﻿A viták színvonalával van baj Interjú Kosáry Domokossal a 7. oldalon
r
A hála nem politikai kategória
12. oldal
Térségünkben csak § a nómenklatúra vagy | a tolvajtőke van jelen f
14. oldal
Magyar Nemzet
Kalóz biztosítók magyar vizeken
15. oldal
Remény illúziók
Ára: 2Ő Ft Öli és... mellékletiéi
ALAPÍTOTTA: PETIK) SAMUIK
SZOMBAT. 1994, október 22. IMI. .évfolyam, 248. szám
Gebhardt Béla rajza
Nem hagyjuk cserben a határon túli magyarságot
- jelentette ki Horn Gyula a Magyarok Világszövetségének küldöttközgyűlésén
(Munkatársunktól)
A határokon túl élő magyarság az elmúlt öt évben ha szédelegve, ha ideglázzal is, de talpra állt -jelentette ki Csoóri Sándor, a Magyarok Világ-szövetségének elnöke a szervezet pénteken kezdődött budapesti küldött-közgyűlésén, amely az első ilyen jellegű rendezvény a két évvel ezelőtt lezajlott világtalálkozó óta.
A tanácskozáson többek között szó lesz az 1996-ra tervezett magyarok IV. világ-
kongresszusáról is. Csoóri Sándor megnyitó beszédében hangsúlyozta: a kisebbségeket a történelem során még sosem rabolták ki olyan mértékben anyagilag és szellemileg, mint az elmúlt évtizedekben. Az 1992-es világkongresszusra utalva Csoóri Sándor kijelentette: voltak, akik annak idején azt hirdették, hogy a világtalálkozó kiszámíthatatlan végű provokáció a szomszéd országokkal szemben. Többen őt magát is figyelmeztették, hogy ha a találkozón „pokolgép robban”, azért ő lesz a felelős. A világ-
kongresszus azonban a magunkra találás első nagy alkalma volt: a nézetkülönbségek, a viták ellenére bebizonyosodott, hogy nemcsak széthúzásra vágyunk képesek, hanem összefogásra is. A szomszéd országokkal megkötendő alapszerződésekkel kapcsolatban az MVSZ ehiöke azon a véleményen volt, hogy ezek roppant kényes történelmi problémát vetnek fel, mivel - a francia-német megbékéléssel ellentétben - Magyarországnak hét állammal kell ilyen egyezményt kötnie.
(Folytatás az 5. oldalon)
Major bízik az IRA ígéretében
Zöld út
a tárgyalásokhoz
Londonból jelenti az MTI: John Major brit miniszterelnök pénteken Belfastban bejelentette, hogy kormányának illetékesei még az év vége előtt bevonják az Észak-írországról tervezett tárgyalásokba a tartomány elszakí-tásáért küzdő katolikus fegyveresek képviselőit, ha az IRA terrorszervezet hét hete meghirdetett tűzszünete valóban tartósnak bizonyul. Az IRA eddig nem teljesítette a brit kormány követelését, és nem adott újabb biztosítékokat a fegyvemyugvás örökös voltára, Major mégis azt mondta az északír fővárosban, hogy a kormány „munkahipotézisként” tudomásul veszi a tűzszünet tartós jellegét.
(Folytatás a 3. oldalon)
Az IMF vezérigazgatója borúlátó
Egyéves készenléti hitelnek van realitása
(Munkatársunktól),
A társadalombiztosítás sürgős, mielőbbi áramvonalasítá-sa és azzal párhuzamosan a rászorultak szociális ellátásának hatékonyabbá tétele volt a villámlátogatásra Budapestre érkezett Michel Camdessusnek, a Nemzeközi Valutaalap vezér-igazgatójának talán legfontosabb, üzenetértékű bejelentése elutazása előtti tegnapi sajtótájékoztatóján. Az IMF vezető tisztségviselője magyarországi látogatása során találkozott Horn Gyula miniszterelnökkel, s szakmai - pénzügyminisztériumi, jegybanki - partnereivel folytatott tárgyalásai mellett konzultált az ellenzéki pártok,
illetve az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának vezetőivel,
Michel Camdessus, értékelve budapesti megbeszéléseit, kijelentette: a magyar miniszterelnök konstruktív érveket hangoztatott a 3^1 éven belül befejezhető piacgazdasági átmenetről, a fizetési mérleghiány és az eladósodottság mérsékléséről. A Valutaalap vezérigazgatója e két jellegzetes gazdasági probléma mindenki számára érthetővé tételét ítélte fontosnak, a lakosság ugyanis hajlandó elfogadni, hogy nem lehet többet költeni, mint amennyit a teljesítmények engednek, lehetővé tesznek.
(Folytatás all. oldalon)
Újra Pető Iván az SZDSZ elnöke
„A kormány nem követett el végzetes hibákat”
(Munkatársunktól)
Az SZDSZ számára a koalíció értelme és feltétele a kormányprogram végrehajtása. Ha 1995-ben is lemaradás mutatkozik az elképzelések megvalósításában, a szabad demokraták nem fognak ragaszkodni a „puha bársonyszékekhez”, lesz erejük felállni - jelentette ki Pető Iván pártelnök az SZDSZ pénteken Budapesten megkezdődött
tisztújító közgyűlésén. Tamás Gáspár Miklós, az országos tanács leköszönő elnöke nyitó beszédében hangsúlyozta: Kelet-Európábán a radikális rendszerváltás pártjai közül egyetlen maradt talpon - a Szabad Demokraták Szövetsége. Véleménye szerint nehéz dolguk lesz, ha a rendszerváltás romjai alól ki akarják menteni magukat. Ennek egyetlen módja van:	az
SZDSZ-nek meg kell őriznie magát a mozgalomnak.
Pető Iván elmondta: a kormány egyenrangú partnerekből áll, ebből adódik, hogy több a nyilvános vita a koalíció tagjai között, mint az elmúlt négy évben. Pető Iván hangsúlyozta, hogy nem történt semmilyen végzetes hiba a kormányváltás , óta, egyelőre nincs miért szégyenkezniük.
(Folytatás az 5. oldalon)
Karadzsics tárgyalt a horvátokkal?
Belgrádi figyelmeztetés a boszniai szerbeknek
ÚJVIDÉK - Szerbia nem hajlandó tovább tűmi és szenvedni, jelentette ki Szlobodan Milosevics békét sürgető beszédében a Belgrád felszabadításának 50. évfordulója alkalmából megtartott ünnepségen. A boszniai szerbség közel jutott céljaihoz, hangsúlyozta ismét, s ezért minden további harc a többivel szembeni területszerző agresszió lenne, a szerb nemzetre nézve e felesleges kaland végzetes lehet, folytatódna Szerbia és Jugoszlávia tragikus kiszipolyozása.
A vészcsengő már megszó-
lalt. A szerb gazdasági csodának nevezett A vramovzcs-program is minden jel szerint kifidladt. Az volt a csoda benne, hogy eddig is kibírta. A dinár árfolyama megingott a feketepiacon, s két nap alatt a jugoszláv valuta értéke csaknem felére csökkent. Dragoszlav Avramovics bankkormányozó szerint lélektani okai vannak a pénzromlásnak, de csütörtök este mégis intézkedéseket jelentett be, az első ezek közül, hogy a bankok ismét devizát árusítanak a hivatalos árfolyam szerint.
(Folytatás a 3. oldalon)
Feloldják
az értékesítési tilalmat
Címke kerül a paprikára
(Munkatársunktól)
Hétfőtől feloldják a fűszerpaprika-őrlemény általános forgalmazási tilalmát. E naptól kezdődően a terméket az üzletekben csak megkülönböztető, szigorúan sorszámozott címkével ellátva lehet majd árusítani, továbbra is érvényben marad viszont a piacokra, vásárokra, közterületekre vonatkozó értékesítési tilalom. Egyidejűleg a Kermi megszünteti a lakosság részére eddig díjmentesen végzett minőségvizsgálatot.
(Folytatás all. oldalon)
Kettős memento
/
Irta: Kende Péter
Ezerkilencszázötvenhat helye a magyar kollektív tudatban kezdettől fogva bizonytalan. Az esemény elnevezését illetően már a tett pillanatában is nem kevés kétely, kerülgetés és csúsztatás volt. Igaz, az ország lakosainak túlnyomó többsége az október végén kirobbant felkelést „forradalom” néven emlegette, sőt ezt a szokást még akkor is megtartotta, amikor súlyos külső kényszerekből a szó elé oda kellett biggyeszteni az „ellen” prefixumot. De kezdettől fogva megjelent „az események” vagy „a sajnálatos események” jellegzetesen kerülgető, enyhén önironikus nyelvi formája. A „szabadságharc” megjelölés inkább emigránskörökben dívott, annak is a konzervatívabb vidékein, amelyek a forradalom fogalmát semmilyen összefüggésben - még a hazafiasban sem - kedvelték. Mindszenty bíboros is a „szabadságharc”, nem pedig a „forradalom” mellett kötötte le magát. Ennek következtében 1956 szabadságharcként való emlegetése kétségkívül bekerült a kollektív szóhasználatba, annak ellenére, hogy a magyar történelmi tudatban ez a szó már egy másik eseménysorozatnak volt lefoglalva. Eközben a hivatalos nyelvezetben az „ellenforradalom” megbélyegző kifejezése vált uralkodó-
vá, s maradt szinte kötelező megjelölés egészen az összeomlásig.. Jóllehet e szó vissza is fordítható és magában véve semmi lealjasítót nem tartalmaz, nehéz volna eltagadni, hogy a magyar társadalom egy részébe a megbélyegző hangsúly ivódott be és 1956-ra inkább szúrós érzésekkel emlékezett. 1988-89 fordulóján a „forradalom kontra ellenforradalom” eszmei küzdelméből Pozsgay Imre úgy próbált kimenekülni, hogy „népfelkelésről” beszélt, ami tulajdonképpen visszatérés volt a tárgyszerű helyzetleíráshoz. Az 1990-ben választott új Országgyűlés által hozott első törvénybe végül is egy kettős minősítés került bele („forradalom és szabadságharc”), ami úgy is felfogható, mint egyazon esemény két fázisának felidézése, de úgy is, mint két nézet közötti verbális kompromisszum.
A tudományos történetírás szempontjából ezeknek a terminológiai variációknak nincsen túl nagy jelentőségük. Ha itt mégis némi hangsúllyal térek ki rájuk, ezt csak azért teszem, mert a változatok sokasága egyik jele annak, hogy a magyar közvéleményben 1956-tal kapcsolatban nem kevés meghasonlás volt. Ebből a szempontból már-már közömbös, hogy jelenleg éppen melyik szóhasználat mögött áll a számszerű többség. A szóhasználati
bizonytalanság ugyanis azt a gyanút ébreszti, hogy a leverését követő három-négy évtizedben 1956 talán mégsem vált egységes nemzeti hagyománnyá.
A közösségen belüli meghasonlás természtes jelenség egy olyan eseménnyel kapcsolatban, amely közvetlen kihatásaiban a nemzet számára vereség volt. Minden bukott történelmi kísérlettel kapcsolatban a kortársak jó ideig azon rágódnak, hogy helyes volt-e érte ekkora véráldozatot, illetve hátrányokat, terheket vállalni, nem fizetett-e túl nagy árat a közösség egy talán önmagában is megkérdőjelezhető dicsőségért? A magyarság történetében nem egy üyen esemény volt. 1956-tal kapcsolatban csupán azért vagyunk hajlamosak feledni a korábbi kétségeket, mert úgy tűnt, hogy 1989 visszamenőleg is rendezte a mérleget. De harminckét és fél éven át a kétely igenis ott élt a szívekben.
E kétely hagyományromboló, tudatrontó hatását még csak erősítette a Kádár-rendszer szívós és eltökélt propagandája. Erre utólag könnyű azt mondani, hogy semmi hatása nem volt, de ez az állítás nyilvánvalóan nem lehet igaz.
(Folytatás a 7. oldalon)