
Október magasán
Irta: Pom ogáts B éla
Nehéz felidézni negyvenkét esztendővel ko­
rábbi önmagamat.  Azt a negyedéves böl­
csészhallgatót,  akit  eredetileg  vajmi  ke­
véssé érdekelt a közélet, és még kevésbé a politi­
ka, hiszen arra aligha számíthatott, hogy egyszer, 
ha csupán tizenkét napra is, váratlanul és hirtelen 
összeomlik az a kegyetlen tudatossággal és kímé­
letlen  erőszakkal  felépített  zsarnoki  hatalom,
szándéktalanul  azonosultam  mindazzal,  ami  kö­
röttem történt:  a nemzeti zászlókat lobogtató tün­
tetőkkel, az egyetemen, majd a Mefeszben tapasz­
talt  forradalmi  hangulattal,  az  ott  zajló  politikai 
csatározásokkal,  és  noha  nem  volt  fegyverem, 
irtóztam is volna tőle,  azonosultam a felkelő kis- 
katonákkal és ifjúmunkásokkal a nehéz napokban, 
majd később, a vereség után, a halottakkal is. Éle-
amely szinte már egy évtizeden  keresztül  meg­
szabta  az  ország  sorsát,  az  emberek  köznapi 
életét.
Mire  számíthattam,  mondjuk,  1956  tavaszán 
(hogy egyes  szám első személyű  előadásra vált­
sak  át),  az  úgynevezett  „középosztályból”  szár­
mazva,  piarista érettségi  után?  Talán  arra,  hogy 
messze elhúzódva a politika elől, óvatosságba és 
hallgatásba  burkolózva,  szakmai  eredményekre 
támaszkodva esetleg egy könyvtárban, egy gim­
náziumi  tantestületben,  netán  egy  kutatóintézet­
ben  dolgozhatom.  Aztán  1956  tavaszán  megin­
dult valami; akkor „olvadásnak” nevezték, és va­
lóban, mintha a jégkorszak vastag páncélja repe­
dezett volna a mélybeh mégiscsak megőrzött em­
beri  világ  fölött.  Lelkesen  olvastuk  az  Irodalmi 
Újságot,  eljártunk  a  Petőfi  Kör  vitadélutánjaira, 
és  hasonló  lelkesedéssel  ismertük  fel  azt,  hogy 
mégiscsak  létezik magyar irodalom:  a folyóirat­
ok  akkor  már Illyés  Gyula,  Tamási  Áron,  Déry
Tibor,  Nagy  László  és  Juhász  Ferenc  írásaival 
voltak tele.
Ahogy  mondtam,  nehéz  felidézni  akkori  ön­
magamat, annál könnyebb felidézni magát a kor­
szakot:  ötvenhat tavaszának (éppen  a Rákosi-féle 
visszacsapás téli hónapjainak dermesztő fagyossá­
gát olvasztani kezdő) napsugaras reményeit, a po­
litikában és irodalomban zajló nagy nyári küzdel­
meket,  a  szeptemberi  írószövetségi  közgyűlésről 
érkező  híreket,  az  októberi  Rajk  László-temetést 
és utána az első diáktüntetést, majd a mindinkább 
lelkes és biztató napokat,  amelyek végül október 
23-a máig  feledhetetlen,  hatalmas népi  megmoz­
dulásához vezettek el.
A Kossuth Lajos tér nagy ünnepi egymásra ta­
lálása  után,  midőn  a  tömeg  fölött  megje­
lentek az első „lyukas” zászlók (ezek aztán 
1989-ben egyetemes közép-európai „divattá” vál­
tak),  és  az  emberek  kezében  lobogni  kezdtek  az 
első -  a  pártlap  aznapi  számából  gyújtott  -  fák­
lyák, a rádió épületéhez siettem: a Múzeum kőrút­
ról már géppisztolysorozatokat lehetett hallani; El­
keseredetten utaztam haza Pestújhelyre,  még jár­
tak a villamosok. Pár nap múltán, az Országos Di­
ákparlament rádiós felhívására már egy teherautó 
platóján  tértem  vissza  a  bölcsészkar  Duna-parti 
épületébe (ahol korábban piarista diákként hét esz­
tendőt  töltöttem  el).  Ami  ezután  végbement,  az 
már történelem és az én saját történetem: az Egye­
temi Forradalmi Diákbizottság, a Mefesz, később 
az intemálótábor, a rendőri felügyelet.
Ismét  mondom,  nehéz  felidéznem  akkori  ön­
magamat,  és  most  már  tudom,  azért  van  ez  így, 
mert  egyszeriben,  váratlanul, 
tulajdonképpen
temben  először  (és  utoljára)  magával  sodortak  a 
Történelem eseményei, és átadtam magam ennek 
a sodró erőnek, hiszen a zajlásnak indult történel­
mi erők fölött a Szabadság és az Igazság csillaga 
őrködött.Igen,  vannak  a  történelemnek:  Magyarország 
történetének  is,  magaslati  pontjai.  Ezeken  a 
magaslati pontokon válik nyilvánvalóvá, hogy 
■a  nemzet  nem  egyszerűen  egy  ország  vagy  egy 
nyelv szűkebb vagy tágabb határai közé zárt alkal­
mi  embersokaság, hanem történelmi  és kulturális 
közösség,  amelynek  tagjai  szolidaritást  éreznek 
egymás iránt. Hogy a nemzet valóban „mindenna­
pi  népszavazás”,  és  vannak  pillanatok,  midőn  a 
szavazatot  az  áldozat,  sőt  a  vér  pecsételi  meg. 
Hogy a szabadság nem azt jelenti, hogy mindenki 
harcol mindenki ellen, hanem büszkébb és boldo­
gabb emberi életet. És az igazság sem pusztán re­
torikai  fogalom,  hanem 
társadalomépítő  erő, 
amely minden egyes embernek kijár.
Magyarország  történelmének  ilyen  magaslati 
pontja volt Szent István megkoronázása, IV. Béla
király visszatérése,  a nándorfehérvári  diadal, Rá­
kóczi  Ferenc  lobogójának  kibontása  a  Kárpátok 
ereszkedőjén,  1848.  március  15-e  vértelen  forra­
dalma.  És  ilyen  volt  1956.  október  23-a,  midőn 
egy  nemzet végre  felemelte  a  fejét,  és  megítélte 
azt,  amit  a  nyakába  ültetett  helytartók  műveltejí 
vele. Ahogy Márai Sándor költeménye mondotta: 
„ ...meghasadt az égbolt (...) egy nép azt mondta: 
»Elég volt.«”
Aki  ott  volt  ötvenhat  októberének  magaslati 
pontján, sohasem felejtheti el azt, hogy a történe­
lem részese, a Szabadság és az Igazság tanúja volt. 
Mind  kevesebben  tudunk  visszaemlékezni  erre: 
fogyatkoznak, öregszenek, lassan eltűnnek azok a 
nemzedékek,  amelyeknek közük  volt  1956  őszé­
nek vérben és dicsőségben, majd vérben és gyász­
ban fogant eseményeihez. A személyes tanúságté­
tel és a mélyben nemegyszer titokban őrzött emlé­
kek elevensége helyett mára többnyire tárgyilagos 
és hűvös szakmunkák őrzik október 23-a emléke­
zetét. Vagy éppen mérnöki módon szerkesztett hi­
vatalos és protokolláris állami ünnepségek (ahová 
az egykori ötvenhatosok általában meghívást sem 
kapnak).
Pedig  azon  a  történelmi  magaslaton  ott  lobog 
hajdanvolt  ifjúságunk  emléke  is.  Október  23-a, 
majd utána a forradalom, a szabadságharc a fiatalok 
történelemformáló szándékának, cselekvésének és 
áldozatának a gyümölcse volt. Maradhatna ma is a 
fiataloké:  nekik  kell  átvenniük,  feléleszteniük,  új 
lángra kapatniuk ezt a tüzet, amely akkor -  Európát 
is bevilágítva -  oly magasan lobogott.
C seh-lengyel-m agyar üzenet Európának
/Újraindul a visegrádi együttműködés
Minden  korábbinál  nagyobb  a  tétje  a  cseh-lengyel-magyar
együttműködésnek mosj, hogy a NATO-tagság küszöbéhez és
az  Európai  Unióval  zajló  csatlakozási  tárgyalások  érdemi
nyitányához érkezett a három ország. Ezt emelte ki szerdai bu­
dapesti  tárgyalásaikat  értékelve  Jerzy  Busek  lengyel,  Milos
Zemán cseh és Orbán  Viktor magyar miniszterelnök.
(Munkatársunktól)  Közös  sajtó- 
értekezletükön 
bejelentették, 
úgy  döntöttek,  hogy  az  1991-es 
ígéretes  kezdeményezést 
fel­
idézve újra megindítják a viseg­
rádi együttműködést.  Ezt kíván­
ja a Cseh Köztársaság, Lengyel- 
ország és Magyarország integrá­
ciós  érdeke  -   állapították  meg 
egyöntetűen.  Mint a  vendéglátó 
magyar kormányfő elmondta, el­
határozták,  hqgy  ezentúl  fél­
évenként  találkoznak,  s  ha  a 
helyzet úgy kívánja, a három or­
szág  képviselői  gyakrabban  is 
összeülnek  egyeztetésre.  A  vi­
segrádi  együttműködés 
igazi 
próbája  akkor  következik  el, 
hangoztatta  Orbán  Viktor,  ami­
kor felvételt nyernek az Európai 
Unióba,  akkor  derül  ki  igazán, 
hogy Közép-Európa politikai ér­
telemben  is  képes-e  összeadni 
erejét.  Az  újjászülető  hármas 
együttműködés,  ha  mindegyik 
fél komolyan veszi a mostani bu­
dapesti  döntéseket,  nem  csupán 
az  integráció  ügyeire,  hanem  a 
kapcsolatok  számos  más terüle­
teire -  a kulturális, szellemi, ok­
tatási  és  gazdasági  kooeperá- 
cióra -  is jótékonyan hat majd.
Milos  Zeman,  aki,  megtré­
fálva a cseh  tolmácsokat,  ango­
lul  szólalt  meg,  annak  a  remé­
nyének adott hangot, hogy  még 
az EU-csatlakozás előtt megva­
lósul a közép-európai unió. Mint 
mondta:  ez  legnagyobb  álma. 
Egyúttal  kifejezte  országa  eltö­
kéltségét  arra,  hogy  mielőbb 
csatlakozzon a NATO-hoz és az 
Európai Unióhoz.  Hasonló szel­
lemben nyilatkozott Jerzy Busek
lengyel  miniszterelnök  is,  aki  a 
sajtóértekezleten külön  méltatta 
annak jelentőségét,  hogy  a hár­
mas találkozóra az  1956-os ma­
gyarországi forradalom ünnepé­
nek  előestéjén,  a poznani  meg­
emlékezések  után,  és  nem  sok­
kal  a  prágai  tavaszt  követő, 
1968-as  szomorú  augusztus  év­
fordulója után került sor.
(Folytatás a 3. oldalon)
Élénk vita a parlamenti bizottságokban
Kuncze Gábor tudott 
Boros Tamás vallomásáról
Az  Országgyűlés  nemzetbizton­
sági  bizottsága  szerdán  Kuncze
Gábor volt belügyminiszter meg­
hallgatásával kezdte meg zárt ülé­
sét. Kuncze meghallgatását azért 
indítványozta  a  bizottság,  hogy 
megbizonyosodjon arról, tudott-e 
a  volt  miniszter  Boros  Tamás 
videovallomásáról. A nemzetbiz­
tonsági bizottság szeptember 30-i 
ülésén megnyugvással vette tudo­
másul  Györgyi  Kálmán  legfőbb 
ügyész  tájékoztatását  az  úgyne­
vezett  Boros-üggyel, 
illetve  a 
Clodo-kazettával  kapcsolatban, 
mely  szerint  az  ügyben  ügyészi 
intézkedésre nincs ok.
-  Tudtam a Boros-féle vallo­
más  tartalmáról,  és  úgy  emlék­
szem, hogy szóban tájékoztattak 
róla -  nyilatkozta Kuncze Gábor 
szerdán. A Magyar Nemzet ezen
információját  korábban  Kuncze 
még  cáfolta.  Miután  azonban 
meghallgatta őt az Országgyűlés 
nemzetbiztonsági  bizottsága, 
másként nyilatkozott. Boros val­
lomását  ügyészek  és  rendőrök 
jelenlétében vették fel.  Ők foly­
tatták  le  a vizsgálatot -  közölte 
Kuncze. Hozzátette: a tanúvallo­
másnak  voltak  olyan  elemei, 
amelyeket igazolt, s voltak olya­
nok,  amelyeket  nem  támasztott 
alá a lefolytatott vizsgálat.
-  Tudtam arról is, hogy Boros 
Tamás milyen vádakkal illeti Pin­
tér  Sándort,  aki  akkor  már  ma­
gánszemélyként 
tevékenykedett 
-  mondta Kuncze. -  Nem feltéte­
leztem Pintér Sándorról, hogy tár­
gyi bizonyítékokat eltüntett vagy 
kicserélt volna.
(Folytatás a 3. oldalon)
Az MDF szövetségben is.
önállóságot akar
Hogyan tovább,
jobbközép?
(Munkatársuntól)  Magyarorszá­
gon meg kell erősíteni a politikai 
jobboldalt;  a  nemzeti  szabad­
elvűség, a kereszténydemokrácia 
és a radikális néppártiság mellett 
az MDF az „életképes konzerva­
tív nemzeti szerepkör” vállalásá­
val  egészíthetné  ki  e  politikai 
mezőnyt -  nyilatkozta a Magyar 
Nemzetnek Székelyhídi Ágoston. 
Az MDF-es politikus szerint a Fi­
desszel való szoros együttműkö­
dés  során  a  Demokrata  Fórum 
nem adhatja fel önállóságát.
Nemzet  és  demokrácia  cím­
mel nemrégiben jelent meg Szé­
kelyhídi Ágoston legújabb köny­
ve,  amely  a  rendszerváltozást, 
ezen belül is az MDF történelmi 
szerepét, lehetőségeit taglalja.  .
(Folytatás a 3. oldalon)
Óvatos nyilatkozatok az izraeli-palesztin alkuról
Formálódik a békemegállapodás
WASHINGTON  -   E  pillanatban 
még nincs megegyezés, rögzítet­
te  az  aktuális  helyzetjelentést  a 
palesztin-izraeli  tárgyalások  ál­
lásáról szerda délelőtt Joe Lock­
hart.  A fehér házi  szóvivő úgy­
szólván lebeszélte az újságírókat 
arról, hogy azt higgyék, már kész 
a megállapodás.
Clinton keddi, ismét a hajnali 
órákba  nyúló  közvetítési  megál­
lapodásai nyomán olyan hírek lát­
tak  napvilágot,  hogy  formálódik 
az egyezmény.  S ennek lényeges 
eleme  lenne  a  kiszivárgott,  de 
meg  nem  erősített  hírek  szerint, 
hogy a CIA ellenőrizné: a palesz­
tin  hatóságok  valóban  bebörtön- 
zik  és  lefegyverzik-e  a  terroriz­
mussal  gyanúsított  személyeket.
(Izrael eredeti követelése az volt, 
hogy szolgáltassák ki őket az iz­
raeli bíróságoknak.) Az egyezte­
tések közeli sikerét ígérte, hogy a 
tárgyalásokhoz csatlakozott Husz-
szein jordán király is, akit kemo­
terápiával  kezelnek  az  Egyesült 
Államokban. A király a közel-ke­
leti sakkjátszma egyik kulcsfigu­
rája, s most is minden tárgyalófél 
elismerte lényeges hozzájárulását 
a „kemény alkuhoz”. De a fenn­
maradó nézetkülönbségeket jelzi, 
hogy ötvenöt órányi, megfeszített 
közvetítői  erőfeszítéseket  köve-
tően  Lockhart  jelezte:  Clinton 
szerda  délután  (lapzártánkat  kö­
vetően) előbb konzultál a helyszí­
nen  tartózkodó  Madeleine  Alb­
right  külügyminiszterrel,  mielőtt 
arról dönt, ismét csatlakozzon-e a 
tárgyalásokhoz.
' 
LÉPHAFT PÁL RAJZA
A gyorsan változó helyzetben 
az sem kizárt, hogy csütörtök reg­
gelre összeáll az átfogó megálla­
podás a nyugati parti csapatkivo­
násokról,  illetve a palesztin biz­
tonsági intézkedésekről.
(Folytatás a 3. oldalon)

