
Ára:  59  Ft
ALAPÍTOTTA: PETIK) SÁNDOR
IÁI. 43,,  1998. március 14., szóim»»
Meddig dalol a nemzet?
Kitüntetések, avatások országszerte
Ünnepi megemlékezések
Maga  a 
A  Magyar  Nemzet  minden 
egyes  száma  minden  korban  és 
minden időben, a külső és belső 
körülményektől 
függetlenül 
1848.  március  15-re emlékezte­
tett és  emlékeztet.  A  lap  címét 
ugyanis a Nem/.éti dal  Landerer 
által  kinyomtatott  őspéldányá­
nak betűiből formál­
ták meg az alapítók,
Sándorék 
Pethő 
1938-ban, 
hatvan 
esztendővel ezelőtt.
fonna 
így  utal  kétszeresen 
is  a kívánatos  tarta­
lomra, a belső  szán­
dékra.  Miként 
-  
ahogy 
mondani 
szokták -   a  szem  a 
lélek tükre, ez a cím:
Magyar  Nemzet,  és 
hangsúlyos  kapcso­
lata a Nemzeti dallal, 
tükre  a  szellemiség­
nek,  amelynek  ön­
magát  ez  az  újság 
máig  szóló  érvény­
nyel  egykor  elköte­
lezte.
Pethő 
Sándor 
történész volt, s mint 
mindenki, 
a 
aki 
múltba 
tekintve 
identitását kutatja,  a 
jövőnek  élt.  A  ma­
gyar  nemzet  éltető 
forrásának tekintette 
1848-at,  egy  vesze­
delmes korban, ami­
kor a lap  első  szlo­
genje szerint  a  küz­
delem tétje  ismét  az 
volt,  hogy  Magyar- 
ország  magyar  or­
szág maradjon.
Petőfihez  hasonlóan  Pethő 
Sándor lényét is eszmények  töl­
tötték ki, a szabadság és az. igaz­
ság  földi  mása,  az  igazmondás 
kísérte útján.  Nyilvánvaló,  hogy 
ezért választotta -  mai szlenggel 
élve  -   márkanévnek  a  Magyar 
Nemzetet. Eleve az.  volt  a célja, 
hogy aki. ezt az újságot a kezébe 
veszi,  sohase  érezze  úgy,  hogy 
sütőpor helyett mosóport kapott.
Azért  fogalmaztam,  fentebb 
úgy, hogy a lapalapító a jövőnek 
élt,  mert  mára  bizonyossá  vált, 
hogy az általa megalkotott név és 
szellemiség  a  magyarság  több 
nemzedékének létszükséglete.
A Magyar Nemzet most,  lé­
tezésének  hatvanadik  esztende­
jében,  március  15.  százötvene­
Irta: Kristóf Attila
dik évfordulójára  már új  formá­
ban,  megújult  címlappal,  új  tör­
deléssel  jelenik  meg.  A  figyel­
mes  szemlélőnek  azonban  észre 
kell vennie, hogy ez a reneszánsz 
tulajdonképpen  visszatérés  és 
közeledés a hagyományokhoz, a 
korszerű lap az. őseredeti látvány
zetes  helyével,  irányultságával 
hűséges  olvasói  számára  bizo­
nyára -  a fent említett összefüg­
gések  értelmében  is  -   hagyo­
mányőrzést, és jövőbe vetett hi­
tet jelent.  Ez  a létezés  önmagá­
ban is jó hír a mai világban, ahol 
a Talpra magyar, hí a haza nem
hangulatát  idézi.  Bárki  összeha­
sonlíthatja 
a  harmincnyolcas 
lapszámot  a  kilencvennyolcas- 
sal,  valószínűleg  ismerős  voná­
sokat  fedez fel. Az utód ismételt 
törekvése  ez,  s  reméljük,  nem 
csupán formai  értelemben, hogy 
az elődhöz méltó legyen.
Aligha  szükséges  hangsú­
lyoznunk,  hogy  az  eredetet,  az 
alapszándékot,  a  hitvallást  -   ha 
szabad ezt  az avítt  szót használ­
nom -  a Nemzeti dalban kell ke­
resnünk,  amelynek  magyarság- 
és 
szabadságeszménye  Pethő 
Sándornál  a  Szent  István-i  ke­
resztény,  európai  gondolattal 
egészül ki.
A mai  Magyar Nemzet lété­
vel,  a  sajtóban  elfoglalt  jelleg­
kelt  fel  fogyasztót  csucserzese- 
ket.
Kétségtelen persze,  hogy ha­
gyományból 
korunkban  nem 
könnyű  megélni.  Ha  a  Nemzeti 
dalt,  Pethő  Sándor,  majd  a  mai 
Magyar Nemzetet olvassák, bizo­
nyos belső tartalmi változásnak is 
tanúi lehetnek. A „most vagy so­
ha”  helyébe  konok  hitelességre 
törekvés  lépett,  nem  esküszünk 
immár  a  magyarok  istenére,  sőt 
Isten  segítségét  sem  kérjük min­
dennapi munkánkhoz, miként ezt 
Pethő  Sándor,  anno  tette  volt. 
Szemérmesebbek,  s  kissé  meg- 
gyötörtebbek 
vagyunk.  Nem 
hisszük azt,  hogy  van  olyan em­
ber,  akinek  mindenben  mindig 
igaza  van,  közel  sincs  bennünk
annyi  önérzet  (és  pátosz),  mint 
amennyi a költőben és a lapalapí­
tóban -  más-más formában ugyan 
de  -   észrevehető.  A  mágam  ré­
széről  én  mégis  azt  gondolom, 
hogy  hűségesek  vagyunk.  Azt 
gondolom, hogy a mi életünkben 
késve  érkezett  el  az  a  pillanat, 
amikor  érezhettük, 
hogy „itt az idő”. Én 
mégis azt hiszem, az 
idő -  benne a vesze­
delem és a remény -  
mindig 
jelen  van. 
Petőfi  az osztrák el­
nyomással, 
Pethő 
Sándor  a  német  fe­
nyegetéssel  állította 
szembe  magyarsá­
gát  és  szabadságvá­
gyát.  A  mi  magyar­
ságunkat  a  szovjet 
uralom  és  a  szocia­
lista  keményebb-lá- 
gyabb  önkény  nyo­
morította  meg.  Ha 
Petőfi  vagy  Pethő 
Sándor 
mondjuk 
1938-ban 
született 
volna,  más  tények­
kel, más zsarnokság­
gal,  más  világgal 
kellett volna szembe 
néznie,  mint  koruk­
ban, s magyarságfél­
tésük  is  más  formát 
öltött volna.
Úgy 
amitől 
hiszem, 
azért  elmondhatjuk 
talán, hogy  bennünk 
is pislákol valami ab­
ból, 
ők 
fényüket nyerték. És 
kétségkívül,  ami  a 
legfontosabb:  élünk. 
S 
a  hagyomány, 
amely belőlük ered, nem hiányzik 
egészen  politikai  és  társadalmi 
életünkből.  Természetesen  az, 
ami Magyarország felett ma ural­
kodik, amit korszellemnek is ne­
vezhetünk, nem a Nemzeti dal és 
nem Pethő Sándor szelleme.
Hűségünk 
a  bizonyítéka, 
hogy a Magyar Nemzet, ha nem is 
erőszakosan, nem is látványosan, 
de ezzel az uralkodó korszellem­
mel  szemben áll. Természetesen, 
ha a Pepsi-érzés véglegesen felül­
kerekedik  a  magyar  érzésen,  ha 
eljön  egy olyan kor, amelyben  a 
Nemzeti dalt és a magyar nemze­
tet elfelejtjük, a Magyar Nemze­
tet is el kell felejtenünk.
Bízzunk  benne,  hogy  ez  az 
idő nem jön el soha.
Nemzeti 
ünnepünk,  március 
15-e  alkalmából  a  Honvédelmi 
Minisztérium és a honvédvezér­
kar központi  ünnepségén Göncz
Árpád  köztársasági  elnök  -   a 
honvédelmi miniszter előterjesz­
tésére  -   beosztásában  végzett 
eredményes  munkája  elismeré­
seként  a  Magyar  Köztársasági 
arany  Érdemkereszttel  tüntette 
ki  Lenkey  László  és  Schlemmer
László  ezredest,  Kunos  Bálint 
mérnök  ezredest és Zsalakó  Ist­
vánt, míg Háti Sándor és Rajner
Pál törzszászlós bronz érdemke­
resztet  kapott.  Keleti  György 
honvédelmi  miniszter  díszszab- 
lyát  adományozott  Josef  von 
Ferenczy dandártábornoknak.
A Magyar Köztársaság elnö­
ke  Köztársasági  Elnöki  arany 
Emlékérem  személyes  elisme­
résben részesítette Kodela Lász­
lót,  a  Miniszterelnöki  Hivatal 
kormányfőtanácsadó,  személy­
ügyi  főcsoportfőnökét,  életútja 
elismeréseként  Csapó  Istvánt, 
Dickmann  Mátyást,  Závoczki
Lászlónét. Göncz Árpád Köztár­
sasági  Elnöki  ezüst  Emlékérem 
személyes  elismerésben részesí­
tette  Kapitány  Antalnét;  Ollai
Istvánnét és Sitku Valériát.
Fazakas  Szabolcs  ipari  mi­
niszter a nemzeti ünnep alkalmá­
ból pénteken kitüntetéseket adott 
át az Ipari, Kereskedelmi és Ide­
genforgalmi  Minisztériumban. 
A  Magyar  Köztársasági  Arany
Érdemkeresztet  Horváth  Péter, 
az  Országos  Műszaki  Informá­
ciós  Központ  és  Könyvtár  fő­
igazgató-helyettese, Szabó Béla, 
a  Magyar  Hegesztéstechnikai 
Egyesülés  igazgatója  és  Szabó
Jenő, a Dél-magyarországi MÉH 
Nyersanyaghasznosító  Rt.  el­
nök-vezérigazgatója  érdemelte 
ki.
Göncz  Árpád  köztársasági 
elnök  az  egészségügy  területén 
dolgozóknak kitüntetéseket ado­
mányozott  pénteken,  amelyeket 
Kökény Mihály népjóléti minisz­
ter adott át. Magyar Köztársasá­
gi  arany  Érdemkereszt  kitünte­
tésben részesült: Cserneczky Fe­
renc,  a  Fodor  József  Országos 
Közegészségügyi  Központ  gaz­
dasági igazgatója; Faltér Károly, 
az Országos Gyógyszerészeti In­
tézet nyugalmazott törzskönyve­
ző gyógyszerésze; Hidas István, 
Pilis vörös vár  nagyközség  házi­
orvosa; a Haynal Imre Egészség- 
tudományi  Egyetem  Család­
orvosi  Tanszéke  mentora;  Kas-
saiLászlóné, aNépjóléti Minisz­
térium  szaktanácsadója;  Király
Ödön,  a  Fodor József Országos 
Közegészségügyi  Központ  Or­
szágos Frederic Joliot-Curie Su­
gárbiológiai  és  Sugár-egészség­
ügyi  Kutatóintézet  gazdasági 
igazgatója,  valamint  Ralovich
Béla,  a  Népjóléti  Minisztérium 
főtanácsosa.
(Folytatás a 3. oldalon)
Bili Clinton nyilatkozata 1848-ról
Amerika is erősödött 
a magyarokkal
és 
(Tudósítónktól)
WASHINGTON  -   Magyaror­
szág  jövője  még  sohasem  tűnt 
olyan  ígéretesnek,  mint ma -  áll 
abban  a  különnyilatkozatban, 
amelyben  Bili  Clinton  amerikai 
elnök emlékezett meg az 1848-as 
forradalom 
szabadságharc 
százötvenedik évfordulójáról. Az 
elnök utalt rá, hogy „megbékélve 
saját magával és szomszédaival” 
az  ország  a  demokrácia  mellett 
kötelezte  el  magát,  élvezi  ezen 
a 
közösség 
NATO-hoz 
-  
amely  elé  Clinton  várakozással 
tekint -, az Egyesült Államokkal 
közösen  munkálkodik  a  szabad, 
demokratikus és biztonságos Eu­
rópa megteremtésén.
s 
csatlakozván 
támogatását, 
Visszatekintve  Clinton  fel­
idézte, hogy a szabadságharc le­
verése  után  Amerikába  érkező 
magyarok  szorgalmukkal,  sza- 
badságszeretetükkel,  a család és 
a  közösség  iránti  odaadásukkal 
hozzájárultak  az  Egyesült  Álla­
mok megerősödéséhez és minden 
irányú  gazdagodásához.  írásos 
nyilatkozatában  az  amerikai  el­
nök  nagy  magyar  hazafinak  ne­
vezi Kossuth Lajost, továbbá úgy 
értékeli, hogy  a katonai  vereség 
ellenére  a  demokratikus  küzde­
lem gazdasági, társadalmi, politi­
kai és kulturális reformjai  1848- 
ban  meggyökereztek  a  magyar 
társadalomban. 
(1. g. j.)
(Összefoglaló a külföldi megem­
lékezésekről a 3. oldalon)
Március Tizenötödike
Az a nagy, szép idő
19. oldal
Átlagéletkoruk:  27 esztendő
20. oldal
„Fényesebb a láncnál a kard”
21. oldal
A Klapka-szobor kálváriája
22. oldal
9
Kossuth  Lajos az Interneten
23. oldal
A haza és fiai az ezredfordulón
Petőfi  ’98
„Hát majd a jövendő fog-e dicsekedni növe­
lünk?” -  tette fel Petőfi Sándor önmagának a 
kérdést  és  ugyanezt  kérdeztük  mi  is  Buda­
pesten a Fazekas Mihály Gimnáziumban az 
ezredforduló  fiataljaitól.  Mit jelent  nekik  a 
haza?  Miként élik  meg  az  ország és  önma­
guk szabadságát? Milyen érzésekkel, gondo­
latokkal,  tervekkel  készülnek  a jövőjükre? 
Miben  reménykednek  és  miben  hisznek? -  
derült ki a válaszokból.
A  szokványostól  eltérő  „dolgozatírás” 
megmozgatta a fiatalok  fantáziáját.  A  mai 
márciusi ifjak csapongtak a történelem és je­
len korunk eseményei, jelenségei, tanulságai 
között.  Hol  emelkedetten,  talán  némi  meg- 
hatódottsággal, hol pedig kamaszos nagyvo­
nalúsággal alkottak véleményt. A ’48-as hő­
sök így vegyültek napjaink törtető, agresszív 
alakjai  közé. A honszeretet így került szem­
be az önzés, gátlástalanság és egoizmus ter­
jedésével.
A  nemzeti  összefogás  példájával  szem­
ben a széthúzás, a politikai és emberi ellen­
ségeskedés tapasztalatairól szóltak. A vallo­
másokban  fölbukkantak  a  fáradt,  hallgatag 
szülők,  a hivatalokkal  szemben kiszolgálta­
tott  felnőttek,  a gyermekeit  egyedül  nevelő 
édesanya,  a  kábítószerek  mámorába  mene­
külő osztálytársak. Nem kímélték a politikai 
figurákat sem. Egyik-másik vélemény ítélet­
ként csattant.
Az  első  öt  percben  zsibongó,  kuncogó 
társaság hamar elcsendesedett. Ahogy lassan 
bomlottak  ki  a  vallomások,  történetek  úgy 
vált érezhetővé, hogy bár mentesek minden 
pátosztól és emelkedettségtől, önmagukat és 
válaszaikat végtelenül komolyan veszik.
Ember és hazája viszonyról nehéz közhe­
lyek és sablonok nélkül  írni, szólni. Többar­
cú, sokoldalú és nemegyszer ellentmondásos 
ez a viszony -  derül ki a középiskolások gon­
dolataiból. Itt maradni vagy elmenni? Küzde­
ni  vagy  feladni?  Szeretni  vagy  haragudni? 
Tűrni  vagy  lázadni?  Bízni  vagy  feladni?  -  
játszanak a kérdésekkel, amikor keresik a vá­
laszt, milyen ez a haza és milyenek a fiai.
„Az ország jövője most rajtunk áll vagy 
bukik. A mai legnagyobb problémák egyike 
a közöny. Lehet, hogy észre sem vesszük, ha 
valami törvénytelen, de az is lehet, hogy ész­
re sem akajuk venni. Azzal  nyugtatjuk meg 
a lelkiismeretünket, hogy úgy sem tehetünk 
semmit. Talán  félünk, talán valami  más baj 
van.  Pedig  látnunk kell,  hogy  annak  idején 
nem kérte, nem  biztatta senki  Petőfit, hogy 
írja  meg a Nemzeti dalt.  Megírta,  mert sze­
rette a hazáját, nemzetét és szerette a szabad­
ságot.  A  mi  kérdésünk:  valóban  szabadon 
dönthetünk  a sorsunkról,  valóban  szabadon 
mondhatom  ki  a  véleményemet?  Valóban 
szabad vagyok? -  töpreng az egyik diák. Vá­
laszából  és  társai  vallomásából  készült  az
összeállítás ünnepi számunk 5. oldalán.

