
Ara: 2.”> Ki
VLVIMTOH V: PK/I IIO S\\l)0K
l'KM'KK. 1991. aiuíuszliis 19. IMI.
19 1. «/a
Intelmek és veszélyek
írta: Pethő Tibor
Egyetlen nemzet sem élhet nagy célok nélkül. A nemzeti ünnepeket minden politikai rendszer messzemenően igyekszik saját érdekei, hatalmi elképzelései szolgálatába állítani. Mert a nemzeti ünnep mindig párbeszéd a politikai hatalom birtokosai és a kormányzott nép között. Ilyenkor mérleget vonnak az elért eredményekről, és a szivárvány színéivel vázolják a jövő útját, amely a jelen válságaiból a felemelkedés fénylő magaslatai felé vezet. A nemzet egésze az ilyen ünnepekből lelkierőt, cselekvési bátorságot merít az úttorlaszok lerombolásához, s igyekszik helyreál-lítatíi lerríerült önbecsülését, felmutatni értékeit, amelyekkel századokon át gazdagította az egyetemes kultúra roppant tárházát. Az ilyen ünnepek új tartalékokkal töltik fel a nemzeti optimizmus kiapadó forrásait.
Az idei Szent István-napot megelőzően különös stílusváltásnak lehettünk tanúi. Még a létező szocializmus rendszerében is megkülönböztetett eszmeianyagi erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy az államalapító király emlékéhez fűződő nemzeti tisztelet mitikus erejét a jelen politikai céljaira használják fel. Bár augusztus 20-át igyekeztek az alkotmány ünnepévé átfesteni, az új kenyér napjává avatni s elhagyták a szent jelzőt István előtt, mégis, a párt ügyelt, hogy erre a napra, már amennyire lehet, feltöltődjenek az üzletek, és külön forgatókönyvnek megfelelően ünnepélyesen átadjanak egy új vállalatot, üzemcsarnokot vagy hidat. Lássa a jó nép a gondoskodó hatalom figyelmességét, és érzékelje a szüntelen fejlődést.
Stílusváltásnak kell' mondanunk, mert idén a szocialista-liberális kormány mintha Szent István napjára időzítette volna a fájó árbejelentések egész sorát,-a benzintől az élelmiszereken keresztül a kávéig. A bátorság tiszteletre méltó, áz érzéketlenség taszító. Ha az Antall-Boross kormány - mint kifogásolták - nem kommunikált a néppel, altkor ezek az intézkedések aligha nevezhetők a párbeszéd felújításának. Ezen a nyelven esetleg lehet beszélni a régi középosztály leszármazot-taival, de „a lakótelepek népével” nem.
Mégis, nem a régi frazeológia szerint „árváltozás”-nak nevezett drágulás gondolkoztatja el igazán az embert, hanem - enyhén szólva - az a kihívó tapintatlanság, amellyel a legnagyobb állami-nemzeti ünnep gondolat- és érzésvilágát megközelítik és kezelik. A szigorú gazdasági intézkedésekről kinek-kinek meglehet a véleménye, hogy az egyensúly helyreállításához csökkenteni kell a fogyasztást, ez kétségkívül az egyik lehetséges módszer. De vajon csak a szegények, a nyugdíjasok, a fiatal családok fogyasztása fog csökkenni, vagy az újgazdagoké is? Vajon a nélkülözők, a sokgyerekesek valóban lehetőségeik fölött éltek?
Az igazán elgondolkoztató az, hogy nem igyekeznek mozgásba hozni a nemzet lelki erőtartalékait, nem bíznak az egyének és a közösségek öntevékeny erőfeszítéseiben, találékonyságában, teljesítményeiben. Pedig olyan előlegezett bizalmat kapott a kormánykoalíció, ami párját ritkítja a magyar választások történetében. A megszorító, védekező, recessziós szellemiség egyenesen érthetetlen egy ilyen arányú győzelmet elért párt vezetőinél. Es ez - a jelek szerint - nem csupán a gazdaság területére jellemző, hanem a külpolitikára, az oktatásra, a kultúrára, az egészségügyre és a társadalom életének megannyi szférájára. A megszorítás, a nyugati gazdaságból már ismert „stagfláció” (stag-
nálás és infláció együtt) a takarítás és tisztogatás önmagában nem nevezhető politikai koncepciónak. Különösen nem egy olyan hatalmas vállalkozás esetében, mint a rendszerváltoztatás, amelynek dinamikájától távol áll a fékezés, de még a szinten tartás fogalma is.
világ elé álljunk, s bemutassuk magunkat az expón. Sőt még emlékeztethetnénk a negyven évvel ezelőtt véghez vitt ’56-ra, a reménytelenségében is nagyszerű szabadságküzdelmünkre. Nemzeti cél lenne, amit egy kicsivel több szívóssággal, áldozatkész lelkesedéssel és az egész ország kezdeménye-
Valóban célja-e a rendszerváltoztatás folytatása az új koalíciónak? Szent István ünnepe lévén különösen időszerű foglalkozni az államalapítás és nemzetépítés alapvető elvi kérdéseivel, mert hiszen István volt az, aki a tágas puszták lovas népét nemzetté formálta. Bár a nomád törzsek szövetségének erejét a katonai demokrácia adta, így tudták közös akarattal véghezvinni a honfoglalást, az új ország belső berendezkedésének, a társadalom átszervezésének, az állam nemzetközi orientációjának kérdéséiben korántsem volt egyetértés. A keresztény király határozottsága, nemegyszer könyörtelen eré-lye nélkül az akkori rendszerváltás nem valósulhatott volna meg. Félmegoldások, elvtelen egyezkedések a régihez ragaszkodó törzsi vezérekkel, megalkuvó taktikázás Róma és Bizánc között az új hit dolgában, végzetes vereséggé változtatták volna a honfoglalók győzelmét.
Felzárkózás Európához - ez a rendszerváltozás kiemelt nagy célja, akárcsak annak idején Szent István programjában. Az első szabad választást megelőző hadjáratban minden párt meghirdette ezt a törekvést, és az első, a jobbközép koalíció bátor lépésekkel elindult Keletről Nyugat felé, az euro-atlanti tájékozódást állítva külpolitikájának középpontjába, miközben korrekt kapcsolatokat épített ki az új orosz vezetéssel és a FÁK többi országával. A szavak, óhajok és ígéretek értéke a tettekben mérhető le. Ezért kellett volna megragadni az olyan egyedülálló s immár sokáig vagy soha vissza nem térő lehetőséget, hogy 1996-ban, a honfoglalás ezerszázadik évfordulóján a
Szőnyi Gyula rajza
ző akaratával minden bizonnyal sikeresen megoldottunk volna. Ilyen méretű nemzeti vállalkozást nem lehet beszorítani a főkönyvek száraz tartozik-követel rubrikái közé. Egy világkiállítás csak másod- vagy harmadsorban anyagi kérdés.
assan körvonalazódnak a lappangó veszélyek. A jelek r szerint a kormány nem elég érzékeny a nemzeti önérzet elismerésében, tiszteletben tartásában. A jelek szerint még nincs elgondolás annak az ellentmondásnak a feloldására, ami a választók kívánsága és a kormány pragmatizmusa között fennáll. A választók a pártállami rendszer utolsó éveihez való visszatérésre, a létbiztonságra, a nagyobb egyenlőségre szavaztak, ami lehetetlen és ellentétes a rendszerváltozással, a piaci versennyel és a modernizációval. Az Antall-kormány hibájául emlegetik, hogy nem vette eléggé figyelembe a negyven év alatt végbement szellemi és anyagi változásokat. A jelek szerint a mostani kormány nem veszi eléggé figyelembe az eltelt négy évet, azt, hogy ez alatt az időszak alatt is rengeteg minden változott a demokratikus gondolkozásban, a világ ismeretében, a jogállamiságban, az egyéni szabadságban, az állampolgár és a hatalom viszonyában. A jelek szerint helyenkint ismét kísértenek a parancsuralmi módszerek. Márpedig az első nagy király intelmeiben olvasható: „... senkit se hajts szolgaságba... tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”
Képviselőházi javaslat Clintonnak
Az ENSZ dönt a boszniai fegyverembargó feloldásáról?
HÍRÖSSZEFOGLALÓNK
Az Egyesült Államok a jelek szerint komolyan törekszik arra, hogy feloldják Boszniával szemben a fegyverszállítási tilalmat. Ilyen értelmű javaslatot tett az amerikai képviselőház Bili Clinton elnöknek, arra kérve őt, terjesszen be ezzel kapcsolatban indítványt az ENSZ-ben. Brüsszelben ugyanerről a kérdésről tanácskoznak a NATO-országok képviselői, akik részt vesznek Manfred Wörner főtitkár pénteki temetésén. A belga fővárosba csütörtökön érkezett meg Warren Chrístopher amerikai külügyminiszter, s a hírek szerint nyomban megkezdte a konzultációkat.
A boszniai rendezésen munkálkodó nemzetközi összekötő csoport tagjai közül az
Egyesült Államok embargófeloldási szándéka látszik a legkomolyabbnak, Nagy-Britan-nia, amely korábban hevesen ellenezte, most megértőnek látszik, Franciaország ingadozik, míg Oroszország mereven elutasítja az elképzelést. Thor-vald Stoltenberg, a világszervezet közvetítője ragaszkodik hozzá, hogy a Biztonsági Tanács elé kerüljön a kérdés, és ne egyoldalú döntéssel oldják fel az embargót. Az ENSZ-főtitkár délszláv ügyekben illetékes kü-lönmegbízottja, Akasi Jaszusi az MTI jelentése szerint pénteken Karadzsics szerb elnökkel és Mladics főparancsnokkal tárgyal a béketerv elfogadásáról. Ez a találkozó megfigyelők szerint azért is érdekes, mert Mladics eddig még nem foglalt
állást, s így Milosevics szerb elnök és Karadzsics vitájában sem. Kis-Jugoszlávia időközben azon buzgólkodik, hogy minden lehetséges módon a világ tudtára adja: komolyan gondolja a boszniai szerbek megbüntetését, s ezért cserében a vele szemben elrendelt szankciók feloldását vagy legalább az enyhítését reméli.
A hadszínterekről érkező jelentésekből az derül ki, hogy folytatódik a muzulmán offen-zíva a szerbek ellen. A Tanjug azt közölte, hogy a bosnyákok újból tüzérségi támadást intéztek az észak-boszniai Doboj ellen, s Teslic és Brcko térségében is támadták a szerb állásokat. Szerb tüzérségi támadás érte Dubrovnik repülőterét is.
(k. m.)
Hárshegyi Frigyes szerint
Jelentősek a tartalékok
(Munkatársunktól)
A külső és a belső államadósságot szét kell választani, hiszen a költségvetési deficit felduzzadását az állam belső túlköltekezése okozza - nyilatkozta lapunknak Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. Ezzel szemben az ország külső devizális helyzete stabil, és a tartalék 6,3 milliárd dollár, ami kétévi adósságtörlesztésre vagy 6-7 havi importra elegendő.
Carlos Bukarestben is otthonos volt
Elvileg sor kerülhet hazai eljárásokra
(M unkatársunktól)
Eörsi Mátyás (SZDSZ) szerint Magyarország nem fog semmiféle adatot visszatartani a Franciaországban fogva tartott Carlos korábbi magyarországi ténykedésével kapcsolatban, amennyiben vannak még ilyen adatok - nyilatkozta lapunk munkatársának a politikus. A parlament külügyi bizottságának elnöke afelől is meg van győződve: ha a terrorista vallomásaiból új és terhelő információk kerülnek napvilágra, akkor bűnpártolás miatt el kell és el is fognak járni az egykori magyarországi vezetőkkel szemben.
(Folytatás a 3. oldalon)
A kormányszervek az utóbbi időben már szinte betegesen azt hajtogatják, hogy a külső adósság növekedése miatt szükséges a költségvetési hiányt megfékezni. A tények azonban mást mutatnak - vélekedik Hárshegyi Frigyes. Az ország hitelkapcsolatai jók, a működő
tőke beáramlása megfelelő. Ezt támasztja alá, hogy a jegybank nemrégiben kezdte meg egy 250 millió dolláros kötvénykibocsátás szervezését, amit a londoni pénzpiacon kíván értékesíteni.
Á költségvetés egyensúlya tényleg veszélyben van, hiszen a tervezett 330 milliárdos hiány a GDP 7,2 százalékát teszi ki. De mi rejlik a számok mögött? A 330 milliárdból 60 milliárd forint azoknak a hiteleknek a kamata, amelyet az állam a bank- és adóskonszolidációra fordított. Hárshegyi szerint az összesen erre a célra elköltött 310 milliárd forint gazdaságüag célszerű lehet, de azt meg kell mondani az embereknek, hogy áldozatokkal jár a veszteséges vállalatok és a bank-rendszer megmentése. Ki lehet segíteni a rosszul vagy hanyagul gazdálkodókat, de ennek az árát valakinek meg kell fizetnie.
(Folytatás a 9. oldalon)
Állam és polgár
Gál Zoltán a jogbiztonságról, a T. Ház méltóságáról és a változások törvényeiről
(Munkatársunktól)
Elmúlt már az idő, amikor úgy néztük a televízió közvetítését a Parlamentből, mint egy izgalmas krimisorozat következő részét, A választási részvételi arány viszont igazolta, hogy a polgárok figyelnek a politikára, és amikor eljön az ideje, bele is szólnak annak formálásába. A demokrácia velejárója viszont, hogy a két voksolás között a kiválasztottak kezében a döntés joga, bölcsességük, avagy megfontolatlansá-guk alapvetően meghatározza életünket.
Mit várhat a polgár az államtól, mire képes ez az állam amikor a polgárokért tesz? - kerestük a választ az Országgyűlés elnökével parlamenti dolgozószobájában.
-	Számos helyzetben érzi még mindig a polgár, hogy az állammal meglehetősen rossz viszonyban áll. Ön szerint milyen az állampolgár és a jogállam kapcsolata?
-	Ennek egyik oldala természetesen maga az a normatív
rend, amely a törvényekben meghatározza a hatóság jogait, kötelességeit, valamint az állampolgárjogait, kötelességeit. 1989 óta rendkívül sok pozitív változás történt. Kialakultak azok a főbb keretek és normák, amelyek az európai demokráciákban és az európai gondolkodásban már régóta élnek. Ez nem jelenti azt, hogy nem kellene fontos finomításokat, fontos változtatásokat végrehajtani. Az állampolgárok nagyon jelentős része,-mindezek ellenére nehezen tud végére járni az ügyeinek.
-	Elismeri tehát, hogy a bürokratikus útvesztőkben az emberek gyakran érzik szabadságuk korlátozását, méltóságuk megsértését?
-	Hatóságainkban mintha egyfajta felsőbbséges, hideg nyugalom lett volna úrrá. Mintha megelégedtek volna, hogy kialakultak a jogorvoslat szabályok, érvényesül a jogállamiság az országban, kellő a hatalommegosztás, működnek a kontrollok. Az állampolgár azonban - joggal - többre vágyik. Emberségre, empátiára. Igazolják ezt a pa-naszlevek, amelyeket kapok.
-	Milyen típusú panaszok érkeznek?
-	A legkülönbözőbb panaszok a kárpótlástól kezdve a lakásügyeken át a bírósági büntetőperekig sok minden.
-	Ezek szerint él még a polgárban az a remény - miként egykor -, hogy ha bemegy a miniszterhez vagy telefonál a központi bizottságba, akkor majd elintézik?
-	Él, és ennek valószínűleg nemcsak „nosztalgia” az oka. Nem helyes, ha az állampolgár a hivatalos úton kívül próbál magának igazat szerezni. Rengetegen panaszkodják és mondják azonban, hogy az önkormányzati hivatalokban felületesen, udvariatlanul bánnak velük. Nem értem, miért van így, hiszen az önkormányzati testületeknek és vezetőiknek tudniuk kell: a bőrükre megy a játék.
-	Közelednek az önkormányzativálasztások. Ezek szerint várható, hogy a ma többségében kormánypárti polgár-mesterek megbukhatnak?
-	Nem erről van szó, de remélem, hogy sok új arc jelenik majd meg a polgár-mesteri tisztségre és a képviselő-testületekbe pályázók között.
(Folytatás az 5. oldalon)