﻿Amerikai diplomaták halálos balesete Szarajevó mellett
Clinton a balkáni békemisszió elszánt folytatását ígéri
(Tudósítónktól) WASHINGTON - A tragikus baleset, miként Clinton elnök fogalmazott, nem kérdőjelezi meg Amerika elszántságát, hogy békét teremt a Balkánon. S az elnöki tanácsadók is hasonló szellemben fogalmaztak azt követően, hogy szombaton három amerikai diplomata, a békemisszió három fontos, sőt kulcsembere meg-
halt, amikor páncélozott járművük - kitérvén egy-egy ENSZ-konvoj elől - megcsúszott a heves esőzésektől sáros úton, a szakadékba zuhant, ahol megpördült, kigyulladt és felrobbant. Velük együtt egy francia békefenntartó is életét vesztette, négyen pedig megsebesültek.
E szerencsétlen háborús balesetben lelte halálát Róbert
A lezuhant ENSZ-járművet vizsgálják a tragédia helyszínén
(MTI külföldi képszolgálat - AP)
Frasure, Clinton elnök délszláv ügyekben illetékes megbízottja, külügyi főcsoportfőnök, s a vele megegyező, de védelmi minisztériumi beosztásban lévő Joseph Kruzel, valamint a nemzetbiztonsági tanácsot képviselő Nelson Drew, a légierő ezredese. „Csapatként jöttünk, s akként is térünk vissza Washingtonba” - mondta Richard Holbrooke helyettes külügyi államtitkár Kninben, ahol repülőgépre tették a holttesteket tartalmazó koporsókat. Az amerikai békemissziót vezető Holbrooke vasárnap szintén visszarepült az amerikai fővárosba, elkísérte társait, hogy búcsút vehessen tőlük. Aztán néhány nap múlva, miután jelentést tett az elnöknek, ismét a délszláv térségbe utazik, hogy folytassa a közvetítést a háborúskodó felek közölt, de immár egyértelmű amerikai eltökéltséggel, hogy a harcoknak véget kell vetni.
A három amerikai halála megszakíthatja az Egyesült Államok irányította alkudozási folyamatot, de nem töri meg. Megfigyelők ugyanakkor azt vallják, hogy különösen Frasure halála gondokat okozhat. Az ötvenhárom éves korában elhunyt diplomata rendkívül tapasztalt szakember volt, aki észtországi nagykövetként az orosz1 csapatok kivonulásáról tárgyalt, majd az elnök dél szláv megbízottjaként február óta sikerült hasznos kapcsolatot kiépítenie Milosevics elnökkel, aki a rendezésnek kulcsfigurája.
(Folytatás a 3. oldalon)
Csak a táborok biztonságosak
(Munkatársunktól) Miközben a hét végén az ország Szent István királyra emlékezett és az új kenyeret ünnepelte, a Menekültügyi és Migrációs Hivatal főigazgatója, Jungbert Béla a fonyódlige-ti üdülőtábort kereste fel, hogy találkozzon az Ökumenikus Szeretetszolgálat jóvoltából ott nyaraló menekült gyerekekkel, majd a nagyatádi befogadóállomásra sietett, ahol norvég diplomatákkal egy segélyszállítmányról tárgyalt.
(Folytatás a 4. oldalon)
Határokon túli magyarok találkozója
Alakuljon
minisztériummá a hivatal?
(Munkatársunktól)
A vajdasági magyarok rettegnek, nem merik elhagyni házaikat, a romániai és kárpátaljai magyaroknak a megélhetés jelenti a legnagyobb problémát.
Ezekről a nem éppen szívderítő kérdésekről folytattak kötetlen beszélgetést a határon túli magyarok képviselői azon a dunai hajókiránduláson, amelyet a Határon Túli Magyarok Hivatala szervezett szombaton
- mondta Lábody lászló, a hivatal elnöke, címzetes államtitkár, aki úgy vélte, hogy augsztus 20-a 15 millió magyar ünnepe kell hogy legyen. Lábody szerint, a protokolltól eltekintve, jelentését szabadon értelmezve, azoknak a vendégekének, akik felszálltak a hajóra, számos alkalmuk nyílt arra, hogy akár konkrét politikai kérdésekről is megbeszélést folytassanak.
(Folytatás a 4. oldalon)
Alkotmányos moratórium
A kormányfő a hírek szerint a közeli napokban az ellenzéki pártok prominenseivel a törvényhozási tervekről konzultál. Bár a kisebbik koalíciós párt elnöke a tervezett eszmecserét rögtön a inagáiilKíszélgetés rangjára helyezte, nyilván közhaszonnal is hírna, ha ősztől a társadalmi közös nevező mentén haladna tovább a törvényhozás. Amelyre az idén különösen sok kényes politikai feladat megoldása, számos gazdasággal érintkező jogi, alkotmányos kérdés kodifikálása vár.
Ha az eredeti ütemtervét tartani tudta volna a kormány, szeptemberben már az új alkotmány normaszövegéről tárgyalhatna a parlament. Most viszont még a „leköszönő” alkotmány — a sokszor módosí-
tott 1949. évi XX. törvény, az elhatározott alkot-inányinódosílási moratórium okozhat problémát.
A túl gyakori és ötletszerű módosítástól alaptörvényünk stabilitását sokan és joggal féltették. Mert az mégsem járja, hogy a rendszerváltás óta épp az alkotmány legyen a leggyakrabban módosított jogszabály. Csakhogy az elhúzódó alkotmányozás miult a kodifi-káriós stop is csak újahh problémák „jogforrása”. A vitatott gazdasági miniszterelnöki jtoszt létrehozásához például ugyancsak elengedhetetlen az alaptörvény módosítása. A többrendbeli alkotmányos mulasztás |ioliti-kui prolongálása sem válhat a jogállam nagyobb dicsőségére. Miközben újabb nép-szavazási kezdeményezés-
hez gyűjtik hamarosan az aláírásokat, a parlament továbbra sem kívánja módosítani az elavultnak tekinthető népszavazási törvényt.
Fontos dolog persze a jog stabilitása. Ám nem lebecsülendő a rugalmasság követelménye sein mint alapérték. Márpedig a jogalkotás inai „dermedt” állapotában különösen törékennyé válhatnak a leköszönő alkotmány elavult paragrafusai. Legalábbis akkor, ha — az alkotmányos moratóriumra való formális hivatkozás okán — képtelenek megfelelni az új, sürgető társadalmi, gazdasági és politikai kihívásoknak. Kormány és ellenzéke jó, ha minderről néni csak egy-egy alkotmánybírósági döntés után konzultál.
Bodnár Lajos
Keressük a visszavezető utat Európába
Elkerülhetetlen a mélyreható államháztartási reform
- hangoztatta ünnepi beszédében Göncz Árpád
Többezres közönség jelenlétében tartották meg vasárnap délelőtt Budapesten, a budai Várban, a Szent István-szobor előtt az idei augusztus 20-i ünnepségsorozat központi rendezvényét
Havrarí Zoltán felvétele
(Munkatársunktól)
Az ország politikai vezetésének - a kormánykoalíciónak - kötelessége, hogy vállalja hazánk gazdaságának rendbetételét, méghozzá megfontoltan, a lehető társadalmi egyetértés talaján - hangoztatta megemlékező beszédében Göncz Árpád államfő tegnap, a budai Várban rendezett központi állami ünnepségen. A köztársasági elnök felhívta a figyelmet: az ellenzéknek kötelessége, hogy ne gátolja e folyamat minél simább, minél ésszerűbb, minél kevésbé fájdalmas véghezvitelét.
Úgy vélekedett: a koalíciónak és az ellenzéknek közös kötelessége, hogy a köz javát szem előtt tartó, a társadalmi feszültséget oldó folyamatos szabad vitát folytasson
Az államfő ünnepi beszédének meghallgatására többezres tömeg gyűlt össze a Szent
István-szobor előtt. Ám alighogy Göncz Árpád elmondta az első szavakat, a Mátyástemplom harangjai megkon-dultak, s elnyomták a szónok hangját. Talán ennek is köszönhetően a köztársasági elnök tartott egy kis szünetet, s megvárta, amíg a déli miséhez való beharangozás véget ér. Ezt a hallgatóság tapssal jutalmazta. Az ünnepségen egyébként Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke és a kormány tagjai mellett jelen voltak a határon túl élő magyarság képviselői is.
Bevezetőjében az államfő párhuzamot vont István király kora és napjaink Magyarországa között. „Eltérő körülmények között - a Kelet kapuja csapódott be a hátunk mögött, s a Nyugat kapuját feszegettük akkor, s feszegetjük ma is”-hangoztatta.
„Minket a népvándorlás utolsó hulláma még épen sodort ide. Számunkra Lech mezején bizonyult be egyértelműen, hogy a Nyugat is bezárult előttünk. Hogy a szűkebb térség
népeivel köt össze minket sorsközösség, de ha meg akarjuk őrizni önmagunkat, alkalmazkodnunk kell a tágabb környezetünkhöz is”- mondotta.
- Nem állítom, hogy mai helyzetünk pontosan egyezik az akkorival. Ma nem idegen és ellenséges Európához igyekszünk igazodni, hanem a visszavezető utat keressük, a magunk által - Európa többi népeivel közösen - épített nagyobb hazába. Igaz, most is Kelet határvidékéről. De ezt a határvidéket nem magunk választottuk. S ezen mit sem változtat, hogy a Keletével együtt omlott össze gazdaságunk kényszerű rendje, s most a romjain, a romjaiból vagyunk kénytelenek fölépíteni megintcsak Európa - a győztes Nyugat - rendjéhez igazodó jövendő gazdaságunk épületét. A hitünkről, a kultúránkról, önmagunkról ma nem kell lemondanunk, sőt; ma az élet minőségének arra a szintjére igyekszünk eljutni, amire itt öt évtizede majd mindenki vágyik. Fél évszázad hosszú idő. Az or-
szág, ahol élünk, s ahol továbbra is élni fogunk, immár nem azonos sem a két háború közötti, távolabbi, sem a kommunizmus keze nyomát viselő közelebbi múlt Magyarországával. A mából vissza egyikbe sem vezet út. Csak előre - a jelen Magyarországából a jövő Magyarországába. „S ma - határ-helyzetben lévén - javarészt rajtunk, mai magyarokon múlik, hogy milyen lesz a jövendő Magyarország arculata”- figyelmeztetett.
- Egy biztos - folytatta -Magyarországon is, szomszédságunkban is továbbra is érvényes lesz a Szent István-i intelem: egy országnak erőt ád a többnyelvűség. Térségünk többségi nemzetek és kisebbségi nemzettöredékek mozaikja, s valamennyi államának létérdeke, hogy védje a területén élő nemzeti kisebbségek önazonosságát, nyelvük szabad használatának jogát, emberi jogaik teljességét mind a magánélet, mind a közösségi élet területén.
(Folytatás az 5. oldalon)
Kilenc plusz egy arany
A duisburgi kajak-kenu vébén kilenc aranyérmet nyertek a magyarok, míg a tizedik medál a Duna vizében rendezett hosszú távú Európa-baj-nokságról, Bécsből származik.
Horváth Csaba, Kolonics György duója három számban győzött, Kőbán Rita két távon lett első, Pitlai Imre egy aranyat nyert, két elsőséget gyűjtött be a Horváth, Kolonics, Hoffmann, Szabó összetételű kenukvartett, egyet a Kajner, Bártfay, Páger, Pankotai összeállításban versenyző kajakosegység. E győzelmekről, valamint az úszó Kovács Rita sikeréről a 17. oldalon levő tudósításainkban számolunk be.
Szükségszerű az áramdíj további emelése
Lengyel Gyula az MVM Rt. privatizációjáról
(Munkatársunktól)
Hogy a magyar villa ntosenergia-rendszer (MVM társaság-csoport) privatizációja nemzeti stratégiai ügy, azt mi sem bizonyítja jobban,.mint hogy az ebben való nézeteltérések alkalomadtán akár az ipari miniszternek is a székébe kerülhetnek. Az álláspontok összeszikráztatása folyamán azonban nemegyszer elsiklanak magának a szakmának a
véleménye fölött. Lengyel Gyulától, az MVM Rt. vezér-igazgatójától azt tudakoltuk: miként látszanak a dolgok, milyenek a kilátások irodája ablakából.
- A parttalan vitákat hallva a régi alapvicc jut az eszembe, amikor a kapitány leszól a gépházba: „Mennyi?" „Harminc” - szól a válasz. „Mi harminc?” „Mi mennyi?" Nos, hát ha a honi villamosenergia-ipar ter-
meléséről beszélünk, rögvest le kell szögezni, „mi mennyi": vitázni lehet, de eközben biztosítani kell a villamosenergiaszolgáltatás biztonságát, feszültségszintjét, s hogy ez a kiegyensúlyozott szolgáltatás egy pillanatra se szüneteljen. A privatizációnak feltétele ez a biztonság és kiszámíthatóság -s ebbe most nem értem bele az ár kérdését.
IFolytatás all. oldalon)
19,50 Ft
ALAPÍTOTTA: PETIK) SÁNDOR
HÉTFŐ, 1995. augusztus 21. EMII. évfolyam. 195. szám
A vandalizmus ellen küzd Eger
4. oldal
A politikai
személyiség
6. oldal
Közelkép: Kórházleépítések
9. oldal
Magyar Nemzet
Mi lesz veled, Belváros?
7. oldal
Túlélési technikák és a feketegazdaság
10. oldal