﻿'ti
V
la.
Ba-
Bokros Lajos „számháborúi"
Interjú a 7. oldalon
n
Mi
•k a
««I*
*»)
vd új* >cn is akció kc\fc-íci au lit cc* fUéfd-i Iának s/köz.
egybe
41)
cUV Svc *ii a
ina!
SófOk tói tan etilt I csel) MO- son 4/ M7r
•n)
ha
d-
I. f
lot
k
Jövőkép és jellemkép
írta: Pethő Tibor
A nemzeti ünnep mindig párbeszéd a politikai hatalom birtokosai és a kormányzott nép között. Az első szabad választások eredményeként hivatalba lépett kormánnyal szemben az egyik legnagyobb kifogás az volt, hogy nem tudott szót érteni a néppel, programját és törekvéseit nem volt képes a milliók mindennapi kenyerévé tenni. A második szabad választás, 1994 után több mint egy esztendő telt el, időszerű tehát feltenni kérdést: vajon a példátlan méretű parlamenti többséggel rendelkező szocialista—liberális kormány világossá és egyértelművé tette-e, hová és hogyan akarja elvezetni a magyar társadalmat? A válasz erre nemleges, hiszen ezért is fogalmazódik meg politikusok, politi-katörténészek és közírók oldaláról a jövőkép igénye.
Kétségek nyomasztják az embert, hogy ennek a kifejezésnek a jelen helyzetben mi lehet az értelme és tartalma. Óhatatlanul gyanakvást kelt a jövő bármilyen alapon megkísérelt felrajzolása, hiszen a jövőkutatás, a futurológia jó harminc éve jött divatba, s azóta minden magára valamit is adó tudományos munkaközösség készített forgatókönyvet a jövőről, a legismertebb közülük a Római Klub a maga tucatnyi előrejelzésével. És az eredmény? A hegyek vajúdásából legfeljebb aprócska egérkék születtek.
A történelem mélyén szunnyadó erők mozgása éppoly rejtélyes és kiszámíthatatlan, mint a vulkánok centrumában fortyogó láva felszínre törése. Petőfi egy évvel a forradalmi március előtt még így kesergett: „Mi mostan a magyar? Holt dicsőség halvány kísérlete", pedig, ha valakinek, akkor éppen őneki volt a legérzékenyebb hallása a közelgő morajlásokra. „Az álom ablak, melyen által / Lelkünk szeme jövőbe néz." Dőreség lenne tehát számon kérni akár a politikai vezetéstől, akár a társadalomtudománytól a jövőképet. Először ugyanis a jelenképet kellene felrajzolni. Milyen országban, milyen társadalomban élünk?
A gazdaság helyzete rossz, sőt katasztrofális - ezt már belénk sulykolták. Eközben az állam könyékig vájkál a zsebünkben, miközben bennünket okol a túlfogyasztásért, az egészségbiztosítónak okozott költségekért, az importnövekedésért, az állam-adósság felduzzadásáért, az adótartozásokért, a családi pótlékért s általában „túlzott” szociális igényeinkért. Másrészről azonban már megkezdődött a siker-propaganda is. A stagnálásnak vége, megindult az ipari termelés emelkedése, növekszik az export, élénkül az építkezés, fejlődik az idegenforgalom, szépen halmozódik a takarékbetét-állo-
mány forintban és devizában egyaránt. Az utcákon már nem férnek el a márkás gépkocsik. De ha éppen úgy tetszik vagy a politikai érdek úgy kívánja, mindez egyik napról a másikra visszafordítható. Attól kezdve, hogy mégsem jönnek az idegenek, egészen addig, hogy a fekete- és szürkekereskedelem sok száz milliárd-dal károsítja meg az államot.
Milyen a politikai helyzet? Végre visszanyertük állami függetlenségünket, s nemzetközi érdekeinknek megfelelően irányíthatjuk külpolitikánkat, belül pedig megszerveződött a demokratikus intézményrendszer. A választások után az új kormány egyik első feladatát a rend helyreállításában fogalmazta meg, jóllehet különösebb rendetlenséget nem tapasztaltunk. Ma, egy évvel később az általános összevisszaság légkörében él az ország. A közbiztonság lezüllött, a rendőrség szakmailag legjobban képzett része folyamatosan elhagyja a testületet, a bűnüldözés - már csak a létszámhiány miatt is - képtelen megfelelni a hivatásának.
A szervezett bűnözés elérte a politikai szférát, a különféle érdekszövetségek döntésképtelenné teszik a vezetést, a bírói testület elmerülni látszik az aktatengerben, s morális tartása is megroppant az anyagi gondok és a nagyfokú eláramlás következtében. A politikai pártok, akár kormányon, akár ellenzékben lévők
Szónyi Gyula rajza
a köpeny és tőr harcait vívják saját soraikon belül éppúgy, mint egymás ellenében, miközben erőtlen próbálkozások történnek a polgári szövetség, a nemzeti szövetség, a nemzeti egység megkövült jelszavainak leporo-lására. Közben az átalakítás folyamán zavartalanul folyik az árusítás, mármint az ország kiárusítása, a korrupció terjedése, a hajbókolás a Valutaalap és a Világbank előtt, a maradék közvagyon privatizációs eltüntetése.
Mi történik a művelődés területén? A rendszerváltozás óta azt szajkózzák nekünk, hogy „végre az értelmiségi elit vette át az ország irányítását”. De hát miért követ el harakirit ez az állítólagos elit? Az egypárti diktatúra idején kevés volt a pedagógus, ezért folyamatosan több ezer képesítés nélküli oktatót kellett alkalmazni az általános iskolákban.
Közeledve az ezredfordulóhoz, egyszerre csak fölöslegessé vált a képesített pedagógusok nem jelentéktelen része, s Széchenyi óta először sutba vágták a „kiművelt emberfők” nemzeti programját. A sok hányattatás ellenére is a magyar értelmiség legértékesebb részét alkották a „nemzet napszámosai”, a középiskolai, egyetemi oktatói kar, amely megalapozta a későbbi magyar Nobel-díjasok tudását. Most szélnek eresztik őket. A művészetek világa - zene, színház, film, képzőművészet, irodalom - egyetlen panaszáradat,
miközben a „megfelelő” irányzathoz orientálódók rózsadombi szinten élnek, és betagozódtak a politikai-üzleti elitbe.
Ha már a jelenkép ennyire áttekinthetetlen, akkor mit lehetne kezdeni a jövőképpel? Talán vissza kellene térni az alapokhoz, és elkezdeni a nemzeti jellemre rárakódott csúfságok eltakarítását, lecsiszolását. Szekfű Gyula állapította meg: „Először jellemünk alakította történetünket, utóbb történetünk jellemünket.”
A romlást a XVII. század közepétől eredezteti, amikorra már végbement Werbőczi törvényei nyomán a politikai vezető osztály és a nem-zetileg közömbössé silányított szegény nép kettészakadása. Más országokban a kettő között már kialakult a városi, polgári réteg, amely betöltötte a közvetítő szerepet. Nálunk néhány kiemelkedő, s így messzebbre látó egyéniség, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós vagy az erdélyiek közül Bethlen Gábor érzékelte a mélyülő szakadék veszélyét, de az uralkodó osztály egésze nem.
A történelem változása azonban jó irányú hatásban is jelentkezhet. A XIX. század reform-nemzedéke, a középnemesi értelmiségi réteg ismét bizonyította, hogy nem veszett ki az államvezetés ősi öröklött művészete, s kialakítható a nemzet szellemi egysége. A szabadságharc elbukásával ez a fejlődési vonal megszakadt, Deák Ferenc és And-rássy Gyula ugyan a kiegyezéssel még' megteremtette a polgári rend kialakulásának kereteit, utódaiknál azonban már hiányzott a politikai érzék, az ellentétes érdekek kiegyensúlyozásának rugalmassága. A politikát irányító és az államot igazgató osztály vezetői képessége mind nagyobb hiányosságokat mutat a két háború közötti negyedszázadban. A szovjet megszállással és az egypárti diktatúra kiépülésével a régi vezető osztály eltűnt a közéletből, de a véres személyi kultusz nem tette lehetővé, hogy a munkásság és a parasztság köréből nemzeti felelősségérzettel rendelkező új államvezető osztály alakuljon ki.
Szent István számolt azzal, hogy a kereszténység nemcsak a vallási felfogást alakítja át, hanem az állami, jogi gondolkodást is. A rendszerváltozással nekünk is szembe kell néznünk az ideológiák kiiktatása után a gondolkozás átalakításának elkerülhetetlenségével. Ez azoknak a feladata lesz, akik nem felelősek az utolsó emberöltő hibáiért, s megteremtik az új vezető osztályt, amely ismét történeti múltunk, nemzeti érdekeink és jellemünk szerint fog cselekedni. Akkor lehet majd nekikezdeni a jövőkép felvázolásához.
A magyar értelmiség versenyképes
• •
Ünnepi beszélgetés Kosáry Domokossal
A keszthelyi Festetics-kastélyban már megszokhattuk, hogy bármikor tévedünk be a hírű falai közé, valódi, a Balaton legkomolyabb szellemi műhelye fogad. Keszthelynek a kastély ad tájvárosi rangot. Folyamatosan követik egymást a komolyzenei kurzusok, szinte a kilincset váltják a hazai és a nyugat-európai művészek, a tó partján pihenő tudósok pedig nemegyszer itt adnak randevút egymásnak. Az intézményben a minap Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke egy olyan éremgyűjtemény kiállítását nyitotta tneg*u Magyar Nemzeti
Múzeum anyagából válogatva, amelyet így eddig alig-alig láthatott a nagyközönség.
-	Ön a XVIII. század szellemét idézte elénk a megnyitójában, s példáival azt igyekezett igazolni, hogy már akkor mennyire komoly építő szerepe volt a tudomány hatásának a politikára és viszont. Szavaiból némi keserűség is kicsengett, mintha napjainkban messze elmaradnánk az évszázadokkal ezelőtti termékeny kapcsolattól.
-	Két ok miatt is idéztem példákat a XVIII. századból. A közelmúltban vet-
.'<fíÍV i
tem részt egy nemzetközi konferencián, ahol a korabeli Kelet és Nyugat viszonyáról ejtettünk szót. Természetesen akkor is létezlek Európában fejlett részek, gazdasági, politikai központok, és találhattunk oldalzónákat, akárcsak ma. Mégsem szakadt úgy ketté Európa, mint ebben az évszázadban. A kettévágottság tehát helyrehozható, ami nekünk is érdekünk és a Nyugatnak is. Ellenkező esetben ez a marginalizálódott zóna etnikai, gazdasági, társadalmi feszültségek régiója marad.
(Folytatás a 6. oldalon)
A miniszter aláírta a döntést
Tizenkét kórház
szűnik meg októbertől
(Munkatársunktól) Októbertől tizenkét fekvőbeteg-intézmény szűnik meg teljesen, nyolc szülőotthon és a budai gyermekkórház, valamint a Schöpf-Merei Ágost Anyavédelmi Központ kapuit zárják be. Nem finanszírozza tovább a társadalombiztosítás a MÁV Budai Gyermekközpontot és a MÁV zalakarosi szanatóriumát. Ezenkívül a fővárosi Balassa Kórházban megszűnik az aktív gyógyítótevékenység,
ehelyett ápolási otthont hoznak létre - ezt tartalmazza Szabó György népjóléti miniszternek az a pénteken aláírt határozata, amelyben arról rendelkezik, hogy októbertől a jelenlegi 104 ezer kórházi ágy helyett csaknem / / ezerrel kevesebb finanszírozását vállalja az egészség-biztosítás. Ebből több mint hétezer vidéken található, 2700 a fővárosban, a minisztérium saját intézményeinél 1100 ágyat szüntetnek meg. Pankucsi Márta, a
tárca Szóvivője pénteki sajtótájékoztatóján azt is kiemelte: ezzel véget értek a találgatások, az Országos Egészségbiztosítási . Pénztár ugyanis nem térhet el a miniszter döntésétől.
Dr. Mogyorós László főosztályvezető-helyettes elmondta: konszenzusos döntés született, a tulajdonosok megértették a változások okát, kivéve azokat a helyeket, ahol szülőotthonokat kell bezárni.
(Folytatás az 5. oldalon)
Készülő hercegovinai horvát ojfenzíva
Rég nem látott belgrádi diplomáciai nagyüzem
ÚJVIDÉK - Diplomáciai csúcsforgalom van ismét Belg-rádban. Szlobodan Milosevics szerb elnök kabinetjének kilincsét egymás kezébe adják az amerikai és európai delegációk. Richard Holbrooke amerikai államtitkár-helyettes és magas rangú kísérete (Robert Frasure, a nemzetközi összekötő csoport amerikai tagja,
A Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEF-TA) négy tagországa úgy döntött, hogy 1997. január 1-jétől eltörlik a vámokat az ipari termékek túlnyomó részére az eredetileg tervezett 1998 helyett. A megállapodást Csehország, Lengyelország, Magyar-ország és Szlovákia kereskedelmi kérdésekben illetékes minisztere írta alá pénteken Varsóban. Határoztak arról is,
Wesley Clarké vezérkari tiszt, Rudolf Perina, a nagykövetség belgrádi ügyvivője) csütörtökön öt órán át tárgyalt Milose-viccsel, aztán az esti órákban a szerb elnöknek sürgősen találkoznia kellett Cári Bildttel, az EU közvetítőjével. A megszakított eszmecserét pénteken délelőtt folytatták.
(Folytatás a 3, oldalon)
hogy módosítják az 1992. évi CEFTA-megállapodást, és így még az idén mód nyílik Szlovénia csatlakozására - jelentette a Reuter.
A most aláírt megállapodás azt jelenti, hogy a szabadkereskedelmi övezet - 65 millió fős lakosságú területen - az ipari termékek esetében az eredetileg tervezettnél korábban valósulhat meg.
(Folytatás a 10. oldalon)
Párizsi találgatások a merénylő(k) kilétéről
A magyar sérültek jól vannak
Párizsból jelenti az MTI: Her-vé de Charette francia külügyminiszter pénteken délután telefonon felhívta magyar kollégáját, Kovács Lászlót, és tájékoztatta arról, hogy meglátogatta a kórházban a csütörtöki robbantás magyar sérültjeit. Szavai szerint a Béki családtagjai, a házaspár, valamint 11 és 6 éves gyermekük lényegében jól vannak, a hét végén akár el is hagyhatják a kórházat. Hervé de Charette kifejezte a francia kormány sajnálkozását a történtek miatt, és elmondta, hogy mindent megtesznek a magyar család megfelelő kezelése, ellátása és nyugodt hazautazása érdekében.
(Folytatás a 3. oldalon)
Fővárosi lakbérek
J avásolhassanak a kerületek
(Munkatársunktól)
A fővárosi önkormányzat lakásügyi és szociális bizottsága azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a kerületi küldöttek kollégiuma javaslattételi jogot kapjon a fővárosi lakbérek meghatározásában - tájékoztatta lapunkat Győri Péter, a bizottság elnöke a testület tegnapi ülését követően. Mint elmondta, az indítvánnyal el kívánják kerülni, hogy a kerületek önállósága csorbuljon, ugyanakkor egységes, de nem központosított szabályozás születhet. Győri Péter elmondta azt is, hogy a két elkészült rendelettervezet közül a bizottság azt támogatja, mely a lakbér megállapításánál Budapestet egységesnek tekinti, s a testület elveti a huszonhárom kerület huszonhároírt különböző lakbérrendszeréhez vezető javaslatot. Ez utóbbi egyébként a lakások társasházi közös költségéhez kötné a lakbért.
(Folytatás az 5. oldalon)
Kajak-kenu vébé
Két magyar arany
Pulai Imre kenu egyesben, Horváth Csaba és Kolonics György kenu kettesben nyert aranyérmet a németországi Duisburgban, a sportág világ-bajnokságán. A nagy regattán tegnap további érmeket is „hazalapátoltak” a magyarok -két ezüst és egy bronz is szerepel az első versenynap szerzeményei között.
(Tudósításunk a 21. oldalon)
Mesterségek ünnepe
A Várban tegnap megnyílt a mesterségek ünnepe. Szombaton és vasárnap is népművészek és komédiások szórakoztatják a közönséget
lliwrun Zoltán felvétele
CEFTA: Szlovénia csatlakozhat
Szabadkereskedelmi övezet már 1997-ben

X