
■  ^ ° ‘VannM ren
1V^C kJL %
„ y j J S - *   hat- 
8 
*  U iRénvk,
** a 
., 
uuihj jj.
'
' / művet  Rt 
in'
c » T   125 ^ 6  
*  %   #|ít. 
i ^ 54* * *
r  
earkíw
' 'miül  azoloi^
!l  *'*Hnt vqI,^
tartoznak, de nég
'“'nógatásba
.“ T   1  6,1 május 30 
'»*‘--/yenek 11^.
'  ^ Jtaiban.^ 
'* n> újló jogosul-
,,!,tpcn/icÍ6199]
'•  február között
1 * ‘“ ‘•kjtMrBfk)
lízoje
úgy •unt, arany-
Kangoni Gábor
u   arái, aki húsé­
iként  gyémánttal
ak.  míg a király
tál  kedveskedett 
*' ’inajáték zárta,
s/ inon járta bei
U  csak  Pongráa
rh  rokonánál*-
H jrtul t.uba
ttel
hét!
7
i a   Is ,  m in t
ika  világa­
it  játékban
jk ,  lehető-
y  18  plusz-
o r d u ió ih o z
e r d ő s e k tő l
8-ig-
lía  Rt. mar
ákrá:
skne-
elben
latók.
80-as
nearic3
WtuSlÉMÉ
n t'llc lv ltiic l
ALAPÍTOTTA:  PITIK) SÁNDOR 
KEDD,  19%. tlnrm lxr 24. I1X. évfolyam, 300. szám'
K i  e z   a   g y e r m e k ?
/
Irta: K ristóf Attila
„Mindez  pedig  azért 
lön,
hogy  heteljesedjék,  amit  az  Úr
mondott  volt  a próféta  által,  aki
így szól:  Imé a szűz fogan  méhé-
ben  és  szül fiat,  és  annak  nevét
Immánuelnek  nevezi,  ami  azt je ­
lenti: Velünk az Isten."
Ez áll a Máté írása szerint va­
ló szent evangéliumban, amit ma­
gyarul jó  hímek,  örömüzenetnek 
nevezhetünk.
,flem  gondoltuk,  hogy  ilyen
karácsony közelít ránk” -  mondja 
két évezreddel e születés után egy 
püspökladányi pszichiátriai  gon­
dozott  a  televízió  riporterének, 
miután  élelemadagját  mérsékel­
ték, meleg vízben  való fürösztését
heti egy alkalomra  korlátozták,  s
szobájának hőmérsékletét 16 Cel-
sius-fokra csökkentették.
Jézus így kezdi a hegyi beszé­
det: „Boldogok a lelki szegények:
mert  övék  a  mennyeknek  orszá-
g° \Óvta  tanítványait  attól,  hogy 
őt Messiásnak  nevezzék,  nehogy 
a nép  politikai  megváltót  remél­
jen benne.  „Az én országom nem
e világból való."
Mire gondoljunk hát ebben az 
üdv  nélkülinek  látszó  világban, 
amikor  e  születésről  értesülünk? 
Minek örülünk e hír hallatán?  Ki
ez a gyermek?
Messiás, Krisztus -  a felkent?
Jézus -  az  iidvhozó,  a  szaba­
dító, a megváltó?
Immánuel  -   a  remény,  hogy
velünk az Isten?
Vagy egyszerűen a szeretet?
Hiszen  azt  mondta:  „Szeres­
sétek  ellenségeiteket,  áldjátok
azokat,  akik  titeket  átkoznak, jót
titeket
tegyetek  azokkal,  akik 
gyűlölnek,  és  imádkozzatok  azo­
kért, akik háborgatnak és kerget­
nek titeket".
De  azt  is  mondta:  „...  nem
azért jöttem, hogy békességet bo­
csássák  (a földre),  hanem  hogy
fegyvert”.
Magyarország szeretethiányos 
és  fegyverzet  nélküli,  védtelen 
ország.  Lassan  kifogy  belőle  az 
áldozat- és harckészség a jó iránt. 
Sőt a  boldogság  és  igazság  utáni 
vágy  is  kialszik.  Elapadni  látszik 
minden  érzelem,  mivel  az  egy­
mást  követő  nemzedékek  nem
és  a  szeretet  megtöretésére,  ha­
nem az emberi természetben rejlő 
kétkedésre  irányul,  tudatja,  hogy 
minden földi mennyország vége a 
halál, s túl azon van az élet.
Hiába égi küldött a gyermek, 
a  mi  karácsonyunk  e  világi.  A 
mostani esztendők épp azok, ami­
kor a világiság az élő szíveken is
eluralkodik,  az  ajándék  áru  for­
máját  ölti  fel,  az  ünnep  marke­
tingbe fordul, mintha a szeretet is 
elbutulna a pénzhiányban:  anyag
és anyag a lélek rezdülése mind.
Lehetséges-e egyáltalán meg­
váltóról, szabadítóról beszélni vi­
lági  kegyhelyünkön,  a püspökla­
dányi pszichiátrián? Hivatkozha­
tunk-e  a lelki  szegények boldog­
ságára,  a  megalázónak  felma- 
gasztosulására, a megnyomorítot­
tak vígságára? Az ilyen szavaktól 
elsápad az arc, a szív kihűl.
Mégis:  ez  az a nap,  amikor a 
családok összegyűlnek. Amikor a 
szeretet  szóba jön.  Ezen  az estén 
elvont  fogalmak  tanyáznak prag­
matikus  fejünkben,  a  betlehemi 
csillag  fényét  idézzük,  s  riadt 
szívünket a hit,  a béke, a szeretet 
szimbólumaival  vesszük  körül. 
Kellemes  karácsonyi  ünnepeket 
kívánunk egymásnak, s bensőnket 
valóban a kellemesség visszfénye 
járja  át.  Nagylelkűségünk  e  ritka 
pillanatában tudunk valamit a bol­
dogságról, amely szolidaritás nél­
kül  létre  nem  jöhet.  Az  ember 
ilyenkor szívébe  fogadja azt, amit 
szeret.  Egy  pillanatra  felrémlik 
benne a gyermek. S megérinti a jó 
család, az okos szülő, a hit, a hála, 
az engedékeny élet utáni vágy.
Szükségünk van erre az ünnep­
re, amikor minden üzlet zárva tart,
s elhihetjük, hogy velünk az Isten, 
figyel  ránk,  s mi magunk  sem  fe­
lejtettük el egészen egyszülött fiát. 
Ez a mondat,  „a szűz fiat szül”,  a 
keresztény  hit  szegletköve,  ennek 
jelképe a karácsony.
Ha  közel  kerülünk  lényegé­
hez,  talán  bátrabban  tudunk  sor­
sunkkal  szembenézni,  s  e  világi 
módon  is  remélni  merünk  egy 
olyan jövőt,  ahol egyre több em­
ber  kapja  meg  a  normális  élet
esélyét.  (íme  a  mai  evangélium: 
ismét  fűtenek  a  püspökladányi 
pszichiátrián.)
hallottak örömhírt, s szorongatta- 
tásukban nem tápláltak reményt.
A mi országunk e világból va­
ló,  ahol  a 
lelki  szegényeknek 
nincs  közük  a  mennyek  országá­
hoz, e világban a test is elapad, s 
nem  látszik esély a szabadulásra. 
A  mi  országunkban  a  gyermek 
születése  nem  mindig  öröm,  s  a 
család  szentsége gyakran elenyé­
szik.  Három  nemzedéket fosztott 
meg a közömbösen  múló idő ön­
érzetétől, hitétől, Jézusától, a sza­
badság és részvét jogától.
Ezért  kérdezem  újra  tehetet­
len szeretettel, és a jó hírhez való 
ragaszkodással: ki ez a gyermek?
Ki  ez  a  gyermek,  akinek  ne­
vében  létrejött az európai keresz­
tény civilizáció, amelynek szelle­
mi  és  erkölcsi  alapelemeit  Izrael 
prófétája,  Immánuel  előhírnöke, 
Ésaiás  már  birtokolta.  A  Biblia 
szerint  ez  a  gyermek  az  Isten  és
Szőnyi Gyula rajza
az ember fia,  így a remény, hogy 
mi magunk nem  maradunk örök­
ké  ilyenek.  Isteni  értelemben  bű­
neitől tisztítja meg az embert hús­
vét áldozatával, s az öröklétre ké­
szíti  fel.  Az  emberi  képzeletben 
azonban  úgy  él,  mint  szabadító, 
aki kétségkívül hat a földi létre, s 
a gonoszt, a kínt, a nélkülözést, a 
szenvedést  lényünktől  távol  tart­
ja.  A  hívő  Jézust  nemcsak  meg­
váltónak,  de  boldogságteremtő- 
nek  is  reméli,  fordított  értelem­
ben, mint a kétkedő, aki hajlamos 
a Teremtő számlájára írni minden 
ember okozta földi szenvedést.
A  röghöz kötött nem éri  be  a 
halálon  túli  lesz-szel,  materialista 
álma  a  földi  mennyország.  E 
mennyország hiányát veti az atya 
és fiú szemére, s nem gondol vele, 
hogy a fegyver, amelyet Jézus „a 
földre bocsátott”, éppen a hit és a 
tagadás szimbóluma. Nem a béke
Törékeny játékunk, a remény
M ádl Ferenc a polgári és európai Magyarország esélyeiről
Mádl Ferenc akadémikus,  volt kultusz-
miniszter,  a  legutóbbi  köztársaságiel-
nök-választáson  az  ellenzék  jelöltje,  a
Magyar  Polgári  Együttműködés  Egye­
sület elnöke,  lapunk  szerkesztőbizottsá­
gának  tagja.  A  Magyar  Nemzet  arról
faggatta: milyennek látja  1996 karácso­
nyán  európai  integrációnk  és  a  polgári
Magyarország esélyeit.
- A   reménység  ünnepe  van.  Reményked­
hetünk-e ön szerint abban, hogy a mindenna­
pi kenyérhez hamarosan tisztultabh közélet is
társul?
-Babits Mihály  Karácsonyi énekében  azt 
írta:  „Csillantsd elénk  törékeny játékunkat,  a
reményt".  Az  emberek  történelmi  reményét 
fejezik ki e szavak, hogy az egyén és a társada­
lom  életének  jobbításáért  való  szakadatlan 
küzdelmet -  és „a küzdést magát” -  a megvál­
tás reménye szebbé teheti. Úgy tűnik, készülnie
kell  valaminek.  Karácsony  van,  új  év  jön,  a 
számadások és a reménykedések időszaka -  s 
mintha a társadalmi-politikai életben  is érezni 
lehetne a változás szelét. A bajok már oly na­
gyok, a kiáltás már olyan erős -  a szegénység 
miatt,  a  szolidaritásért,  a  családért,  az  ifjúsá­
gért,  a  fennmaradásért,  a  kultúráért,  a  tiszta 
közéletért,  a  becsületes  mindennapokért,  hí­
rünkért itthon és a határon túl, a jelen és a jövő 
nemzedékek  egészségéért  és  kultúrájáért  -, 
hogy a bajoktól való megváltásnak lassan jön­
nie kell. Sok fórum, civil kezdeményezés -  így 
a püspökkari körlevél vagy legutóbb a Fidesz 
vitairata  -   megfogalmazta  fordulatot  áhító, 
jobb jövőt ígérő programjait. A kormány is azt 
ígéri, hogy most már jobb lesz, s enged a meg­
szorításokból -  de vajon így lesz-e, képes-e rá, 
ha az ország annyi ellentmondástól terhes, ha 
mindent felfal az infláció? Meg aztán itt van a 
másik nagy remény: hogy az euroatlanti csat­
lakozás új  minőséget -  több biztonságot,  sza­
badságot,  nagyobb  szelet  kenyeret  -   hoz  az 
életünkbe; igaz, még több erőfeszítést igénylő 
egyéni és közös küzdelem, közéleti és erkölcsi 
megújulás  által.  Most  Nyugat-Európában 
megint a cselekvő és részben áldozatos elhatá­
rozás és politika a tét. Egyrészt megreformálni 
az unió intézményrendszerét, másrészt kibőví­
teni  a közösséget -  többek  között  Magyaror­
szág  részvételével.  Nekik  is  áldozatokat  kel!
hozniuk. Tudják jól, hogy az új demokráciák és 
a teljes Európa nélküli Európa aligha fog tudni 
megfelelni  a világ  új  kihívásainak.  Közös  ér­
dek  tehát  a  közös,  egyirányú  cselekvés.  Ha 
nem  ezt  teszik,  az  Európai  Unió  visszamegy 
Nyugat-Európába,  s  lesz  az  a  politikai  torzó, 
amivé a potsdami megállapodás és a hideghá­
ború redukálta.
-Közelebbről  a  karácsonyi  remény  mi­
lyen tartalmait kell közénk hozni?
-  Miként az Európai Uniónak az évszáza­
dok  pusztító  háborúi  után  az egymásra  találó 
és együttműködést kereső hit hozta meg a bé­
két  és  felemelkedést,  miként -  millecentená- 
riumunkon erre emlékezünk -  a honfoglalást a 
vérszerződésben egyesült erő hite tette lehető­
vé, miként  1848-ban és  1956-ban a szabadság 
közösen vallott eszméje és a közös erőfeszítés 
teremtett csodát, úgy ma is csak a hit a jó kiút 
lehetőségében,  és  az ennek  alárendelt együtt­
működő  cselekvés  segít  bajainkon  a  nemzeti 
széthúzás  és  pártjaink jelenlegi  felelőtlen  vi­
szályai helyett.
Ady üzenete
Ady  karácsonyi  versét  hallom  a  rádióból:  a  Kis,  kará­
csonyi éneket.  Olyan vakmerőén együgyű ez a vers, mintha
Pósa Lajos írta volna. Lám -lám , Isten Szörnyetege nemcsak
Dante,  Villon  és  Baudelaire  társa  tud  lenni,  de  áhítatos,
csizmás  paraszt gyereké  is,  m int  amilyen  én  voltam  hét­
nyolc évesen Zámolyon.
Vagy  talán  ő  maga  is  ilyen  csizmás parasztfiú  lehetett
Érmindszenten 1883 karácsonyán?
Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Nem , nem, ezt a zsenge ártatlanságot már nehezen tudom
elviselni. Leemelem kék fed elű  kötetét a polcról,  hogy vala­
m elyik  tépettebb,  kínzóbb,  mámorosabb  versével  ellenpon­
tozzam az élményt. A hajlékony, sokat forgatott bibliofil kö­
tet az Utálatos, szerelmes nációm cím ű versénél nyílik ki.
H ideg fu t át rajtam. Ezt a „véletlent”  bizonyára O akar­
ta.  0   akarta,  hogy  a  mi  anarchikus fojtogató  karácsonyi
csöndünkbe  robbanjon  be  az  a  legtisztább  vallomás,  am e­
lyet ma  egy  m agyar az  O  szájával m ondhat el magunkról,
bárhol éljen  is a világon.
0 ~ r\
Kurcz Béla: A nemzeti megbékélés esélyeiről 
(Csoóri Sándor, Makovecz Imre, Martonyi János, 
Nemeskürty István, Pozsgay Imre)
Meszleny László: Gyulay Endre a püspökkari körlevélről
Faggyas Sándor: A nagy inkvizítor
Elek István: Jobbközép jelen
Fehér Béla: Herceg, hajnalodik
Orbán Viktor: Céltalan hajósnak nem kedvez a szél
Pomogáts Béla: Irodalmunk gondterhes karácsonya
Molnár Tamás: Legyőzi-e a hit a gépdiktatúrát?
Andorka Rudolf: A szolidaritás korlátái a társadalomban
Tölgyessy Péter: Ki fog itt végre kormányozni?
Halász Csilla: Az esztendő botrányai
Molnár Pál: Sebhely a tájon és a lelkekben
Varga Zsuzsa: Lassan elfogy talpra ugrani az erő
Gergely László: Külmagyar pénzintézetek a belpiacon
Bácskai Tamás: Ügyfél a huszonegyedik századból
Osváth Sarolta: Schmidték, a csodavárók
Moldoványi Tibor: Karácsonyról -  szülők nélkül
Varga Attila: Mikulás kölcsönfogattal
Elő Anita: Túl immár a szögesdróton
A robbantások éve. Összeállítás
Szendrei Lőrinc: Átnéztem az Aranykapun
Fekete Judit: NaNe: 216-16-70
Botlik József: A testében hordta, a szívébe fogadta
Boros István: A Jó angyala és a Rossz angyala
Baróti Szabolcs: Halál minden időben
Hajdú Éva: A nagymama Huszárja
Kormos Valéria: Egy amerikai-magyar paprika
Csatár Imre: Népligeti bűnhődés
Javorniczky István: Éld túl, tisztességgel!
Kovács Judit: Pénzzel mérhető életek 
Halász Miklós: Fél óra csend a Csillagban 
Blahó Miklós: Magyarország újrafelfedezése 
Zsigovits Edit: Megtagadott testvériség 
Tatár Imre: A biztonság bizonytalansága 
Lambert Gábor-Nagy Iván Zsolt:
Bizalmi tőkére váltani a rokonszenvet -  interjú 
Emil Constantinescuval 
Avar János: ’97-re várva 
Kocsi Margit: Menekülés a kábulatból 
Pietsch Lajos: Számvetés és remény 
Stier Gábor: S ismét nem jött el az új világ 
Kun Miklós: Titkos találkozó a Kádár-villában 
Ágh István, Bella István, Bertók László,
Gyurkovics Tibor, Károlyi Amy,
Kovács András Ferenc, Lászlóffy Aladár,
Szöllősi Zoltán, Tornai József, Utassy József
és Várady Szabolcs verse 
Sütő András: Karácsonyok, fehérben és gyászban 
Jankovics Marcell: Űzött szarvas üzenete 
Ferch Magda: A nyugalom és a csönd varázsa 
Lőcsei Gabriella: A szegény Krisztussal -  szegényen 
S. Tóth János: A Fradi erőt merített a nehézségekből 
Zsolt Róbert: Úr és ár 
Molnár László: Cékla a Kolosy téri piacról 
Árvay Sándor: A távoli Európa 
Erdei Tamás: Sporttörvény: egeret szültek a hegyek? 
Simon Ernő: Borzongás az edinburghi éjszakában
3. oldal
5. oldal
6. oldal 
6. oldal
6. oldal
7. oldal
7. oldal
8. oldal
8. oldal
9. oldal
11. oldal
12. oldal
12. oldal
13. oldal
13. oldal
14. oldal
14. oldal
15. oldal
15. oldal
16. oldal
16. oldal
17. oldal 
17. oldal
17. oldal
18. oldal 
18. oldal 
18. oldal
18. oldal
19. oldal 
19. oldal
19. oldal
20. oldal 
20. oldal 
20. oldal
21. oldal
21. oldal
22. oldal 
22. oldal
22. oldal
23. oldal
24. oldal
25. oldal
25. oldal
26. oldal 
26. oldal 
28. oldal
28. oldal
29. oldal 
29. oldal
tsm
aitil
(Folytatás az 5. oldalon)
A Magyar Nemzet 3+1 játéka a 32. oldalon

