﻿A józanság forradalma
Parlamenti szópárbaj a szigorú gazdasági tervekről
Irta: Nemeskürty István
Heves vitát váltott ki
o
1.1
efl
■
tuti
Ml)

árult
mert

március tizenötö-• dikén - a két nappal korábban kitört bécsi forradalom hírére — a pozsonyi magyar országgyűlés küldöttséget indított Bécsbe, javasolván az uralkodónak egy független magyar kormány felállítását. A küldöttséget Széchenyi, Kossuth, Batthyány vezette. A három különböző politikai irányzatot képviselő magyar államférfi akkor feltételek nélkül összefogott: .JBatthyányt és Kossuthot kell támogatni!
Hallgatnia kell minden gyűlölségnek, ellenszenvnek és becsvágynak” - jegyzi naplójába Széchenyi István.
A menetrendszerű gőzhajóval Bécsbe ért küldöttség vezetői azonnal az udvarhoz siettek. Az uralkodó egy napon át tartott győzködés után beleegyezett a magyar független kormányba. A végrehajtást István főhercegre, a nádorra bízta. István nádor március 17-án Batthyány Lajost felkért miniszterelnökként kormányalakítással bízta meg. A király április hetedikén aláírta a magyar kormány kinevezését, április tizenegyedikén pedig jóváhagyta az új törvényeket: Magyarország és Erdély egyesítése; iparosok, értelmiségiek és parasztok is választójogot kapnak; a jobbágyság és a papi tized megszűnik; állami bank létesül; nemzetőrség szerveződik; a kormány az országgyűlésnek felelős.
Másnap, április 12-én, a kormány Pozsonyban megtartotta első ülését. Elhatározták, hogy székhelyét Pestre teszi át. Ez 14-én meg is történt.
Ugyanekkor zajlottak a minden évfordulón untig emlegetett pesti események, melyek azonban a felsorolt alkotmányos eredményekhez képest csupán azok hangulati aláfestését jelentették. A lényeget nem a pesti Pilvaxban, hanem Bécsben, az országgyűlés megbízásából fellépő Batthyányék döntötték el.
A komiány összetétele ismert. Lényeges, hogy a legkülönbözőbb politikai árnyalatú politikusok kaptak benne helyet. A legidősebb miniszter, egyben a kormányfő helyettese, Széchenyi István, akkor 57 éves, a húszas évek közepe óta vesz részt a közéletben; a többiek nála lényegesen fiatalabbak. Noha ő már évek óta a helytartótanács miniszteri rangú közlekedésügyi főtisztviselője, aki rövid idő
alatt -1848 előtt! - vasútvonalakat, hajójáratokat, Duna-hidat létesített, senki sem emelt ellene kifogást, amiért „kiszolgálta a régi rendszert”.
Fontos tény, amelyre nagy nyomatékkai - kell utalnunk, hogy az első felelős magyar kormány a lehető legalkotmányosabban és legbékésebb mó-
don alakult meg. Európa fővárosaiban folyt a vér - nálunk (akkor, addig) egy puskalövés se dördült. Különösen hangsúlyozandó, hogy az uralkodó egy magyar hadügyminisztérium létesítésébe is beleegyezett, sőt személyesen írta meg parancsát Mészáros Lázár ezredesnek, az Itáliában küzdő 5. huszárezred parancsnokának, mely szerint vezérőmagyi rangban kinevezi őt „magyar hadügyminiszteremmé”. Mi több, s szinte hihetetlen, hogy ezt Batthyánynak sikerült elérnie, az egész Magyarországon állomásozó cs. kir. haderőt „magyar minisztériumom alá” rendelte... Ezt a parancsot valamennyi főhadpa-rancsnok kézhez kapta. A katonáknak esküt kellett tenniök a magyar alkotmányra!
Júniusban megtörténtek az első szabad választások. A miniszterek is felléptek képviselőként, meg is választották őket. (Mészáros Baja képviselője lett.) Az országgyűlés 426 képviselője, köztük négy román nemzetiségű, sorra vitatta és hozta a törvényeket. A napjaink politikai viharait átélő kései utód bámulva szemléli ezt a nemzetalkotó munkát. Kossuth, pénzügyminiszterként, állami
bankrendszert szervezett, magyar bankjegyeket készíttetett. Eötvös előterjesztette az általános tankötelezettség törvényét, Mészáros Lázár pedig, akkor Európában példátlanul korszerű módon, a mindenkire, előjogok nélkül érvényes négyéves kötelező katonai szolgálatot.
Mi ennek a magyarázata és mi a máig érvényes tanulság?
Az előkészületek - a pozsonyi ország-gyűléseken, a városokban, megyékben, a Tudós Társaságban -évtizedek óta folytak. A kormány tagjait nem kapkodva keresték össze, jobb híján előnyben részesítve a kéznél levőket és az ajánlkozókat, hanem valamennyien kipróbált, közismert politikusok voltak. A közvélemény tudta, mit várhat tőlük. 1848 márciusában kidolgozott, kész program várt a megvalósításra. Széchenyi nagyszabású közlekedéspolitikai tervezete már januárban elkészült es nyomtatásban is megjelent! Mészáros Lázár 1848 augusztusában előterjesztett honvédelmi törvényjavaslata 1844 óta készen állt, s azt a Tudós Társaság 1845 decemberében, amikor Mészáros székfoglalójára sor került, meg is vitatta. (Mészáros Lázár tehát 1846 óta akadémikus; mégis makacsul kísért a hamis nézet, mintha őt találomra választották volna ki.)
Az is fontos tanulság, hogy a politikai ellentéteket és érdekkülönbségeket közös megegyezéssel igyekeztek áthidalni. Mikor a képviselőház bírálta, mert drá-gállotta Széchenyi közlekedés-politikai tervét, Kossuth kelt védelmére azzal, hogy ez nem költség vagy kiadás, hanem - beruházás, ami megtérül. Továbbá: a magyar nemzeti öntudat akkor még magától értetődő természetességgel ötvöződött a liberalizmus eszméivel. Valamennyi miniszterünk akkor elkötelezett híve volt ennek az eszmerendszernek - Széchenyi is! -, eszükbe sem jutott azonban azt a nemzeti érzülettel szembeállítani.
Széchenyi István írta akkor: „Házsártos, egymást üldöző népbül, mely erejét kölcsönös zsibbasztásra fecsérli, elvégre egy családdá, egy és osztatlan nemzetté akarunk Isten segítségével összeforrni, mert csak így válhat erőnk eldöntő súllyá.” (Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül, 1848.)
Ez legyen ma március tizenötödike legmegszívlelendőbb tanulsága.
Gönczi Béla rajza
/¿//s/yy/Y	V YY/YY¿YYS¿/'		■
Interjú Tabajdi Csabával Szabó Iván és Csillag István	4. oldal	Elek István: Mi lesz veled, jobbközép?	18. oldal
- a gazdasági esélyekről	11. oldal	Petőfi 1995	19. oldal
Állambiztonsági tiszt volt		Mit tekintünk ma	
- ma juhász	14. oldal	nemzeti értéknek?	19. oldal
Beszélgetés Jánosi Györggyel		A Nemzeti Múzeum gondjai	
és Rajk Lászlóval	15. oldal	- és a millecentenárium	20. oldal
Márciusi napló		Sütő András irodalmi jegyzete	21. oldal
- Kosa Ferenc írása	16. oldal	Ünnepek és sportgyőzelmek	25. oldal
Debreczení József és			
Tamás István publicisztikája	17. oldal	Ön és... mellékletünkben: Pest-Buda anno	
a kormány hét végi döntése
Kovács Pál és Katona Béla nem vonta vissza lemondását
(Munkatársunktól)
A kormány rendkívüli gazdasági intézkedései nyomán az Országgyűlés hétfői munkanapja is kissé felborult A parlamenti frakciók mintegy kétórás politikai vita keretében mondtak véleményt a kormányülésen született döntésekről, majd határozathozatalokkal folytatta a munkát a parlament
Napirend előtt elsőként Horn Gyula miniszterelnök számolt be a rendkívüli kormányülésen elfogadott nagy horderejű döntésekről, felvázolva a stabilizációs csomag néhány fontosabb elemét. A miniszterelnök mindenekelőtt azt hangsúlyozta: az ország gazdasági és pénzügyi helyzete feltétlenül szükségessé tette a radikális intézkedések elhatározását, ellenkező esetben tovább sodródunk a súlyos gazdasági válság felé.
A miniszterelnök számokkal is alátámasztotta, hogy az elmúlt négy évben milyen mértékben romlott a gazdasági, pénzügyi, fizetési egyensúly. A kormány analízise szerint óriási belső aránytalansá-
gok jellemzik ma a társadalmat., miközben milliók szegényednek el, egyfajta egyenlőtlenség érvényesül a szociális ellátásban. Az ország gazdasági talpraállításához nélkülözhetetlen a külföldi források felhasználása, de ehhez meg kell állítani a kedvezőtlen folyamatokat — szögezte le a kormányfő, aki szerint hosszú évek óta nem volt kormány, amely szembenézett volna a valóságos helyzettel. A miniszterelnök kiszámítható gazdaságpolitikát ígért, a szociális ellátás rendjének gyökeres reformját, s a teljesítményekkel arányban nem álló jövedelmek visszafogását. Visszautalt a korábbi kormánybeszédre, amelyben azt ígérte a kabinet, hogy „rendbe teszi az országot”. Ennek ideje a miniszterelnök szerint most érkezett el, ezt tükrözi a gazdasági stabilizációs csomagterv is. Beszéde végén kérte a munkaadók, a munkavállalók szervezeteinek és a lakosság széles rétegeinek megértő támogatását az áldozatvállalással is járó programhoz. A kormányzattal lehet ütközni, a valósággal nem - zárta gondolatát Horn Gyula, aki a sajtót
arra kérte, hogy adjon hiteles képet a valós helyzetről.
A házbizottság ülésén született megállapodás értelmében a frakciók vezérszónokai 15 perces időkeretben mondhattak véleményt a kormány intézkedéséről. Elsőként Szájer József a Fidesz képviseletében szólalt fel, aki mondanivalóját azzal vezette be, hogy a Fidesz mély megdöbbenéssel értesült a kormányzati intézkedésekről, amelyek szöges ellentétben vannak a korábbi ígéretekkel. A kormány nyolc hónapos tétlensége, zavaros gazdaságpolitikája egyenes következményeként állította be a jelenlegi helyzetet. A Fidesz vezérszónoka szószegéssel vádolta a kormányt, szembeállítva korábbi programját, a szóban, írásban tett ígéreteket és az elfogadott legfrissebb intézkedéseket. A Fidesz megítélése szerint mindenekelőtt a fiatal nemzedéket sújtja a kormány, és a jövő felélését jelentik a megszorító intézkedések.
Isépy Tamás kereszténydemokrata vezérszónok úgy ítélte meg, a gazdaság tényleges betegségeit a kormány tüneti orvoslással próbálja kezelni, miközben zsugorodik a nem-
zeti jövedelem. Elítélte, hogy a csomagterv stabilizációt ígér, valójában az inflációt gerjeszti, növeli a munkanélküliséget, és egyes rétegek kifejezett el-nyomorodásához vezet. Pető Iván (SZDSZ) mondanivalóját azzal vezette be, hogy senkinek sem jelent jót a megszorító gazdasági intézkedés, nagyon nyomós ok kell ahhoz, hogy egy párt támogassa azt. Mint rámutatott, az elmúlt hónapokban nem a kormány programja, hanem a gazdasági folyamatok, a gazdasági helyzet változott, és ehhez kellett igazítani az intézkedéseket. Helyeselte azt a kormányzati szándékot, amely szembenéz a kellemetlen tényekkel, ugyanakkor nem zárta ki azt, hogy a kormányzat késedelme is szerepet játszott abban, hogy súlyosabb gazdasági helyzetben kell meghozni a lehetséges intézkedéseket. Nem vitatta, hogy a társadalom döntő többségét súlyosan érinti a gazdasági csomagterv, úgy látta, ha időben megszületett volna a társadalmi-gazdasági megállapodás, talán érdemibb tárgyalásokat lehetett volna folytatni a lehetséges intézkedésekről.
(Folytatás a 7. oldalon)
Március 15-ei ünnepségek
„Csak a demokrácia azonos a szabadsággal” - ez a Kossuth-idézet a jelmondata az idei március 15-ei ünnepségeknek. A központi rendezvénysorozat 9.30 órakor a Kossuth téren, ünnepélyes zászlófelvonással kezdődik. Ezután Kossuth Lajos szobrát koszorúzza meg a köztársasági elnök, a kormányfő és az Országgyűlés elnöke. A hagyományos múzeumkerti ünnepség 11 órakor kezdődik, itt Göncz Árpád mond ünnepi beszédet. A Fővárosi Önkormányzat 13 órakor tartja megemlékezését a Petőfi-szobomál. Az ünnepi beszédet Demszky Gábor főpolgármester mondja, a rendezvényen részt vesz Göncz Árpád és Horn Gyula miniszterelnök. Tizennégy órakor a Parlament kupolatermében átadják az idei Kossuth- és Széchenyi-díjakat. Ugyancsak két órakor népművészeti pódiumműsor kezdődik a Kossuth téren. Este hétkor a Magyar Állami Operaházban Erkel Ferenc Bánk bán című művének díszelőadása zárja a március 15-ei központi ünnepségeket, jelentette az MTI.
Az MSZP elnöksége Horn mellett
Elkerülhetetlen lépések
(Munkatársunktól)
A Magyar Szocialista Párt elnöksége támogatja és történelminek tartja a kormány döntéseit - jelentette be Csintalan Sándor, az MSZP ügyvezető al-elnöke az elnökség ülését követő sajtótájékoztatón.
Mint elmondta, a testület fontosnak tartja, hogy a kormány vállalja a döntéséből fakadó konfliktusokat. Az elnökség elismerésre méltónak tartja azt is, hogy a kormány fontosabbnak tartja az ország
érdekét a koalíciós pártok politikai érdekeinél. Csintalan Sándor rámutatott, hónapok teltek el kemény munkával annak érdekében, hogy a megszorításokra ne kerüljön sor, ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetközi piacgazdaságba való beilleszkedés elkerülhetetlenné teszi a meghozott döntéseket. Kiemelte, az elnökség szükségesnek tartja, hogy a legrászorultabbak kapjanak ellentételezést.
(Folytatás a 7. oldalon)
Veszélyben ’48 öröksége
Orbán Viktor hazáról, szabadságról, családról, metafizikáról,
erkölcsről és felelősségről
Orbán Viktor neve hat esztendővel ezelőtt, irodalmi és valóságos értelemben is a márciusi ifjak (XX. század végi) metaforája volt. A magyar közvélemény előtt egy forradalmi hangulat bűvöletében megtestesíteni látszott azokat a tiszta eszményeket, amelyek bármely nemzet nagy pillanatait uralják, felejthetetlenné teszik, s jövőjét megalapozzák. Nagy Imre temetésén állt először az ország elé. Gondolataival döbbenetét keltett és megrendülést. Azóta sok minden megváltozott. Ha kérdezzük most, mily értelemben kérdezzük, hogy hol van már a tavalyi hó?
-	Március 15. ünnepe mindig alkalmas számvetésre és összegezésre. Hogy állunk jelenleg a márciusi ifjak eszmeiségével, s azzal a tartalommal, társadalmi progresszióval, ami erre az eszmeiségre épül?
-	Ha a 48-as kormányzat örökségének ismeretében tesz-szük mérlegre az országot irányító baloldali - MSZP-s és SZDSZ-es - elit szellemi és politikai teljesítményét, akkor az eredmény szomorúsággal tölthet el bennünket. Az első, ami március 15-ével mindenkiben felötlik, a nemzeti elkötelezettség gondolata. Márpedig ha megvizsgáljuk szellemi közállapotainkat, akkor láthatjuk, hogy az elmúlt évek során a most kormányon lévő baloldali, szocialista, szociálliberá-lis pártok és szellemi holdudvaruk erőfeszítéseinek köszönhetően a nemzet, nemzeti érdek,’magyarság kifejezések negatív értéktartalmat kaptak. Ha Magyarországon egy politikai
erő azt mondja magáról, hogy nemzeti elkötelezettségű, akkor a parlament baloldaláról kacaj hallatszik, s ebben a kacajban gúny és fölény ölt testet. Ha például a Fidesz álláspontját markánsan fogalmazza meg, mint legutóbb az alap-szerződések ügyében, és szónoka a nemzeti kérdéshez való viszonyról beszél, akkor a tévé riportere derűs sajnálkozással mondhatja, hogy"íme, csak egy trikolór maradt a Fideszből.
Azt a természetes óhajt, hogy a politikusok, az üzletemberek, az írók, művészek és mindenki, akinek van lehetősége dolgozni, az hazadolgozzon az ország javára is, és egyéni boldogulását is ezen keresztül keresse, anakronizmusnak tüntették fel, és nevetség tárgyává tették.
-	Kik azok, akik ezt az állapotot előidézték?
-	Bár eltérő szellemi természetük miatt nem szabad egyenlőségjelet tenni a radikális jobb-
oldali és a baloldali liberális csoportok közé, azt kell mondanom, hogy a mai állapot kettejük dulakodásának szükség-szerű következménye. Az a negyvenévnyi proletárintema-cionalizmus után érthető, de mégis túlzó, agresszív, parancsoló indulat, amellyel a radikálisjobboldal megpróbálta ennek a kulturális ethosznak, ’48 örökségének vállalására bírni az országot, nagy kárt okozott. Türelmesen, a maga természetének megfelelően kellett volna visszavezetni a közgondolkodást abba a mederbe, amit az negyven éve elhagyni kényszerült. Az agresszivitás ellenérzéseket váltott ki, lehetőséget kínált arra, hogy a nemzeti eszmét és hirdetőit a közvélemény előtt le lehessen járatni.
-	Semmi szerepe nincs ebben a türelmetlenségen túl a bárdolatlan ügyetlenségnek?
-	A türelmetlenség egyfajta ügyetlenség a politikában.
(Folytatás az 5. oldalon)