
Hitünk jó híre
Irta: Seregély István egri érsek
egy 
szerint  kell  megkeresnünk  és 
megvalósítanunk 
életre 
mért  és  örökkévalóságra  ren­
delt, mai emberi sorsunkat.
Itt az idő, hogy az új ezred­
évet  megalapozó  millenniu-
műnk küszöbén erre figyelmez­
tessenek  templomaink.  Azok  a 
templomok, melyek azért épül­
tek,  épülnek  és  vannak,  hogy 
újulva  a  haladékony  időben, 
időtlen idők óta, az Istennel mit 
sem  törődő  ember figyelmét  is 
arra késztessék, hogy állást fog­
laljon ember és Isten kapcsola­
tában.  Ezek a templomaink pe­
dig  minden  ékességükkel,  mű­
vészetet  is  igénybe  vevő  belső 
rendjükkel  Istenre  hivatottak 
irányítani gondolatainkat.
Kicsiségünket könnyen idé­
ző magas ívek alatt, ahol a föld 
történetéből kitörölhetetlen ese­
mények és tiszteletet parancso­
ló életű emberek képei bátoríta­
nak, itt az ideje felismerni, hogy
a végtelen nagy és végtelenül jó 
Úristen világában nem ő alakul 
hozzánk, hanem ha jót akarunk, 
nekünk kell  végre  hozzá igazí­
tani  életünket.  Látni  fogjuk, 
hogy az imádságnak elfelejtett,
ALBRECHT DÜRER METSZETE
elfeledtetett  szelleme  önmagá­
ban, már ezzel a jó szándékú tö­
rekvéssel felemel bennünket.
Ilyenkor,  karácsonykor  pe­
dig mindenki szíves figyelmébe 
ajánljuk  hitünk  jó  hírét,  hogy 
miként  lehet  Istenhez  igazítani 
jó magunkat. Ő ugyanis, a vég­
telenül  nagy  és  jó  Isten  Jézus 
Krisztusban  vállalta  a  mi  éle-, 
tünket,  „nem  azért,  hogy  neki 
szolgáljanak,  hanem  hogy  ő 
szolgáljon,  és  életét  adja  min­
denkiért”.
Ezen a világon, ahol ismeret­
len  dátumú  kezdetek  óta  fenn­
maradt  az  emberi  nemzetség, 
ezért  maradt  fenn,  mert  házas­
párok  szolgálták  egymás  javát, 
szülők 
jövőjét,
gyermekeik 
Egyikünk  sem  gondolhatta 
józan ésszel, hogy az im­
már  kilencedik  évükben 
járó változások máról  holnapra 
megváltoztatnak  bennünket  és 
életünket.
Az élet ugyanis olyan, ami­
lyenek  mi  vagyunk.  Nekünk 
kell  változnunk,  hogy  körülöt­
tünk megváltozzék,  derűlátóbb 
és jövőben bízó legyen az élet.
lelkiség 
'Meggyőződésem,  hogy  a 
Krisztus-hívő 
immár 
kétezer  éve  ennek  a  derűlátó, 
jövőben  bízó  életnek  forrása 
ezen  a  világon.  Erre  kell  szert 
tennünk,  hogy  az  előttünk  élő 
magyar nemzedékekhez hason­
lóan,  melyek  annyi  történelmi 
viszontagságon  át  fenn  tudtak 
maradni  és  lépést  tartottak  az 
emberiség  nagy  családjának 
mindig változó élenjáróival, mi 
is érdemesen éljünk.
A  kereszténység  ugyanis 
életrevalóságot jelent.  Biztosan 
tudom, hogy a mi  népünk is az 
Istent kereső életű  Szent István 
adta 
örökségéből  merítette 
fennmaradását.
Számomra elgondolkoztató, 
és  most  az  foglalkoztat,  hogy 
egy  nekünk  keserves  évszázad 
végén  -   amikor  egy  minket 
gyarmatosító  korszak  által  lel­
kiekben is megtépve, készülünk 
ezeréves  államiságunk  és  ke­
reszténységünk  megünneplésé­
re  -   a  karácsony  azt  hirdeti, 
hogy  talán  elérkezett  a  keresz­
tény magyar megújulás:  az éle­
tet, jövőt ígérő, Istenhez vissza­
térő, ténylegesen belső tisztulás.
Ezért ezt,  az  Úristenhez  té­
rő, belső,  őseinknek  annyi  érőt 
és eredményt  adó feladat útba­
igazítását  szeretném  megfogal­
mazni  idei,  különböző  formá­
ban, sok helyen elmondandó jó­
kívánságaimban.
Úgy  tűnik,  hogy  egyoldalú 
neveltetésünk és hatalom diktál­
ta közszellemünk immár önálló 
útra lépve elérkezett  a  felisme­
réshez, hogy a vallás nem ideo­
lógiai  jelenség,  a  keresztények 
egyháza nem politikai, gazdasá­
gi, kulturális szervezet, hanem a 
világ  teljesülő  rendjét  irányító 
Istent kereső emberek közössé­
ge. Ha ez így  van,  akkor Isten­
nek,  e  mindenség  számára  év­
milliárdok  óta  működő,  és  utá­
nunk ki tudja, meddig érvényes 
világrendjében,  Isten  szándéka
"   k e r 'te k   és
n y o r   á lla m -
''-'emély 
'Polgárságot, 
'ásították el. 
• -en  lehettek 
rui,  és  1030 
J kérelmet. 
“   » ¡a g y a r 
» n ly e n   eset-
1  személytől
'•"polgárság,
on  szerezte, 
ése  óta  még 
a  visszavo- 
íletvitelsze- 
cnnek  szin- 
Még  soha 
illampolgár- 
(andrási)
‘kord
>rdját.  A kará- 
:  látható  volt, 
ints  a  brit  la- 
ogy  a  fogadó- 
tják:  a  Spice 
len  lesz  kará-
nuzsika
árólag  azért  ta- 
,  zenélést,  hogy 
i  további  házak 
m szédságában, 
cző  áron  meg- 
lub  12(K)  hektá-
i  térti  azzal  vé- 
ár  41  esztende- 
yészt,  és  külön- 
hogy  ilyen jött- 
meg  neki,  mi- 
lorida  Klub  vi-
képtelenséget, 
icgnyugtatná  a
cuki  nem  hiszi
,özé szá- 
¡zerint e 
vei  a vi- 
íillió  az
legelőző
1  viszo-
tnyi  ° r' 
■t.  Ilyen 
t.  Peru’
zabbod-
m,  Irak'
,-Koreá- 
mgóban-
szerint a
¡szer te-
i* •  -
nkit
aak,
dékul, hogy útjára rátaláljunk!
Visszaadni a reményt
Stum pf István a társadalmi várakozásról és a jobbközép politizálás esélyeiről
A Miniszterelnöki Hivatalt veze­
tő minisztert,  Stumpf Istvánt  az 
ünnep előestéjén nemcsak a kor­
mány féléves  munkájáról,  ered­
ményeiről  és fiaskóiról  kérdez­
tük, hanem a távlati tervekről is, 
a társadalmi megbékélés esélyei­
ről, a nemzedékváltás jelentősé­
géről  a magyar és  a  világpoliti­
kában. S végül arról, miként dol­
goznak együtt a kormány tagjai, 
van-e a „kormánykarácsonynak” 
üzenete.
-H a  kívülről, politikai  elem­
zőként szemlélné az elmúlt öt és fél,
majdnem hat hónapot, milyen jel­
lemzést adna erről az időszakról?
-  Az új polgári kormány leg­
fontosabb  céljai  között  szerepelt 
az  emberek  biztonságérzetének 
megerősítése, a rend és a jogálla­
miság  feltételeinek  garantálása, 
valamint a növekedés és a vállal­
kozásbarát gazdaságpolitika. Mi­
vel az elmúlt nyc/lc év alatt az or­
szág  nagyjából  túljutott  a  rend­
szerváltáson, már azt a kérdést le­
het  feltenni,  hogy  a  nagyon  sok 
fájdalommal és keserűséggel járó 
átalakulás után, egy működő jog­
állami  demokráciában  és  piac- 
gazdaságban  hogyan 
lehetne 
visszaadni az emberek hitét a fisz- 
tességes munka értelmében, a kö­
zösséghez, a nemzethez, a család­
hoz tartozásban, és hogyan lehet 
olyan  közhangulatot  teremteni, 
hogy az emberek azt mondják, itt 
érdemes  élni,  és  bízzanak  a jö­
vőben.
-  Mi áll ennek az országépítő­
formáló  programnak  a  közép­
pontjában?
-  Az egyik legfontosabb alap­
eleme, hogy meg kell erősíteni a 
társadalomban  azokat  a mentali­
tásokat  és  viselkedésformákat, 
amelyek segítik a társadalmat in­
tegrálni. Ebben fontos szerepe le­
het a társadalom gerincét jelentő 
középrétegeknek,  ezért kell  azö-
kat az embereket támogatni, akik 
képesek  és  hajlandók  dolgozni, 
családot alapítani és gyereket vál­
lalni, hajlandók hozzájárulni a tág 
értelemben vett közjó újraterme­
léséhez. Ha az aktív munkaválla­
lói rétegeket megerősítjük, akkor 
van lehetőségünk arra, hogy a tár­
sadalom két pólusán lévő védte­
len,  fiatal,  illetve  idős  korosztá­
lyok  kiszolgáltatottságát  csök­
kentsük. Meggyőződésünk, hogy 
a szegényebb körülmények közé 
született fiatalok számára is fon­
tos  a  tudáshoz  való  hozzáférés 
biztosítása.
(Folytatás az 5. oldalon)
az 
elesetteket, 
egészségesek 
okosak a növendékeket, vezetők 
a  rájuk  bízottak  boldogulását. 
Ma is  annak  az  embernek  nem 
vész kárba mindenképpen elmú­
ló élete, aki meri odaadni azt má­
sok javának  szolgálatára.  Ez  az 
életszemlélet  és  életforma  visz 
közelebb Istenhez, akinek képé­
re és hasonlatosságára teremtet­
tünk.  Ez  az  emberszolgálat  és 
életet másokért odaadó lelkűiét a 
Krisztus-hívők, bármely, a törté­
nelem során elszakított kereszté­
nyek  vagy  nem  keresztények 
számára is a nem hibátlan, nem 
tökéletes 
földi  paradicsomot 
nem  ígérő,  de  életet  érdemessé 
tevő és jövőépítő élet forrása és 
embert derűlátóvá tevő kincse.
Nem mi,  papok vagyunk az 
egyház. Mi hirdetjük tőlünk tel­
hetőén Jézus Krisztust, az ő álta­
la jött életszemléletet.  De  min­
den magyar kereszténynek ma­
gának kell imában, templomban 
felismernie  helyét,  Istennek  a 
ma is minden ember boldogulá­
sát  jelentő  szándékait,  a  Jézus 
Krisztustól megtanulható életvi­
telt,  és  megszerezni  hozzá  a 
gyakorló keresztény élet eszkö­
zei  által  megszerezhető  erőt  és 
állhatatosságot.
A vallás nem magánügy, az 
egész emberiség, benne minden 
nemzet és család legalapvetőbb 
közügye,  mely  nélkül  viszont 
még egyéni helyünk sem lesz a 
beteljesülés felé haladó nagy vi­
lágban és az örökkévalóságban.
Kívánom tehát, a talán csak 
karácsonykor templomba jövő­
nek, vagy már az arról is leszo­
kott minden magyar embernek: 
hallja meg a keresztény magyar 
élet  megújulásának  ma  meg­
érett felhívását. Legyen kereső­
je  a  végtelenül  nagy  és  felül- 
múlhatatlanul jó  Istennek.  Lá­
togassa meg a sorsuúkat vállaló 
Jézus Krisztus jászolát! Ne saj­
nálja úgyis  elfogyó  életét  oda­
adni azokért, akiket Isten akár a 
természet  rendjén,  akár  körül­
ményei  folytán,  vagy  éppen 
embertársai  választása  által 
gondjaira  bízott. 
ígérhetem, 
hogy  ha  ebben  egyre  több’en 
egyetértünk, felfelé vezető utat 
fog  járni  az  ország,  és  benne 
megelégedett, 
jövőben  bízó 
lesz mindegyikünk élete.
Isten  adja  karácsonyi  aján­
Csoórí Sándor
K a rá c s o n y i készülődés
A zt m ondják,  holnap lesz karácsony - 
Tornyos fen yőfám  fölcicom ázom 
csillaggal, angyalhaj-felhőkkel,
tu lipán-szívű csengőkkel,
s alárakom  a kerek F öldet,
ajándékként ígért jövőn ket,
kicsom agolt va d  álm ainkat,
értük v é rző  halottainkat,
lem ondásaink jaj-n yu galm át,
m int horpadt, sá p a d t aranyalm át.
A ztán m ajd én  is alá állok
és m íg a borzas fén yesség  lobog,
gajdolgatok, m int kancsal pásztorok
8.,
Mádl Ferenc a kegyelmi esélyünkről
Alexa Károly: A polgár -  ha lesz
Elek István, Kupa Mihály, Makovecz Imre,
Maróth Miklós, Vizi E. Szilveszter az elit szerepéről 
Kristóf Attila: A Teremtő pihen?
Osztóvits Ágnes: Római számok
Fehér Béla: A világ közepe
Bőd Péter Ákos, Horkay-Hörcher Ferenc,
Rabár Ferenc, Török Endre írása 
Tölgyessy Péter: Kalandozások kora 
Teliér Gyula: A négy arkangyal 
Tóth István György: Munka vagy kapcsolat? 
Szilágyi Béla: Megkezdődött a kárpótlási végjáték 
Halász Csilla: Az esztendő botrányai 
Gergely László: A nagyszékelyi ablaknyitó 
Vasvári Éva: A diákévek után azonnal nyugdíjba 
Horváth L. István-Nánási Tamás: A mostoha 
sorsú vidéki Magyarország holnapja 
Kurcz Béla: A Károlyi név kötelez 
Boross Imre: Kapjon a szegény, adjon a gazdag 
Marafkó László:  Szép, unt világ?
Szendrei Lőrinc: Elsodort jászlak Kárpátalján 
Hankiss Elemér a megroppant civilizációról 
Kovács Judit: A szeretet nem fogyóeszköz 
Kormos Valéria: Angyalok készenlétben 
Pietsch Lajos: Földrészünk közös problémái 
Fóris György: Kamaszkori kétkedés 
Avar János: Hol a határ?
Martin József: II. Alekszij pátriárka Oroszországa 
Lambert Gábor: Európa és Amerika 
Almássy Eszter-Stier Gábor: Kisebbségben 
Nagy Iván Zsolt: Három régió, három égtáj 
Kocsi Margit: Visszatér az északír demokrácia 
Zsigovits Edit: Kialvóban az izraeli békepipa 
Simon Ernő: Spanyol országutak baszk vándorai 
Hanthy Kinga: Cukorszemű halálfej 
Devich Márton: Aranyos vizet a kútról 
Baróti Szabolcs: Emberhalászat idején 
Lőcsei Gabriella: Dominóval magyarul 
Pomogáts Béla: Az irodalom békéje 
Ferch Magda: Téli séta Párizsban 
Fekete Judit: Égi csapat, égi műterem 
Ágh István, Csokits János, Csukás István,
Gyurkovics Tibor, Kövesi Gyula, Marsall László,
Tóth Bálint, Rába György versei 
Erdei Tamás: Sikertörténet ecsettel és kalapáccsal 
S. Tóth János: A Telesport nem csak a tévé ügye 
Árvay Sándor: Kell három jó csapat 
Zsolt Róbert: Fejtetőre állítva 
Vélemények a magyar fútballról 
Milassin Béla: Ismeretlen Veronese-festmény 
Búza Péter: Mincz és Mincz elveszett élete 
Rosdy Tamás: Forradalmi hétköznapok 
Búza Zsófi: Mit hozott a Jézuska?
Kő András: Kései lélekidézés 
Oszy-Tóth Gábriel: Operatitkok több felvonásban 
Élő Anita: Ha lassan dőlni kezd a fenyőfa 
Kun Miklós: „A történelem legszömyűbb alakja” 
Hankó Ildikó: Tudományos érdekességek 
Sinkovits Imre régi karácsonyokról 
Illés Sándor: Karácsonyi ízek
(1956)
4. oldal 
4. oldal
6. oldal
7. oldal 
7. oldal 
7. oldal
10. oldal 
9. oldal
11. oldal
12. oldal
12. oldal
13. oldal
14. oldal
14. oldal
15. oldal
16. oldal 
16. oldal
16. oldal
17. oldal
18. oldal
19. oldal
19. oldal
20. oldal
20. oldal 
20* oldal
21. oldal
21. oldal
22. oldal
22. oldal
23. oldal 
23. oldal
23. oldal
24. oldal 
24. oldal
24. oldal
25. oldal
25. oldal
26. oldal 
26. oldal
27. oldal
28. oldal
28. oldal
29. oldal
29. oldal
30. oldal
33. oldal
34. oldal
34. oldal
35. oldal
37. oldal
38. oldal
38. oldal
39. oldal 
41. oldal 
43. oldal 
48. oldal

