
♦‘(•e m b e r 23.
sóSarok
1
•y e8yik-drá-
tu,»y  uj,  c c ir . 
1  vásárolnak a
onosok. Az  át-
'n olcsóbb, csu-
műszakilag
készüléknél  a|
''temma  miatt
telefonszámot
’a  hal|gatóink
>kal  kaphatnak
nini kcrüléssei
'  ‘i  Petőfi  véte-
ilakított adóbe- 
it  az  Antenna
ű j  adóhálózat- 
'  januártól  az
90  százalékán
sorunk.  A  mi- 
[k  annyit,  hogy
s/.ehasonlítha- 
lóségű  sztereo 
képesek  sugá-
nyilvánvalóan
i kör is.
any  hete  már 
m űsora  több 
működő  adón, 
•tört  a fiatalabb
zó  hallgatóink
utóvezetés köz- 
pn  választják a 
ártól valószínű- 
ál Igatói  kör át- 
'n  attól  kezdve 
y'ugati”  normás 
űndenhol a ve- 
gközelebb  eső 
lesz  hallható a
(varjú)
ssz M-37
a Mir
am ely 
k  az  űrkará-
:z.
irás  halasztás 
ikérésén  indí- 
uyanában  lévő 
tból  helyi  idő 
este  a  104. 
az 
,;sű  távközlési 
:öld  körüli  pá- 
az  AFP.  Az 
át  szombat es­
el lenesség  mi- 
rcekben  elha-
közről  húsz
án  levált mu-
íteres  magas-
>  síkjában, az
áll  geosta-
\   tervek  sze-
tizenöt  éven
Ionos és tele-
i,  illetve mű-
íget  Európa,
usztrália kö­
zjóval egyéb-
i  Ariane-pro-
án  12  sikeres
égre  ezzel  a
, festékek
égek
• g c z e t t
K e r e k e k
Jó hírt várok
Irta: Jankovics Marcell
yémely  szűkkeblű  honfitár- 
f \ l   sam bizonyosan rossz né- 
i .  1   ven  veszi  tőlem,  hogy  le 
merem  írni:  a  karácsony  szláv 
eredetű  szó.  A  korai  magyar  ke­
reszténységre  nagy  hatást  gya­
korló  ortodoxia  révén  kerülhe­
tett  nyelvünkbe  olyan  szavakkal 
együtt,  mint  a kereszt, pap,  diák,
szombat, barát, pokol, panasz, vá­
dol.  Ez  korántsem  azt  jelenti, 
hogy a magyarok a szlávokkal va­
ló érintkezés előtt teljességgel po- 
gányok  lettek  volna;  ősi  (hatti, 
hettita gyökerű?) Isten szavunk, a 
török  eredetű  gyász,  érdem,  tör­
vény, búcsú, örök, bűn, gyón és a 
„szent” jelentésű egy épp az ellen­
kezőjét  bizonyítja  ennek.  Kará­
csony szavunk szláv eredete mel­
lett szól -  hangzásán kívül -  jelen­
tése  is,  hiszen  legősibb  alakjában 
„lépő”,  „átlépő”,  „fordulónap”,
,napfordulat” volt az értelme, ami 
aligha  szórni  magyarázatra.  Min­
den iskolás gyermek tudja, hogy a 
karácsonyt  néhány  nappal  a  téli 
napforduló:  „az  év  legsötétebb 
napja” előzi meg. A műveltebbek 
azt is tudják, hogy december 25-ét 
a Megváltó születésnapjának egy 
pogány római ünnep: a Legyőzhe­
tetlen Nap Születésnapja nyomán 
választotta  az  egyház  (abból  a 
bölcs  megfontolásból,  hogy  ily 
módon,  valamint  más  mithraista 
liturgikus elemek kisajátításával a 
hívek tábora tovább gyarapodik).
Az viszont valószínűleg meg­
hökkenti az olvasót -  első hallásra 
biztosan -, hogy e szó a régi orosz 
nyelvjárásokban 
„pusztulást”, 
„halált”,  „végórát”, ,,gonosz  szel­
lemet” is jelentett.  Ám ez koránt­
sem  olyan  meghökkentő,  ha  tud­
juk,  hogy  karácsonyi,  pontosab­
ban szólva:  adventi, karácsonyes­
ti, azaz a „szentidő” előtti időszak 
szokásvilágában  feltűnően  sok  a 
Gonosszal,  a  halállal,  szellemek­
kel  vívódó  hiedelem.  És  mivel  e 
szokások,  képzetek  a Világ  Vilá-
telme, ugyanis a napforduló azt je­
lenti,  hogy  december 21-e után  a 
Nap  eddig  délre  tartó  keletpontja 
„megfordul”, és ezután ismét egy­
re  északabbra  mozdul  el,  míg  az 
Idő  velünk  együtt  átlép  az  egyik 
évből a másik évbe. Hadd tegyem 
hozzá,  teológusi  felfogás  szerint 
karácsony vigíliáján Ádám és Éva 
nevenapjával a régi Idő, az eredeti 
bűn uralma telik ki,  új korszak,  a 
megváltás érkezik el a ma született 
Kisdeddel.  Az  eszkatológiai  ma­
gyarázat tovább megy, azt mond­
ja, hogy karácsony a Nagy Leszá­
molásra,  közismertebb  nevén  az 
Utolsó ítéletre, Jézus Krisztus tör­
ténelem végi, második eljövetelé­
re utal. (Világunk állapota láttán, a 
2000. év küszöbén töprengjünk el 
egy kicsit ezen.)
Mivel  az  új  esztendőben  vá­
lasztások  lesznek,  az  idei  kará­
csonynak a szó és az ünnep értel­
me szerint aktuálpolitikai jelentése 
is van -  legalábbis a számomra. Jó 
demokráciában ugyanis a politikai 
váltógazdaság  az  uralkodó forma, 
amelynek  egyrészt 
jellemzője, 
hogy „jobb” és „bal”, konzervatív 
és  liberális,  republikánus  és  de­
mokrata  kormányok  váltják  egy­
mást, valamint az is, hogy elmond­
ják egymást mindennek -  különös­
képpen ilyenkor, választások előtt: 
gonosz  szelleműnek,  a  hazára 
pusztulást,  végórát  hozónak,  és 
kormányra kerülésük esetén valódi 
fordulatot  ígérnek.  Van  tehát  ha­
sonlóság  a demokratikus rendsze­
rek működése és az éves körforgás 
(emberi  felfogása)  között.  És  le­
gyen is, azt kívánom mindnyájunk 
jól  felfogott  érdekében.  Kará­
csonyhoz illőn szólva azt kívánom, 
hogy  vezessen  bennünket  a  Böl­
csesség  (a  középkorban  megsze­
mélyesített „Szent” Sophia) és há­
rom  erényes  leánya:  a  Hit  (Biza­
lom),  a  Remény  és  a  Szeretet 
(Fides,  Spes,  Charitas).  Áldott, 
szép karácsonyt mindenkinek!
gosságának az (újjá)születését -  a 
fordulatot!  -   megelőző  naphoz 
kapcsolódnak elsősorban, naptári­
lag  és  teológiailag  is  értelmezhe­
tők. Ez aztán megnyugtathat min­
denkit: nincs itt szó az ünnep meg- 
szentségtelenítéséről,  dehogy!  A 
pusztulás,  halál,  végóra  csupán  a 
lassan  véget  érő  óévet  fenyegeti, 
őt személyesíti meg a mondott go­
nosz  szellem,  akit  faluhelyen  az 
óév utolsó napján jelképesen kiha­
rangoztak,  kiseprűztek  a  faluból, 
olykor meg  is  „ölték” és eltemet­
ték (téltemetés). Tudni való, hogy 
keresztény  eleink  az  évet  kará­
csonyeste zárták, és Jézus születé­
sével kezdték az új esztendőt, ami 
gyakorlati  és  csillagászati  szem­
pontból is értelmesebb volt, mint a 
későbbi január  1-jei évkezdés,  hi­
szen így az év együtt fodult a csil­
lagászati  napfordulattal,  és  a  for­
duló  után ismét növekvő világos­
sággal  együtt cseperedett  az  egy­
előre  még jó  szellemnek  tekintett 
újévgyermek.  Az  „átlépő”  jelen­
tésnek is tulajdonképpen ez az ér-
Európa és a polgári Magyarország
Ünnepi beszélgetés Martonyi Jánossal
Martonyi János ügyvéd  a  polgári  Ma­
gyarországért  küzdő mozgalom  egyik
vezetője.  A  Külügyminisztérium  egy­
kori  államtitkárát,  a  Magyar  Nemzet
szerkesztőbizottságának 
tagját  arról
kérdeztük, hogyan látja a polgárosodás
esélyeit  és  ennek  viszonyát  Magyaror­
szág  európai integrációjához.
-  Ha a polgári Magyarországot a legszéle­
sebb értelemben közelítjük meg, akkor, azt hi­
szem, ennek  a  tisztán  gazdasági alapjai  már 
megvannak,  illetve  fokozatosan  megterem­
tődnek. A rendszerváltozás ebből a szempont­
ból megtörtént, s még azt is hozzá merném ten­
ni, hogy a rendszerváltozás a lényeget illetően 
sikeres  volt.  Magyarországon  létrejött  a piac- 
gazdaság,  sok  gonddal,  bajjal,  feszültséggel, 
társadalmi egyensúlyhiánnyal ugyan, de a ma­
gyar társadalom számára már adott a gazdasági 
növekedés lehetősége.  A gazdaság a  minden­
kori kormánytól függetlenül -  ha úgy tetszik, a 
kormány ellenére -  fokozatosan rendbe jön, te­
hát  a jövőbeni  polgári  Magyarország  megte­
remtésének  gazdasági  feltételeit  lényegében 
adottnak látom.  Kiegészítve persze azzal, hogy 
számtalan  kérdőjel,  bizonytalanság  van.  Ami 
számomra a polgári Magyarország megterem­
tésének  igazi  kérdése,  azt 
is  mondhatnám, 
hogy a jövő tétje, az az, hogy milyen lesz rövid 
és középtávon, de talán még hosszú távon is 
a magyar  politikai  rendszer.  Annak  ellenére
mondom ezt,  hogy a rendszerváltozás  a politi­
kai  intézményrendszer  megteremtése  terén  is 
lényegében sikeres volt, létrejöttek a parlamen­
ti  demokrácia és  a jogállamiság  alapintézmé­
nyei. A kérdés az, hogy mit hoz a jövő, milyen 
irányban fogunk mozdulni. Vagy elmozdulunk 
egy  úgynevezett  domináns  pártszerkezet  irá­
nyába, ahol vannak ugyan ellenőrzési, kiegyen­
súlyozó  mechanizmusok,  vannak  érdekérvé­
nyesítési mechanizmusok is, de ezek döntően a 
domináns párton belül zajlanak,  a nyilvános­
ság elől alapvetően elrejtve.  Ebben a rendszer­
ben  tulajdonképpen  tényleges  egypártrend-
szer  működik,  ahol  van  persze  formálisan 
tevékenykedő parlamenti ellenzék, vannak pár­
tok,  de ezek  az ország politikai életében nem 
játszanak  valóságos  szerepet,  nincs  igazi  sú­
lyuk a gazdaságban, a politikában, a médiában. 
Éz az egyik  lehetőség, míg a másik lehetőség 
az, hogy valóságos többpártrendszer működik, 
tehát a pluralizmus nem egy párton belül való­
sul meg. Persze mindenekelőtt működik a kor­
mányzás  alternálásának,  tehát  a  kormány 
távozásának  és  esetleges  visszatérésének  a 
lehetősége. Ez az utóbbi ad csak esélyt a való­
ságos  polgári  Magyarország  megteremtésére. 
Azt  tisztán  kell  látni,  hogy  az  előző  modell 
működhet, s hozzáteszem, hogy a világ nagyon 
sok országában működik is, de ez nem polgári
Magyarország.  Nem  az a modell, amit mi el­
képzelünk.  A másik lehetőség viszont  tényle­
gesen  polgári Magyarországot eredményezhet.
S  számomra  különösen  fontos,  hogy  ez  az
egyetlen Európa-konform megoldás.  Ha a po­
litikai rendszer nem az a modell, ami Európá­
ban  van,  tehát  nem  valóságos  többszereplős 
rendszer jön létre, akkor eltorzul a társadalom, 
eltorzul a gazdaság,  nem lesz polgári Magyar- 
ország, s  nagyon nehezen fogunk illeszkedni, 
alkalmazkodni Európához.
-  Ön  ezek szerint lát ilyen kockázatot Ma­
gyarországon?
-  Vannak akik azt mondják, hogy ez a vá­
lasztás tétje. Én azonban nem  szeretnék a vá­
lasztási jelszavak szintjén mozogni. Ezt az al­
ternatívát  sokkal  inkább hosszabb  távú  gond­
nak érzem. Talán nem is kizárólag magyar di­
lemmáról  van  szó,  ez közép-  és kelet-európai 
dilemma.  Egyes  országokban  az első változat 
veszélye  nagyobb,  mint  nálunk,  de  az  biztos, 
hogy  ez  olyan  alternatíva,  amivel  Közép-  és 
Kelet-Európa a következő években szembesül. 
A térség országai lényegében keresztülmentek 
a rendszerváltozás  folyamatán,  annak minden 
kínjával  együtt.  A következő  kérdés  az,  hogy 
milyen  irányban  fogják  kifejleszteni  politikai 
rendszerüket. Hordozni fogják-e olyan mérték­
ben a múlt elemeit, hogy  jelenlegi polgári de­
mokráciájuk  is  torzan  működik,  vagy  pedig 
meg tudnak szabadulni  úgy a múlt elemeitől, 
hogy  valóságosan  Európa-konform,  tiszta 
polgári  demokráciát  és  jogállamot  tudnak 
működtetni.
(Folytatás a 3. oldalon)
Szenteste  a  lövészárokban
Karácsony szentesijén boldog játék és aggodalmas élet ha­
vas  színterein,  csillagok  alatt  és  kalácsillatú  mezőségi  ottho­
nokban  réges-régi  ünnepek emlékei  is  megszólaltak.  Apám,  a
vaskemence mellett ülve, ősz fejét kissé előre ejtve, jobbágykék
szemével föl-fölnézve reánk szinte minden évben elmondta, ho­
gyan is volt az, mikor 1917 karácsonyán, valahol az orosz fron­
ton — Galíciában? -  szentestét ünnepeltek a lövészárkokban.
-  Csend volt, hallgattak az ágyúk, a puskák, gépfegyverek.
Az oroszok is a dekungban kántálgattak, mi a magunkét fújtuk:
csendes  éj,  szentséges  éj,  meg  hogy  imittazüdvünkreszületett
gyermek,  ó  jöjjetekimádjuk  királyuunkat!  Egyikünk  kántált,
másikunk sírt,  a  harmadik csak jajgatott sebesülten,  a  közeli
oroszok  miatt  nem  merték  hátra  vinni,  hogy  megorvosolják.
Hát  egyszer  úgy  éjfél  előtt,  mit  hallok,  hallunk,  uramisten!
Jönnek felénk az oroszok, de nem roham volt az, nem lövöldöz­
tek,  hanem  énekeltek,  kántáltak,  ők  is  hírelték a maguk nyel­
vén,  hogy  megszületett Jézus, jászolban fekszik,  barmok közt
nyugszik,  és  valamelyikük  magyarul  kiabálta:  ne  lőj,  ne  lőj,
magyarok!  Dekungból  mászni  ki,  megszületett  Jézus,  hozni
nektek kalácsot, hozni nektek vodkát! Tizennyolc éves voltam,
hogyne hittem volna nekik, az öreg bakák némelyike pedig azt
mondta: ünnepi csalás, ámítás,  le fognak gépfegyverezni min­
ket. Mégis kimásztunk néhányon a  lövészárokból,  aztán meg­
bátorodtak még sokan, és karácsony csodát mívelt akkor: elve­
gyültünk egy darabig az  oroszokkal,  rumot itattunk velük,  ők
vodkával kínáltak, összeölelkeztünk, sírtunk, kántáltunk, mint­
ha béke lett volna. Soha nem felejtem el azt a karácsonyt.
Én sem felejtem, aki annyiszor hallottam ezt apámtól szent­
estén,  mikor mindenek nyugta  mély.  S  valahányszor eszembe
jut,  elgondolom.  Lövészárkokból jobbról  is,  balról is  magya­
rok futnak egymás felé, kezükben kalács, szívükben a betlehe­
mi Gyermek szeretete: ne lőj, magyar! Én is magyar, te is ma­
gyar! Kifelé a dekungokból! Megszületett Jézus!
Kádár Béla: Történelmi vállalkozás előtt 
Kurcz Béla: Mekkora hatalom az információ?
(Glatz Ferenc, Makovecz Imre, Stumpf István,
Vámos Tibor, Várszegi Asztrik)
Meszleny László: A polgári erők a siker kapujában 
(Interjú Orbán Viktorral)
Pomogáts Béla: Részvét és szeretet
Csontos János: Karácsonytól karácsonyig
Elek István: A propagandahadtest katyusái
Osztovits Ágnes: Pásztorok és királyok
Gál Ferenc: Krisztus előtt és után
Kristóf Attila: Szükségünk van nagylelkűségre
Molnár Tamás: A hit csodája és civilizációnk
Sneé Péter: Angyali üdvözlet
Tőkéczki László: A legreménytelibb üzenet
Teliér Gyula: A bálna hátán
Gergely László: Misztifikálható-e a pénzvilág?
Nánási Tamás: A kisbirtok utolsó esélye
Halász Csilla: Az esztendő botrányai
Faggyas Sándor: A „sikertörténet” hosszú árnyéka
Élő Anita: Műtéti cérna a szivarzsebben
Kormos Valéria: Szegény drágáink
Fekete Judit: Egyedül, de nem magányosan
Hajdú Éva: A Seuso-kincs rejtélye
Botlik József: Kárpátaljai misszió
Javorniczky István: Nem a Hamletekből lesz nagy király
Kun Miklós: Kádár János  1968-as pókerjátszmái
Kő András: Lapok, levelek fél évszázad távlatából
Avar János: Valahol Európában
Kocsi Margit: Túljutni Mohácson
Simon Ernő:  Gyorsfénykép Schengen határán
Martin József: Teréz anya titka
Stier Gábor: A lengyel katolikus egyház az integrációért
Tatár Imre: Futószalagon
Lambert Gábor: A döntéshozók manipulálása
Nagy Iván Zsolt: Világformáló mítoszok
Zsigovits Edit: Az El Nino játékai és rémségei
Csoóri Sándor: Három gyertya a karácsonyfára
Lőcsei Gabriella: Betlehemi rendszerváltozás
Ágh István, Bella István, Gömöri György,
Kányádi Sándor, Károlyi Amy, Petőcz András,
Tóth Bálint és Utassy József verse
Szabó Magda: Merszi, Mössziő
A jövő művészreménységei: Gonzalez Mónika,
Gregor Bernadett, Kálid Artúr, Tóth Sándor 
Baróti Szabolcs: Mindennapok méltósága 
Rosdy Tamás: Királyok, hercegek, főpapok 
Erdei Tamás: A magyar sport válságáról 
Molnár László: Güttler, az örök második 
S. Tóth János: Vitray Tamás a sporttévézésről 
Zsolt Róbert: Például Sampras 
Búza Péter: Czipruslombok Etelke sírjára 
Kovács Judit: A hűségről egy hűtlen világban 
Illés Sándor: Halló, mama!
3. oldal
4. oldal
5. oldal
5. oldal
6. oldal 
6. oldal
6. oldal
7. oldal
7. oldal
8. oldal 
8. oldal
8. oldal
9. oldal 
10. oldal
10. oldal
11. oldal
12. oldal
13. oldal
13. oldal
14. oldal
14. oldal
15. oldal
15. oldal
16. oldal
17. oldal
18. oldal 
18. oldal
18. oldal
19. oldal 
19. oldal
19. oldal
20. oldal 
20. oldal
20. oldal
21. oldal 
21. oldal
22. oldal
23. oldal
24. oldal
25. oldal
25. oldal
26. oldal
26. oldal
27. oldal 
27. oldal
32. oldal
33. oldal 
36. oldal

